Monday, November 13, 2006

kapkodott

Már egy órája bent vagyok, és nem tudom, hogy mihez kezdjek hirtelen. Folytattam az Excell táblázatoskodást, mert az egy kicsit sürgetőbb. Meg hirtelen, a szemetes-szemetek körmére is néztem, mert az jó. Vajon? Vajon.


Censored, requested by former director


Ó a hétvége is volt ám. Rosszkedv, sértődöttség, álmosság és játék. MSN-en jól l leoltottam a Kedvest, hát ja. Van ilyen is. Nagyot néztem volna, ha emiatt nem jön. Na, akkor én sértődtem volna meg, azt hiszem. Meg Brandírék, akik hiába várnak minket. Pedig csak arról volt szó, hogy nem volt kedvem tenni egy nagy vargabetűt a városban. Hm. Csak nem a legmegfelelőbben közöltem ezt szívem választottjával. Még ilyenkor sem tudunk rendesen veszekedni, vajon mi lehet ennek az oka.. Talán mert tudjuk, hogy felesleges, vagy mittomén.

Utána buliba menni részemről nagy butaság volt. Nem tetszett a zene, fáradt voltam, és morózus (ami a fáradtság következménye). Pedig nem éreztem annyira rosszul magam. Főleg egy padon ültem és figyeltem a táncolókat (Itt jegyzem meg, hogy a női felhozatal nagyon szerény volt. Sok lány jött el mulatni, de ebből HÁROM tűnt very attractive-nak. Gillzzel 1ütt, természetesen. És mindhárom pasival jött. Hm. Ez logikus. A csúnya lányok nem csak bulizni mennek, hanem pasizni is?).
Meg kerestünk elvesztett bilétát. A derék gótok nagyon rendesek voltak, segítettek, hárman gugoltunk telefonnal világítva a padok alatt. Persze, valaki már korábban megtalálta, és leadta a ruhatárnál. Akik eléggé el voltak havazva, és meglehetősen kaotikus volt az egész. De vicces. Beszélgettem Nyusziettával is. Nem volt jó élmény. De legalább nagyokat nevettem utána. Ez a csaj lökött, a szó legelemeibb értelmében. Buta. Nem is tudom. Elvarázsolt, inkább. Asthring partyarc lett, végérvényesen. Sör, unikum, partey. Egy partiarc geek. Marvin meg beszél hozzám, másfél év után. Miracle. Lehet, hogy megbékélt. Mittomén. Nem szeretek róla beszélni. Élőben sem. de valahogy minden héten előjön. Mint egy krónikus nyavaja, nem tudod sehogyan sem kikerülni. Vagy mittomén. Na persze, ezt a "nyavaja" metaforát nem személyére tituáltam, hanem témába hozásának tényeként. Mindig előjön.

Mindenesetre azt hiszem, mindig rádöbbenek, mennyire szeretem ezt a lányt. Még akkor is, ha süket lett. Hehehe..

Vasárnap elég érdekes nap volt. Olyan fél-nap. Délelőtt szédelegtem meg gépeztem, ettem valamit, és már mentem is jáccani. A villamos nem így gondolta, és jócskán ekéstem. ÉN! Én késtem! Suicide, világvége, fájdalom, anghst! Hüpp, meg nyüff a köbön. Nem baj, nem ááá..
A játék kellemes volt, meggyorsítottam az eseményeket, pár dolgot fölcseréltem, vagy mi. Semmi baj, ezek korrigálható hibák, meg is lesznek ezek, csak figyelnem kel az otthon maradottakra. Ha ott logikusan járok el, akkor minden rendben.

Próbáltam Tau-t tolni, de nem megy. Mikor legyártom az első kis sniper unitot, megjelenik két izmosabb blood raven squad, és ízekre szednek. He? Az alapegységei annyira bénák a Taunak, nem tudok érdemben ellenállni. Pedig láttam, hogy vannak jó egységeik, de azért ez egy kicsit túlzás..Ha nem tudom az első pár kis pályát letudni, akkor nem tudok csinálni semmit..Ennyit a Tauról.

A Nekron meg unalmas. Nem érdemes mást csinálni, csak az alapegységeket, meg phariákat. Azért, mert a gépesítettek túl gyorsak. Most csinálok több keményebb dolgot, akkor nem tudok szimultán dolgozni, túl körülményes. Hangulatos, de hosszútávon baromi unalmas. De legalább az a két egységtípus erős, és fejleszthető, ami nagy táp. Nagyon nagy táp. De az eldák a legjobbak
(Kivéve az a rohadt landraider. Az egy túl erős egység. Még szerencse, hogy csak 1 lehet, mert ez így túlzás..).
Hehh, Gillz amint megpillantotta a Nekront, jött az isteni szikra, a megvilágosodás, és felkiáltott: "Ezek zombidroidok!!"

Bevégeztetett. Amúgy igaza van. Tényleg zombidroidok.

0 Comments:

Post a Comment

<< Home