passenger awaiting

Pénteken jó sok ügyet lezártunk, lezártam. Tetszik ez a cégesdi, vajon a főnökeimnek is? Még másfél hét van hátra a hónapból, és még sok tételre várok. Talán visszaigazolják. Szeretném. A céginfós lányok, amellett, hogy szépek, jó társaság. Valóban nincs titok abban a szobában. Tudom, hogy Szilvi táncol, versenyezni szeretne, és az az ő igazi világa. De gond van a partnerével, szeretné leváltani, de addig nem tudja, amíg nincs új. Zsuzsinak az édesanyjával vannak konfliktusai, meg a barátjával, Norbival (aki nem mellesleg kollega). Amolyan se veled, se nélküled kapcsolat az övék. Sajnos csak kétféleképpen végződhet. Brigi pedig focista mániás. A baráti köre szintén. Nem vagyok biztos benne, de az tuti, hogy az ex-vőlegénye focista volt. Jah, és fifázik. Mondjuk bénán, de hát ez van. Mit is várhatunk egy lánytól e téren, ugyebár. Ide csöppentem be én, akinek tulajdonképpen egy ellensége van, igaz, az már arch-enemy. Saját maga.
Ja, van egy Viki is. Ő mérlegeket készít, asszem, vagy rak össze, vagy mittomén. Egy óvodás korú gyermeke van, és lakásproblémákkal küzd, na meg az ovival. Kezdem megérteni Drut.
Pénteken sokat dolgoztam, a jól végzett munka ízével a számban léptem ki az ajtón. És elmentem egy színitoszra, ahol egész jól éreztem magam. Ismételtünk, egy kicsit nyögve-nyelősen. Mondjuk, egyszer rámszóltak, és egy renitens alak meg kommentált. Aki végigdumálta az egész toszt és mindent kijavított. Ah, de természetesen, meghajlok tapasztaltsága és felsőbb intelligenciája előtt. Na, ennyit a szarkazmusról mára.
Hazamentem utána. Érdekes, és ritka pillanatok egyike volt. Azt hiszem, ha háromszor esett meg ez velem két éve. Ez van. Remélem, azért legközelebb nem egy ajándékba kapott napon örülhetünk csak egymásnak. Csütörtökön kaptam ajándékot, egy kedves mosoly és egy szikrázóan gyönyörű, Napfogyatkozásban égő szempár képében.
Szombaton bebarangoltam a Pestnek nevezett falut. Elmentem anyámékhoz, ahol megtömtek alaposan, mint egy hízó disznót, majd haza a mosott ruhával. Mennyivel könnyebb volt, mint odafele! Akkor ugyanis lekéstem a buszt és a két hajléktalanszatyornyi szennyessel sétáltam el a Karikásba. Mikor hazaértem, megnéztem az útvonaltervet, mi lehet a legoptimálisabb lehetőség GP-hez. Végül mindenféle fennakadás szerint értem oda. Amikor a panelárnyék vetült már rám, GP kitartóan fütyült az egyik ablakból, de régi mániám, hogy utánam ne fütyüljenek, arra sosem hallgatok. Annak ellenére nem, hogy tudtam ki és miért játszott énekesmadarat.
Másodszorra jártam ott. Brigi is fogadott. Finom füstölő, vagy illatszert éreztem, nem tudom megmondani pontosan. Ahogy én látom, sokkal szebb, "élőbb" volt Brigivel a lakás.
Itt egy órát töltöttem, beszélgettünk, kártyát válogattunk. Van egy-két egész jó lap is, ami nekem is jól jönne, de azért el kell gondolkodnom, hogy kártyára adjak ki most pénzt. Inkább nem, de az a Society of Leopold kellene ám. Mindegy, nem fontos. A corruptionok jobban kellettek.
Hazafelé kalandosabb volt. Végig nyolcvanassal mentem a Keleti-ig, onnan a Móriczra, hetessel. Be a mekibe, majd szomorú fűz óvó karjaiban kerestünk pillanatnyi menedéket, és felejtést.
Nyolc óra tájban állítottunk be Blintékhez. Jó kis beszélgetőest keregedett. Korin mondjuk eléggé fáradt, s maga alatt volt. Tapsi csak fáradt. Megosztotta egy-egy Ír élményét, adomáztunk geekségekről. Éjfél után, jócskán késve a tervezettől indultunk el onnan. Egy kicsit szomorú voltam, mert láttam, hogy Ági még maradna, de nélkülem nem. Én pedig nagyon elálmosodtam, és ezért untam magam. Dilemma, a társas lét dilemmája, ami talán a "mit nézzünk meg a moziban" kalapban található.
Haza olyan kettőre- de inkább háromra értem. S nyolc előtt már fent voltam, nem tudtam tovább aludni. Inkább ettem reggel két szelet sütit, és gépeztem kicsit, majd indultam, hogy öcsémmel apához menjünk. Jól éreztem ott magam, azt kell mondanom. A "tabu" témák nem jöttek elő, Fatime kedves nő, és nagyon önellátó, gondoskodó, csupa mosoly. Talán a megkeseredett és cinikus Kármen után apám végre jobban választott. Soma és Fülöp is aranyosak. Leírtuk a telefonomon lévő képeket, és egy Oroszlán Királyt, amit itthon nyomban meg is néztem. Még mindig érzelmeket mozgat meg bennem ez a film. Sokkal jobb, mint bármely másik Disney ömlengés.
Furcsa hangulatban vagyok, amit eg yoghurt, a film és a DoD indukált. Olyan mélabús, elmélkedős. Hiányzik Ági, hiányzik minden nap. Azt hiszem, már egészen hozzászoktam ehhez az érzéshez. Megpróbálom kontrollálni, több-kevesebb sikerrel. Megfigyeltem, hogy általában három napig bírom. Még akkor is, ha közben sokat emailezünk és chatelünk. Sajnos virtuálisan nem nagyon tudunk segíteni egymásnak, márpedig két olyan ember vagyunk, akik talán erősek dacos egyedüllétben is, de ketten biztosan. De csak ketten. Nélküle valahogy okafogyottá válik a rációban való evickélés, inkább álmokkal takarózom, mint régen.
Ég a szemem a kialvatlanságtól és a monitortól, biztosan.
IMVU meg lelassítja a gépet, és zabálja a memóriát. De aranyos. Csak nincs normális szakáll. Mondjuk mind1, nincs is kreditem már. Vettem kriptát, ugyanis.
Egy kicsit fáj a hasam. De mind1, nem nyöszörgök
(Sok mondtaom kezdődik"de"-vel, meg "Mindegy"-el..).