kis színesek

Sok kis színes emlék maradt meg az elmúlt hétből. Ezért most nem dátumosan, hanem szösszenetesen emlékezem meg.

Ellenőrzők

Megtaláltam pár régi ellenőrzőmet. A legtöbbet kidobtam, nagy kéj volt. Ugyanis valahogy mindig utáltam ezt a kis füzetecskét. De ami megmaradt..Vicces írások vannak egynémelyben. A kedvencem: "Balázs nyitott szájjal ásítozik az órán". Vajon hogy bírták ki nevetés nélkül a szüleim, amikor ezt olvasták? Vagy: "Balázs gusztustalan hangokat ad ki az órán". Nos, ezt még el is hiszem. Nem voltam egy könnyű gyerek, annyi szent. Mindenesetre volt ilyen is: "Balázs tanárát minősíthetetlen jelzővel illette, ezért osztályfőnöki intésben részesítem". Hm, erre emlékszem is. Ildikó néni, az of, legjobb barátnője volt a biológia tanár, és rá mondtam, hogy "Miért pont Julcsi néni, az a banya?". Tanulság: ne sértegesd a tanárod barátait! Egyébként Julcsi néni (is) egy angyal volt, és nagyon szerettem. Főleg, miután ő lett az osztályfőnökünk, miután Ildikó elment szülni.
Azt is meg kell jegyeznem, hogy habár minden ellenőrzőm tele volt intőkkel, mindegyik intő mellé jutott egy dicséret is. Sőt, általában nem volt év, hogy ne lett volna legalább egy igazgatói dicséretem, a mindenféle iskolai rendezvények miatt. Vagy biológiai, esetleg irodalmi versenyek miatt. Van olyan oldal, hogy kaptam egy intőt ("Balázs folyton beszél az órán"-ez évente legalább háromszor előfordult), és pár hétre (napra?) rá a másik oldalon már ott figyelt a dicséret. Ja, és ellenben anyámmal, én nem firkáltam össze az ellenőrzőm. Ő igen, megvan az övé is..Jah, a kedvencem: "Csúnyán beszéltem az órán"-saját kézzel véstem be. Illetve: vésették be. Akárcsak ezt: "órán elmentem a helyemről". De volt egy oldalas esszé is, amit a tanár írt, hogy otthon ne az órai feladatokkal gyakoroljunk a szüleimmel, mert nem tud mivel elfoglalni..Ja, meg hogy "Balázs a szünetben használta a pianinót, pedig tudja, hogy nem szabad". Ha már egyszer ott volt!

Barátnő-vita

Egy szép este után, fáradtan tértem haza a szokásos útvonalon. Hetes busz, majd metró. Ez utóbbin történt meg velem az eset. Már történt hasonló, és szerencsésnek mondhatom magam, hiszen tudom kezelni az ilyen "ugratásokat".
Két srác szórakozott, szokás szerint személyenként fél sor ülőhelyet elfoglalván. Miután megláttak, egy szerintem jól begyakorolt kiselőadást tálaltak, csak nekem. Az egyikük, kopasz, kisportolt, adidas dzsekiben, májer cuccban szólított meg, hogy tegyek igazságot. Miszerint a cimborája azt állítja, hogy etyegett a nővel, akit fel akart csípni. A másik erre fölkelt, és "odaállt", mire az én emberem összehúzta magát, és "pánikolt"
-Mit kell itt egyből fenyegetni?- vagy valami hasonló.
Mindegy, nagyot mulattunk, még én is. a sztorijuk közben többször változott, volt itt már olyan is, hogy az én emberem nője nyelvvel szilikonozta a másik csaj nyelvét, meg hogy már le is feküdt vele, illetve mégsem. Sajnos látták, hogy élvezem a showt, és leálltak. Aztán megpróbáltak beszélgetni.
-Tényleg, neked van barátnőd?
-Van.
-Szeretitek egymást?
-Igen- mondtam magabiztosan
- Az a fő. Gyerek, család? Mikor lesz?
-...- Nem rossz. eddig bírtam a tempót, s egy ilyen kérdésre csak trátam a karom. Egy ilyen triviális kérdéssel sikerült zavarba hozniuk, de a "lekésellek, mert megcsaltál"-lal nem. Azért válaszoltam valami okosat is a kartárogatás után.
- Várjuk ki a végét, ott még nem tartunk.
- De szeretnél, mi?- mielőtt erre válaszolhattam volna, leszálltak. Sajnos. Nem mondhattam meg, hogy igen. Csak nem mindegy, hogy mikor.

