kössz!

Na, ez is megvolt, és nem lett jobb kedvem tőle, nagyon nem. Attila búcsúpartyja, aminek volt két apró mozzanata, ami miatt fosul érzem magamat. Csocsóztunk, biliárdoztunk, ettünk egy nagyot, minden pöpec volt, Kálmánra sem dühödtem be. Utána Attila elkezdett mesélgetni a cégről, és immáron 100%-osan megerősítette, hogy csak és kizárólag azért lettem "elboccsájtva", mert nem tetszettem annak a fasznak. Ergo: TÚLTELJESÍTETTEM a munkámat, a maximumot hoztam ki azokból a tetves, elcseszett ügyekből, de mittomén, hosszú volt a hajam, ezért kirúgtak. Hurrá.
A másik, Kálmán "cimborám"ismételten lesajnáló elemzése, mennyire szar vagyok. Ezt tudom nélküle is, nem kell, hogy emlékeztessenek rá.
Ez a baromarcú is olyan, mint apám vagy Kola, a központi szerepet az életében a pénz tölti be, és nem érti, hogy magasról tojok az egészre, de ettől még szar vagyok. S mivel ma az anyagiak határoznak meg egy cimborát, hát tessék. Kapja be. Erre hab a tortán, hogy emiatt, legalább rosszabbul érzem magam, kihagytam egy ígéretes társast azon emberek körében, akikhez minden negatív élmény, prekoncepció nélkül merek elmenni. Nincs mára más olyan társaság, mint a geek kör (Blint, Siona, Khamul, Gp, Silvermoon estébé). Minden más társasághoz társul egy kis negatív csepp. Valami keserű. Mtt - ugye a színköri csalódások, és az, hogy még mindig egy "idegen" vagyok köztük. Bár egyre inkább nem, de én még mindig így érzem magam. nem érdekel Tolkien sem különösebben, elmondható, hogy az esetek 50%-ában Gillz miatt megyek - igaz, többnyire sosem bánom meg. A Keletlakósat megbántam, az baromság volt a részemről (onnan egyből mentem Kecskemétre, majd onnan pedig Olaszországba. Otthon nem voltam, vagy csak alig közben, tiszta ruháért).
Az a baj, hogy tudom magamról, hogy erényeim rettenetesen eltörpülnek amellett, hogy mennyi hátrányom, negatív tulajdonságom van. Emberileg lehetek akárki, ha..De igaziból ez nem sokakat érdekel.
Ma egyébként akor kezdődött a "mélyrepülésem", amikor mások blogjait olvastam, ahol - csodák csodája - szerepeltem és elismerően írtak rólam. Miért? Amire nem vagyok felkészülve, sosem voltam. Ha szidnak, pocskondiáznak, arra igen, arra felkészített ez a 24 év, de arra, hogy dícsérjenek, nem. Vagy ha ismeretlen emberek felismernek a hülye trailer miatt.
Ma nem akarok sehova sem menni. Persze, ezt sem tehetem, menni kell még bulizni. Nem baj. Remélem majd jól fogom érezni magam. vagy nem, de tulajdonképpen az sem érdekel túl sok embert (szám szerint: egyet, akinek az estéjét meg én rontom el így - megint). Igaziból el akarok tűnni, mindenhonnan, mindenki elől, le akarok lépni, egy idegen országba, akárhova, akármit.
Aludni szeretnék, és nem ilyeneket álmodni, hogy folyton, ha megtörök is, nem tudok legyőzni egy helyzeet. mert ezt álmodom három napja (más körítéssel). de sebaj.
Majd minden megoldódik. Nem szar az élet, csak az, ha rádöbbensz mennyit is érsz, s mekkora is vagy.