fáj a hó
2005. 12. 24.
Ez a Karácsony más, mint a többi. Ilyen még nem volt, s nem is lesz, soha többet. A következő évben nem otthon fogom tölteni az estét, hanem saját lakásomban, saját vackomban. Utolsó szülői kebel alatt eltöltött szenteste? Nos, nekem ugyan nem kell több! Mármint itt, így. Szépen eljövök otthonról, mondjuk gyalog, vagy akár busszal, és miután végeztünk, hazamegyek. Ilyen egyszerű lesz az egész. Remélem.
Másrészről meg ugye munka. Első ízben nem díszítettem fát, nem segítettem főzni, meg mittomén. Úgy értem, mióta itt lakunk. Mert melózni kellett. Érdekes módon az ajándékok beszerzése sem okozott olyan pánikot, mint eddig. Szépen, komótosan beszereztem mindent, ami szerintem örömet fog okozni másoknak. Ilyen egyszerű. November elején kezdtem, és előző hét elején fejeztem be. Semmi kapkodás, semmi cécó. Még soha nem volt ennyire nyugodt ajándék-beszerző turnusom.
Ohh, munka. Ennek köszönhetően tegnap éjjel, 11-kor sikerült a csomagolást befejezni. Egy órán át tartott, de egyre ügyesebb vagyok. meg is mondta ma Orsi, hogy fejlődöm. ennek ellenére, maximalista énem okán, szerintem még mindig gyatra. De vérrel és verejtékkel csomagoltam, úgyhogy aki becsmérelni meri műveim, azt karóval a szívében teszem ki a napra.
Szóval ma korán keltem ( hétkor), és rohantam a melóba. Ahol alig voltak, néha-néha lézengett egy-két ember. Unatkoztam, ásítoztam. Noémi egy jó óra késéssel esett be. Elfelejtette, hogy kilenckor nyitunk, és megkért, hogy ez maradjon titok. Mivel csak Linkin ismeri a blog címét, kérem, hogy maradjon is így.
Noémi másnapos volt, hányt, és ezer baja volt. Olyan voltam, mint egy máltai lovag. Hol a kómás Orsival dumáltam, hogy ne essen magába, hol Noémivel. Jah, ez előbbi meg nem tudott aludni, hisz a szomszédja 23:00-kor állt neki hagymát sütni. Az ajtajuk nem légmentesen zár, a többit meg el lehet képzelni. Úgyhogy ingáztam az emelet és a hátsó szekció között. Éljen. Ja, élek a gyanúperrel, hogy Józsi sokkal több, mint aminek mutatja magát. A külseje és felszínes viselkedése eléggé megtévesztett, nagyon régen ítéltem meg embert ennyire rosszul. Jobban kéne figyelnem.
Szóval letudtuk a gyötrelmesen hosszú öt órát, és rohantam haza. Egyrészt el akartam olvasni a könyvem, másrészt meg még ki kellett takarítanom. Ehhez be kellett tolnom az ágyam, és már nem volt erőm újból kihúzni. Emiatt külön szomorú vagyok, de majd lesz egy maradék életem nagy ágyban. Remélem.
Meg porszívó, meg portörlés, meg..meg..Ja, a könyvem. Dark Ages: Brujah. Ami akár a torcsi is lehetett volna, mert semmi bunyó, csak egy kevés, hanem kőkemény udvari intrika. Tetszik! Nagyon jó, pergő könyv, látszik ( helyenként), hogy nő írta. Ajánlom mindenkinek a Dark Ages sorozatot, hihetetlenül kellemes csalódás eddig. Jah, és a Brujahban van Goratrix, mint aktív szereplő. Ő lesz vajon a tremere főszereplője? Remélem. Bár a leírás alapján nem hasonlít a kártyához. Hát íme a különbség Shy, és egy női író között. De jó ez is, az is.
Nagy nehezen végeztem időben a takarítással, mikor megérkeztek a vendégek. Összesen 13-an voltunk, ami nem rossz szám. Bence mellettem énekelte a "Mennyből az angyal"-t, és nos..egy kiskamasz mutáló hangjának minden hamisságával. Már évek óta, kegyességből, nem éneklem. Jobb így, nemde? Majd ajándékbontás. A várt izgalom is elmaradt. Nem érdekelt, mit kapok. Régen majd megvesztem a könyvekért, meg..mittomén miért. Most nem nagyon. Nem számított. Egyébként most hasznos ajándékokat kaptam. Íme: Mikró, pirítós sütő, szendvics sütő, étkészlet, pénz, aszú, XXI. századra aktualizált Murphy ( haláli könyv), és csoki, ami eléggé finomnak nézett ki. Hasznosak. Mi lesz a házasságom idején? Étkészlet és mikró már nem lehet, ugyebár..
