nocsak

A Call of Cthulhu egy isteni játék. Sajnálatos módon csupán öt percet nyomultam vele ( eddig), de máris elbűvölt. Első pozitív benyomás: nem kell cd. Második: az intro. Zseniális. Pont, ahogyan azt én szeretem. Harmadik: mikor elkezdtem a játékot, akkor felhördültem, hogy milyen baromi jól néz ki az intro, meg a prologus. A sokk akkor jött, amikor a képernyő kiszélesedett, és az intróban látott grafika MAGA A JÁTÉK.. Azt a hét meg a nyócát neki.. Juhé, kaptam kritikát. Mégpedig nagyon jót. Csupán pár megjegyzésem volna hozzá: No.1.: A versrészletek a Koránból vett szútra részletek. Az első: a Korány nyitánya, a másodikra momentán kora reggel nem emlékszem, a harmadik meg a gyaurok ( hitetlenek) bűnéről szól. MInden egyes szemelvény szervesen illeszkedik a történethez, előrevetíti Zoltán ( főhős, egyszer hangzik el a neve) kiválasztottságát. No.2: A kiégett tank a végső löket, hogy rájöjjön az olvasó, hogy hol is jár. Persze, ezer helyen lehetett, de ugyebár szovjet tank+hegyek( barlangok)+sivatag= Afganisztán. No3.: Valóban nincs jellemfejlődés, és ez a novella "rejtett" üzenete. Az utolsó sor, amit Zoltán gondol, mi is? Tragikum, de igaz, mi van ha "egy" megváltó megszületik a világra, és hiába kapizsgálja "megváltó" avagy próféta voltját, de a társadalom úgy neveli, hogy unalmas, komplexusos gyerek váljon belőle? Erika lett volna az útja a boldogságba, de nem. No.4.: Igaz, szándékosan kavartam az idővel, nem jött be. Általában jelen idő, de pár helyen "visszaemlékezés" zajlik. Azért nem akartam sima múltat, mert ugyebár akkor ki a narrátor? Hiszen az egészet Zoltán meséli el. No.5.: Hejesiráási hibák. Na ja. tíz pont. A kritika korrekt, és igaza van. Vagy nem. Vagy de. Vagy. Személyeskedjünk egy picit. Kivételesen magamba. Szeretek sokat mesélni magamról, csak az a baj, hogy egyrészt nem kérdeznek, másrészt meg ha valaki elémáll, hogy "no fiam, akkor beszélj" nem tudok megmukkanni. Mindenesetre. Azt gondoltam, vagy egy éve, hogy ha egy bizonyos kapualjból úgy jövök el, hogy rossz a kedvem, és szomorú vagyok, akkor szakítok Gillzzel. Se szó, se beszéd. Mert általában úgy jövök el, hogy "de én nagyon, de nagyon, de naaaagyon".. és ugyebár ez jó. Lám-lám, ennyit érnek a bevett ígéretek. Mert ez alatt az egy év alatt már többször is megesett, hogy egy kissé letörten hagytam ott az utcát, mégsem volt semmiféle bugyuta szankció utána. Miért lett volna? Rollercoster minden it, kérem. S lehet, hogy buta és naív vagyok, könnyen lehet. Mindenesetre tegnap este úgy hagytam ott a kapualjat, hogy "én nagyon, de nagyon szerelmes vagyok". Szóval vigyázz, Balázska, vigyázz a hülyeségeddel. Nem áll jól.