2006.01.01.2006.12.12.
Az "Én könyvtáram" kinyit ismét. Tekintettel arra, hogy már x.-edik ilyen postom, talán ez elég érdekes megfogalmazás. Legyen akkor egy summa summarum:
Nagyon nehéz évem volt, életem legnehezebb éve. Ha összeszámolom, távolról sem teszi ki a 20 napot a szabadságaim száma, mint ami járt volna. Három munkahelyem volt idén, és nagyon sokat dolgoztam. Az az igazság, hogy a végére elfáradtam. Fizikailag talán a Libri nem vett ki belőlem annyit, de az elején, a leltározás nagyon nehéz volt. De nagyon régnek tűnik az egész. Tiszta és szép munka volt. Egyszerű. Nagyon hiányzik néha. Fizikailag viszont kikészített. Az unalomba és az álldogálásba haltam ott meg. Az Industria viszont megmutatta, milyen nem akarok lenni. A mostani meg lelkileg és érzelmileg tesz tönkre.
A Társamat is nagyon ritkán láttam az elmúlt fél évben. Nem tudom, miért. Nem tudom, hogy ha a Libriben, hét után is össze tudtunk ülni egy teára, akkor most miért nem. Korábban végzek. És a hetes vonala olyan közel van hozzám, ha szerencsém van, ötre, de legkésőbb negyed hatra a Móriczon lehetnék. Szomorú vagyok. Azt hiszem, az elmúlt fél éve, azaz majd´több mint 150 napja szomorú vagyok.
Nem értem el semmit. Nem kerültem közelebb a szakdogához, csak messzebb, jóval messzebb. Nem haladok, nem tudok csinálni semmit.
A lakás megvan. Egyedüli, nagyon kevés sikerélményeim egyike. Az elmúlt évben több ilyen volt.
Szeretném ezt elfelejteni egyszer-s mindenkorra. Barátokat vesztettem el. Nem nyertem újakat. Hobbit vesztettem- a semmiért. Arcot vesztettem- soha nem pótolhatót.
Fáradt vagyok. Fásult vagyok. Egyedül vagyok. Nincs kedvem Blogolni. Nincs kedvem találkozni. senkivel.
Ha jellemezni akarnám ezt a fél éves állapotot, akkor talán a kiszámítható jelzővel tenném. szarul vagyok-Kedves felvidít, majd tovaröppen-szarul vagyok-kedves jön.. unalmas.
Bármit is hozzon a következő év, ennél jobbnak kell lennie. Mert ha rosszabb lesz, akkor nem úszom meg ennyivel. Miért van olyan érzésem, hogy rosszabb lesz?
36 dolog, amit szeretek? te kérted, GP. Még tavaly:
Szeretem, amikor reggel Ági mellett ébredek
Szeretem, ha reggel mosolyogva ébredek
Szeretem, ha friss kenyér illata az első illat, amit megérzek
Szeretem, ha az emberek mosolyognak az utcán
Szeretem, ha nem fázom belülről
Szeretem a frissen húzott és vetett ágyat
Szeretek nyakig betakarózni
Szeretem a naplementét, amikor narancssárag az ég, és a napba lehet nézni
Szeretem ha egy pillanatra látok egy fát, ami csak az enyém
Szeretem ha délután hanyatt tudok dőlni és moisolyogva szenderegni
Szeretek nyerni
Szeretek nyerni úgy, hogy azt mások is elismerik
Szeretek feladványt helyesen megoldani
Szeretek úgy hazaindulni, hogy tudom: sokat és jól dolgoztam
Szeretem ha elismernek
Szeretem ha a csapatom nyer
Szeretem ha hazaérek van kinek köszönni
Szeretem ha mesélhetek önfeledten és meghallgatnak
Szeretem ha nekem mesélnek komoly dolgokról önfeledten
Szeretem az egyszerű ízeket
Szeretem ha váratlanul megsímogatnak
Szeretem ha felnézhetek valakire
Szerteek sokáig fent lenni és sokáig aludni
Szeretek ölelni és csókot váltani
Szeretek játszani
Szeretek írni
Szeretek mesét olvasni
Szeretek este fáradtan hazaérni, kulccsal babrálni
Szeretek meztelen lenni otthon
Szeretem ha meleg a padló otthon és kellemes bizsergés fut végig a hátamon
Szeretek takarítás után elaludni
Szeretek mesében részt venni, kalandokban hercegnőt menteni
Szeretek édességet enni
Szeretek meggyógyulni
Szeretek zene tavában füredeni és belemerülni, hogy hetek múlkva ébrdejek
Szeretem a kávé illatát és az édes, nem tolakodó illatokat
Szeretek a kedvesemet ölelve semmire gondolni, és csak érezni.
