Csendes születés

Tegnap voltam állásinterjún. Részemről a többieket nem nagyon ismertem meg, de az a pár mondat, amit váltottunk, az se nem szítja, se nem lohasztja a bennem égő önbizalmat. Akár vissza is hívhatnak két héten belül. Jó lenne, olyat csinálnék, amihez értek a Cetelemnél. Utána rendeztünk egy kis összeesküvést, épp időben még. El kéne küldenem mindenféle anyagot mailen, de már eléggé ki vagyok facsarva. Mondjuk nem tudom, mitől,. talán mentálisan sokat vett ki belőlem a délelőtti rendezkedés, a reggeli (ismételt) kihagyása, vagy a délutáni, ismét szuperhosszú interjú a cityhez. Ott tuti továbbjutó vagyok (mondom most), amennyiben valóban sok személyt keresnek. Eh, oda se neki. Jah, és menet közben megkaptam az SMS-t, hogy ifj. László megszületett. Hurrá. Még most is úgy tartom, hogy 50 körül ne vállaljon az ember gyereket, de örülök jöttének. Holnap megyünk babát látogatni.
Néha, meg kell vallanom, egy kicsit magányosnak érzem magam, még mindig. Már sokkal kevésbé, mint mikor ideköltöztem, de néha még bizony elmerülvén a virtuális fertőben, úgy vélem, hogy még sincs itt senki, csak én. És magamból már elegem van. Valami plussz kéne az életembe, azt hiszem. Oké, mondjuk mindenkinek kellene valami plussz az életébe. Bár, ha felvesznek valahova, akkor meglesz ez is, remélem, az unalom (két-három hónapi) gyilkol errefelé. Ez a hetem nagyon sűrű volt. Főleg a hétfő, de a kedd is, és..minden napja az. Legalább Amit elkezdtem bemesélni. kedves lány, tele energiával és jóindulattal. teljesen más világból, mint amiből én jöttem. Honnan jöttem? Háttőő...
Állatorvos apa, gyártásvezető anya fiaként, Békásmegyer kies vidékéről. Kies - szó szerint, egy panel választott el a rakparttól. Felettünk egy cigány család lakott, akik hetente áztattak be minket. Kis szobám is volt, no meg egy nagyszoba, ahol anya-apa "éltek". Érdekes, a wc-re emlékszem, a konyhára emlékszem, de a fürdőre már nem. Az én szobámban az ágy a könyvespolc mellett volt, meg akadt ott ősrégi íróasztal is, amit a felismerhetetlenségig matricáztam. A polcon apám ifjúkori regényei sorakoztak, úgymint Delfin könyvek, Winettou, stb. Padlószőnyeg volt, emlékszem egy cigicsikk által kiégett foltra, amiről azt mondták, hogy Apa rokonának keze nyoma. Ugyanis a lakást "örököltük", azt hiszem, Apa valami dédnagymamájáé volt. De errre nem emlékszem, és nem hiszem, hogy meg fogom kérdezni. A nagyszobában volt egy kis zug. Egy akváriumsor takarta, egy kis folyósót alakítván ki a könyvespolc mellett. Volt ott minden! Főleg az én "bázisom" óvodás koromban. Jah, és ott voltak a "Popó" magazinok is, nagymellű nénikkel. És egy fog is egy kis pohárban. Apámé volt, és egy fájdalmas műtét emléke. Az akváriumban gyilkosak voltak a sügérek. Mindent és mindenkit, főleg egymást szedték darabokra. Néha engem szalajtottak Tubifexért. Aha, abban a boltban volt egy majom is. Habár sosem szerettem, inkább a halakat bámultam meg. Jah, nagyszoba. Volt itt TV is, elég ócska. És sok-sok videokazeta. Egyszer választhattam, hogy melyik film köll: Star Wars egy, vagy kettő? (Kettő: Empire Strikes Back). Naná, hoyg az egy! A kettőbe Luke össze-vissza szenved! És nincs űrcsata. Persze, kedvenc film kettő volt igazán: A Vörös Nap, és a Halál Ötven Órája. No, meg a Kommandó. ez a három volt a best of the best. Az ágy itt amúgy valójában egy kinyitható ülőgarnitúra volt, elég pocsék állapotban. Igen, ezt is örököltük.

