"reggel a város meghal egy kicsit"

At6 hiszem, a világ mindent megtesz most, hogy a kedvemben járjon. Fél hétkor ébredtem, pont időben. Szomorút álmodtam, de jót. A története szerint két nagy bokszoló, akik utálták egymást, fordul a másik segítségéért. Beköszöntött egy gazdasági válság, és az egyiküknek menő étterme volt (menő= putri, de működik..mondom, válság volt), a másik eladósodott. S amikor a szegényebb meglátta, hogy egy régi sporttársa a saját cipőit árulja az utcán, elkezdett az ismerősei között segítséget kérni. S habár az éttermes munkát nem, de ételt mindig adott volt riválisának.
Jó álom volt.
Mint már írtam, pont jókor ébredtem. Pont annyit fürödtem, amennyit szerettem volna, s az idő is engedett további téblábolást. Elértem a buszt, ami időben jött, s nem hagyott fagyoskodni az utcán. Egy jó filmről olvastam (Bogart, naná, hogy Bogart). Jött ellenőr, de a flegma fajtából. Meglátta a dátumokat a bérletemen, és nem érdekelte a diák. Amikor kiléptem a járműből, szép volt az idő. Hideg, felhőtlen, szél nélkül való. A nap nem süttt a szemembe. Az "olvadt csontok háza" sem volt ma annyira depresszív. A boltos norális volt, bunkó, de még az elviselhető keretek között. Idebent harmadiknak értem, még időben.
Lehet, hogy a világ mindent megtesz azértr, hogy ne törődjek vele, hogy legközelebb pénteken láthatom újra Őt. Tegnap meg is kérdeztem, hogy miért nem találkoztunk. Persze, tudtam a választ, de Ő figyelmen kívül hagyta a kérdést. Tanulni kell. Még vizsgaidőszak van. Igaz, ma lesz az utolsó megmérettetése, de legfalább kétzser. Az egyik afféle munka, állásinterjú-teszt. Remélem sikerül neki, és ideális melót talál.
Sokat beszélgetek MSN-en Csigával. Megállapítottuk, hogy "majmok" voltunk, amiért minden jel szerinti szerelem dacára másban kerestünk boldogulást. Az ő párkapcsolata épp válságban, de legalábbis hullámvölgyben van. Majd csak kilábalnak belőle. Remélem az új fészek is segít ebben. Muszáj. Már csak a két lurkó miatt is.
Ah, am feketében feszítek. Trú, nem? Már csak a piros "D" betű és a szürke "iesel" felirat rondítja az összképet. Minden olyan nyugodt. Vajon a csütörtöki vihar előtti csend? Tuti fel fog kavarni a holnapi meeting. Annak legalább örülök, hogy a fizetésem egy kicsit feljebbnyomták. Igaz, a kajajegyet így elvesztettük. És hitelképesebb lettem. Nem mintha számítana. Azt hiszem, hoyg mi, a puskacsövet láttamozó harmaidk fél ismerjük a leginkább a hiteleket. Átfogóbb képünk van róla, mint egy adósnak, és ismerjük a nyomort, amit a hitelező nem. Mondjuk nem is érdekli.
Szeretnék tovább foglalkozni kártyával. Többet. Nagyon jól éreztem magam azon a versenyen, nagyon. Igaz, ebben egyedül voltam, leginkább. A nyár is egy kicsit elfelhősíti az örömöm. Nem lesz időm egyszerre magus táborba menni Várgesztesre, és Tolkien táborba menni. És elmenni Gillzzel valahova. Meg klántalira menni. Valami(k) ki fog(nak) esni. Öcsém még raftingolni is szeretne. Én is. Csak ugye..Mindent nem lehet. Úgy érzem, hogy amióta elköltöztem, valami(k)ről mindig le kell mondanom. De ez az élet? Lemondás?
Oké, vissza a fellegekből. Irány a meló. Túl sokat pofázom.