Élményekben gazdag egy hétvége!!

No. Lassan végeztem a kötelező körökkel, s ismervén a memóriámat, máris túl sokat felejtettem a péntektől-vasárnapig tartó őrületből.. Úgyhogy egy huszáros vágással bele is toccsannék a péntekbe.

Délelőtt beleástam magam Montrealba, és tovább memorizáltam a dolgokat. Meg geekeskedtem a HIK-ben. Utána elrohantam fénymásolni, bár ne tettem volna. Ugyanis a színjátszó furcsára sikerült.
Egyesek ilyenkor vizsgáznak. Érdekes. de dühítő, hogy midnezt teszik az ELTE különtermében. MIlyen vizsga ez? Mi ott színitoszolni akartunk volna! Bah, szemetek. No, kerestünk egy üres termet, aminek olyan volt az akkusztikája, mint egy barlangnak. Megkértem mindenkit, hogy halkabban beszéljünk, mert alig lehet valamit is érteni. Egy ideig ment. Picit izgultam az este miatt, és nem éreztem magam pedagógusos kedvemben, így a renitens Ickét egyszerűen kihagytam egy idő után. Volt kedve a halálnak fegyelmezni. De úgy láttam, azért hatott. Egy kicsit, na. Utána a deviancia tovább gyűrődött, de meglepő módon Eldamyn, Esthel és Kincső irányába. Jóllakott napközisként csevegtek, míg a többiek megpróálták prezentálni jeleneteiket. Oh, csak beszédtechnikán csinálják ezt! Nem Ickét akarom fegyelmezni, ő már hozzá van szokva, meg "vastag a bőre", de egy ilyen tündérkisasszonyt! Csak egyet! Sértődjön meg, és legyen morcos, de legalább észrevenné magát. Sajnos a Kedvesem túlontúl szívélyes, még akkor is, ha nem.
Persze, előbb le kellett lépnem, így lemaradtam Kincső fan-fic. karakterének bemutatásáról. Sebaj, majd legközelebb. Robogtam a Kálvinra, a megbeszélt retro-osztálytalálkozóra. Mikor odaértem, még csak ketten voltak, de nem is számítottam többre. Hiszen még csak hét óra volt.. A társaság mentalitására tippelvén fél nyolcra foglaltam helyet. A legvicesebb az volt, mikor Anikó és Zsófi befutott, és azt kérdezték, hogy " a fiúk?", és persze, két lépcsőfokkal mögöttük jött Krisz és Balázs. Nők..
Jó volt. Zsófi azt mondta, hogy "Kozó, csak te változtál". Hm, nem hiszem. Szerintem mindannyian sokat változtunk, de tagadhatatlanul "felnőttebb" és fürtösebb lettem azóta. De szerintam a másik Balázs is rengeteget változott, javára. Talán Krisz az, aki a leginkább hasonlít a régebbi önmagára, bár mivel vele usque sűrűbben találkoztam, lehet, hogy nem így van. Édes és keserű is volt ez a találkozó. Édes, amikor hallgattuk Anikó és Zsófi tombolásainak történeteit, bús, mikor Zsuzsáról és Fruzsináról hallottunk. Ez utóbbi azért egy picit szebb kimenetelű volt, hiszen az én cinikus és keserű énem azt mondja, hogy szegény infantilis ex-osztálytársunknak szomorú lesz a jövője. De mivel tisztelem ( éééén?) egy kicsit, le nem írom, mi történt. Egyikőjükkel sem. Mindenkinek vannak személyes tragédiái. Csak annyit, hogy Zsuzsa talán az egyetlen közülünk, aki a hiperaktivitásával és idiotizmusával túl tutta tenni magát rajta, úgy-ahogy.
Ja, Anikó..Komolyan féltem tőle. A két tequilla után egy kicsit elengedte magát, és én is. De csak hazafelé döbbentem rá, hogy akár meg is csalhattam volna a Kedvesem.. De talán mindent elárul az, hogy ez fel sem merült bennem, hiszen olyan természetellenesnek tűnne, olyan megfoghatatlannak, hogy a páromon kívül bárkivel is.. Ja, és áldom az eszem, hogy hezitáltam, és nem mentem el bulizni. Így is olyan voltam, mint egy rothadt tengeri-moszat, mi lett volna, ha éjfélkor leszállok a buszról, és mentem volna Alcatrazba. Balhé, minden bizonnyal. Majd legközelebb.
Ja, igen. Nem, nem játszom "Kaland, játék, kockázatot", se Magust. Sokkal rosszabbat, de mivel nem kérdezted, nem mondtam. Live-ozom..´szal romlott az állípotom, hehh. És büszke vagyok rá.
Hazafelé végül Zsófi "hazakísértette " magát. Útközben beszélgettünk, és mondott egy olyat, amiben 100%-ig egyetértek. Az egyéjszakás kapcsolatokról: " Tudod, nekem mindennél többet ér, hogy ha reggel felébredek, hozzábújhassak a mellettem lévőhöz. Ez sokkal többet jelent nekem bármilyen kalandnál".
Nagyot nőttél a szememben.
Nem volt nehéz, azon a ködös estén csak a Kedvesemre gondolni.