De volt egy mindent eldöntő, és mindent háttérbe szorító változás, ami miatt ez a karácsony csak kisbetűs ünnep- Ilyenkor ugyebár a család, unity, písz jegyében telnek az esték. Én mégis magam voltam, nagyon, nagyon magányos. Egyedül álltam a fa alatt, a család beleszürkült a háttérben dúdoló, lappangó énekbe. Oly régen láttam már a Kedvesem.
Ilyen érzés? Hát köszönöm! Sokat jelentett volna, ha esetleg ő is itt van. De nem volt itt, s a mellkasom egyre csak szűkül, és én barom a Cure-tól a Love song-ot hallgatom most. Eh, így van ez. Egy szegény gyermek, akinek állítólag meg van mindene ( miért ne), kámpicsorodva, mint egy négyéves megint másra vágyik. Igaziból nem, mert az elmúlt hét hónapban csak egyet szeretnék.
Vele lenni.
S a szeretet ünnepén ez nem így lett. Mit várok? A Karácsonyt várom, a készülődést, az izgulást, hogy vajon örülni fognak-e az ajándékaimnak, hogy sikerül-e mosolyt lopnom a szívekbe. Ennyi, és nem több. Nem azt, hogy éhesen ( reggeliztem egy zsömlét és passz), fáradtan, az álmossággal és végkimerüléssel küzdve tűröm, ahogy az unokatesóm újabb hiperaktivitás rohamot kap. El is zárkóztam a szobámba, és kiolvastam a könyvem. Fittyet hányva a lent tolongó tömegre. Az ÉN Karácsonyom (nagy K-val), majd 27.-én jön el. Se előbb, se tovább. Igaz, akkor is dolgozni fogok, akkor is éhes leszek, de ott lesz Ő, és ez mindennél többet ér.
Csipogok, vagy megint nyüszítek ezúttal betűben? Vagy csak az őszinteség ritkaság egy blogon, legalábbis olvasható formában? Ti, kik ismertek, tudjátok, hogy soha nem elbeszélek magamról így, ilyen leplezetlen őszinteséggel. Gábor, Miriel, Laci, Rhilen, GP, így van? Így.
A papír, az írás az én pszichológusom, mániám, hobbim, életem. Vallok magamról. Rhilen mondta: nem nagyon szereti olvasni, mert kicsit túl személyesnek veszi, és olyan érzése van, mintha idegenül egy másik ember naplójából lopna emléket. Lehet. Soha senkit nem kértem, hogy olvasson ( jajj, most a Karma police megy, a Radioheadtől).
That´ s me. Claud Hopper Bukovsky.
Manchaster England, England. Across, the Atlantic Sea.
Boldog Karácsonyt. Meg minden.
2005. 12. 30.
Kurva, kibaszott hó. Hogy mit vesztettem? Feleslegesen kidobtam három napi munkát. Annyira, hogy a harmadik napon net-caféba kellett mennem, hogy elküldjem a karaktereket. Agyamat kidobva, magamat kihasználva csináltam meg ezt a balfék lájvot, hogy a magam szánalmas módján kedveskedjek a Kedvesemnek, és szórakoztassak még hat embert. Elvette tőlem, és soha a büdös életben nem fogom a ma estém visszakapni. Nem láthatom, csak megint pár rongyos órára a lányt, akit szeretek, s mire elhinném, hogy mellettem van, megint eltűnik, lelép, felszívódik. Lett volna három napom, és nem kapok most semmit.
Igen, rohadtul el vagyok keseredve, a hajam tépkedném, bokszolnám a falat, vagy akárkit. Helyette hallgathatom a piti emberek árnyékba vesző, doboz-szavait, a sajnálkozó, ám valójában semmi érzelmet nem mutató arcukat. Az anyám tréfálkozását, s magamat, ahogyan a remegő arcom maszkot formálva menekült, sikolt az énem, és bárcsak innen eltűnnék, akárhová.