Maffia?

Ismét metró a helyszín. Nekem fájtak a térdeim (erről később), és ezért ültem. Szerencsémre (?) nem volt idősebb személy a közelben, ezért ülhettem tovább. Egyszer csak, felszáll két munkaruhás ember. Az egyikük egy igencsak megtermett, fele arányban konditerem fialta izomzatú ( másik fél: kocsmai verekedés fialta izomzat) ember. Olyan késői húszas lehetett. A másikuk jellegtelen cimbora. Eme, kopasz, személy sírva mesélt. A metróban, a csúcsforgalomban. Sírt.
Meghatott, megérintett. Nagyon régen nem hallottam férfit sírni, s elkeseredve magyarázni. Természetesen nőügyre gyanakodtam, s csak szófoszlányokat sikerült kivenni a beszélgetésből. Különben sem illik hallgatózni. Én pedig kíváncsi vagyok nagyon. Végül, miután már gátlástalanul füleltem, leesett, hogy halálos fenyegetést kapott, és barátait is bántották, ezért bukott ki. Biztos volt benne, hogy a maffia volt, és neki vége.
Nagyon érdekes élmény egy ennyire nagydarab, erős férfit sírni látni. Mikor leszállt támolygott, és teljesen erőtlennek tűnt. Nem olyannak, akitől félni kéne. Ennyit a "bunkó izomagyú" sztereotípiámról. Egyébként továbbmentem, mert hatkor volt a találkozó, és már ott lettem volna öt perccel előbb, amit nem akartam. Így a klinikáknál leszálltam, ahol az említett úriember. Remélem azóta megoldódtak a gondjai ( s pozitív irányban).

Dühös

Ha már említettem azt a találkozót. A Samhain megbeszélésre tartottam. Ugyebár még mindig azt hittem, hogy ebből nem lesz semmi, s cinikusan már készültem rá, hogy mivel fogom vigasztalni a Kedvesem a kudarc miatt. Ami egyébként nem az övé, de őt bántaná a legjobban. Ez teljes mértékig az úgynevezett mtt kudarca. Két hónapjuk lett volna, hogy helyszínt kerítsenek, de az utolsó héten kaptak észbe, hogy lépni kellene. Utánanéztem, s valóban a Kedves úgy vállalta el az esemény lebonyolítását, hogy helyszínnel ne ő törődjön. Hanem más, akárki. S ekkor, még szeptemberben, többen biztosították róla, hogy "persze, elintézzük"- vagy valami hasonló. S most, hogy nem volt helyszín, természetesen Gillzen csattan az ostor.
Jő Ana. Már ülünk egy darabja a teázóban, s tervezünk-szervezünk. először is, szinte köszönés nélkül, vigyorogva közli ( köszöntésképp?) " Szóval itt vannak akik nem szervezik a halloweent". Itt kis híján visszavágtam volna valami csípőset. Majd olyan kedvesen-negédesen dorgálta le a hamvasszőke hölgyet, hogy ha már elvállalta, akkor miért nem foglalkozik vele. Majd elmagyarázta, hogy már nem mérges, és elege van, hogy neki kell ezzel foglalkoznia. Holott nem is lesz ott. Eztán befejezte egy már-már leb***ással, hogy vegyen már Gillz telefont, mert ő ( azaz Kriszana) így szeret beszélni. És különben is.
Nem is mondok semmit. Egyrészt mert elfogult vagyok, s nem lennék objektív vitapartner, másrészt meg nem érdemes. Ahogy elnéztem, nekem esett a legrosszabbul. Azt hittem, Ana ismeri annyira Gillzt, hogy tudja, emilen, priviben bármikor el lehet érni, de még otthon is, ha ég a ház. Erre az volt az érve, hogy "pl.: ha xy-nak küldök emailt, ő csak két hét múlva nézi meg, és ezért nem szeretek így kommunikálni" Persze xy valós személy, csak elfelejtettem, másrészt ez nem szó szerinti idézet, de lényegét tekintve így volt. Tehát, ha mondjuk valaki nem válaszol azonnal az emiljeimre, akkor senki sem fog..
Haragudtam, de visszanyeltem a haragom. Nem lett volna értelme vitatkozni. Mindenesetre az eseményt követő napokban Gillz megjegyezte, hogy mikor Ana elment, eléggé "csúnyán" néztem utána. Vajon mert fáradt voltam, vagy mert..
Mert.

