Grroá

Pénteken vánszorgott az idő, nagyon. Vártam a délutánt. Mivel Cica nem küldte el a pontos koordinátákat, ezért kénytelen voltam "B" tervet beiktatni. Keressünk valakit, aki tudja, emrre és hova. A munkahelyen aztán belelestem egy gépbe, és azért dél után valamivel megvolt az áhított üzenet. Ki is nyomtattuk. Majd küldtem sms-t Áfinak. Úgy is ott lakik somwhere..
Majd roham léptekben beirányoztam az Árpád hidat..és sikerült a metróállomásig eljutni. Mármint a Ferenciekig..Ott egy Mirielbe botlottam, aki tortáért ment. Cicának is szülinapja lesz majd, és előrehozzuk egy kicsit. Úgyhogy be a Jégbüfébe, és elvittük az utolsó csokitortát. A költségekről..nos..

Az hídnál Áfonya is csatlakozott, majd rövid dumapartit követően Befutott a színészkompánia is, egy Atisszal kiegészülve, aki még mindig nem szimpatikus egy fickó. De sebaj. Felkaptunk a villamosra, és irány a végállomás. A híd közepén hallottunk két nagyon hangos pukkanást, és az összes égő megremegett egy pillanatra, egyesek ki is égtek. De a taliga kocogott tovább, szóval nem volt nagy gond.

No, lassan meg is érkeztünk. Úgy döntött a kis csapat, hogy betér az Intersparba, és bevásárol egy kicsit. Kellett szendvics-alapanyag, és pia, és torta-gyertya. Meg minden földi jó. Berobbantunk a Kedvessel, és kifosztottuk az áruházat. A számlát el is tettem, gondolván, hogy a bulizók majd bedobnak egy kis pénzmagot. Ugyanis szinte a komplett kaja-pínzem ráment, meg egy kicsi még. Költségek..Többet költöttem, mint három gyáripari bulira. Mind1. Pontos összeget nem is mondok, és visszautasítok mindenféle utólagos kifizetést. Nem úr, aki nem pazar, de őszíntén ezt nagyon nehezen írom le.

Megérkeztünk némi csúszkálás és sártaposás után. Én inkább mulattam a lányok esetlenségén, semmint paráztam volna. Mondjuk akkor nem nevetnék, ah a torta is landol, és mondjuk kiborul, vagy ráesünk. Hm. A helyet elég gyorsan megtaláltuk. Utólag szerintem gyalog gyorsabban odaértünk volna. Mindegy.

A buli nagyon jó volt. Társasoztunk valami inka-ásós játékkal, ami inkább volt stratégiai játék, semmint kockás akármi. A szerencse nulla szerepet játszott benne. Nos, utolsó lettem, habár több dolog is közrejátszott. De túlléptem a száz pénzen, úgyhogy gazdag kincskeresőként mentem haza. Habár ez a virtuális nem kárpótol a spárért..mindegy..elég..

A Twister is jó volt, ahbár fájt már a hasam az össze-vissza való zabálástól. Édesre sóst, sósra édeset, ez így nem nagyon megy ám. No, sebaj. De egyszer ki is kaptam, mert Aral Peti galád módon rámmászott, és a lábam, nem tudtam hátratenni. A gaz. Na majd megbeszéljük mi ezt. Köszöntöttünk Cicát, majd ettünk, és elkezdtünk Gyilkosozni. Ami nagyon, de nagyon jó játék. Ha egy kicsit többen lettünk volna..De jó volt így is. Mikor rám került a sor, bénáztunk Áfival egy kört ( nem végeztük ki Mirielt..), de utána elkezdtük szórni a népet. Elsőnek Miriel, majd Gillz ( pont, mikor kitalálta volna, hogy rosszban sántikálok..Különben is, ő "talán" ismer annyira, hogy kiderítse a dolgot). Majd következett Peti,Lau (kit Cicával "ölettünk" meg). Nagyon átvertük szegénykét. De hát ez a játék, Peti meg Gillzt verte át, hát ez az élet. Szegénykémnek nagy lelki sokkot okozott, hogy csak így át lehet ejteni. Illetve, hogy Peti ennyire ügyes legyen.