Úgy érzem, hogy zokognom kéne, mert megloptak, megcsaltak, megaláztak. nem akarok lájvozni, nem akarok bulizni, nem akarok lenni. Azt a minimum 48 órámat akarom visszakapni, amit a Kedvesemmel tölthetnék, azt a pár órányi szócséplést, amin három napot dolgoztam. Azt a pár pillanatot akarom visszakapni, amit a szemekben látok, hogy igen, jól érezték magukat, igen ért valamit az az este.
Valami megint végérvényesen kudarcba fulladt, amit én csináltam. Önerőből, valami, amiben hittem és a szívemet beleadtam. Nem tesz semmit, de az elmúlt években semmi sem sikerült, amit önállóan, én csináltam. Vagy ha véghez vittem, akkor szar lett. Legyen az novella, állás, vers, live, buli, szereplés, bármi. Irányítsanak mások csak! Mint az mtt, legyek szinkronhang, éhesen, úgy, hogy reggel óta egy falatot nem ettem, és halálosan fáradt vagyok. Legyek úgy tökéletes, és hazudjanak a képembe, hogy jó leszek ennek meg annak. Legyek csoportvezető, és "vegyek részt képzésen". legyek takarító, pöcepucoló. Hát nem, drágáim! Eszembe sincs.
Én csak egy kis kupac átlagosság szeretnék lenni, aki mosolyra készteti a kedvesét ,de még ez sem megy. Minek így?
Rohadt hó. Én így is elmentem volna. Haragszom? Nem. Csak keserű vagyok, mérhetetlenül szomorú, kiábrándult. Egy sötét sarokban fejelgetném ritmikusan a falat.
Nincs kedvem írni.
2005.12.31.
Na, megnyugodtam. Kialudtam, és el akarom felejteni, mint egy rossz álmot. Ma buli, és tuti, hogy megint meg fog sértődni valaki. Nem tudunk ketté szakadni, az már egészségtelen volna. Öcsém tök rendes. "Megengedte", hogy használjam a gépét, amikor csak jól esik. Már éppen instalállnám a NWN-t, de nem engedélyezte, csak kóddal a software-ek telepítését. Azt meg nem árulta el. Aranyos, nem? Ahoz képest, hogy amikor én kértem gépet, akkor kaptam egy roncsot, ami "közös" lett. Ebből is látszik Apánk hozzáállása a dolgokhoz. Ki kell őt zárnom, ahhoz, hogy életet élhessek és nem szabad benne megbíznom.
Na, ma buli. Tartok tőle, hogy rossz lesz, s hazafelé ismét lelket kell öntenem a Kedvesembe. Csak ne szeretném annyira a mosolyát.
2006.01.01.
Nocsak-nocsak. Újabb év, és még mindig életben vagyok. Éppen a Dive Woodo child-ját hallgatom, ami igen ritka pillanat. Nem is tudom, miért tettem be, elég buta egy szám. De lehet rá zúzni. Mondjuk most a tespedt tunyaság állapotában leledzem, pont olyanban, mintha háromnegyed ötkor feküdtem volna le. És tényleg. Jó volt a buli, de semmiben sem volt több, mint egy átlagos gyáripari ugrálás, leszámítva a fellelhető személyek drasztikus növekedését. Ilyen sokan még nem voltak a gyárban. És ennyi részeg sem. A vendégek 80-85 százaléka illuminált állapotban volt. Mondjuk nem panaszkodhatom, mert nem verekedtem, nem hánytak le, és nem öntöttek le semmivel. É n löktem meg Ashtringot egy kicsit, aki kávéjának egy hányadát öntötte a ruhájára. Bocsánat, ezúton is. No, de jöjjenek a kívánságok:
- GP-nek kívánok egy nyugis, rpg-klben és geekekben gazdag évet, és hogy szedjen össze valami nőnemű egyedet, lehetőleg olyat, aki nincs a közeli baráti körömben.
- Ashtringnak meg sok zsíros lemez és mix szerződést, no meg több szerencsét a zenekaraihoz. Reméljük, egyszer majd csak találkoznak a tagok.
- Grétának és Bálintnak nem kívánnék semmit erre az évre, inkább az elkövetkező évtizedekre kívánnék további töretlen jókedvet, rpg-t, és boldogságot. Szépek vagytok együtt. Ezt természetesen kívánom Bélának s oldalbordájának is ( meg magunknak is).
