januári vész

Szép dolog mondhatom. Elsőnek én betegedtem meg, kis hőemelkedés (de permanens), tüdőszaggató köhögés, stb. Majd anyám esett egy csöppet ma hajnalban. Nem nagyot, csak pont akkorát, hogy műteni kelljen, kapott pár vasat a bokájába. Ráadásul direkt arra kér, hogy ne menjek a kórházba. Éljen.

LEP? Keveset láttam belőle, de amit igen, az egy kicsit vegyes érzelmekkel töltött el. Kevés vendégünk volt, kevés dologban szerepeltem (ami nem baj, tekintve, hogy Én a hős még betegen is színpadot rámoltam). Na, meg egy kicsit fejetlen volt a színpadi rész, de ez van.

Ma pihenés címszó alatt mosok. Sokat. Megnéztem a Shootém Uppot, ami egy gané film, paródiának kevés, filmnek nem nevezném. Voltak pillanatok, amikor elmosolyodtam pár poén láttán, de.. ez mind nagyon-nagyon kevés volt.

Lassan ki kéne olvasni az Eco könyvet, de nem az a kötet, ami odaszögezne a kanapéhoz. S.t.a.l.k.e.r. király, csak nehéz. A banditák néha jobban céloznak, mint én (headshot egyből, én meg hiába lövöm a fejét, csak nem..Jah, és az AK korántsem olyan erős, mint hittem).

Úgyhogy most nem vagyok a toppon, betegségnek s anyám balesetének hála. A betegségemből kifolyólag redukálnám a Kedvessel való találkozások számát is, de..ez az, amit ha megtennék, akkor tényleg végem lenne. Úgyhogy tegnap LEP után szórakoztattam vagy két órán át egy mekiben, remélem túléli ezt a pár napot a lyány. Nem aludt túl sokat..majd holnap (LEP díszítés, LEP után AM fellépés, ma meg Főnix..)