Thursday, December 01, 2005

receptek

Ezt már régen le akartam írni, de valahogy nem volt időm, vagy merszem. Esszé? Inkább okoskodás, okfejtés..Merengés.
Merengés, mint mindig.
Erről a világról.
A mi világunkról. Vagy nem?

Mit jelent hinni? Valamikor már leírtam, hogy mélységesen tisztelem azokat az embereket, akik hisznek valamely vallásban. Akik képesek a fejüket meghajtani egy ókorban írt, s kisebb-nagyobb átalakításon átment hagyományban. Akik nem csak úgy viselkednek, hanem TÉNYLEG hisznek, s a "kód" szerint élnek. Mert mi a vallás?
Egy készen kapott recept. Egy útmutató. Direktrívák. Nem egy, illetve nem csak egy spirituális, belső állapot, hanem a "kóda" szerinti élet. Egy kész recept. Egy hosszú papiros, melyen szabályok, irányelvek, formák vannak, melyekbe a lelkedet, s vele a testedet kell beleönteni, hogy kitöltsd, s soha ne szakadj ki belőle. Lehet, persze hogy lehet, vallást váltani, de akkor a következő öntvény már nem lesz az igazi. Nem fogsz beleférni, nincs mibe kapaszkodj. S akkor sokkal könnyebben veted le ezt, az új öntvényt, egy újabbra, míg elveszted a vallásod. Az ilyen emberek mondharják, hogy "kiábrándultak Istenből", pedig valójában csak ők hagyták el a receptjüket. Csodálom azokat, akik nem félnek elutasítani a boldogságot a vallásuk miatt, habár meg nem étem pket.
Egy olyan szegény elveszett lélek, mint én, csak kapkodja a fejét a feléje nyújtott receptek miatt. Nem nevelkedtem vallásban, se vallástalanságban. Arra neveltek, hogy fogadjak el, értsek meg. De soha nem határozták meg, hogy MI legyek. Így alakultam én ki. Az egyén, a lélek. Persze, sokkal több, leírhatatlanul több hatás ért ezeddig, mint mindenkit, de a spirituális fejlődésem így alakult. S láttam én Müezint, Anglikán katedrálist, Római-görög-ortodox templomot, Piramist, Druidisztikus szent helyet, és ki tudja még mit. A környezetemben van római katolikus, sátánista ( nem örddögimádó!!), budhista. Az ő receptjük más, mint az enyém.
A "Pi élete" című könyv elején azt írják, hogy "Van egy történetem, mely végén fog hinni Istenben". Nem. Én nem. De nem azért, mert nyakasságból, elzárkózok a lehetőségtől. Hanem mert más a receptem. Én az emberi szabad akaratban hiszek, és az emberben magában. Semmi felsőbbrendű, semmi csoda. Csak egy ember. Hiszek benne, hogy lehet jól élni, lehet szépen élni. Ha meghalok, bárhova is kerüljek, elmondhassam, hogy "szép életem volt".
Ez az én vallásom.

1 Comments:

Anonymous Anonymous said...

Én a magam részéről szintén tisztelem azokat akik hisznek, feltéve, ha a felfogják, hogy nem a recept a fontos hanem a sütemény ami a recept alapján készül.
Istennel nem lehet a "valamit valamiért" elv alapján beszélgetni.

12:35 PM  

Post a Comment

<< Home