pokolba

Ismét elszállt egy szövegem. Unom már. Úgy érzem, hogy a mát elpocsékoltam. Telejsen. Ilyen időben a Szigeten, vagy Szentendrén kellett volna kedvesemmel andalognom. Munka, elvetted ezt is. A jövő hetem, s hónapom egy kissé tempós lesz. Előbb meg kell várnom egy telefont, majd..Emese, ágy, Pepinó, és már meg is vagyunk. Sajnos mind Apám, mind Pepinó elutazott, így várnom kell. A jövő hét utáni vasárnap jön haza Péter, akkor költöztet. Addig el akarom intézni az ágyam. Ha minden jól megy, az Április elsejét már új otthonomban töltöm. De még bankolni kell, és fizetni, szerződést kötni az elművel, vízművekkel. Jó lesz, ugye? Sajnos eléggé szomorú vagyok, de szerencsére a világ nem engedni, hogy rágódjak a történteken. Sebaj. Kibírom ezt is,mint ahogyan a szombat estét is. Azt hittem, hogy menten el fogok ájulni. Szédültem, a gyomrom fájt, hányingerem volt, és a fejem hasogatott. Izgi, mi? Eközben még kommunikáltam is, és álorcát öltöttem. ÉN nem lehetek gyenge. ÉN egészséges vagyok, mindig. Olyan ez, mint egy rossz mantra. De igaz. Szóval nem leszek szomorú, pedig egy jóbarát, egy testvér, egy szeretett egyéniség fog valószínűleg hamarosan meghalni. Ég veled, Soma, ég veled. Remélem látlak még.