Éjfél után

Talán azért nem tudok aludni, mert olyan tíz órát aludtam és nem is vagyok nagyon jól. most kivételesen nem köhögök, hanem a geek party közbeni össze-vissza eszem c. betegség ráz. Talán. Inkább"a" verzió a helyes.
Sok mindenről kéne írnom, de nincs nagyon kedvem. Na, meg a szokásos köröket is futhatnám a magányról meg a cinikus önsajnálatról. Ehhez meg végkép nincs, nem szeretek állandóan rinyálni. Inkább használom a fantáziám. Ha máshogy nem, álmomban. Egyszer bérgyilkos, mégpedig profi voltam, egy gengszter alkalmazásában. Nagykovácsiban voltunk, egy nagy házban, ahol egy gyilkosságot vizsgáltunk ki.- Bizonyos okkult jelekből arra következtettünk, hogy két mitikus testvér fog találkozni..és pont ott. Ami nekünk nem jó. Hiszen hamarosan jön egy ellenséges gengszter csapata..
Vagy néha azt álmodom, hogy másokkal kell lefeküdnöm egy snowboard verseny közben. Ezek vicces álmok, és simán meg tudom fejteni őket. Pl.: Sok számitógépes játék, a kihagyott lehetőségek utáni vágy, valamint az örök érvényű fajfenntartási ösztön. Ábránd. Akármi.
Szerintem már nem vagyok annyira beteg, lehet, hogy csak szimplán köhögök. Ilyenkor szokásom. Most fázom egy kicsit. Vagy negyed órát álldogáltam a 32-es buszmegállójában, fagyban, hidegben. Természetesen alulöltözve. A mai játékon agyaltam, s igazat kell adnom Salandernek, hogy meglehet, találkozunk egy vérszívóval is. Amúgy a mai játékalkalomkor meggyőződésem lett, hogy az előbb említett úr és Orestés koma egy kicsit vehemensen játszik, semmi finomság nincs bennük, és egy aprólékosabb, intrikusabb játékra nem nagyon alkalmasak (mindannyian saját fontosságuk rabjai). Egy hosszabb lájv során elvéreznének hamar.

Sokat Diablozom. Segít nem gondolkodni. Meg valahol kedvelem is. Ritkán találkozom Gillzel is. Egy kicsit alábbhagyott a lelkesedésem mindenféle előadások, tanítások, extra szereplések irányában. Nem érdekel az őszi tali, az abrakadabra, az ld50, a tolkieniták. Valahogy nem érdekel a gondolin, a nyári tábor, a lep, a helovíín. Szeretnék egy kicsit magammal is törődni majd, valamikor. De lehetőleg nem úgy, hogy itthon tespedek a saját kis dagonyámban, hanem mondjuk ma: olyan gyönyörű őszi idő volt, hogy a szívem sajdult bele, hogy nem a szigeten sétálok (akár egyedül), hanem megyek egy sötét szobába nem-élni (ami , teszem hozzá: egész jó volt, még mindig szeretem ezt a modult).

Oké-oké, mégiscsak nyavajgok egy kicsit. Nem baj, jövő héttől lesz melóm (remélem nem Brandír jözbenjárásával), és fogok tudni magammal mit kezdeni. Fáradt vagyok, rosszul vagyok, és..őőő..hagyjuk. Néha azon fantáziálok, hogy két köhögőroham és tüdőfájás közben oldalra fordulok és egy kedves kéz végigsimít a hajamon, beletúr a fürtök közé és nyugtatólag megpihen a buksimon. Mármint a keze. Furcsa állapot. Magányt is szeretnék meg nem is (mármint ami a barátokat illeti). Majd csak kialakul. Holnap egyedül leszek, nem szeretnék sehova sem menni, ez legalább tiszta. Agyat fogok butítani, és nézni, ahogyan Hamilton és Alonso egymásnak ütköznek és nyer Massa, mögötte meg Kimmi. Vagy pedig délután ehelyett Gillz bejelentkezik, hogy itthon van, holtfáradt, agyhalott, találkozzunk. majd mikor találkozunk révetegen bambul a semmibe, zombul és "harapós" lesz. Így hívom azt, amikor kicsit többet vitázik, s befordul, majd nékem több órán át kell vidítanom és mire sikerül kirángatni a szurokból én csinálom ugyanezt. Bár régen voltunk együtt egy óránál több ideig, köszönhetően mindenféle kötelezettségeknek. Hmm. Ha belegondolok ez teljesen ciklikus:

Tavaly ilyenkor is pont ugyanígy volt. Akkor beszéltünk is róla egy sort, és le is építettük az adott programokat (tavaszra, kb.), majd minden ment a levesbe és ismét belevetettük magunkat a projektekbe. Mostanra meg az a gond, hogy külön projektjeink lettek. Most értem csak meg igazán, hogy mit is jelent az, amit Viktor mondott három évvel ezelőtt, miszerint elképzelhetetlennek tart egy kapcsolatot egymással élés nélkül.. Milyen egyszerű lenne. És milyen veszélyes.

Az Orientről meg már tényleg blogolnom kéne. Meg a Csingiről is? Túl sok ez egy kicsit. Sok party. Egyet mindenképp fel kéne adnom. Van ugye a saját mesém, a lájv, a Csingi, az Orient, a Laszlovszkis..Ehh. Tényleg sok, és nem is élvezem őket annyira. Nem várom a következő játékülést. Emellett szeretnék kártyázni is (nem fér bele), edzeni is (nem fér bele), élni is (nem fér bele). Megyógyulni is, de az az igazság, hogy nem nagyon szeretne a szervezetem. A többit csak remélni szeretem, le sem írom őket.

Hú, ahhoz képest, h. nem akartam rinyálni, csak azt teszem. Tudjátok milyen érzés? Saját lelki terror? Inkább le sem írom. Már eleget téptem magam más kapcsán. Hiába a nagy arc, még mindig iszonyatosan nagy teher a saját lelkiismeretem. És az a baj, hogy nem tudok róla senkinek beszélni (nem is tudom, akarok-e egyáltalán).

Húúú, öntépés volt, most rinyálás is, mi jöhet még? Ajánlok filmeket: Bourne trilógia és Star Dust! Nézzétek meg őket jól, mert megéri. Ne hallgassatok másra! Jah, és szeretnék olyan emberekkel találkozni, akikkel rég nem. Pl.: Míriel, Vitya, Krisz. Pokerezni is szeretnék, meg írni, meg..meg..

Ugyan, Balázs. Bilibe lóg a kezed. Majd lesz olyan is. Robogó, nyaralás, ősz.

Éjfél után. Fájó hassal, félig-betegen két köhögőgörcs között, fázva, rosszul.
Majd minden megjavul, s lesz tél. Tavasz. Tavaly ugyanígy, ugyanez volt.
Legszívesebben kitörölném az egész bejegyzést.