Szép

The little girl she said to me
What are these things that I can see
Each night when I come home from school
And mama calls me in for tea
Oh every night a baby dies
And every night a mama cries
What makes those men do what they do
To make that person black and blue
Grandpa says their happy now
They sit with God in paradise
With angels wings and still somehow
It makes me feel like ice

Tell me theres a heaven
Tell me that its true
Tell me theres a reason
Why Im seeing what I do
Tell me theres a heaven
Where all those people go
Tell me theyre all happy now
Papa tell me that its so

So do I tell her that its true
That theres a place for me and you
Where hungry children smile and say
We wouldnt have no other way
That every painful crack of bones
Is a step along the way
Every wrong done is a game plan
To that great and joyful day

And Im looking at the father and the son
And Im looking at the mother and the daughter
And Im watching them in tears of pain
And Im watching them suffer
Dont tell that little girl
Tell me
Tell me theres a heaven
Tell me that its true
Tell me theres a reason
Why Im seeing what I do

Tell me theres a heaven
Where all those people go
Tell me theyre all happy now
Papa tell me that its so

Sokat hallgatom mostanában, erről dalol a Last.fm is. Vagy nem. Elemezgettem Gillz legújabb novelláját, remélem hamarosan felpakolja valahova. Meg kell jegyeznem, hogy az őt legjobban ismerők fogják igazán értékelni. Mert szerintem ez az az írása, ahol nagyon sokat megmutatott magából. Milyen is ő. Ki is ő. Persze, ez csak egy aspektus, de nagyon mély. Még két dolog hiányzik, hogy a "feleség" karakter Gillz legyen: A hit és a szeretet. A "feleség" nem tudom, hogy mennyire szereti Kelement, jobban-e, mint egy hosszú, őszi esőt. A hit meg, no igen, ez a karakter egészen másban hitt, mint Gillz. Nincsenek direktívái, ha ott nem hal meg ( az írásban mondjuk nem is), akkor később, a bolondokházában, miután elhúz mellette egy vonat.

De maradjunk a fenti zenénél. Ezt nem tudom mástól elfogadni, csak Chris Reától. Az ő hangjától. Először megbabonáz a bariton mélysége, azután a mondanivaló. Mint Gilmour, Waters. Először soha nem a szövegre figyelek. Arra csak később. S akkor jön a második eszmélet, mikor meghallod, mit is akarnak modnani. Persze, itt a különbség egy átlagos zene és e között: Amikor megtudod, miről szól a szám, elmegy tőle a kedved. A fentitől soha.