csúcs

Élmény lesz a libri buli. Sok részeg ember, "hurráoptimista" hangulat. Remélem, nem kezdenek el arról faggatni, hogy ki is vagyok, meg amik ilyenkor elő szoktak kerülni. Pl.: Első csók, meg hasonló badarságok. Biztosra veszem, hogy mindenki ki lesz ütve, kivéve tán egy-egy lány, és Balázs ott fog kuporogni a sarokban, bíztatóan mosolyogva, szervezetében max. két pohárnyi alkohollal. És egy maszkot fog viselni, mint mindig. Az évek ( mit évek, évtized!) alatt felvett rutin-maszkot fogja hordani. Közben önsajnál, mert az jó. Csak az a bibi, hogy addig el is kell jutni, mert van egy nap, mégha rövid is, és sok ostoba vevő. Nem is tudom, mi kéne nekem. Talán a lakásom, ami az istenekre sem hajlandó elkészülni, vagy Gillz. Igen, ő most jól jönne, de nem jön. Nem gond. Majd jön vasárnap. Addigra besülök apáméknál, és nem csinálok semmit. Létezem, lebegek, sodródom. Ó, sodródni nagyon jó, kényelmes, és laza. Meet mondjuk akár rendet is rakhatnék, de az ellentmond a sodródás elvének. Vagy vehetnék nadrágot, ami szintén olyan aktív dolog. Mi a bajom?

Páciens neve: Betty
Életkora: 22-23 ( attól függ, ki hogyan emlékszik rá)
Neme: férfi/kiskamasz
Betegsége: ismeretlen ( agybaj, általános idiotizmus, szemüveges, hosszú hajú)
Tünetek: Általános levertség, életuntság, vevők általi előidzett megbotránkoztatás, önsajnálat, kártyaelvonás, rpg elvonás, nőhiány, kézproblémák, hámszöveti problémák, hátfájás, térdfájás, magány, sakkban hatszori kikapás, kínzó üresség, gík szindróma.
Javasolt kezelés: ..... Mittomén. Akkor nem keseregnék ennyit.
Anyira szétszort vagyok, hogy a tegnapi sakkozás közben pl. egy bábuval háromszor kellet visszalépnem, mert nem láttam a táblát. Sem. Talán csak annyit szeretnék csinálni, hogy..nem tudom. Jelenleg nem is akarom tudni. Túl akarok élni, és kész. Napokat akarok túlélni, és a napok közti pihenőt ( alias: Gillz) várom. Mikor is pihentem ki magam utoljára? A kétnapos szünetekben általában nem, mert bulizom/éjszakázom, s akkor a következő nap ennek kiheverésével foglalatoskodom. Hiányzik egy szigeti séta. Vagy a rakpart. Álompasi? Egy lótúrót. Csak egy szerencsétlen hülye, aki nem tud mit kezdeni magával. Míg mások igen. S csak irigykedik. Színjátszó, kártya, barátok, színisuli, teaházasdi, live, csingi lájv, HIKes beszélgetések, semmi. Semmi. Még a semmi is hiányzik, amikor otthon fel-s alá lézengek, hogy a semmit tegyem. Még mindig úgy érzem, hogy tőlem fügetlenül tűntek el ezek a dolgok. Ja, meg egy Tiamat CD-m. Mert még így is lehetne, de nem. Semmi. Sehova.
Legyen konstansan 16 fok. Ne egyik nap 12, másik napon -4.
Miért csinálom ezt? És miért írom le?