Meg egyszer megették a hangyák a tortám. Volt görkorcsolyám is ám! Mivel a házban lévő "barátomnak", aki lány volt, nem akadt, így osztoztunk. Nekem egy fél görkori, neki egy fél. Nagy muri volt az így is! Emlékszem a telekre. Amikor kinézel annak a naaaagy háznak az ablakából, és odakint minden csupa fehér. És havazik! És a szomszéd ház gyerekei hóembert építenek! Csoda volt, valóságos csoda. Annyira mondjuk nem, hogy a nagy hóesés kicsit túl NAGYra sikerült, így az összes HÉV beragadt, de ezt későn tudták meg. Balázskát az emberek a fejük felett adogatták a szerelvényhez..Ami nem indult. Nem baj, a hó ebben a korban móka otthon is, főleg ott! Ovim egyébként kettő is akadt. Először a Földműv. minisztériumé, ami Budakeszi felé volt. Onnan is akad pár emlékem. Például egy srác elkezdett pörögni egy mágnestáblával, kiáltva (szó szerinti idézet következik:
"Idenézz, barátom, micsoda fegyverem van!".
Az volt. Természetesen pörgés közben eltalált, homlokom felrepedt, és mentünk a dokihoz. Érdekes élmény volt, én élveztem, az óvónők kevésbé. A következő emlék: elüt egy szánkó. Pedig vigyáztam! Mindkét orromból dől a vér, amit utálok, azóta is. Na, ez nem volt jó emlék. Meg lehetett kérni mesét a délutáni alvás előttre.
Középső csoportban átmentünk a Békásmegyeri oviba. Innen jó sok emlékem van még. Pl.: első csók. Vagy puszi? Fogalmam sincs. Az akkori "menyasszonyom" úgy került hozzám, hogy igazságosan felosztottuk a srácokkal az ovis csajokat. Marika meg rámragadt, de már akkor látszódott, hogy hűséges típus vagyok! Legalábbis nagycsoport végéig az voltam... Ó, és egeret is láttam, egyik reggel. Mondani sem kell, hogy egy hétig egércsapdákat gyártottunk műanyag vödörből, legóból, és gyakorlatilag mindenből. Az enyém volt a legjobb (szerintem). Ugyanis a csapdámba tettem egy sárga legót, amiről azt hiheti az egér, hogy sajt! Péntekre lettek készek a naaaagy cspadák, és hétfőre riadtan vettük észre, hogy az összeset elvitték az egerek. Vagy az óvónők. Pedig elvárásaink szerint mindegyikbe egy csomó döglött rágcsálónak kellett volna lenni. Aha, meg foci. Amit sosem műveltem és utáltam. De akkor volt a "Détári" név nagy szám, és mivel az apukák is ezt hajtogatták, a gyerekek is. Mondtam már, hogy lebunyóztam a legerőszakosabb (ergo legerősebb) gyereket is? hehehe, én voltam a király. Persze, senki nem ismert el, senki nem örült, csak én, majd megevett a fene nagy büszkeség. A gond csak az volt, hogy a legerősebb fiú a legnépszerűbb is, sajnos. Én meg nem. A második legnépszerűbb az a gyerek volt, aki tudott olvasni. A genya!
Volt ott egy Duna is! Meg töménytelen vízitúra, amiben részt is vettem! Azt hiszem, Rékának hívták azt a csajt, aki velem egykorú volt, és mentünk kajakozni, nagyon-nagyon sokat. És sátorozni. Szerintem a vizek iránti szeretetem akkor alakult ki. A bográcskaják (semmi snack, vagy zacskós cucc! Gulyás, lecsó!), és a felejthetetlen sátorozások (apámmal, ezekszerint vagy akkor sem zavart a horkolás, vagy egyáltalán nem horkolt). És fürödtünk a Dunában. Fogat mostunk. Láttuk, hogy hol mentek át a páncélosok a víz alatt (az oroszabb fajtából). Érdkees, a kenut később szerettem meg, a kajak volt akkor az elsőszámú favorit.
Aha, és az első számítógépes játék. Apám munkahelyi gépén (´89-ben, vagy 88˙-ban?). Volt ott minden! Érdekes módon csak kettőre emlékszem, egy tank és egy tengeralattjáró szimulátorra. Szimulátor volt, nem akció. Nehéz is volt, érthetetlen is volt, és nem is nagyon érdekelt. Csak sok időt töltöttünk a minisztériumban. Örökmozgó lift, emberek! Páternoszter! Értitek? Egy ötéves gyereknek mit jelent az? Meg a metró? Melynek végállomása az Árpád híd? Mozgólépcső? Órákon át mozgólépcsőztem, páternosztereztem! Hahh!
Persze, ezer dolog jutott még az eszembe. Például, volt ott egy futóverseny is. El a töltés végéig, fel a töltésre, majd végig rajta. Futni 13 évesen tanultam meg, úgy-ahogy, ergo ott nem nagyon termett nekem babér. De ezt teljesen máshogy éreztem, el is bőgtem magam, de ott volt kéznél Andris unokatesóm (azóta egyszer elvált, majd ismét megnősült, gyerek már útban), és előhalászott ki tudja honnan egy bronzérmet, és ünnepélyesen nekem adta.

