Meattaken off

Azaz vége a húsvétnak.

Reggel nagyon nehezen indult a a nap, lassan keltem, hatkor ébredtem. Vissza szerettem volna aludni, de nem nagyon ment. Forgolódtam sokat és magamat átkoztam, hogy nem tudok aludni. Felébredvén elkezdtem takarítgatni, elmosogattam a maradékot, belőttem az új billentyűzetet. Jó, de egy kicsit nem vagyok megelégedve az enterrel. Nehezen megy, de semmi gond, majd csak belejön a kis drága. Szerencsére fekete, ez a legfontosabb featje, azt hiszem.
Rekordgyorsan megborotválkoztam, az arcom tragikusan néz ki, de oda se neki. Belőttem a hangfalakat, egy ideig most így lesznek, asszem. Majd futás Gillzékhez ebédelni.
Míg a kaja kész lett, az idősebb öccsével HL-eztem. Nem ismertem a pályát, jópárszor le lettem darálva, legtöbbször a saját hülyeségem miatt (falba lőttem rakétavetővel - nincs rocketjump??). Majd kaja. Érdekes mindig más családok étkezési szokásait megtekinteni, főleg ha az a család ekkora. Finom volt, Leginkább Vérleppentyű tortája, meg a csirke. A rízzsel nem volt semmi bajom, a félrekevert leves után (nem szeretem a sósat, mindent sótlan eszem).
Majd gyorsan el, lévén negyed kettő, és kettőre jön a nép.
Pontosak voltunk, Khamul hamar ide is ért, majd GP, és rá Grétáék. Hatalmas édességhalom gyűlt össze, a későbbiekben Grétáéknak hála szendvics mennyiség is. A kedvem úgy ment le, ahogyan előrehaladtunk a game-ben. Az még hagyján, hogy a dédelgetett terveimet (amikről hetekig filozofálgattam) szétcseszték, ade a végén egy általam nagyon várt beszélgetésben is leoltottak (igaz, OUTban). A karakterem joggal megsértődött több dolog miatt, de ezen rágódjanak a többiek, hehh.
Amikor meg elhúzott a banda rajtam rosszkedv lett úrrá, fogalmam sincs, miért. Tényleg. Nem érdekel az, hogy rendetlenség volt, eh, ugyan, midnig az van. Mittomén, az sem zavar, hogy Gillz szó nélkül kisétált (Dallas paródiát idézve: "puszi, valami?"). Mittomén (szóismétlés rulz, le van szarva), biztos fáradt vagyok. Vagy nagyon beleéltem magam Alexej megbántottságába. Jah, a legjobb: hajlandó lettem volna szövetkezni, ismétlem SZÖVETKEZNI a zsaruval, erre leáll fenyegetőzni. Hiába mondtam neki, hogy ok, segítek, egyenlőként, haveri alapon, de nem. Nem veszi a lapot. Így Alexej végképp egyedül érzi magát. Azt hiszem, alkoholistává fogom tenni, ha ez így megy tovább. Szerepjátéknak jó lesz, de a sztorit így megölöm, azt hiszem (legalábbis részemről. Szegény öreg depressziós Alexej, hihihi).
Ajjaj. nem értem, hogy ha rosszkedvem van, akkor miért az egyik legkeserűbbet hallgatom (Hair - The Flash Failures (Let the sun shine in)- bár ki tudja, talán a mazo hajlamok jönnek ki. Mondjuk holnap itthon maradok, éljen. Kedd, szaros kedd. Majd holnap megyek CC-be, papírokért. Érdekes módon, hiába van három út is előttem, fogalmam sincs, merre menjek. Legszívesebben nyugdíjaztatnám magam. Ismét nincs kedvem semmihez, most. Majd holnap biztos lesz.
(Dő szááán sájn ííín).
Sosem felejtem el Bergert, amint menetel a repülőbe. Iszonyú kép, és úgy nekem, hogy elszarom a vietnami háborút, teljesen megfoghatatlan semmi, a lényeg az eredmény: Berger meghalni megy. Más helyett, aki ezt nem akarja. Bevállalnád?
Én mindenképp.