may-day

Tömény emberutálatom van. Keserű kudarcélményem van. Nem érzem az embert. Meló után elmentem a fodrászhoz, ami út rendesen öt perc - valójában húsz volt. Én voltam az egyetlen vendég, ami nem baj. Szeretem, ha más mossa a hajam, nagyon jól esett (és jobban csinálta, mint én). A vágás is jó érzés, és könnyebb most, hosszú fürtök nélkül. Csak a végeredmény nem tetszik. Amúgy sem szoktam tetszeni magamnak, ez most rádobott egy lapáttal. Betty is back. Legszívesebben fognám a nullásgépet, és ettől is megszabadulnék.
A hazaút meg katasztrófa volt. A buszutak tömve, úgyhogy mentem villamossal. Tömeg, emberek, mindenütt izzadt, hangos testek, lógó hústömbök. Erőszakosak, kiszámíthatatlanok. Elegem van. Bankba be, vettem ki pénzt, majd a rohadt hosszú sorba álltam be, bérletért. Majd haza..A nyugatitól az is sokáig tartott. Nincs erőm tmenni anyámhoz, semmi nem képes kirángatni innen, hogy embert lássak. Állatot.
Egyedül érzem magam és úgy, mintha mindent elrontottam volna.
Talán így is van. Holnap vajon egyedül leszek bent?