Pénteki szakadék

1.- telefon

Mert pénteken Fehérvárra kall mennem. Hiszen kell az a kis matrica a diákomra. S mivel tudom, hogy mostanában viszonylag későn ébredek, beállítom az ébresztőt, hogy keltsen időben. Ezzel az a gond, hogy ha ilyen fortélyhoz nyúlok, akkor rendszerint felébredek hat előtt. És akkor még szerencsés voltam.
Ugyanis évekig, mikor ingáztam, egy régebbi telefonom ébresztett. Hangos volt, kellemetlen volt. Ijedve ébredtem a hangjára, s rettenetes érzés volt. Ezért mindig előbb felébredtem, nehogy erre az ijedségre keljek. Így eshetett meg, hogy ha fél hatkor kellett kelnem, akkor már négykor fent voltam. Sajnos ez a két éves kondicionálás hatott. Most, beállítottam 7:20-ra az órám, s fent voltam öt körül. Visszaaludni? lehetetlen. Mert felébredtem tíz perccel később, azt gondolván, hogy mindjárt csörög a telefon. Így hallhattam, hogy anyám készülődik fél hatkor, majd az öcsém, majd én is felkeltem. Nem volt jó élmény, hiszen tudtam, hogy kemény napom lesz.
Igazam volt.

2.-Sznjátszó+Fehérvár

A kettő összefügg. Mert egész nap rohantam. Ha lehetett volna fel-s alá járkálni a buszon, akkor akképp tettem volna. Hiszen nem csak a matrica kellett, hanem valahol fénymásolni is, mert az elektromosban elromlott a gép, s ki tudja, mikor érek vissza. Ezért elrohantam a megfelelő irodába ( hosszú sor), majd a jegyzetboltba. De közben muszáj volt egy önéletrajzot is elküldenem. Leültem az egyik kolis gép elé, aminek az állapotáról a billentyűzet mindent elmond: alig látszott egy-egy betű a gombokon. Lassú volt, nagyon lassú.
Majd szerencsémre, a jegyzetbolt nyitva volt. Fénymásoltam, és rohantam vissza a buszpályaudvarra. Ott szembesültem azzal, hogy a busz sofőr nem fog visszaadni ötezresből, és pénzt kellett váltanom. Természetesen a közeli újságos nem tudott. Se a büfés. Volt kb. öt percem a busz érkezéséig, de végül szerencsésen megoldódott a helyzet. Stressz a köbön, csak nem tudom, minek.
Majd a hidegzuhany. Voltam nagyon sokszor fáradt, kikészült, de megtartottam a beszédtechnikát. Mindig készültem rá, nyomtattam, fénymásoltam ( gyakran saját pénzből, mint most is). Most a többiek fáradtságára hivatkozva elmaradt. Kijött rajtam a napi stressz, és sokáig csak szótlanul, magamba zuhanva ültem az egyik padon, a többiektől távol. Nem volt értelme annak a sok bosszúságnak, amit a fénymásolással szereztem. Gondolom, látszott ez is.