-Mirielnek azt kívánom, hogy szabaduljon a Viktor nevű bűvöletből, és egy olyan társat, aki túlnövi elődjét. Nem lehetetlen, hiába is hiszi, hogy az.
- Drunak nyugalmat kívánok, és hogy ebben az esztendőben találják már meg végre egymást a párjával, ne csak éljenek egy lakásban.
- Levistnek meg további sikereket és hogy tartson ki minél tovább ez a kapcsolata ( lásd mint Blintnél).
- A Boszilánynak ( vagy angyallány, soha sem tudom), aki egyébként szintén Ági, hiába, az Ágnesek a gyengéim. Szóval neki is egy hosszú, boldog kapcsolatot kívánok. Megérdemelné, még most is úgy érzem, hogy rútul elbántam vele. Jah, és sikeres vizsgákat is, mind jogi, mind jelnyelvi síkon.
- Anikónak is egy olyan társat, aki tovább tart egy éjnél, s kitart mellette.
- Fruzsinának meg egy szebb jövőt szeretnék. Megérintett, amit hallottam felőle, s remélem, soha nem ismétlődik meg.
- F. Zsuzsinak egy méltó ellenfelet. Gáz már, hogy mindig majd´ egyedüli indulóként nyeri sorra a kupákat. Természetesen kívánom továbbá, hogy le is győzze a méltó ellenfelet.
- Szabolcsnak azt kívánom, hogy járja be a maga útját, amit egy autóban valahol olaszhon és Ausztria között ecsetelt.
- Krisztiánnak, hogy nőjön egy kicsit fel, de soha ne teljesen.
- Gillz, neked mit kívánhatnék? Mindent, és semmit. Inkább csak annyit, hogy remélem, te is megtalálod önmagad, habár mostanában azt látom, hogy egyre inkább kibékülsz magaddal. Azt szeretném, hogy ne változz meg, s legyél boldog. Felhős lesz ez az éved is, sok kudarccal, örömmel . Élj úgy, hogy hű légy önmagadhoz. Neked sem kívánnék semmit erre az évre, inkább a hátralévő összes többire. Azt szeretném, hogy boldog légy, s ha ezen az úton elkísérhetlek, akkor én is az leszek.
Ez a Karácsony más, mint a többi. Ilyen még nem volt, s nem is lesz, soha többet. A következő évben nem otthon fogom tölteni az estét, hanem saját lakásomban, saját vackomban. Utolsó szülői kebel alatt eltöltött szenteste? Nos, nekem ugyan nem kell több! Mármint itt, így. Szépen eljövök otthonról, mondjuk gyalog, vagy akár busszal, és miután végeztünk, hazamegyek. Ilyen egyszerű lesz az egész. Remélem.
Másrészről meg ugye munka. Első ízben nem díszítettem fát, nem segítettem főzni, meg mittomén. Úgy értem, mióta itt lakunk. Mert melózni kellett. Érdekes módon az ajándékok beszerzése sem okozott olyan pánikot, mint eddig. Szépen, komótosan beszereztem mindent, ami szerintem örömet fog okozni másoknak. Ilyen egyszerű. November elején kezdtem, és előző hét elején fejeztem be. Semmi kapkodás, semmi cécó. Még soha nem volt ennyire nyugodt ajándék-beszerző turnusom.
Ohh, munka. Ennek köszönhetően tegnap éjjel, 11-kor sikerült a csomagolást befejezni. Egy órán át tartott, de egyre ügyesebb vagyok. meg is mondta ma Orsi, hogy fejlődöm. ennek ellenére, maximalista énem okán, szerintem még mindig gyatra. De vérrel és verejtékkel csomagoltam, úgyhogy aki becsmérelni meri műveim, azt karóval a szívében teszem ki a napra.
Szóval ma korán keltem ( hétkor), és rohantam a melóba. Ahol alig voltak, néha-néha lézengett egy-két ember. Unatkoztam, ásítoztam. Noémi egy jó óra késéssel esett be. Elfelejtette, hogy kilenckor nyitunk, és megkért, hogy ez maradjon titok. Mivel csak Linkin ismeri a blog címét, kérem, hogy maradjon is így.