Szeretek úszni, mindenről megfeledkezve
Szeretem, ha kellemesen meglepnek
De a legjobban szeretni szeretek, s azt szeretem, ha szeretnek.
Foltathatnám. Több is, mint harminchat. Apám kérdezte, hogy mire vágyom karácsonyra. Soha nem tudok ilyenkor semmit mondani. Lepjen meg. Nem kell semmi. Ami meg kell, azt úgyis megkapom, megszerzem, veszem, akármi. Karácsony ide vagy oda. Apám családi ága hasznot ajándékoz, hasznos dolgokat vesz, amire szükségünk van. Kaptam egy szép mécsest, azt hiszem. Áfitól. Szerettem, szeretem, használom ma is. Kaptam egy rajzot, születésnapomra Ágitól. álomból felébresztve is fel tudom idézni. Adjatok betűt, adjatok szivet, adjatok emléket.
Minden kedves és mazochista blogolvasómnak csak ennyit kívánhatok és kérhetek.
Nagyon nehéz évem volt, életem legnehezebb éve. Ha összeszámolom, távolról sem teszi ki a 20 napot a szabadságaim száma, mint ami járt volna. Három munkahelyem volt idén, és nagyon sokat dolgoztam. Az az igazság, hogy a végére elfáradtam. Fizikailag talán a Libri nem vett ki belőlem annyit, de az elején, a leltározás nagyon nehéz volt. De nagyon régnek tűnik az egész. Tiszta és szép munka volt. Egyszerű. Nagyon hiányzik néha. Fizikailag viszont kikészített. Az unalomba és az álldogálásba haltam ott meg. Az Industria viszont megmutatta, milyen nem akarok lenni. A mostani meg lelkileg és érzelmileg tesz tönkre.
A Társamat is nagyon ritkán láttam az elmúlt fél évben. Nem tudom, miért. Nem tudom, hogy ha a Libriben, hét után is össze tudtunk ülni egy teára, akkor most miért nem. Korábban végzek. És a hetes vonala olyan közel van hozzám, ha szerencsém van, ötre, de legkésőbb negyed hatra a Móriczon lehetnék. Szomorú vagyok. Azt hiszem, az elmúlt fél éve, azaz majd´több mint 150 napja szomorú vagyok.
Nem értem el semmit. Nem kerültem közelebb a szakdogához, csak messzebb, jóval messzebb. Nem haladok, nem tudok csinálni semmit.
A lakás megvan. Egyedüli, nagyon kevés sikerélményeim egyike. Az elmúlt évben több ilyen volt.
Szeretném ezt elfelejteni egyszer-s mindenkorra. Barátokat vesztettem el. Nem nyertem újakat. Hobbit vesztettem- a semmiért. Arcot vesztettem- soha nem pótolhatót.
Fáradt vagyok. Fásult vagyok. Egyedül vagyok. Nincs kedvem Blogolni. Nincs kedvem találkozni. senkivel.
Ha jellemezni akarnám ezt a fél éves állapotot, akkor talán a kiszámítható jelzővel tenném. szarul vagyok-Kedves felvidít, majd tovaröppen-szarul vagyok-kedves jön.. unalmas.
Bármit is hozzon a következő év, ennél jobbnak kell lennie. Mert ha rosszabb lesz, akkor nem úszom meg ennyivel. Miért van olyan érzésem, hogy rosszabb lesz?
