Redemption
Azt hiszem, legalábbis lehet, hogy elkövettem melóban egy elég durva hibát. Amiért akár meg is válhatnak tőlem. Az tény, hogy akár nem is kell kiderülnie, de biztosan ki fog. Jah, csak annyi, hogy egy nagyon gázos elszámolást még nem küldtem meg egy megbízónak. Egy igen hosszas excell füzér lenne, amiből az egyiket még nem csináltam meg. Sebaj. Nem mintha nagyon fájna.
Végre.
Végre letöltöttem, és az évek óta nem hallott Hair soundtrack ismét itt van. A fülemben táncol, tombol, lüktet, elemi erővel rombol. Nagyon kevés olyan ezen van, aminek ennyi ereje lenne. Mert a Hairnek ereje VAN. Pink Floydot is ezért szeretem. Nagyon kevés olyan zene van még, ami ennyire impulzív lenne. Nem tehetek róla, de azt hiszem, hogy helyenként leborulok az erő előtt, akármi is legyen az. Érzelmeket kavargó, alig követhető ritmus, mondanivalóját csak csodálni lehet. Ilyen pl.: a Comfortably Numb is. No, zenei ömlengést befejeztem.
Kedves megbetegedett. Nem jó. Érdekes módon nincs lelkiismeret furdalásom (nagyon ) a dolog miatt, pedigfelettébb valószínű, hogy rólam ragadt át. Talán azért nem, mert minden bizonnyal vagy így- vagy úgy megbetegedett volna. Azért pro és kontra, mert én nem voltam lázas, ő pedig igen. Lehet, hogy mégis az otthoniaktól kapta el. Mindegy, nem fontos, csak az eredmény. Remélem, jobban lesz csütörtökre, hogy mehessen délután színiusuliba, és pénteken megbeszélésre, játékra, majd szombaton koncertre. Eh, szombat. Sok tervem kavarta meg. De mindig így volt, és így lesz. Korábban félévi bizonyítványokat cipeltem haza, vagy klántalálkát szerveztem rá. Most Játékot toltunk miatta, egy olyan időre, ami igaziból senkinek sem jó. De ez sem gond. Legalább 10.-én nem kell azt elviselnem, mint tavaly.
Tolkienita gyülekezőhelyre fellőttem a verset. Ami igaziból csak egy pillanat, egy mood koncentrátuma. Egy ember reagált rá, azt írta, hogy, idézem: " Drímőr , hümm, én is elnézést tudok csak kérni. Nem tudom eldönteni, h komolyan akarja-e vetetni magát a szöveg. És ez zavar. Belőled kinézem, h ez is csak póz. Nem akarlak megbántani. A magány, az süt belőle, akárhogy bagatellizálod, eufemizálod, tompítod. :megölelnémegsimiznéabuksijáthamerné:"
Pozőr? Az volnék? Nem szeretem a szót, de tény, hogy a szeretet, de leginkább az elismertség igényem magasabb, mint másé. Sebaj. Kevés olyan ember van, akinek ennyire meg kellett felelni kiskorában. Nyilvánvalóan kisgyermekkorban kezdődött ez, amikor semmi nem volt elég apámnak, akit viszont meglehetősen keveset láttam. Minél kevesebbet, annál több elismerésre vágytam tőle. S annál kevesebbet kaptam. Apám akkor főleg Franciaországban, de inkább Kirgizisztánban, Mongóliában, Kazahsztánban, stb. múlatta az időt. Bele is fáradt, de nem annyira, hogy beleszeressen egy nőbe. A gond csak az volt, hogy a nő nem anyám. A válás viszonylag gyorsan ment, bár előtte apám kapott még egy esélyt. Akkor minket választott. Az agyával. A szívével nem.
Váltak. Kicsi voltam. Nem érdekelt. Szerintem csak a felettes énemet nem. Az "id"-be mélyen lerakódott. Az öcsémben nem tudom, mi ment végbe ekkor. Nem is akarom tudni, most neki ez a legkevesebb. Azt hiszem, hogy ennek, mármint öcsém jelenlegi keresztjének korábban kellett volna eljönnie. Nekem is 16-7 éves koromban ütött be, és több lettem általa (köszi, Tsigus. Botorság volna azt modnani, hogy nem lettem több általad, sőt. Emlékimben fontos vagy).
