Torták és szalagok

Abban a hitben kezdődött a pénteki napom, hogy legközelebb maximum hétfőn láthatom újra a lányt, akit a szívembe zártam. De a sors meglepett és aznap kaptam egy telefonhívást, sőt, többet is, mely szerint lesz Áfi buli, és ott ismét láthatlak. Igaz, kavarás, kavarás, de hát csak ott voltam. Sőt, már azt is tudom, hogy 14-es házszám, és negyedik emelet ( ez utóbbit megnéztem a postaládáknál). Reunion.

A buli aranyos volt. Nincs más szó rá- aranyos. Beszélgettünk, nevettünk. Másodiknak érkeztem, de Mirielről sejtettem, hogy már ott találom. Áfi szabójára ismét nem lehet panasz, sikerült megint mutatósan öltöznie ( a diplomatikus megfogalmazás). Kaptam teát is, hoztam bort ( megint), és csokit, nem is akármilyet, nem is akármennyit. Egy kis idő elteltével befutott Ő is, majd Loth, Cica, Lau és Ladis. Eközben megcsodáltam a fonott-függönyt, mi elválasztja akonyhát a lakás többi részétől. Olyan, mintha a nagy kutulu szakálla lenne, csak éppen nem zöld.

Megleptek a karácsonyi ajándékommal, egy gyertyával. Hm, még soha nem kaptam gyertyát, ráadásul olyat biztos nem, amit az ajándékozók készítettek. A Kedves egy szép, szintén hand-made gyöngy ékszert kapott, aminek nem tudom a pontos nevét. Legyen mondjuk "fél-kesztyű". Szép. Levenni már necesebb. Miután befutott a nép, dumáltunk egy kicsit, és nekiálltunk melegszendvicset csinálni. Legalábbis besegítettem. Szeltem sajtot. Olyan tevékeny hangulatban voltam akkor még. Bár, belegondolván, szívesen segítek. Drizztéknél is szó nélkül elmosogattam, mert nem került semmibe. Amikor Áfi egy baleset folytán K.O.-ban részesített egy kaktuszt, segítettem felsöpörni. Szegény növény, szegény lány. Az est elején ecsetelte, hogy mennyire nincs szerencséje a növényekkel, kivéve a "szerencse-bambuszt".

Válogattam zenét, s Unkle-t hallgattunk, sokat. Azt az egy albumot legalábbis, ami nekem is megvan. Bloodstain, Lonely soul. Kellett nekem, legalább ennyi. Majd rámtört a fáradtság, ami a rosszkedvem következménye volt. Rosszkedv? Nem, inkább csak levertség s egy pici neheztelés. Egy pici, akkor, amikor felköszöntötték Lau-t és Mirielt. De hamar elmúlt. Inkább tartottam attól, hogy el kell majd mondanom Gillz-nek. És nem akartam. Az a baj ( baaaj?), hogy látja rajtam, s téveszthetetlen pontossággal megmondja, mikor vagyok "csak" fáradt, és mikor szomorú. Nem tudtam kibújni.

A társaság nagyja elment bagózni a konyhában, ez azért egy csöppet becsülendő. Mármint az, hogy szabad levegőt engedtek, semmint, hogy cigiznek. Sajnos a bűz így is utat talált a szobába, de becsukván az ajtót, kinyitván az ablakot, alig éreztük. A Kedvesem hozzámbújva próbált meg nem aludni. Ugye nem kell ecsetelnem, mennyir enehéz volt elengedni, mikor a búcsú pillanata közelgett. Hallanai a szívét, ahogyan lélegzik, érezni a lányt a karjaimban.

Gillzt, Laut és Loth-t elvitték autóval, de azért még öltözködés közben kiböktem a szívem gondját, s ahogyan sejtettem, neki jobban fájt, mint nekem. Az elején. Utána már nekem volt rosszabb. De nem azért, neem, hanem mert utáltam a helyzetet, és úgy éreztem, hogy az én hibám, minek is árultam el. Én marha- gondoltam. Remélem, azóta már nem rágod rajta magad, szerelmem.

Hazafelé bandukoltam. Hideg volt, és rosszul éreztem magam. Kívül-belül. Alig aludtam valamit, megint. Pihenés helyett fájt a hasam, és a fejem. Pedig direkt figyeltem, hogy ne egyem túl magam ( megint). Lehet, hogy rám is hatással van a telihold? Nem hinném, ez baromság. Vagy nevezzetek Bettynek, mint rendesen. Baj lehet, baj lehet. A fogam is fáj, de csak kicsit. Mindenesetre, ha nem lesz rosszabb, akkor is elmegyek a doki nénihez, tavasszal. Majd fúrunk-faragunk akkor.