Noémi másnapos volt, hányt, és ezer baja volt. Olyan voltam, mint egy máltai lovag. Hol a kómás Orsival dumáltam, hogy ne essen magába, hol Noémivel. Jah, ez előbbi meg nem tudott aludni, hisz a szomszédja 23:00-kor állt neki hagymát sütni. Az ajtajuk nem légmentesen zár, a többit meg el lehet képzelni. Úgyhogy ingáztam az emelet és a hátsó szekció között. Éljen. Ja, élek a gyanúperrel, hogy Józsi sokkal több, mint aminek mutatja magát. A külseje és felszínes viselkedése eléggé megtévesztett, nagyon régen ítéltem meg embert ennyire rosszul. Jobban kéne figyelnem.
Szóval letudtuk a gyötrelmesen hosszú öt órát, és rohantam haza. Egyrészt el akartam olvasni a könyvem, másrészt meg még ki kellett takarítanom. Ehhez be kellett tolnom az ágyam, és már nem volt erőm újból kihúzni. Emiatt külön szomorú vagyok, de majd lesz egy maradék életem nagy ágyban. Remélem.
Meg porszívó, meg portörlés, meg..meg..Ja, a könyvem. Dark Ages: Brujah. Ami akár a torcsi is lehetett volna, mert semmi bunyó, csak egy kevés, hanem kőkemény udvari intrika. Tetszik! Nagyon jó, pergő könyv, látszik ( helyenként), hogy nő írta. Ajánlom mindenkinek a Dark Ages sorozatot, hihetetlenül kellemes csalódás eddig. Jah, és a Brujahban van Goratrix, mint aktív szereplő. Ő lesz vajon a tremere főszereplője? Remélem. Bár a leírás alapján nem hasonlít a kártyához. Hát íme a különbség Shy, és egy női író között. De jó ez is, az is.
Nagy nehezen végeztem időben a takarítással, mikor megérkeztek a vendégek. Összesen 13-an voltunk, ami nem rossz szám. Bence mellettem énekelte a "Mennyből az angyal"-t, és nos..egy kiskamasz mutáló hangjának minden hamisságával. Már évek óta, kegyességből, nem éneklem. Jobb így, nemde? Majd ajándékbontás. A várt izgalom is elmaradt. Nem érdekelt, mit kapok. Régen majd megvesztem a könyvekért, meg..mittomén miért. Most nem nagyon. Nem számított. Egyébként most hasznos ajándékokat kaptam. Íme: Mikró, pirítós sütő, szendvics sütő, étkészlet, pénz, aszú, XXI. századra aktualizált Murphy ( haláli könyv), és csoki, ami eléggé finomnak nézett ki. Hasznosak. Mi lesz a házasságom idején? Étkészlet és mikró már nem lehet, ugyebár..
De volt egy mindent eldöntő, és mindent háttérbe szorító változás, ami miatt ez a karácsony csak kisbetűs ünnep- Ilyenkor ugyebár a család, unity, písz jegyében telnek az esték. Én mégis magam voltam, nagyon, nagyon magányos. Egyedül álltam a fa alatt, a család beleszürkült a háttérben dúdoló, lappangó énekbe. Oly régen láttam már a Kedvesem.
Ilyen érzés? Hát köszönöm! Sokat jelentett volna, ha esetleg ő is itt van. De nem volt itt, s a mellkasom egyre csak szűkül, és én barom a Cure-tól a Love song-ot hallgatom most. Eh, így van ez. Egy szegény gyermek, akinek állítólag meg van mindene ( miért ne), kámpicsorodva, mint egy négyéves megint másra vágyik. Igaziból nem, mert az elmúlt hét hónapban csak egyet szeretnék.
Vele lenni.
S a szeretet ünnepén ez nem így lett. Mit várok? A Karácsonyt várom, a készülődést, az izgulást, hogy vajon örülni fognak-e az ajándékaimnak, hogy sikerül-e mosolyt lopnom a szívekbe. Ennyi, és nem több. Nem azt, hogy éhesen ( reggeliztem egy zsömlét és passz), fáradtan, az álmossággal és végkimerüléssel küzdve tűröm, ahogy az unokatesóm újabb hiperaktivitás rohamot kap. El is zárkóztam a szobámba, és kiolvastam a könyvem. Fittyet hányva a lent tolongó tömegre. Az ÉN Karácsonyom (nagy K-val), majd 27.-én jön el. Se előbb, se tovább. Igaz, akkor is dolgozni fogok, akkor is éhes leszek, de ott lesz Ő, és ez mindennél többet ér.
