Mr. Persie, Mr. Henry, köszönjük!

Hihetetlen. Minden benne volt ebben a meccsben, amit szeretek a fociban. Hatalmas taktikai csata, felállás-variációk, hatalmas iram, helyzetek, nagy szerencse, védések, és győzelem. Megérte elmenni, még úgy is, hogy kétszer indultam el, és kétszer jötem haza. Tudniillik itthon hagytam a kulcsom, és már elment a kedvem az egésztől, de mégis átmentem. Úgy is, hogy Rooney szerzett vezetést, úgy is, hogy nem hittem benne, de az Arsenal..jajj, ilyet mondani, megharcolt az egyenlítésért, s a győzelmet hihetetlen akarással harcolta ki a csapat. Mindkét gl akció volt, nem kontra, és csapatmunka. Az Arsenal a hosszabbításban már három és fél csatárral (Henry, Persie, Babptista, Adebayor) játszott, igazán akart nyerni. A ManU nem. Nem tudom.
Most még gémberednek az ujjaim, épp oldódok, nagyopn hideg, jeges szél tombol odakint. Keddtől hó és fagy lesz.