36 dolog, amit szeretek? te kérted, GP. Még tavaly:
Szeretem, amikor reggel Ági mellett ébredek
Szeretem, ha reggel mosolyogva ébredek
Szeretem, ha friss kenyér illata az első illat, amit megérzek
Szeretem, ha az emberek mosolyognak az utcán
Szeretem, ha nem fázom belülről
Szeretem a frissen húzott és vetett ágyat
Szeretek nyakig betakarózni
Szeretem a naplementét, amikor narancssárag az ég, és a napba lehet nézni
Szeretem ha egy pillanatra látok egy fát, ami csak az enyém
Szeretem ha délután hanyatt tudok dőlni és moisolyogva szenderegni
Szeretek nyerni
Szeretek nyerni úgy, hogy azt mások is elismerik
Szeretek feladványt helyesen megoldani
Szeretek úgy hazaindulni, hogy tudom: sokat és jól dolgoztam
Szeretem ha elismernek
Szeretem ha a csapatom nyer
Szeretem ha hazaérek van kinek köszönni
Szeretem ha mesélhetek önfeledten és meghallgatnak
Szeretem ha nekem mesélnek komoly dolgokról önfeledten
Szeretem az egyszerű ízeket
Szeretem ha váratlanul megsímogatnak
Szeretem ha felnézhetek valakire
Szerteek sokáig fent lenni és sokáig aludni
Szeretek ölelni és csókot váltani
Szeretek játszani
Szeretek írni
Szeretek mesét olvasni
Szeretek este fáradtan hazaérni, kulccsal babrálni
Szeretek meztelen lenni otthon
Szeretem ha meleg a padló otthon és kellemes bizsergés fut végig a hátamon
Szeretek takarítás után elaludni
Szeretek mesében részt venni, kalandokban hercegnőt menteni
Szeretek édességet enni
Szeretek meggyógyulni
Szeretek zene tavában füredeni és belemerülni, hogy hetek múlkva ébrdejek
Szeretem a kávé illatát és az édes, nem tolakodó illatokat
Szeretek a kedvesemet ölelve semmire gondolni, és csak érezni.
Szeretek úszni, mindenről megfeledkezve
Szeretem, ha kellemesen meglepnek
De a legjobban szeretni szeretek, s azt szeretem, ha szeretnek.
Foltathatnám. Több is, mint harminchat. Apám kérdezte, hogy mire vágyom karácsonyra. Soha nem tudok ilyenkor semmit mondani. Lepjen meg. Nem kell semmi. Ami meg kell, azt úgyis megkapom, megszerzem, veszem, akármi. Karácsony ide vagy oda. Apám családi ága hasznot ajándékoz, hasznos dolgokat vesz, amire szükségünk van. Kaptam egy szép mécsest, azt hiszem. Áfitól. Szerettem, szeretem, használom ma is. Kaptam egy rajzot, születésnapomra Ágitól. álomból felébresztve is fel tudom idézni. Adjatok betűt, adjatok szivet, adjatok emléket.
Minden kedves és mazochista blogolvasómnak csak ennyit kívánhatok és kérhetek.
posted by Dreamer at 10:25 PM
5 Comments:
ne tessék szomorkodni! mert ha sokat szomorkodsz, akkor kénytelenek leszünk elvinni téged sörözni, és az rettenetes; szerintem még emberéletre veszedelmes szóviccek is előkerülnének... :)
Múlt hét pénteken is hívott Blint Sötétségbe, és 1edül aznap nem volt kedvem menni. Mind1, állok elébe. Még akkor is, ha sörözések közben kifejezetten cukros löttyöket iszom, nem szeretem a sört..:)
en meg szeretek ajandekozni:)
Meg pofonokat osztogatni, ejnye!!!
Verlepke
ne aggódj, kihagyták egy traumatikus kitiltást a Sötétségből :D innentől kezdve csak a Fényben járhatunk :D na, majd szervezünk valami cukroslöttyözést jól! :)
(kihagyták helyett kihagytál, csak írni nem tudok)
Post a Comment
<< Home