Majd punny. Hiába minden, hiába mondtuk, hogy nem jó ötlet, de le akart feküdni a tárasaság nagy része. Hát mit mondjak. A földön nem jó aludni. A radiátor mellett még igen, de sajnos kikapcsolt egy idő után, s elkezdtem fázni. Aludni vagy húsz percet sikerült. Azt hittem, hogy a Kedves se hunyt semennyit, de később egy beszélgetés folytán elmesélte,hogy egy pár órát azért siekrült. Nekem semmit. Csak feküdtem ott, hozzábújva a legfontosabb dologhoz az életemben, és próbáltam nem fázni.

Reggel elég kómás volt midnenki. Szegény Miriel nagyot esett egy lejtőn. Pedig láttam, hogy csúszkál, s direkt mögé is álltam, hogy majd elkapom, ha esik. Na, a reflexeim nem voltak a toppon, és egy pillanat alatt elterült szegény. Szerencsére nem lett semmi baj. Kóma-kóma. Haza-haza.

Alvás.

Három órát. Mert kellett menni a Nagyihoz, születésnapot ünnepelni. Majd ebéd után be kellett állítani a tévéjét. eztán én húztam haza, mert elegem volt. Bloodlines, egy kis emil, és mentem befejezni a hónapokon át ívelő mesémet. Valamikor novemberben kezdhettük el? És most vége lett. Befejeződött Kyle története, melyet Shibu, Jo, és Bernard görgetett a kiteljesedésig. Gillz később azt mondta, hogy eléggé lehangoló lett a vége, mrámint a karaktereik miatt. Szegény lúzerek, mind megszívták. De hát ilyen személyiségeket választottak. Ők jól szórakoztak, talán, és nekem ez a lényeg. Folyt. köv? Mittomén.

Vasárnap meg..azaz ma.
Kóma..Kómmma...aaaa..aaa..Munka. 12-ig négy ember tette fel a lábát az emeletre, ami nem nagy baj, mert volt könyvem, s a meló folyamán kb. 200 oldalt siekrült elolvasnom. A Lasher, mint mű.. egy horrorpornó. Tényleg az. Majd minden huszadik oldalon dugnak, nem is akárhogy, majd átcsap horrorba az egész. Mindegy, még most is tetszik a dolog. Lasher az igazi gonosz, legalábbis egy nő számára.
Megaláz, kihasznál, kifordít lelkileg-testileg. Pont azt veszi el, ami fontos egy nőben. Legalábbis én így látom, biztos, hogy mások, főleg más neműek ellenkező, vagy eltérő véleményen lesznek. Nekem nagyon ijesztő, egyfajta undort-féltési mechanizmust vált ki. Egy pszichológus meg kimutatná, hogy valójában irígylem Lashert, mert azt tesz a Mayfairekkel, amit nem szégyell. Olyan ősember módjára azt,akit csak akar, és ott, ahol csak akarja..Jah, hogy ebbe néha belehalnak? Life is cruel..
Tényleg, lehet, hogy írok majd tiszta angol bejegyzést is.
***


Bensőségesebben: Akinek nem inge..

Szóval hiába áltatom magam. Hiába mondom azt, hogy nem fontos a születésnapom, és nem kell megünnepelni. Hazafelé ismét az a kellemetlen rossz érzés hasított belém, ami egészen az álomba kísért. Igenis fontos, de korántsem az ajándékok miatt. Nem haragszom senkire, de jól esett volna, ha megemlítik. Mindegy, lejárt lemez. Na meg az a Spáros dolog is fájt egy kicsit. De ezt is lenyeltem. Kicsit úgy éreztem, hogy én vagyok a "vicces" srác, aki benyög egy-egy rossz poént, és hoz csokit. Ha nem lenne Gillz, akkor semmi keresnivalóm nem lenne itt.
Nos, ezen elmélkedtem, a szokásos öntépőségben, null órányi alvással.
Ma már egyszerűen nem gondolok rá. El van felejtve ( mint ahogy én is).