gothic day

Olyan elvárások elé állítottak, amiknek nemhogy nem tudok, de nem tudom, hogyan lehetne egyáltalán megfelelni. Egy olyan ügyfélállománnyal szembesítettek, amely lerágott, az ő szabályaik szerint halott ügy. Ebből van nekem kb. négyszázam. Ebből kellene havi ÖTMILLIÓT csinálnom. Lehetetlen. S habár sejtem, hogy csak rám akartak ijeszteni, de úgy állították be a helyzetet, hogy itt komoly gondok vannak. Velem? Ezt nem mondták. Nem kérdeztem. Intenzívebb munkavégzést kértek. Én ezek után a következőket fogom tenni: Azokat az ügyeket, melyeket gyűrök, próbálok, fogom és lezárom. Minél többet, hogy kaphassak IGAZI ügyeket. Így egészen egyszerűen nem lehet. Fizetésemelés? Ugyan.:Amikor 150 ezerbe vagyok a cégnek, akkor természetesen csak a felét fizetik ki. Ezek után, már-már megkönnyebbülés lenne, ha felmondanának nekem. Pénzügyileg biztos. Ne értsenek félre, én szeretem ezt a munkát, csinálnám is, de rendes feltételek mellett. Mondjuk, hogy legyen mobiltelefon mindig kéznél, s ne kellejn rá várni. És ne mások levetett, használhatatlanul elrontott ügyeit kezeljem. Így egészen egyszerűen ez nem fair.
Mikor megkaptam az ukázt, belevetettem magam a munkába. Szorgalom miatt? Ugyan..Mert hatott volna? Talán..Valójában azért, mert dühös voltam. Dühös és értetlen. Ám legyen. Nem fogok szépfiút játszani, nem leszek aranyos és megértő. Fogom magam és kitaposom az adósok beleit, akkor jó lesz, ugye?
Nem.

Ma hazafelé láttam egy öreg nénit. Nem volt a lábán cipő, és a nadrágot vastagon barna foltok tarkították és szakadások csipkézték. Egy ócska faseprűre támaszkodott, melyen szinte semmi lószőr nem volt. Nyitott szájjában alig pár fog, egyik szeme lehúnyví - talán örökre. Az eget kémlelte az út közepén.

Nem volt szaga.