csontváz

Karácsonyfa vetkezte ruha
A rozsdás padlóról seperte
Hideg tüske fúr egy beljebb
nem jön ma senki haza.
Káromkodó csontváz múló
Emlék temet a kukában,
Hideg levegő reszektve ráz
nem jön ma senki haza.
Szőrrel takart, díszes karácsonyfa
Éhségtől karmoló jeges ruha
Üres pohár oldalára ragad
nem jön ma senki haza.
Harang kong fejem felett
Ébren várni kell mit
Tavasz súg szűntelen
nem jön ma senki haza.
Halott csókok múló sora
Ajkam száraz vérrel írt
Múló alkotások sora
nem jön ma senki haza.
Igaztalan vád, elsuttogott
Szó, halkan ütött bot
Előkerült egy láda
nem jön ma senki haza.
"Hanyattfeküdt a házfal
Eltört a Szilvafa
S Félelemtől bolyhos
A honni éjszaka"
Nem megy ma senki.

Én kérek elnézést.
Most egy kicsit éhes vagyok, de mittomén. Amúgy ha nem derült volna ki: leszedtem a fámat, nem jön Gillz, és egy nagy halom tű van a szoba közepén..a folyósón, a lépcsőházban, a kezemben. Vicces, még soha nem söpörtem fel a lépcsőházat, most sikerült. Szerencsére nem látott meg senki, hehe. Hallgatok Metallicát, meg őő..azon gondolkodom, hogy akarok-e a hétvégén emberrel találkozni. Mennyit nevettem egy beszóláson, hogy voltaképp mindenki egyedül van. Mennyire igaza volt. A legfontosabb pillanatokban midnig egyedül vagyok, azt hiszem. No, nem csak a fontosakban, hanem a legrosszabban, a legveszélyesebben is.
A legboldogabban nem. Ott midnig ketten vagyunk. Így hát lehet, hogy Maunak igaza van, de egy kitétellel: Ha boldogságra vágysz, azt egyedül el nem éred.

Hm. Ez így túl depper bejegyzés volt. Pedig csak éhes vagyok, nem rosszkedvű. Még akkor is, ha nagyon úgy tűnik.