Monday, December 03, 2007

Antimatter

No. Rájöttem, hogy ha nagyon-nagyon kimerült/álmos vagyok, akkor általában rettenetesen szomorú is. Még két eset van: ha valóban van rá okom, vagy ha Antimattert hallgatok. Nos, mivel most hallgattam meg két albumot egymás után, és Gondolin szövegkönyv felett görnyedek, egy kissé nehezen megy a koncentráció. nem mintha amúgy menne.

Igaziból ezt egy fpiskolásegyetemista soha a büdös életbe nem fog megérteni. Nekem is mondták, és én sem értettem. Meg nem is érdekelt. Hoyg a fenébe ne tudna ez a abrom szöveget tanulni, hiszen már hatra hazaér??!!. Hát úgy, hogy dolgozik egész nap. Ami fárasztó, nehéz és kimeríti az embert. Este aztán inkább pihenne.
És ez nem oylan, h. akkor most nem megyek be órára, vagy akkor most kihasználom egy lehetőségem hiányzásra. Menni kell. Nagyon. mert különben éhen veszel. Az, hogy most Gondolint tanulok, egészen kivételes eset. Hétvége? verseny volt, meg vendégeskedés. Mégis, mikor? Akkor inkább nem tanulok, amikor kvázi pihenhetnék. Ne is várja senki. Mindkét nap több, mint tíz órát aludtam. Én! Hihetetlen szó. Úgy, hogy nem volt buli előtte, se vmi kivételesen megterhelő dolog. Egyszerűen ennyire kiüt a meló. Hiszen ezeddig sosem tudtam hétnél tovább aludni, most meg..

2 Comments:

Blogger Patiszon said...

Most csak ez telik tőlem (én is kissé elfáradtam): (*együttérzés*)

12:36 PM  
Anonymous Anonymous said...

velem egyszer leült apám, amikor nagyon ki voltam bukva, hogy mégis mennyit alszom. abban a pillanatban azt hittem, hogy csak viccel, de azóta kipróbáltam és rengeteget számít.

5:37 PM  

Post a Comment

<< Home