Persze, sokat bandáztam. NAGYON sokat. A szabály az volt, hogy nem mehetek messzebbre annál, mihtogy a z anyám a konyhaablakból ne látna. Hát már hogy a fenébe ne! Olyan messzire mentem, higy egy ízben azt hitték, megszöktem! Pedig egy fenét! Egy pár háztömbbel arréb kerestünk a "bandával" egy öngyilkos ember cuccait! Állítólag a tizedikről ugrott ki, de az óráját nem találták! Hátha..én..de nem. Nem találtunk semmit, ellenben apám nagyon alaposan elnáspángolt egy suhogós műanyag karddal (aminek akkor még volt egy kék gyémántot imitáló kő a markolatában. Azóta elveszett. A kard meg szétszakadt, de évekkel utána). Jajj! A határvonalnál volt egy jó kis játszótér. Rakétával, homokozóval és "macskával". Ami ugye egy mászóka volt, és domborító macskát imitált. Természetesen az nem is valami cica volt, hanem X szárnyú, vagy valami más űreszköz. A macsek "feje" volt a pilótafülke. Utána a teteje az a hágó lett, amiről Csingacskuk leesett. Igen, akkor jött be az Utolsó Mohikán. Legalábbis feketén, és videokazettán. Volt ott hinta is, de soha nem estem ki belőle. Persze, nagyon magasra mentünk fel, és habár nem volt lánc, nem történt baleset. A legjoban a kóbor kutyáktól féltünk. mert erről is ezernyi pletyka terjengett. Azaz egy kóbor kutya, aki veszett is, és a "Fojtogató" kutyája, és..és..A gyermeki képzelet határtalan.
Az elsőn is lakott egy cigány család. Őket is szerettem. Egyszer behívtak videózni. Ám legyen! Választhattam két film közül, de végül megnéztük mindkettőt. Első: Az erdő szelleme. Mai fejjel ájuldoznék, egy nagyon kemény horrornak számított akkoriban ("Evil Dead"..mond valakinek valamit?). Második: A Zombik Visszatérése. Poszt apokaliptikus, fejlövős, agyevős horror, szintén. Fel se vettem, nem hatott meg, bár a szüleim kis híján sokkot kaptak, amikor zombikra kezdtem lövöldözni, s beszámoltam nekik világmegmentő terveimről, zombitámadás esetén! Naná, két nap múlva már királylányt mentettem, anya piros kendőjében (ami palást volt, természetesen). Ez le is van videózva (bár ne lenne!).

Asszem, ennyi elég mára. Még sokat írhatnék, de ne fogok. Pár emlék maradjon meg nekem is. Jó ez így. No, tessék, már nem érzem magam ANNYIRA egyedül. Velem vannak a régi barátok, hősök, kalandok.


Csak egy kicsit.