3.- Segítség? Kösz ne!

A buszon ismét utolértek, s plusz bosszúságot szereztek drága rokonaim. Most a nagyanyám. Talált a postaládájában egy szórólapot, ahol egy munkát hirdettek. Ő úgy gondolta, hogy ez milyen jó lenne nekem, és felhívta a céget, akikkel beszélt is a nevemben. Majd felhívta anyámat, hogy megmondja neki, mire jutott. Ő aztán felhívott engem, hogy hívjam fel a céget ezen és ezen a telefonszámon. Éppen a buszon ültem, ami tömve volt, és oldódtam a sikeres fénymásolás ízében. Aztán telefonálgattam, szó szerint lemerülésig.
Először is: Soha nem kértem a nagyanyám hogy szerezzen nekem munkát. Főleg ilyet ne. Vajon mikor fogják már fel, hogy ELEGEM van abból, hogy irányítani akarják az életem? Ennek családi hepaj lesz a vége, s jól meg fogok bántani valakit. És még élvezni is fogom.
Másodszor: Ha segíteni akar, akkor előbb engem hívjon fel, s ne beszéljen a nevemben. Felfoghatatlan, hogy miért nem engem keresett előbb. Majd a "tárgyalás" után, miért az anyámat hívta? Ez nekem teljességgel elfogadhatatlan. Mintha a középkorban lennénk, amikor a fejem felett döntik el, mit fogok csinálni. Mi lett volna, ha minden oké, és én elutasítom az állást?
Harmadszor: rosszak voltak a telefonszámok. Ráadásul előtag nélkül adta meg őket anyám, s én törhettem a fejem, hogy most 06..harminv? Egy? Hetven?..Kipróbáltam minden lehetséges kombinációt, de nem nyert egyik sem. Természetesen anyám nem volt mobil közelben. Elment ebédelni, s a készüléket az irodába hagyta.
Elegem van.

4.- K5

Mennyire távolinak tűnt a dolog! Amikor kellemes jazz-t hallgattam tele hassal, indulásra készen! Mintha aznap soha nem voltam volna Fehérváron, de még színjátszón sem. Mindegy, indultam a K5-re. Szokás szerint pontosan érkeztem, s a Kedvesem késett. De nem hánytorgatom fel neki, mert ez szokása. Nincs órája, és különben is, lányból van. Lehet rá ezért haragudni? Amúgy meg nagyon szép volt, fényképeztem is. sajnos nem hagyta magát, de bosszúból most háttérkép lett belőle, he-he.
A buli..mondjuk úgy: egy jó kezdés után ellaposodott. Az "űrmajmok" még nagyon jó volt, most hallom őket először. Aranyos banda. Majd ugráltunk egy kicsit, ismerkedtünk, beszélgettünk. Volt kicsiny csapatunkban még egy japán gyümölcs, és egy boszorka is ( ezért mit fogok kapni). Kár, hogy annyit dohányoznak, annak ellenére, hogy valaki azt mondta, hogy " jó pasi kell hozzá" -mármint a leszokáshoz. Mindegy, egyszer halunk meg.
Majd késtek. Másfél órát. A performance, a Goteki. Nem volt jó a zene, és ahol jó volt, az a hely kicsi volt. Igen, a kisteremben eltöltött, nagyon szűkös órák voltak a legjobbak. Annak ellenére, hogy térdig állt a sör a padlón, füst volt, és nagy lökdösődés.
A Performance jó volt, bár az a leszbi-fétis szerintem is erőltetett volt. Mondjuk jól nézett ki, de azért nyugodtan ki lehetett volna hagyni. Alig volt funkciója. Emke tényleg zseniális.
Az utolsó táncolásnál egyébként azt hittem, hogy Marvint valaki nagyon meg fogja verni, de végül nem történt komolyabb atrocitás. Kis teremben így szeletelni. Egy embert talált volna el, és szétszedik. Szerencsénkre tőlem távol volt. Mert ha elér hozzám, akkor legalább két emberen gázol át, többek között hölgykoszorúm pár tagján.
Az utolsó két órát, ettől eltekintve, nagyon élveztem. Igaz, állni alig-alig tudtam már, annyira fájtak a térdeim. Pár percnyi üldögélés azért sokat segített. Miriel eléggé elpunnyadt, vagy csak nem tetszett neki a tömeg, s a zene. Bence jó Dj. A Goteki meg nekem nem tetszett. Bár ezzel nem voltam egyedül..

