Étkezés

Bejön a suttyó. Zizegős mackónadrág, FILA cipő, és NIKE cipzáros pulcsi. Szemüveg, emos hajjal. Előreálló fogakkal. Persze lehet, hogy szikrázó személyiség, az új Gogol vagy Puskin, de nekem rögtön unszimpatikus. Végignézi szemlesütve a kitett ételeket. Nem értem, hogy miért, hiszen csukott szemmel nem is látja őket. Tekintete átsiklik a francia krumplipürén, rántott csirkecombon, borsófőzeléken. Keres. Kutat. Majd megkérdezi (sipító, nőiesnek sem nevezhető hangon):
-Elnézést, Gyros van?
-Van.
A legigénytelenebb étel mind közül, legalábbis ebben a kifőzdében, tekintve a választékot az. ÉN egy csodát fedeztem itt fel: Grillcsirke! Nyolcszáz pénzért az orrod előtt, az általad rábökött grillcsirkét kettévágják egy speciális ollóval. Ismét ráböksz, melyik felét kéred, s azt sültkrumpli, savanyúság és egy fél liter üdítő társaságában a tálcádra rakják. Finom, friss, tápláló, és egészségesebb, mint holmi nyavajás vagdalthús, maradék csalamádéval egy mirelit tésztában. A legsuttyóbb, parasztabb emberek választanak csak ilyet. Semmint a fenséges csirkehúst, ami gazdag, tápláló, és olyan sok, hogy nem bírod megenni, míg két gyrossal is alig laksz jól. És ugyanannyiba kerül. Csoda. Hihetetlen. Negyedszer fogok holnap odamenni és harmadszor fogok kérni grillcsirkét. Egyszer rakott krumplit ettem (finom volt az is). Elsőre meg?
Gyrost.