DoW

Tau volt a párom. MIndenki három erőforrással és egy Reliccel kezdett. Rég nem játszottam, de azt hiszem, csak pár másodpercig tartott az emlékek felidézése. Egy kicsit féltem, hogy a taut lerohanják, s nem is alaptalanul. A szövetségesem elkezdett veszett módon építkezni, a pálya minden szegletén, de sereget alig toborzott. Én kezdésnek a jól bevállt Elda taktikát használtam: beásopm magam a lépegetők megjelenéséig, s addig is Death Ripperekkel védem magam. Ez a kezdetekkor jónak tűnt, még úgy is, hogy egy felderítő csapatra sok pénzt áldozva, elküldtem Taut őrizni. Több ízben nekik köszönhették, hogy jelentősebb veszteségek nélkül túléltek egy-egy káosz rohamot..Majd jöttek a rohadt gépek. Habár jópár veszteséget szenvedtem, visszavertem az első hullámot, majd kivártam. Időközben két reaper squadom volt, s elég anyagi tőkém, hogy elkezdjek wraitheket gyártani. Ekkor veszett el minden. A Tau kitámadott, de csak minimális erőkkel - más nem volt neki: Egész egyszerűen nem gyáűrtott sereget! A felderítőimmel hiába rohangáltam fel s alá, a káoszt nem érdekelte, szétverték és elfoglalták az erőforrásokat, majd a barrackot. A tau egy egységet mozgósított, az se maradt sokáig. A mesterlövészeimet pánikszerűen átküldtem a Tauhoz, hogy védjék meg..Hiába. Az eredmény az lett, hogy a Tau lassabban esett ki, de ezt már nem vártam meg. Ha teljes sereggel védekezek, akkor a három wraith bőven elegendő lett volna, hogy megvédjem a bázist, de nem így volt. A szövetségesem felett érzett aggodalmam lett a vesztem. Mondjuk igaz az is, hogy a jócskán megerősödött káoszt ÉS gépeket nem tudtam volna legyőzni.
0:1 a javadra, bitch.

Jah, távolról nem tudom Gillzt felvidítani. Felvéssük ezt is. Nem is próbálom, mert talán több kárt okozok, mintsem hasznot. Elég nehéz ez most nekem, hiszen tagadhatatlanul az én hibám, hogy elúszott a hétvégéje, azaz két rég várt dolog. Furcsa. ANNYIRA nem érzem magam szomorúnak, csak a tény, hogy tehetetlen vagyok visel megh egy kicsit. Mert végül is, a szerepjáték, egy koncert, nem létszükségszerű dolgok, de mégis, amit nagyon várunk, legyen az lényegtelen kis vacak, vagy egy rég nem látott baráttal való találkozás, arról nehéz lemondani. Ennek ellenére úgy érzem, hogy egy picit túlreagálja a dolgot, de hát ő már csak ilyen.
Zomboja. Szeretem nagyon.