Csipogok, vagy megint nyüszítek ezúttal betűben? Vagy csak az őszinteség ritkaság egy blogon, legalábbis olvasható formában? Ti, kik ismertek, tudjátok, hogy soha nem elbeszélek magamról így, ilyen leplezetlen őszinteséggel. Gábor, Miriel, Laci, Rhilen, GP, így van? Így.
A papír, az írás az én pszichológusom, mániám, hobbim, életem. Vallok magamról. Rhilen mondta: nem nagyon szereti olvasni, mert kicsit túl személyesnek veszi, és olyan érzése van, mintha idegenül egy másik ember naplójából lopna emléket. Lehet. Soha senkit nem kértem, hogy olvasson ( jajj, most a Karma police megy, a Radioheadtől).
That´ s me. Claud Hopper Bukovsky.
Manchaster England, England. Across, the Atlantic Sea.
Boldog Karácsonyt. Meg minden.
2005. 12. 30.
Kurva, kibaszott hó. Hogy mit vesztettem? Feleslegesen kidobtam három napi munkát. Annyira, hogy a harmadik napon net-caféba kellett mennem, hogy elküldjem a karaktereket. Agyamat kidobva, magamat kihasználva csináltam meg ezt a balfék lájvot, hogy a magam szánalmas módján kedveskedjek a Kedvesemnek, és szórakoztassak még hat embert. Elvette tőlem, és soha a büdös életben nem fogom a ma estém visszakapni. Nem láthatom, csak megint pár rongyos órára a lányt, akit szeretek, s mire elhinném, hogy mellettem van, megint eltűnik, lelép, felszívódik. Lett volna három napom, és nem kapok most semmit.
Igen, rohadtul el vagyok keseredve, a hajam tépkedném, bokszolnám a falat, vagy akárkit. Helyette hallgathatom a piti emberek árnyékba vesző, doboz-szavait, a sajnálkozó, ám valójában semmi érzelmet nem mutató arcukat. Az anyám tréfálkozását, s magamat, ahogyan a remegő arcom maszkot formálva menekült, sikolt az énem, és bárcsak innen eltűnnék, akárhová.
Úgy érzem, hogy zokognom kéne, mert megloptak, megcsaltak, megaláztak. nem akarok lájvozni, nem akarok bulizni, nem akarok lenni. Azt a minimum 48 órámat akarom visszakapni, amit a Kedvesemmel tölthetnék, azt a pár órányi szócséplést, amin három napot dolgoztam. Azt a pár pillanatot akarom visszakapni, amit a szemekben látok, hogy igen, jól érezték magukat, igen ért valamit az az este.
Valami megint végérvényesen kudarcba fulladt, amit én csináltam. Önerőből, valami, amiben hittem és a szívemet beleadtam. Nem tesz semmit, de az elmúlt években semmi sem sikerült, amit önállóan, én csináltam. Vagy ha véghez vittem, akkor szar lett. Legyen az novella, állás, vers, live, buli, szereplés, bármi. Irányítsanak mások csak! Mint az mtt, legyek szinkronhang, éhesen, úgy, hogy reggel óta egy falatot nem ettem, és halálosan fáradt vagyok. Legyek úgy tökéletes, és hazudjanak a képembe, hogy jó leszek ennek meg annak. Legyek csoportvezető, és "vegyek részt képzésen". legyek takarító, pöcepucoló. Hát nem, drágáim! Eszembe sincs.
Én csak egy kis kupac átlagosság szeretnék lenni, aki mosolyra készteti a kedvesét ,de még ez sem megy. Minek így?
Rohadt hó. Én így is elmentem volna. Haragszom? Nem. Csak keserű vagyok, mérhetetlenül szomorú, kiábrándult. Egy sötét sarokban fejelgetném ritmikusan a falat.
Nincs kedvem írni.
2005.12.31.
Na, megnyugodtam. Kialudtam, és el akarom felejteni, mint egy rossz álmot. Ma buli, és tuti, hogy megint meg fog sértődni valaki. Nem tudunk ketté szakadni, az már egészségtelen volna. Öcsém tök rendes. "Megengedte", hogy használjam a gépét, amikor csak jól esik. Már éppen instalállnám a NWN-t, de nem engedélyezte, csak kóddal a software-ek telepítését. Azt meg nem árulta el. Aranyos, nem? Ahoz képest, hogy amikor én kértem gépet, akkor kaptam egy roncsot, ami "közös" lett. Ebből is látszik Apánk hozzáállása a dolgokhoz. Ki kell őt zárnom, ahhoz, hogy életet élhessek és nem szabad benne megbíznom.
