2006.12.31.

Nem is tudom. Biztosan nem életem legrosszabb szilvesztere, de azért az első ötben benne van. Pedig nagyon jókedvűen indultam útnak, előre összekészültem társasjátékokkal, filmmel, piával. Nem tudtam, kikkel találkozom, de azért vártam pár embert. A villamoson összefutottam az Áfi, Julcsi, Ladis trióval, nagyot nevettünk, hogy így volt kiszámítva az egész. A Mexikói úton esett le, hogy a kisföldalatti nem közlekedik már, így Gillz bajosan fog odaérni. Fel is hívtam, hogy tájékozódjam, mi a pálya. A pálya a pótló busz volt, amire jó sokat kellett várni. De megérte, mert a Kedves érdekes hajszínnel jelent meg. Nem hívnám lilának, inkább olyan réz-szín és a rózsaszín érdekes egyvelegének. Nem mondhattam neki, hogy nem olyan rossz, nem bátoríthatom, mert rászokik, de nem állt rosszul (jól sem, mondhatni: semmi extra. Az előző jobb volt, szerintem).
Az idióta pajzán szóviccek gyártásával felhagytunk, és elindultunk a hihetetlenül messze lévő Brandír rezidenciához. Nem emlékeztem az utca nevére, pedig valami olyasmi csilingelt, hogy írtó érdekes neve van..Így természetesen kicsiny csapatunk az én vezetéssemmel rossz utcába fordult be, és rossz házba hatolt be. Megtapasztaltuk minden idők legidegesítőbb kapucsengő hangját. Brandír teelfonált, hogy hol vagyunk..őőő..rossz helyen. Gyorsan át a helyes utcába, (Uzsok..) és fel a Csiga álltal őrzött (kis plüsdög az ajtó előtt) lakásba. Itt valamit nagyon elronthattam, máig nem értem, miért. Az még hagyján, hogy viccesen, haveri módon lettem leszólva az első negyedórában kb. háromszor, de azt még humorosnak vettem. Ott kezdőttek a bajok, hogy Gillz minden áron be akart csillámporozni, amiről többször is elmondtam a véleményem. Mondjuk igaz, az est folyamán lehetne a mottónk az is, hogy "kit érdekel". Ott valamit nagyon félrecsinálhattam.
Aki ismer, az tudja, hogy kapható vagyok minden hujjeségre, de a csillámport ki nem állhatom. Egyrészt némi idő után lepereg, azaz az alsógatyám is villogni fog, másrészt meg..ilyen erővel rózsaszín tült is felvehettem volna, bár az még vicces is. A csillámpor nem az, utálom.
Miután lemostam valamit, értetlenkedem ma is, elvesztettem. Azt hiszem, a Szilvesztert magát. Egyszerre csak egy buli lett, egy szimpla összejövetel. Semmi ünnepi, abszolút nem lettem felpörögve, leginkább csak álldogáltam, és magam elé néztem.
Utána jött az, ami egész egyszerűen elcseszte az estét.
Utálom a tömeget, mostanában fázom, és utálom a petárdákat, tűzijátékokat, mindenféle hasonszőrű pirotechnikai eszközöket. Erre kitalálják, hogy menjünk be a városba. Az meg, hogy a társaságból kb.: három-négy fő nem akar, az nem érdekel senkit. Ráadásul Miriel nem volt velünk, fogorvosi beavatkozás okán, s neeeem, nem őt mentünk meglátogatni, hanem gyerünk, Oktogon, Blaha! Itt már nem csak hogy nem volt összejövetel, de még buli sem. Rohanni kellett oda, ahova nem akartam menni, éljen.
Pont azt kaptam, amit vártam ott. Hangos, részeg emberek tömegét, futást, máig meg nem értett ünnepi hangulatot. Éljen. Hurrá. Jujjdejó.
Visszaérvén még fát másztunk, tanúja voltam, hogy Ádám erőszakosan közösül azzal a fával. Fotó is készült róla. Majd ismét punny, némi abszinttal. Egy kicsit twisterezés közben engedtem fel, meg váltottunk pár szót Leguánnal. Az est fénypontja volt, azt hiszem. Meg a gép előtti geekülés, a Happy tree friends, meg Weird Al. A salátakezűt meg egy életre elfelejtem.

Az egyetlen dolog, ami mentette az estét, s nem lett minden idők legszarabb szilvesztere, az Gillz. Ő volt az egyetlen, akibe kapaszkodhattam, aki némi kedvességgel ajándékozott meg, akire számíthattam. Kár, hogy nem aludt nálam, de nem vagyok emiatt csalódott (megszoktam?), vagy szomorkás.
Azt hiszem, sejtem, hogy jövőre egyedül fogok szilveszterezni, hacsak nem jön valami visszautasíthatatlan ajánlat. De most csak nyugalomra vágyom.
Hello 2007. Láttunk, megcsodáltunk, most elmehetnél a sunyiba.