5.- Fájdalom és hideg

Hangzatos cím, nemde? persze, semmi horror, csak a térdem, és a "hajnali frissesség". Hazakísértem a hölgyem, majd elindultam hosszú utamra. Az éjszakai hetesre fél órát kellett volna várnom, úgyhogy mentem az éjszakai hatossal. Az elvitt a nyugatiig. Csak azért nem szálltam le előbb, mert egy kicsit elaludtam..Az Oktogonnál ébredtem fel, arra, hogy mennyi ember szállt fel. Gondoltam, nem kéne a Moszkváig aludnom, úgyhogy felkeltem, és sikerült eltalálni a helyes megállót.
Ahol az ötvenes volt az egyetlen opcióm, mint mindig. Sajnos, az utolsó buszra kellett volna várnom fél órát. Addigra nagyjából lefagyott a fülem, és eldöntöttem, hogy fájdalom ide vagy oda, nem fogok harminc percet kibírni a megállóban álldogálva, és elindultam gyalog haza.
Az első pár lépés rossz volt, de végül túllendültem a holtponton. erőltetett menet a pesti éjben. Harminc perc alatt nagyjából megtettem a távot, s a busz az Árpád-hídnál ért be. Hideg volt. Annyira, hogy kapucniba kellett bújnom. Úgy nézhettem ki, mint Bulcsú gonosz énje a Kontrolból. Bőrkabát, kapucni, eszelős tekintet. A legjobb pókerarcom vettem fel a földről, ami nem barátságos. De hazaértem, és beleájultam..majdnem a mosdókagylóba, majd wc-be, de végül az ágyamba sikerült.

Egy este a Szigeten

Mert ugye a telefon a barátunk. Különösen akkor, mikor a K5 végett alszom, s megcsörren a drága. Üzenet Áfitól, hogy fél ötkor a Margitszigeten, Shamhain megbeszélés. Oké, de most már kikapcsolom ezt a fránya készüléket. Aludjak.
Másnap hideg volt egy kicsit, és ünnepnap, tehát jóval a megbeszélt idő előtt indultam el, nehogy elkéssek. Oda is értem, de vagy negyed órával a megbeszéltek előtt. Mit tegyek, minden jármű jött. Elhatároztam, sétálok egy kicsit, míg ideérnek. Nos, fél ötkor még sehol senki. Hm, elkezdett csilingelni bennem valami, úgyhogy felhívtam Áfit. Nem szoktam azonnal hívogatni, hiszen késhet a nép, de most valami miatt mégis telefonáltam. Hát mit mondjak, a hatodik érzék működött.
Ugyanis küldött egy második sms-t, ami nem jött át az éteren. Ezek szerint hatkor találka náluk, ne kelljen fagyoskodni. Ami logikus is, de most mi a fenét csináljak? Hiszen Gillz fél hatra, azaz egy óra múlva mégiscsak ide fog jönni, lévén nehezen lehet elérni. Hát jól van, úgy is keveset láttam a szigetből, sétáljunk egy nagyobbat.
Végigjártam a rét mellett, az állatokig. Láttam részeg németeket bringó hintózni, madarat, virágot, naplementét. Szép volt, és nekem nagyon szükségem volt már erre. Egy órányi nyugodt bandukolásra, egyedül. Nyugodtság, kellemes idő (egyeseknek hideg is lehetett), és béke. A parton mentem vissza, na ott már nekem is hideg volt egy kicsit, de nem gyorsítottam. Kiélveztem az este minden mozzanatát, mélyen beszívtam a csípős levegőt, s kedvtelve figyeltem a rezzenéstelen víztükröt, s a fény-vízeséseket. Természetesen erről a Kedves jutott az eszembe, s rájöttem, hogy szeretném megosztani vele ezt az estét, folyót, fényeket, utat, madarat, hulló falevelet, kavicsot, mindent.
Na ekkor kezdtem el egy kicsit gyorsítani lépteimen.
Csodák csodája, már fél hat előtt ott volt, lévén nem otthonról jött. A keze jó meleg volt.

