Éljen

éljenéljenéljeen. Nincs is annál jobb, mint egy viszonylag jó napot egy éppen hogy hallott félmondattal elrontani, jejejejeee!
Biztos megint fáradt vagyok. Biztos, igen, ez a gond. Nem gondolok arra, hogy micsoda önuralmat gyakoroltam ma, miszerint nem kezdtem el kiabálni és hisztizni, amiért megkérdezésem nélkül szerveznek a lakásomba valamit. Nyolc után, mondjuk. Nem, biztos túlpörgöm a dolgot, megyek is aludni, és remélem kialszom ezt a rohadt depresszív önsajnálatot és a gombócot a torkomban.

Holnap jó lesz. Majd valaki ismét betoppan, és lelomboz, ez utóbbi elég könnyű mostanában. Kár érte, igazán szép, szerelmes nosztalgikus hangulatban voltam a nap legnagyobb részében.