Reggel annál inkább. Illetve, pontosítok: reggel nehéz volt AKÁRMIRE is gondolni. Lévén korán ébredtem, fene a gusztusom. Gyors fürdő, majd nyálcsorgatás a semmibe. Utána megpróbáltam Mirielnek telefonálni, de kicsöngött..és kicsöngött. Majd küldtem SMS-t. Sebaj, majd csak lesz valahogy. Megnéztem a motorosok időmérőjét, sajnos Talma nem tudott az első sorba beférkőzni, sőt. A második legszélét kapta. Ebéd után mé belepillantottam Montrealba, majd "elütöttem" azt időt, és mentem játszani. Sajnos a telefonom otthon felejtettem, így nem tudtam Natinak válaszolni a telefonszámokat illetően. Sebaj. A játék ment-mendegélt, nagyot ettünk (megint), majd irány a buláj! Nos, ha előző éjjel mulattam volna, akkor most paff lettem volna. De szerencsére nem. Kedves a fekete nadrágra piros tűlszoknyát vett fel. Elején megmosolyogtam, de mikor láttam benne táncolni..Hűhh, nem mondom, finom kijelentés az, hogy "Jól állt" rajta..Valójában bitang jól nézett ki.
Jah, és a műkrizantén is. Illata is volt. Most a szobámnak van olyan illata.
Félix meglepett. Nem hittem volna, hogy visszahív. De persze, egy kicsit ismerem, és tudom, hogy nála ez elvi kérdés, úgyhogy nem kellett volna meglepődnöm. De aranyos volt. Én meg egy kicsit kipurcantam menet közben, de amikor jött az idióta dj, az idióta blokkjával, akkorra sikerült felpörögnöm. Hm, itt is. Az elejé bénának hittem magam, egy nevetségesen ugráló hülyének, a végére egészen belejöttem. Vidám volt, egy ideig. Utána már fáradt. Nagyon.
És habár a kedvesem elugrált volna hajnalig, látván, mennyire kész voltam, inkább elrángatott. Persez, én tiltakoztam, hogy "ha jól érzed magad, maradhatunk még". Hmm. A végén mág belémszeret:D
Hazafelé gyorsan váltunk el, az éjszakai busz odateleportált, és mintha el sem búcsúztam volna. Majd hazatámolyogtam.
Az utcánk sűrű ködbe burkolódzott. Alig láttam pár méternél többet, s közben szitált az eső.
Gyönyörű idő volt, imádom. Csend, éjjel, köd. Koppanó léptek, romantikus ballada a fülemben. A Kedves illata, s emléke az ajkaimon.
Érdemes volt élni.

Ébredni megint nem. De legalább aludtam vagy hét órát. Ellenben a sorozatos terhelés lassan éreztette hatását. Talma menetét meg se tudtam nézni, mentem találkozni GP-vel, a Mexikói úton. Közben SMS-ben kapom, hogy Kallio kiesett, Talma a negyedik. Ez jó? Nem. Így nem lesz a KTM-nek egyéni világbajnoka. Tuti, hogy nem. Luthi nem fog hibázni.
Sikerült déltől fél négyig beszélgetni a Burger Kingben.. Kártyáról, szerepjátékról, live-ról. Meg az Óvodáról. Majd befutott Ashtring is. El is felejtettem a zenekarról érdeklődni, de sebaj. Majd Gillz.
Utána hazafutottam, és hatalmas zabálást rendeztem. De egyre inkább éreztem, hogy ma este én nem mesélek. Nincs meg az erőm hozzá.. De nem volt gond, Gréta átvette a szerepem, és prezentált egy aranyos, egy éjszakás játékot. Ja, és köszönet a teáért, kellett.
Ma meg..hatkor ébresztettek a szúnyogok, melyekből egyet még hajnalban, egy másikat reggel vadásztam le. Ez utóbbi takaros foltot hagyott a plafonomon, hogy a fene essen belé. Majd fürdés/hajmosás/arcnyúzás. Hm, a péntek-szombat nem tett jót, a cigifüsttől csúnyább a bőröm, mit valaha, de mindegy. Ezzel is küzdök még egy ideig.
Akárcsak a munkával. Most hívtak fel, hogy mégsem tartanak igényt a szolgáltatásaimra. Sejtettem.
De legalább a Tibor visszahívott, és maga is értetlenkedett. Nem érti. Én sem. Sok mindent nem.