Szorgos Hétfő

Nem volt semmi. Először is a nagyi telefonált, hogy leszünk szívesek a muskátlijait átvinni hozzánk, telelni. Kár, hogy jövő hétre kérte, de ha már eszébe jutott, ám legyen. Szóval átmentünk, muskátlit fel. Volt ott egy kis csoki is, nekünk félretéve. Kár, hogy túró-rudi volt, amit ugyebár hűtőbe kéne tartani. Nem is volt jó íze.
No, utána elmentünk a Nagypapa urnájához, vittünk egy szál krizantént. Majd átmentünk, meg szerettük volna nézni a lakásom. Sajnos zárva volt, de a helyi erő megígérte, hogy csütörtökön majd be tud engedni. Most is beengedett volna, de nem volt kulcsa. Utána hazasétáltunk. Anyám még akart venni szőlőt, de lebeszéltük róla.
Ebéd után szétkaptam a gépet, s lecipeltem. nem hittem volna, hogy ilyen könnyen szétszedem, de ismét sikerült alábecsülni magamat. Hmm..nem kéne ezt eltanulnom tőled.

Shamhain- fejetlenség

Nem értem. Nem értem, hogy ha valaki rábólint, akkor miért változtatja meg a véleményét az utolsó pillanatban. Miért van az, hogy a gondos szervezést sikerül felrúgni a rendezvény előtt három órával? S akkor találjak ki én mindent. Köszönöm! Remzymamának délután háromra jutott az eszébe, hogy nem fogok beférni a kocsiba. Igaza volt, de erre miért akkor jött rá? Ha egy kicsit gondolkodott volna, akkor nem kellett volna mentőötletek után kutatni. Ezt is nekem kellett megoldani, ezért tartanak, vagy mi?
A másik gerinctelen kijelentés az szintén ekkor ért. Mikor valaki fórumon benyögte, hogy inkább akkor az mtt térítse meg a benzinpénzét, különben nem viszi haza a gépet. Ez elég undorító volt. Elvállalok valamit, és az utolsó pillanatban zsarolok, mikor már szinte esélyünk sincs változtatni. Gerinctelen.

Shamhain- szorgolódom tovább.

