higany

Ma arra ébredtem, hogy narancsszín fény simult a redőnyömre. Utat nyitottam neki, és lassan, macska mód nyújtózó láva kúszott a horizont tölcsérében. Visszahanyatlottam, és az ablakomnál topogó fény először bátortalanul, majd nekilendülve kérte magát ágyamhoz, majd rövid várakozás után, kedvesen hozzámbújva ébresztett.
Szép ez az Ősz. Gyömrőn kedvesen pergő falelvelek verték a hátam barátságosan, mint jó ismerőst szokás. Az már csak hab a tortán, hogy a kétlábú ismerősöket is jó szívvel láttam. Szerencsére, akiket esetleg mégsem, azok Pesten maradtak szobrot dönteni, csak az a baj, hogy időközben elfogytak a szobrok..

A kártyaverseny is jó volt. Lergalábbis a végére jó lett. Az utolsó asztalomat nagyon élveztem, lepörgettem a paklim, nagyokat nevettem, és már úgy álltam hozzá, hogy time outtal megy végig a kör. Így is lett. A gyömrői geekülés is. Heinrich táposabb, mint valaha, akárcsak a többiek. Egyre jobban beleesszük magunkat a városba. Kezdünk használhatóak lenni, főleg Nikolas. Atyaég..amiket ő kapott.

Ah, és Gillzzel is letárgyaltam sirámaimat, természetesen még aznap, emailben. Megoldódtak, a válaszokat tudomásul vettem (van választásom?). És még egészen elfogadhatóak voltak. De félre ezzel.

Most legszívesebben Kedvesemmel az oldalamon hunyorognék a narancsszín fellegekre, melyek olvadt láva lassúsággal karolják át a házak derekát.