Nehéz ezt megemésztenem. Pedig csak egy afféle freudi elszólás volt, de megbántott, és rosszul esett. Nyugi Balázs, tudod, hogy bármennyire is "egy lélek" vagytok, van egy különbség köztetek, ami, mondhatni viccesen, "Ég és Föld". És én vagyok a föld. Mivel eddig minden kapcsolatomban, s eme blogban is, kínosan ügyeltem arra, hogy bizonyos témák tabuk, így ezt sem folytatom tovább. Ne, ne is kérdezz. Ha személyesen kérdezel, akkor sem beszélek eme dolgokról, mások vonatkozásában.

A Pulp Fiction egy jó film, és moziban, a második sorból még jobb. Habár nagyon fiatal voltam, amikor bemutatták, most mégis moziból nézhetem meg. Ha lehet, akkor a Blade Runnert szeretném legközelebb, ugyanonnan látni. Moziban. Sajnos ez nem fog összejönni.
Igazándiból sajnálom Vincent Vegát. Nagyon kellemes karakter volt, annak ellenére, hogy narkós, láncdohányos, és Elvis fan. De volt stílusa, mint majd´ azt összes Travolta karakternek. Butch érdemelte volna meg a halált. Egy pénzhajhász gyilkos. Nem egy kiégett, "lebegő" individum, hanem céllal rendlekező, piti gengszeter. Halál Butchra, támasszuk fel Vincentet! Legalább Samuel L. Jackson túlélte. Az a két fazon, na az már valami.

De akkor is szomorú vagyok. Ideig-óráig elfelejtem, de lassan hó eleje óta levert vagyok. Lehet, hogy hamarosan szabadságot kellene kivennem valamikor. A dupla szabadnapjaimon csak létezem, bambulok, és megpróbálok rájönni, hogy hol is vesztem el. Talán egy HIk-beli számtech teremben, amikor állások után nézelődtem. de valószínű már régebben. Amikor először mondta apám a diszgráfiás gyerekének, hogy "nem lesz semmi belőle", meg hogy "kukás" lesz. Pechére imádtam a kukásautót. Jah, diszgráfiás és túlmozgásos, azért ezt még tegyük hozzá. De kit érdeklek?

De ma kaptam egy ajádnékot. Illetve többet is. A rulet miatt elmentem Nagyapóhoz. Sejtettem, hogy ott ragadok, és így is lett. Hajlamos vagyok elfelejteni, hog ymennyire kedvelem Nagyapót és mennyire kedveltem a Nagypapát is. Borozgattunk, pogácsáztunk, s közben..
Nagyapóval mindig is megértettük 1mást. Vele tudtam politikáról, régebbi időkről, fizikáról ( !) beszélgetni. ó-Görögökről, ötvenes évekről. Pártról, és róla magáról. Ma a történelmi ferdítésekről (is) beszéltünk. Hallotta, hogy a rádióban egy nő nyilatkozott, hogy az ötvenes évek elején nekik antikváriumba kellett járniuk, hiszen csak Szovjet könyvek jelentek meg akkoriban. Ez mekkora hazugság! Sorba mutatta a könyveit, maik mind azidőtájba datálhatók, s gyakorlatilag Thomas Mann-tól babhitsig midnen ott volt. Még egy 160 fotintos fizika lexikont is mutatott, mai csoda, a maga nemében. Én középiskolás koromban leültem mindkét nagyszülőmmel beszélgetni, az ő nagyszüleikről, s szüleikről: Tudni akartam. A Nagyapóval készült beszélgetést még fel is vettem diktafonra. Becses kincsem az, remélem még megvan valahol. Azt tudom, hogy hol kellene lennie, remélem ott is van
Na meg a Görögök..A világ legjobb matematikusai voltak, még háromszáz évig. Őket csak a Mórok közelítették meg. Érdekes vallás a Mohamedán, hatszáz éve alakult ki, és kb. annyival is vannak elmaradva. De ami késik..
Nagyszülők?

Az apai ágon viszonylag egyszerű a történet. Adott egy Habsburg kisnemesi család, melyben dédanyám élt. A Koch família. Barátságban a Kocherrel, kik adtak egy Nobel díjjas tudóst. Távoli rokonok egyébként.. De elkanyarodtam. Eme Habsburg család egy leánya beleszeretett egy magyar dzsentribe. Mivel a család ezt nem nézte jó szemmel, kitagadták a hölgyet, aki Pestre költözött, és feleségül ment a dzsentrihez. sajnos rossz lóra tett, ugyanis amaz ahogyan lenni szokott, elkártyázta, de inkább ellóversenyezte a pénzét, s tisztes módon fejbelőtte magát.. Így indultam én. A hölgynek gyermekei születtek, majd azoknak is, majd azoknak is..és eljutunk hozzám.
Az anyai ág kicsit kacifántosabb, mert háromszáz.., vagy négyszáz évre visszamenőleg megvan a családfám. De itt nincs semmi nemesi, romantikus mese..Az ősöm, Togliatti, egy hajó-hordó készítőú bognár volt. Ám a Nagyapó élete azért megér egy misét. De most nem írom le. Fáradt vagyok és kimerült. Nem ugyanaz a kettő..nagyon nem.
Azt tervezem, hogy előtúrom a kazettát, és megírom a beszélgetést. Második világháború, 56´, Hajógyár, BME..És kisegítő kézművesség. Minden. teljes élet.

Holnapra már tudni fogom a verset. De vajon érezni is? Kis segítséggel már most fel tudom mondani, de azért még nem az igazi. Mikor lesz az "enyém"? Addig úgysem tanulom meg, s amiket magaménak mondhatok, azt a mai napig kívülről fújom, annak ellenére, hogy pl. a Misztériumot hét éve tanultam utoljára. Majd előveszem ismét, ha ennek vége.
Szegény Kedves..Nagyon nehéz időszaka van, bánjatok vele óvatósan, mint egy kristályfüggővel. Törékeny. Bár vele lehetnék állanódan, de ugyebár ez a kívánságom soha a büdös életbe nem fog teljesülni. Nem baj, elviseltem már nehezebbet is. És viselek el.