Álomnapló

Álmomban..

Sok testvérem vol. Néhányuk fekete. Egy körfolyósós, gangos házban laktak, mindenkinek külön lakása volt. Én csak látogatóba érkeztem, egyre inkább tudatában voltam, hogy nem ide tartozom. Egyikük költözött ide, és hozzá jöttem, sokakkal vendégségbe. Most vette el a nőt, akit szeretett. Gillz is jött, de hamar elment. Neki nem volt fontos, és nem érezte jól magát (velem). Később derült ki, miért. Sok süti volt, és két házvezetőnője, a testvérnek. De nem foglalkozott velünk, gyorsan elhesegetett minket. Én úgy tettem, mintha kimentem volna, de visszasomfordáltam. A házvezetők vártak. Kedvesen elbeszélgettem velük. Elmondták, hogy az úrfi megváltozott. Majd előjött ő is, egy szétgyúrt fekete srác. Szeretettel üdvözölt, átölelt. Mesélt a nejéről, az életéről, az új villanytűzhelyéről. Mártudtam, hogy teljesen a felesége hatása alatt áll. Vámpir? Majd jött a nő, igazi fekete szépség. Beszéltünk pár mondatot, majd rosszullétre panaszkodván elküldött. Én vonatra szálltam akkor, és elindultam valamerre. Magam sem tudván, hol járok, leszálltam a Duna partján. Itt tartották a soron következő Tolkien tábort. Csapatok ültek a hosszú, rozsdás kerítés előtt. Maglor ifjoncokat tanított, de ő volt az egyetlen ismerős arc. Csupa névtelen. Az egyikük, a kerítés előtt, a tömegben (valószínű egy csapat) megkérdezte, ki vagyok, és mikor visszakérdeztem, hogy polgári névre, avagy nickre kíváncsi-e, akkor rávágta, hogy nickname. De ennyi volt a figyelme, egy másikuk kérdezte, hogy "nem mindegy", mire ő már tudta, hogy ki vagyok, és többen elképedve néztek rám. Érdekes, alig vagyok errefelé ismerős, honnan tudnak rólam, és miért e ki nem érdemelt áhitat? De tetszett. Lebattyogtam a partra, nem volt kedvem ismerősökhöz. Mire kiértem egy stégre, lejött Gillz és Morgana is. Valami táncot gyakoroltak. Gillz éppen-hogy üdvözölt, majd ment vissza, Morgana rám mosolygott. Ekkor tudtam, hogy már nem vagyok fontos neki. De nem lepett meg, a testvéremnél való látogatáskor már sejtettem. Csapatokat hívtak ekkor össze, üvöltözéssel. A kerítés előtt ülők mondták, hogy Uruk-hai vagyok, Gillzzel eggyütt. Darkside tábor? Azt mondták, hogy nem. Egyik csapatvezető artikulátlan üvöltéssel, rekedt hangon ordibált a többiekkel, hogy "megállapodtunk valamiben!". Láthatólag nem uralta a csapatot. Nem törődtek vele. Elindultam a kerítésen túlra, hátha ott jobb lesz. Nagy mező volt ott, ami már az ébrenlétbe kísért.