önuralom

Nem. Reggel kifundáltam, hogy milyen siránkozós blogpost lesz itt, de nem. Erőt veszek magamon, és hanyagolom az újabb, látszólag felesleges önpusztítást és derűsen vágom magam pofán. Arra gondoltam, hogy ´tán novellát írok (tavasz óta ismét..bleő), vagy verset. Ez a vers dolog jobban tetszik, milyen kár, hogy nem értek hozzá, sehogyan sem.
De az ihlet nem ilyen, azzal nem lehet mit kezdeni, ki kell öklendezni, verítékes éjszakén megszülni, mert belegebedsz a súlya alatt, és az idő múlásával már csak az emléke marad, és amit akkor produkálsz, annak már más szaga lesz, és nem fog tetszeni. Úgyhogy majd a napokban megszülöm a konfliktuskezelő verset. Vagy hagyom a fenébe az egészet, ezzel az élettel eggyütt.