Nem hittem volna, hogy a szereplésen, és némi technikai segítségen túl fogok mást is csinálni. Mekkorát tévedtem! Én lettem a rakodó-munkás. De előreszaladtam. Gumipók volt oly kedves, és elvitte a gépet ( és engem), bár némi bonyodalom árán. Természetesen a bonyodalmat "nő"-nek hívták. Mindegy, megoldódott.
Lecipeltük a gépet ( én a giga-monitort), s hajrá! Természetesen a Dózsa György útig tudtam követni, merre is vagyunk, majd elvesztettem a fonalat. Szerencsére kedves sofőr uram nem, így hamar odaértünk. Ahol nem volt parkolóhely, így illegalitásban megálltunk, míg kidobáltuk a cuccot. Két hangfal, erősítő, gitár, monitor, gép, kacatok ( értsd: kábelek, klaviatúra, egér, hosszabbítók). Gumipók aztán gyorsan elhajtott, és normális parkolóhelyet keresett.
Jómagam meg egy, azaz egy darab hangfalon kívül felhordtam mindent. Az ott lévők székeket tologattak, termet rendeztek. Természetesen a fő helység tele volt székekkel, szép sorban. Asztal alig. Mindent mi rendeztünk el, toltunk, húztunk. Hmm, akartam én ezt?
Miután háromszor variáltuk át a termet, és pakoltuk át az egészet, befutott pár nép. Többek között Remzymamáék is, egy kb. 30-40 kilós tökkel. NAGY volt, és jópofán kifaragva. Remzy már sápadt, hogy miként fogjuk mi ezt felvinni. Nagy nehezen kivette a kocsiból, és elkezdett forgódni. ekkor ment fel végleg bennem a pumpa, és dühödten kiragadtam a kezéből, és felvittem egyedül. Olyan érzésem volt, mintha oviban lennék egyedüli felnőtt.
A buli végére akadt segítségem. Ugyanis a srácok mégsem erősködtek azzal a fránya pénzzel, ráadásul útban is voltam nekik. Úgyhogy nekem már csak a gépház jutott, a monitort jótékonyan elvállalták tőlem. Igaz, a tököt megint nekem kellett leemelni, le is esett a teteje, csinos, hányáshoz hasonlító foltot hagyván. Mindegy, éreztem, hogy akkorra már alig bírom. Kifáradtam, na.
Hajnalban egy Suzukiban, mint heringek robogtunk haza, és felhordtuk a cuccot. Munkaszolgálat vége.

Egy lábujj

Hihetetlen, hogy mennyire le tud lombozni egyetlen lábujjam. Hiszen most véletlenül ráléptem a hosszabbító kicsi piros gombjára, s ahogyan az a Dextrerekben szokott lenni, elsötétült a képernyő. Úgyhogy gyorsan hallgatok is valami értelmetlent. Mondjuk Dive-ot.

Shamhain- szereplés

Egy kicsit tartottam tőle, hiszen Brandírról még mindig semmi hír. Így, a próbákon kellett neki elmagyarázni, mikor mit és hogyan. Ráadásul Áfival a végső jelenetünk is csiszolásra szorult, de megoldottuk némi, mondhatni hajtűnyi segítséggel.
Ja, és nagyon sokat dobott a latba Gillz versbe szedett köszöntője. Már az megadta a hangulatot, és után a Rapsody már mindenkinek odafagyasztotta a vigyort az arcára. De senki nem hajolt meg, sötét-tünde udvar volt ez.
Meg kell vallanom, hogy nagyon jól sikerült a szereplés. Az emberek élvezték, s az elején azt hitték, hogy itt valami punnyadt, szavazós dolog lesz. Pedig.. Igaz, az első gyiloknál egy kicsit túl hangos volt a zene, s nem lehetett érteni Esghal átkait, és csak néhánynak esett le, hogy Miriel mitől fuldoklik. De azért ment a show. A geek szekciónak meg kommentáltam az eseményeket, mert nem nagyon hallottak.
Brandírral meg nagyon ment a dolog. Igaz, egyes részegebb elemek megpróbáltak a jelenet szervesebb részei lenni, de az interakció nem vált a produktum kárára. Néha vissza kellett fognom magam, mert szerepem szerint vesztenem kellett, de úúúgy viszketett a tenyerem a szóváltásoknál. Remélem nem nagyon látszott, hanem inkább a tehetetlenségem. Jó néhányan nem hitték el, hogy improvizáltuk az egészet. Tetszett a közönségnek, és az a fő.
A vége is jó volt. Zsenik vagyunk.