Szombati napom keservesen indult. Alig ébredtem fel... érted? Félálomba merültem a forró vízbe, és mostam hajat. El is felejtettem megszárítani rendesen, így félig-meddig vizes fejjel indultam el dolgozni. Végül is érthető eme fél-ébrenlét, hiszen alig aludtam valamit. Odabent meg voltak vevők. Sokan, ami nem baj. Természetesen a munkahelyemen is elfeledtkezdtek rólam, leszámítva Linkint, aki, lévén szabadságon, elektronikusan köszöntött. De sebaj. ez a szombat meg..
Szóval kettő után kellett szólnom, hogy most már ennék. Természetesen ismét lfelejteték, hogy míg hárman a tömött hasukkal dolgoznak, az egy éhező az emeleten várja sorát. Ha nem szólok, akkor munka után, azaz negyed négykor ebédelek. Köszönöm, kezdem megszokni, hogy a Libriben az "én" létezik, és nem a "mi". De még nyeregben az idealista énem. A naív énem. Öljétek meg.

Munkaidő után rohantam a Móróba, és megvettem a Lashert. Kiolvastam ugyanis a mayfair könyveket, és szomjaztam a folytatást. Tetszett,de ahogyan megírták, nyitott, kétségbeejtően nyitott a vége. Kell a folytatás. Mert hétfőig a könyveimbe menekülök, ott keresek menedéket, és az írásba. Kezdek olyan lenni, mint a hunter kötetek fekete hősnője, aki a hegyekbe menekült a rémálmai elöl. Én a betűkbe a rosszkedv és melankólia elöl. Időben értem vissza a ferenciekre, hogy találkozzam anyámmal és a nagymamával. Oh, bocsánat, A Nagymamával. Elegem van. Mindig megmondja, miként kéne élnem, s alaposan kiosztott megint.

Budaörsre viszonylag hamar megérkeztünk. A tömeg sem volt vészes, se a helyünk. Előttem és mögöttem ült egy család, és a fejem felett kommunikáltak, ami roppant idegesítő volt. Ráadásul "klón" famili volt, ami annyit tett, hogy mögöttem az anyuka szőke, szolibarna, és rendkívül harsány. És "vicces", legalábbis állandóan vihogott, és beszélt. Akárcsak a fia, és barátnője elöttem. Nem baj, hogy szeretik egymást, de ennyire nyilvános helyen, tőlem két centire ugyan ne. És ne ordibáljanak fölöttem, és a Nagyi ne oktasson ki. Megint és megint és megint és megint. elegem van.

A Szalagavató szép volt. nem volt hiba, csak apróságok, amik nem tetszettek. Pl a konferanc suhancok borzalmas retorikája, és felolvasás-képtelensége. Igaz, ez ügyben maximalista vagyok, talán többeknek fel se tűnt- gondoltam ( feltűnt). A másik az új dirinő beszéde, amit egy tehetségtelen, üres frázisokat puffogtató valaki írt, gyanítom, hogy ki. Annyi közhely, annyi rossz hatásszünet és..de elég. Jó volt a kórus Tari úrral jól elvolt Szabolcs a kocsmadalnál. A gospel nem kellett volna, de szép volt, és nehéz. A bigband zseniális, akárcsak a szalagavató-zenekar. Még midnig szeretem a "Kék Dunát". A Jazzt is, csak nem hangoztatom. Roy Webstert kéne letölteni..

A vetítés is jó volt, találékony, és a képek is viccesek voltak. "Akkor és most", életképek. A táncok is jók voltak. A Tarantula, azaz az olasz néptánc vidám és harsány, mint a déliek általában. A keringő meg..Lehet, hogy csak azért fogok megtanulni keringőzni, mert olyan frakkot akarok viselni,a mit a srácok. De szép tánc. Kéne, megtanulni, kéne. Jah, és egy hangszeren játszani is. Még mindig. Jók az ilyen vágyak, álmok, de esetemben, aligha fognak megvalósulni. Nem szoktak. Miattam, miattad, miattuk.

Alig ettem valamit, és ismét fáj a hasam. Egy fél sütit vacsorára, remélem nem attól vagyok rosszul, mert nagyon finom volt. Van rá esély, de szerencsére már elfogyott. A Kedv-o-meterem a mínuszokat döngeti, amiben nagy szerepet játszott az egyik ősöm. Kösz.
Úgyhogy agyamat kikapcsolva vérvonalaztam, egészen negyed eggyig. Öcsém a Stexben mulat, azért írhatom most ezt.

Helyzetjelentés: A vizsgált alany fáradt, álmos, és fáj. Kívül-belül. Minden jel szerint hiányzik neki a rövid szőke hajú, nőből ( ízig-vérig) lévő egyén. De oda se neki. Ezen is túllesz. Eddig sem okozott kisebb lelki törést ( se nagyobbat) senkinek, ha pocsékba megyek.

Holnap adok ÉN egy ajándékot nektek.