Apám ismét vált tavaly, év végén. Elege lett. Nem választott rosszul, de vége lett annak is. Azt hiszem, a környezetemben lévő emberek tavaly valamit elvesztettek. Öcsém, Apám, de még Miriel is. Jajj, el ne felejtsem feljegyezni: Mirielt felköszöntöttük 18.-ik születésnapja alkalmából (oké, valójában nálam is idősebb, de pssszt, ezt nem mondjuk ki). Bementünk a munkahelyére, mert annyira inkompabilitisek vagyunk, hogy még egy normális összeülést sem tudunk megszervezni. Ez persze nem csak Mirielre és magamra vonatkozik, hanem Gillz, Dru, Tolkienita brancs, mittomén még kikre. Ott beszéltem a másik névnapossal is..bár a "Beszélés" durva kifejezés. Előszedtem és leporoltam az egyik maszkomat (jópofizó, bárgyún vigyorgó), és úgy már jól elvoltunk. Bár, ha jobban megismerném, biztos megkedvelném a srácot, Andriskára, a libris Korn fanatikus biztonságiőrre emlékeztetett. Nem véletlenül.
Lassan 21:45. Fáradok rendesen. Kell a nyolc óra alvás. Még egy nap, és szabadság. Csütörtökön Fehérvár feliratkozni, és még mindig nem érzek erőt magamban arra, hogy befejezzem az iskolát. Nincs bennem erő ehhez, érted?
Sok animét nézek mostanában. FMP:TSR-t, és Death Note-ot főleg. TSR-ben is van erő, de még most sem sikerült megbarátkoznom az utolsó résszel. Az előtte lévő öt annyira átütő erejű, mestermű, hogy az utolsót nem tudom elfogadni. Sajnálom. Lehetett volna jobb. Sokkal jobb. A zenét hanyagoltam volna, és komponáltam volna egy újat, az utolsó ellenfélnél, és a Chidoris jelenet sem tetszik. Mintha a Fomoffuból vágtak volna oda egy scene-t. De könyörgöm, ezzel csak egyvalami maradt el: a katarzis. Azt mondjuk azelőtt megkaptuk, mikor Souske találkozik..hehe..de ezt nem lövöm le.
Death Note-tal is van baj: nincs vége. Még nem adták ki az utolsó részeket. Illetlen, nem mondom. Hol a 17. rlsz? És a többi?
Gillz nem jön vissza Gmailre. Sebaj. Aludj, gyógyulj. Álmomban átölellek, s vigyázom álmod. Kár, hoyg csak álmomban. Ja, igen. Ősszel-télen, tavalyi utolsó negyedévben deppeltem, rosszul voltam. Itt. Belül. Január végére "gyógyultam" csak valamelyest. Egy ilyen kivetülésnek a korábban említett vers. Jobb. Most jobb. Egy kicsit. Látom a kiutat, de az még nagyon messze van. A cél is ködös, a motiváció is kevés, de legalább van. Akárcsak cél. Kár, hogy kevés. Igaziból azért vagyok szomkorú, mert egyre kevesebb jogom van Dreamernek hívatni magam. Vesztem el az álmaim, sorjában. De azért akad még néhány. Talán emiatt ugrok több apró, gyakorlatilag lényegtelen dologra: pl.: most ez a tánc ügy. Mondjuk oda se neki, nem fontos.
Ja, a cikket felejtsük el. Pillanatnyi fellángolás volt. Néha elfelejtem, hogy mennyire nincs kedvem ehhez a társasághoz ( s itt mint szervezetet értek).
Kéne még idő. De lesz. Pénteken megyek kirándulni, legalábbis most így áll. Délelőtt. Utána talán benézek színi izére is, majd, Gillz állapotától függően, játszunk. Ha nem, akkor elleszek magamban, és talán végre elkezdek elemezgetni blogokat.
