Tuesday, December 26, 2006

Jönnek az Angyalok

Megtetszett. Az első olyan zenei produktum, amiben tetszik a Green Day. Igaz, U2 bonus soundtrackben szerepelnek, de ez a szám. Hihetetlen. Nagyon rég nem hallottam olyan művet, amiben ennyi szenvedély és tempó lenne. Mestermű, Bono egy Mester. Eszem, finomat. Igaz, több napos, de..A szilvával töltött, göngyölt pulykamell és a foghagymával dinsztelt pulykamell, majonézes krumplisalátával..Nos, az egy hét múltán is finom, nyam. Node. Akkor egy kis komolyságot, jóuram.

A következő írást a Huncut Gyermekek egyikének leginkább, de igaziból másoknak is, szeretettel:

Vannak ugye célok és prioritások. Az embernek bizony magában listát kell, hogy készítsen a célokról. Persze, ez gyakorta ösztönös. Az ember kitalálja, hogy fogorvos akar lenni, vagy horgászni a Garnd Canale-ban, és kész. Ezek vannak hogy álmok(síugrás, hm), vannak hogy elérhetőek. Egy embernek kismillió célja van, akár pillanatnyi (kinyitom a csapot), akár hosszútávú (sakknagymester leszek). A gond ott adódik, ha a célok ütik egymást. Ha ez áll fenn, akkor beszélünk prioritásokról. Tekintve, hogy az ember életében lévő célok párhuzamossága csak elméletben létezik, minden homo homo sapiensnek fel kell állítania prioritásokat. Igaziból most nagyon súrolom a Maslow féle hiearchiát, de ugye az alapvető dolgokat taglaló elmélet. Azon belül beszélek célok találkozásáról. Ami Maslow: Hazajöttem. Egyek előbb, mert éhes vagyok, hívjam fel anyám, vagy menjek WC-re? Amiről én beszélek, annak a példája: Geofizikus akarok lenni, és ehhez két szakot kell elvégeznem, de eközben dolgoznom is kell, hogy fenntartsam a lakásom, és a barátnémat is meg szretném tartani. A példában három kitűzött, jövőre vonatkozó célt állapítottunk meg, s itt lép fel a prioritás-kérdés. Mi a fontosabb, nekem a személynek? A karrier, a háttér, az emberi kapcsolat? Meg kell tudni lavírozni, mérlegelni, egyensúlyt teremteni. A "test és lélek egyensúlya" baromságot tessék elfelejteni, mert az egész csak a helyes kezelése folyamán bekövetkezett kivetülése a kívül-nek a bent-re. Ebben a kontextusban mindenképp. Sok ember nem találja a prioritásait, vagy rosszul dönt, ezért ezt érzékelvén cefetül érzi magát. Ugyebár mindent akarunk, és azonnal, de ebben kell egyensúlyt találni. Azt modnanom sem kell, hogy ezt napokra elosztani nem lehet. Például: Ha találkozom egy héten kétszer a Kedvesemmel, s ezt az időt egy próbahelységben való várakozással, világítással, bólogatással töltöm, az feleannyit sem ér, mint amikor őszintén a szemembe néz az Infopark egy sétányán, és szerelme tanúságaként megcsókol. A séta lehet, hogy fél óra, a próba három óra volt, de ugye mégsem lehet a két pillanatot, eseménysort összemérni. Így meg kell állapítani a hasznos időt is. Persze, ez itt anyagi, emocionális, szükségleti haszon. Mire van jobban szükségem? Arra, hogy elismerjenek a munkahelyemen, hogy építsem a karrierem, hogy eggyütt legyek a Kedvesemmel?
Nem akarok ennyire elméletbe átcsapni. A lényeg az, hogy meg KELL tudnunk sorrendet meghatározni. S ha, pl.: két ember kapcsolatában a sorrendek között nagy az eltérés, akkor az a két ember nem egymásnak való. Ha mondjuk teszem azt: Nekem elsősorban a munka az első, utána a tanulás, majd a család, és utána a Kedves, míg a másiknak az első a Kedves, utána a család, munka stb., akkor ott óhatatlanul konfliktusok generálódnak. Ha két sportoló házasodik össze, akkor ott nyilván mindketten tudják, mit várhatnak a másiktól, nevezetesen: karrier, kapcsolat, sérülések, fizikai kimerültség. Ha egy színész és egy kamionsoför, az már necces.
Tehát eddig: Célok, Prioritás, célütközés.
Mit lehet tenni? A kompromisszum eleve lehetetlen, hiszen jövőre vonatkozó alkunak aligha van helye. Ha már maradunk a párkapcsolatoknál, akkor úgy vélem, a Lemondás a legjobb szó a kompromisszumra. Vagy a célokat át kell variálni.
Én a lemondást tartom a legjobb megoldásnak. A kisebb, alacsonyabb célokról lemondunk, átütemezzük. Félreértés ne essék. Nem a célról, hanem annak a prioritás-skálán való helyéről kell lemondani. Én továbbra is szeretnék dolgozni, karriert építeni, tanulni, a Kedvessel lenni. De ahhoz, hogy tanulhassak, hátrébb kell sorolnom a munkát, a karriert (ami persze úgyis előrébb ugrik, hiszen a tanulással a karriert erősítem). Pillanatnyi lemondás a pozícióról, vagy hosszabb lemondás.
Egy párkapcsolatban nem árt, ha leülünk, és elmondjuk, hogy a másik hol van a skálán. Mert ha nekem a munkám, tanulmányaim, családom MIND fontosabbak, mint a másik, akkor ott baj van, legalábbis szerintem (most kivételesen nem a saját párkapcsolatomra gondolok, hanem másikra, lásd: ajánló). Ez komoly baj, márpedig. A saját párkapcsolatomnál teljes mértékig megértem és elfogadom, hogy engem sok minden megelőz a Kedves prioritás listáján: Isten, család, karrier, s utána jövök én. Az más kérdés, hogy önző-énem azt mondatja, hogy lehetnék előbb is, de ezzel már egy éve megbírkóztam.
Gyakori rosszulléteimnek s depper hangulataimnak az volt a főbb oka, hogy a prioritáslistán ennél is hátrébb csúsztam, az mtt-s fellépések, Abracadabrás fellépések, LEp szervezés mögé. Sajnos az utóbbi két hónapban a lista alján tanyáztam, s nem látszom elmozdulni onnan. No, de egy kicsit eltértem az elméleti boncolgatástól.

