konklúziók

Akármit is csinálsz, ha nagy elánnal teszed, akkor elesel. Nagyon. Most is, én is. Kopp, áll a földről vissza, betör, és kész.
Holnap megint vizsga, mert egy ponton elbuktam. Lelkesedésből annyi. Tábort már biztosan nem szervezek, de azért jó érzés, hogy tudok koordinálni, és meg tudtam volna csinálni ezt is. Csak ismét meg lettem fosztva egy lehetőségtől. Nem is tudom, most eléggé elment a kedvem az egésztől, és nagyon csábító lenne azt mondani, hogy akkor oldják meg nélkülem. Végül is ez lesz, csak nem lenne túl tisztességes, majdcsak kitaláljuk valahogy. Remélem leviszik az árakat, hogy megérje normális táborlakóként menni. Ha negyven felett lesz, akkor talán nem is megyek táborba (ha negyven felett lenne, nem is szervezném meg, és addig harcolnék, hogy alatta legyen, vagy minimálisan felete..de ez már nem az én gondom).

Meg unom, hogy ismételten kést forgatnak a sebben. És magamat ismétlem, és nem hisznek nekem. Igen. Te.