Áginak szeretnék örömet szerezni valamivel. nem is tudom, hogy mivel. Az normális, ha a májusban tartandó születésnapjára már kinéztem valamit (és nekiálltam beszerezni)? Lehet..:D
(hurrá, ez már a második szmájli a blogomban. Kimondatlan volt (eddig), hogy nem használok ilyet).
Végre.
Végre letöltöttem, és az évek óta nem hallott Hair soundtrack ismét itt van. A fülemben táncol, tombol, lüktet, elemi erővel rombol. Nagyon kevés olyan ezen van, aminek ennyi ereje lenne. Mert a Hairnek ereje VAN. Pink Floydot is ezért szeretem. Nagyon kevés olyan zene van még, ami ennyire impulzív lenne. Nem tehetek róla, de azt hiszem, hogy helyenként leborulok az erő előtt, akármi is legyen az. Érzelmeket kavargó, alig követhető ritmus, mondanivalóját csak csodálni lehet. Ilyen pl.: a Comfortably Numb is. No, zenei ömlengést befejeztem.
Kedves megbetegedett. Nem jó. Érdekes módon nincs lelkiismeret furdalásom (nagyon ) a dolog miatt, pedigfelettébb valószínű, hogy rólam ragadt át. Talán azért nem, mert minden bizonnyal vagy így- vagy úgy megbetegedett volna. Azért pro és kontra, mert én nem voltam lázas, ő pedig igen. Lehet, hogy mégis az otthoniaktól kapta el. Mindegy, nem fontos, csak az eredmény. Remélem, jobban lesz csütörtökre, hogy mehessen délután színiusuliba, és pénteken megbeszélésre, játékra, majd szombaton koncertre. Eh, szombat. Sok tervem kavarta meg. De mindig így volt, és így lesz. Korábban félévi bizonyítványokat cipeltem haza, vagy klántalálkát szerveztem rá. Most Játékot toltunk miatta, egy olyan időre, ami igaziból senkinek sem jó. De ez sem gond. Legalább 10.-én nem kell azt elviselnem, mint tavaly.
Tolkienita gyülekezőhelyre fellőttem a verset. Ami igaziból csak egy pillanat, egy mood koncentrátuma. Egy ember reagált rá, azt írta, hogy, idézem: " Drímőr , hümm, én is elnézést tudok csak kérni. Nem tudom eldönteni, h komolyan akarja-e vetetni magát a szöveg. És ez zavar. Belőled kinézem, h ez is csak póz. Nem akarlak megbántani. A magány, az süt belőle, akárhogy bagatellizálod, eufemizálod, tompítod. :megölelnémegsimiznéabuksijáthamerné:"
Pozőr? Az volnék? Nem szeretem a szót, de tény, hogy a szeretet, de leginkább az elismertség igényem magasabb, mint másé. Sebaj. Kevés olyan ember van, akinek ennyire meg kellett felelni kiskorában. Nyilvánvalóan kisgyermekkorban kezdődött ez, amikor semmi nem volt elég apámnak, akit viszont meglehetősen keveset láttam. Minél kevesebbet, annál több elismerésre vágytam tőle. S annál kevesebbet kaptam. Apám akkor főleg Franciaországban, de inkább Kirgizisztánban, Mongóliában, Kazahsztánban, stb. múlatta az időt. Bele is fáradt, de nem annyira, hogy beleszeressen egy nőbe. A gond csak az volt, hogy a nő nem anyám. A válás viszonylag gyorsan ment, bár előtte apám kapott még egy esélyt. Akkor minket választott. Az agyával. A szívével nem.
Váltak. Kicsi voltam. Nem érdekelt. Szerintem csak a felettes énemet nem. Az "id"-be mélyen lerakódott. Az öcsémben nem tudom, mi ment végbe ekkor. Nem is akarom tudni, most neki ez a legkevesebb. Azt hiszem, hogy ennek, mármint öcsém jelenlegi keresztjének korábban kellett volna eljönnie. Nekem is 16-7 éves koromban ütött be, és több lettem általa (köszi, Tsigus. Botorság volna azt modnani, hogy nem lettem több általad, sőt. Emlékimben fontos vagy).