Shamhain- a buli

Nos..Át kell értékelnem az mtt-s magatartást. Ez is pontosan olyan, mint a szervezés. Kaotikus. Az elején, Áfi blokkjánál fanyalognak az emberek, hogy nekik ez nem tetszik. Táncolunk kb. öten. Oké, utána Gumipók rajzfilmes blokkja meg az őrületbe kergette őket. Tomboltak, vonatoztak, mittomén. Tüntetőleg elvonultunk. Ez hihetetlen, miért nem mennek ezek inkább egy suli-bulira? Mindegy. Egyébként semmi bajom nem volt a rajzfilmzenékkel, csak ugye az alkalom nem volt éppen ideális. Ráadásul majdnem tönkrevágta az utolsó jelenetek.
Majd jött az egyetlen, komoly hiba az egész este folyamán. Arden vendégszereplése. Nem tudom, ki engedte, hogy ő és a haverjai csinálják a zenét, de nagy hiba volt. Szinte mindenki menekült, szerintem rajtuk kívül mindenkinek fizikai fájdalmat okozott zenéjük igénytelensége, és ottléte. De legalább negyed óra múltán kirúgtuk őket. Hosszú negyed óra volt.
Majd megint sikerült felbosszantani. Sokan dallamosabb, táncolhatóbb zenét kértek. Gillz odaült a gép elé, és ilyet játszott. Tiamat, Miranda, Anathema, etc. Mindre lehetett táncolni, és mind "populárisabb" szám volt. Persze, senki nem jött be, a kemény magon kívül. Volt hat-nyolc ember, akik jól érezték magukat, a többiek meg fanyalogni tudtak, de ha a kedvükre tettünk, kerestek más fanyalognivalót. Vagy csak túl fiatalok voltak, nem tudom ( kétlem).
Ha már a buli- Kriszana megjegyezte, hogy "Ugye te engem utálsz?". Nos, nem. Nem ismerlek, és eddig max. háromszor találkoztunk. Ebből a legutóbbi alkalom ( lásd fentebb) nem volt túl rózsás. Utálni? Korántsem. Utálni egy ismeretlen embert, akiről jót-rosszat hallottam, hiba volna.
És a smink..Sokan fényképeztek, a szemem majd kifolyt a helyéről. A tükröket bölcsen kerültem. Hajnalban fél óráig dugtam a fejem a csap alá, de csak nem jött le teljesen. Szofi, gratula, nem tudom, milyen festék volt. És nekem mostantól ne mondja egy nő sem, hogy "félti a sminkjét". Nem jön le az olyan könnyen. Még szerencse, hogy nem kellett rúzsoznom. Az lett volna csak a pláne..Sokat kell innom, hogy legközelebb ilyen sminket tegyenek rám. Csingi lájvon majd még lesz smink, de egészen más.
Ellenben végre láthattam a Kedvest az álarcban. Vajon miért jutott ő az eszembe, amikor megláttam a maszkot? Ja, és aranyos jelenet volt, mikor Zsuzsi kunsztolt a fényrudakkal, és az a.. khm..egyén megpróbálta utánozni. Nem ment. Na, őt nem kifejezetten kedvelem, látod Ana, mert ismerem több éve, s tudom, miért rúgták ki az összes live vampire közösségből. S tiltották ki az országos live-okból. Féltem tőle, hogy csinál valami baromságot.
Summa summarum: ÉN jól éreztem magam, s láttam, hogy a közelebbi ismerőseim is. A fanyalgóknak meg azt tudom mondani, hogy legközelebb egy kicsit engedjék lejjebb az orrukat, és próbáljanak meg lazítani.

Muzík

Gazdagabb lettem két cédényi mp3-mal. A kedd délelőttöm ( mert ugye hazaértem negyed négykor, és fent voltam tízkor már..) és délutánom nagyrészt arra ment rá, hogy szelektáljak, s kidobjak 200 megányi zenét. Azok nem kellenek. egyrészt mert már megvannak, másrészt meg nem tetszenek annyira. Pl.: Az industrialosabb része. Azért egy-két vékony kiskutya megmaradt, akárcsak egy Dive. De a többi, ill. a nagyon future popos cuccok ugrottak. Főleg Gillz részlegét cenzúráztam. Áfinál is akadt egy-két "szörnyeteg", de ott aránylag több volt a kommersz dark. Az tetszik. De így is maradt kb. hatszáz megányi cucc. Azt hiszem, meg fogom kérni őket, hogy írják ki a komplett anyagot cd-kre, ill. másolják le a hozott cd-ket.