6:53

Na nem, ez nem egy amerikai futball meccsállása, hanem az idő. Ezek szerint még több, mint fél órám van. Jíhá. Miért nem vagyok mégis boldog. Hát azért, mert pölö a telefonom este a rádiós óra mellé tettem, és egy hatalmas bippegésre ébredtem (háromkor), ami az indukált, hogy a rádió érzékeli a telefonos vonalak berregését. Elég kellemetlen zaj, nincs ember, aki ne hallotta volna a walkmanjébe, ha mellette csörög egy telefon. Hát erre. Majd ugyanezt ötkor is. De fáj a fejem és fázom is, háhá! A szív melegsége meg, hát őő..idebiggyesztek egy rövid párbeszédet. Persze, élőszóban máshogy hangzott, de az elég gáz. Tudom, mert volt egy olyan óránk, amivel ezzel fgolalkoztunk (és szar volt). Node:

/in medias res/
Soffy:És Gillzzel mi van? Régen láttam az embereket, azért kérdezem.
Balázs: Most elrohant próbálni valamit, megint. Tudod milyen, mindent bevállal.
Soffy: Aha, akkor gondolom elég keveset találkoztok.
Balázs: Hát..igen. Tulajdonképpen legutóbb kedden láttam.
Soffy:...

Ennyit a szív melegéről. És mondhatni, még nem is vállal be annyit, mint szeretne. Na, nem mintha én kezes bárány lennék..
Hétfő: Elízium
Kedd: Neki tánc
Szerda: Nekem megbeszélés
Csütörtök: Neki Főnix
Péntek: Színkör, ahol aztán ANNYIT foglalkozunk egymással, hogy még. Akárcsak elíziumban. Ott is annyit, de annyit, hogy rögtön fibrillál a szívem az örömtől. Vagy csak péntekre fog kiszakadni, és hangos cuppanással a földre esni, míg valaki rá nemtapos. Undorító ez a félév, egész egyszerűen hányok tőle.

Jé, még nincs hét óra. Azt terveztem, eddig fogok aludni, pihenni, behozni az alváshiány lemaradását. Nos, nem jött be. Pénteken már kóma állapot lépett fel, és ott is tragikus hirtelenséggel váltam el a tragikusan ritkán látott kedvesemtől. Kávézás, pizzázás volt a móka színkör után, Gréta, Tapsi, ..Lolita.., Gothpunk, Blint, Petya, én, és később Gillz. akit nem könnyű elérni, de nem lehetetlen. Jópofa traccsparti volt. Tulajdonképp szégyen, hogy az Ír nyaralásra már alig emlékszem.
Szombaton is aludtam, de nem sokat. Anyámhoz enni mentem, majd készülődés, fél órás álldogálás a pályaudvaron (elnéztem a menetrendet), utána irány Gyömrő, ahol liveoztunk. Jó volt, rég óta nem élveztem így játékot. Lényegi információt két beszélgetésből tudtam meg, de azok legalább öt percesek voltak. És több hónapnyi nyomozásba kell fognom miattuk, hehe.
Vasárnap meg alszom..nyolcig? Fél kilencig? Nem rossz..három és fél óra (kb. négy, nagy jóindulattal..). Hát ennyi. És pihentem volna? nem, inkább a Kedvesemmel vagyok, olyan eseményeken, ahol alig ismerek valakiket. Az Abrakadabra próbán legalább Dru és egyszerke ment, de Marietta és "Danika", hát..róluk semmi. Utána Gillz még a szépennéz trükkel rávett, hogy menjek performanszt nézni egy festészeti kiállításon. Ami különösen jó volt. De legalább volt teázó és Burger King.

Jé, már hét? Vicces, cseng az órám, hogy ébresszen.
Fáj