Apám ismét vált tavaly, év végén. Elege lett. Nem választott rosszul, de vége lett annak is. Azt hiszem, a környezetemben lévő emberek tavaly valamit elvesztettek. Öcsém, Apám, de még Miriel is. Jajj, el ne felejtsem feljegyezni: Mirielt felköszöntöttük 18.-ik születésnapja alkalmából (oké, valójában nálam is idősebb, de pssszt, ezt nem mondjuk ki). Bementünk a munkahelyére, mert annyira inkompabilitisek vagyunk, hogy még egy normális összeülést sem tudunk megszervezni. Ez persze nem csak Mirielre és magamra vonatkozik, hanem Gillz, Dru, Tolkienita brancs, mittomén még kikre. Ott beszéltem a másik névnapossal is..bár a "Beszélés" durva kifejezés. Előszedtem és leporoltam az egyik maszkomat (jópofizó, bárgyún vigyorgó), és úgy már jól elvoltunk. Bár, ha jobban megismerném, biztos megkedvelném a srácot, Andriskára, a libris Korn fanatikus biztonságiőrre emlékeztetett. Nem véletlenül.
Lassan 21:45. Fáradok rendesen. Kell a nyolc óra alvás. Még egy nap, és szabadság. Csütörtökön Fehérvár feliratkozni, és még mindig nem érzek erőt magamban arra, hogy befejezzem az iskolát. Nincs bennem erő ehhez, érted?
Sok animét nézek mostanában. FMP:TSR-t, és Death Note-ot főleg. TSR-ben is van erő, de még most sem sikerült megbarátkoznom az utolsó résszel. Az előtte lévő öt annyira átütő erejű, mestermű, hogy az utolsót nem tudom elfogadni. Sajnálom. Lehetett volna jobb. Sokkal jobb. A zenét hanyagoltam volna, és komponáltam volna egy újat, az utolsó ellenfélnél, és a Chidoris jelenet sem tetszik. Mintha a Fomoffuból vágtak volna oda egy scene-t. De könyörgöm, ezzel csak egyvalami maradt el: a katarzis. Azt mondjuk azelőtt megkaptuk, mikor Souske találkozik..hehe..de ezt nem lövöm le.
Death Note-tal is van baj: nincs vége. Még nem adták ki az utolsó részeket. Illetlen, nem mondom. Hol a 17. rlsz? És a többi?
Gillz nem jön vissza Gmailre. Sebaj. Aludj, gyógyulj. Álmomban átölellek, s vigyázom álmod. Kár, hoyg csak álmomban. Ja, igen. Ősszel-télen, tavalyi utolsó negyedévben deppeltem, rosszul voltam. Itt. Belül. Január végére "gyógyultam" csak valamelyest. Egy ilyen kivetülésnek a korábban említett vers. Jobb. Most jobb. Egy kicsit. Látom a kiutat, de az még nagyon messze van. A cél is ködös, a motiváció is kevés, de legalább van. Akárcsak cél. Kár, hogy kevés. Igaziból azért vagyok szomkorú, mert egyre kevesebb jogom van Dreamernek hívatni magam. Vesztem el az álmaim, sorjában. De azért akad még néhány. Talán emiatt ugrok több apró, gyakorlatilag lényegtelen dologra: pl.: most ez a tánc ügy. Mondjuk oda se neki, nem fontos.
Ja, a cikket felejtsük el. Pillanatnyi fellángolás volt. Néha elfelejtem, hogy mennyire nincs kedvem ehhez a társasághoz ( s itt mint szervezetet értek).
Kéne még idő. De lesz. Pénteken megyek kirándulni, legalábbis most így áll. Délelőtt. Utána talán benézek színi izére is, majd, Gillz állapotától függően, játszunk. Ha nem, akkor elleszek magamban, és talán végre elkezdek elemezgetni blogokat.
Áginak szeretnék örömet szerezni valamivel. nem is tudom, hogy mivel. Az normális, ha a májusban tartandó születésnapjára már kinéztem valamit (és nekiálltam beszerezni)? Lehet..:D
(hurrá, ez már a második szmájli a blogomban. Kimondatlan volt (eddig), hogy nem használok ilyet).
posted by Dreamer at 9:24 PM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home