Summa summarum: Mi éri meg? A céljaid mással való ütközésénél a veszélye megvan, hogy elvesztesz valamit. Prioritás, drága gyermekeim, prioritás! És tudatosság, az életetek építésénél! A karrier, látom, megvan, tiszták a célok. Persze, a cinikus énem azt mondja, hogy ha már kockáztatunk, akkor keveset, azaz azt, ami a legkevésbé fájna, ha elveszteném.

Köszönöm, K. Balázs előadását hallhatták.

Az én vonzatomban meg egy papucs vagyok. Kész, nincs mese. Elfogadom Gillz listáján a helyem, de nem esik jól. Az sem, ha Gillz sértetten akkor kiböki, hogy "Jó, akkor többet nem megyek ide-meg ide". Igen, bonyolult egy lélek vagyok, nincs mese. Ugyebár mondtam, hogy a célokról való teljes lemondás maga a csőd. Nem lemondani kell, hanem átütemezni. S helyes életszemlélettel MINDENRE van időnk, nem kell elsietni semmit. Gillz flamencora járt egy ideje, de ez a lista legaljára szorult, tekintve a tolkien, lep, Art Macabre próbák ützközése miatt. Nem elfelejteni kell, hanem mikor olyan szakaszához érsz az életednek, hogy lesz rá időd, akkor elő kell venni újra.
Csak egyszerre max. két fő karrier prioritás legyen, emberek.. Ne több ( s a karrierbe beletartozik a tanulás, a munka, a pénz, s minden hozadéka).

1 Comments:

Anonymous Anonymous said...

Meg tudlak érteni.

Rabyn

9:36 PM  

Post a Comment

<< Home