Na, ma buli. Tartok tőle, hogy rossz lesz, s hazafelé ismét lelket kell öntenem a Kedvesembe. Csak ne szeretném annyira a mosolyát.
2006.01.01.
Nocsak-nocsak. Újabb év, és még mindig életben vagyok. Éppen a Dive Woodo child-ját hallgatom, ami igen ritka pillanat. Nem is tudom, miért tettem be, elég buta egy szám. De lehet rá zúzni. Mondjuk most a tespedt tunyaság állapotában leledzem, pont olyanban, mintha háromnegyed ötkor feküdtem volna le. És tényleg. Jó volt a buli, de semmiben sem volt több, mint egy átlagos gyáripari ugrálás, leszámítva a fellelhető személyek drasztikus növekedését. Ilyen sokan még nem voltak a gyárban. És ennyi részeg sem. A vendégek 80-85 százaléka illuminált állapotban volt. Mondjuk nem panaszkodhatom, mert nem verekedtem, nem hánytak le, és nem öntöttek le semmivel. É n löktem meg Ashtringot egy kicsit, aki kávéjának egy hányadát öntötte a ruhájára. Bocsánat, ezúton is. No, de jöjjenek a kívánságok:
- GP-nek kívánok egy nyugis, rpg-klben és geekekben gazdag évet, és hogy szedjen össze valami nőnemű egyedet, lehetőleg olyat, aki nincs a közeli baráti körömben.
- Ashtringnak meg sok zsíros lemez és mix szerződést, no meg több szerencsét a zenekaraihoz. Reméljük, egyszer majd csak találkoznak a tagok.
- Grétának és Bálintnak nem kívánnék semmit erre az évre, inkább az elkövetkező évtizedekre kívánnék további töretlen jókedvet, rpg-t, és boldogságot. Szépek vagytok együtt. Ezt természetesen kívánom Bélának s oldalbordájának is ( meg magunknak is).
-Mirielnek azt kívánom, hogy szabaduljon a Viktor nevű bűvöletből, és egy olyan társat, aki túlnövi elődjét. Nem lehetetlen, hiába is hiszi, hogy az.
- Drunak nyugalmat kívánok, és hogy ebben az esztendőben találják már meg végre egymást a párjával, ne csak éljenek egy lakásban.
- Levistnek meg további sikereket és hogy tartson ki minél tovább ez a kapcsolata ( lásd mint Blintnél).
- A Boszilánynak ( vagy angyallány, soha sem tudom), aki egyébként szintén Ági, hiába, az Ágnesek a gyengéim. Szóval neki is egy hosszú, boldog kapcsolatot kívánok. Megérdemelné, még most is úgy érzem, hogy rútul elbántam vele. Jah, és sikeres vizsgákat is, mind jogi, mind jelnyelvi síkon.
- Anikónak is egy olyan társat, aki tovább tart egy éjnél, s kitart mellette.
- Fruzsinának meg egy szebb jövőt szeretnék. Megérintett, amit hallottam felőle, s remélem, soha nem ismétlődik meg.
- F. Zsuzsinak egy méltó ellenfelet. Gáz már, hogy mindig majd´ egyedüli indulóként nyeri sorra a kupákat. Természetesen kívánom továbbá, hogy le is győzze a méltó ellenfelet.
- Szabolcsnak azt kívánom, hogy járja be a maga útját, amit egy autóban valahol olaszhon és Ausztria között ecsetelt.
- Krisztiánnak, hogy nőjön egy kicsit fel, de soha ne teljesen.
- Gillz, neked mit kívánhatnék? Mindent, és semmit. Inkább csak annyit, hogy remélem, te is megtalálod önmagad, habár mostanában azt látom, hogy egyre inkább kibékülsz magaddal. Azt szeretném, hogy ne változz meg, s legyél boldog. Felhős lesz ez az éved is, sok kudarccal, örömmel . Élj úgy, hogy hű légy önmagadhoz. Neked sem kívánnék semmit erre az évre, inkább a hátralévő összes többire. Azt szeretném, hogy boldog légy, s ha ezen az úton elkísérhetlek, akkor én is az leszek.
posted by Dreamer at 11:12 AM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home