almost..
Rég nem írtam. Azért, mert nem volt kedvem. Még akkor sem, ha ösztönöznek arra, hogy picsogjak oldalakon keresztül. Nem, akkor sem, bibíí.
"Sometimes it seems to me.." Ajh, Dogs. "Sleep on yout toe.." Imádom. Még mindig, és örökké, ámen. Vajon a gyermekeim mit fognak szólni hozzá? Hát, nem tudom: nekik a klasszikus majd Britney Spears lesz? Mit szólnak majd a Rolling Stones-hoz? Úgy állnak vajon hozzá, mint mi Morrisonhoz? Nem tudom, remélem valóban az lesz a sorsuk a mai "sztároknak", hogy szépen, elhagyatottan, csendesen meghalnak valami szer túladagolásában. Sajnos ez ábránd, lévén már a nevükkel is pénzt lehet szerezni, pláne haláluk után, úgyhogy nem fogjuk elfelejteni őket. Sajnos.
Am úgy elég sokat írok mostanában. Főleg lezáróleveleket. Egy csomó ügyet zártam le pénteken, összesen vagy negyvenet-hatvanat, és a sikertelen lezárásokról írtam jelentést. Öt oldal lett, de valószínű majd a plasztikázás után több lesz. Nem baj, még mindig próbaidős volnék. Sajnos vagyok annyira arogáns, hogy azt higgyem, hogy ennyi, már mindent látam/tudok, és profi vagyok: Pedig ez eléggé távol áll az igazságtól. Még.. Mert nekem a legjobbnak kell lennem. Talán ez az oka annak, hogy mindig mindent jól akarok csinálni, és ha nem megy, nem adom fel ugyan, de jelentősen vesztek a motivációmból. Hm. erről jutott eszembe, hogy ha felidézem az egy évvel ezelőtti Gillz színészi képességeit és a mostanit, akkor lényeges különbséget vélek felfedezni. Beszédtechnikailag midnenképp. De nem csak ő, hanem Cue is. Ezt a karácsonyi előadáson láttam. Banyek, ezek fejlődnek, és jobbak lettek, mint én. Elég ok ez arra, hogy szeptembertől én is Főnixezzek? Nem. Magam miatt kellene odamennem, és nem azért, mert Gillz így szeretné. No, de erre, bármilyen meglepő is, ráérek agyalni.
"Big man, Pig man"-Valaki 1ik kedvenc PF száma, legalábbis erről az albumról, nemde?
Az az igazság, hogy változunk. Én is, folyamatosan. Szokásaimban, kívül-belül. Kapcsolatomban, hogy mást ne mondjak. Eljutottam arra a szintre, hogy a Kedvesem állandó lett. Tudja itt valaki, mi az az állandó? Mik vagy kik tartoznak az állandók csoportjába? Senki? Megbuktatom az egész osztályt! Ott a sarokban! Nem? Hozd ki az ellenőrződ! Akkora karót kapsz, mint egy ház! Na, akkor elmondom mégegyszer. Állandó az, ami szerves része lett az életünknek. Igazából kicsit hasonlít a karórához, ez a legjobb példa. Néha észre se veszed, mennyire természetes, hogy rápillantasz, és tudod is, emnnyi az idő. Ám csak egyszer felejtsd otthon, és véged. Egész nap, ötpercenként tekintesz, mintegy önkéntlenül a csuklódra, és hiányérzeted van, nem érted mi történik.
Nos, persze, Gillz nem 100% az állandók csoportjába tartozik, de lassan teljesen természetesnek veszem, hogy velem van. Mintha ez lenne az élet rendje, semmi extra, így kell lennie. Mások azt mondanák, hogy elveszett a kezdeti izgalom, hogy mindig tökéletesnek kell kinézni, ha találkozol vele, mindig bizonyítani akarsz, na és izzadsz, hülyeségeket beszélsz.
Mert már ismered, hogyan gondolkodik, a gesztusait, egyetlen karmozdulatából le tudod olvasni, hogy milyen kedve van. Gillz márpedig bővében álla nonverbális kommunikációjának. Persze, van egy oldala a normális kapcsolatoknak, ami elől elzárkódzik, de ez más tészta ( erről is írhatnék oldalakat, de ennyi erővel akár fel is akaszthatnám magam. Ugyanúgy nem én lennék). De ha eltelik két nap..mit két nap! Pár óra! Ha nincs velem, máris olyan kényelmetlen minden. Balázs Ingerült lesz, sértődékeny, és tüskés. Persze, ez hangulatfüggő, ha van valami, am kompenzál, akkor kevésbé. De az idő előrehaladtával egyre több és intenzívebb kompenzáció szükségeltetik, mert jön Mr. Morcos. Aki rendszerint Gillznek jut /akit még mindig csodálatos lánynak és igazi nőnek tartok, de ezt nehogy lemondja neki bárki is, mert kapok a pofámra/.
Szóval így állunk.
Hm, még régebben kigondoltam, hogy mit kéne ideírnom, de most eltekintek tőle, nincs hozzá hangulatom. El akartam mesélni, miként ütött meg dühből és keserűségből anyám, de most nem. Különben sem most történt, hanem kb. 10 évvel ezelőtt, de nem illik ide. Majd később, talán.
"Sometimes it seems to me.." Ajh, Dogs. "Sleep on yout toe.." Imádom. Még mindig, és örökké, ámen. Vajon a gyermekeim mit fognak szólni hozzá? Hát, nem tudom: nekik a klasszikus majd Britney Spears lesz? Mit szólnak majd a Rolling Stones-hoz? Úgy állnak vajon hozzá, mint mi Morrisonhoz? Nem tudom, remélem valóban az lesz a sorsuk a mai "sztároknak", hogy szépen, elhagyatottan, csendesen meghalnak valami szer túladagolásában. Sajnos ez ábránd, lévén már a nevükkel is pénzt lehet szerezni, pláne haláluk után, úgyhogy nem fogjuk elfelejteni őket. Sajnos.
Am úgy elég sokat írok mostanában. Főleg lezáróleveleket. Egy csomó ügyet zártam le pénteken, összesen vagy negyvenet-hatvanat, és a sikertelen lezárásokról írtam jelentést. Öt oldal lett, de valószínű majd a plasztikázás után több lesz. Nem baj, még mindig próbaidős volnék. Sajnos vagyok annyira arogáns, hogy azt higgyem, hogy ennyi, már mindent látam/tudok, és profi vagyok: Pedig ez eléggé távol áll az igazságtól. Még.. Mert nekem a legjobbnak kell lennem. Talán ez az oka annak, hogy mindig mindent jól akarok csinálni, és ha nem megy, nem adom fel ugyan, de jelentősen vesztek a motivációmból. Hm. erről jutott eszembe, hogy ha felidézem az egy évvel ezelőtti Gillz színészi képességeit és a mostanit, akkor lényeges különbséget vélek felfedezni. Beszédtechnikailag midnenképp. De nem csak ő, hanem Cue is. Ezt a karácsonyi előadáson láttam. Banyek, ezek fejlődnek, és jobbak lettek, mint én. Elég ok ez arra, hogy szeptembertől én is Főnixezzek? Nem. Magam miatt kellene odamennem, és nem azért, mert Gillz így szeretné. No, de erre, bármilyen meglepő is, ráérek agyalni.
"Big man, Pig man"-Valaki 1ik kedvenc PF száma, legalábbis erről az albumról, nemde?
Az az igazság, hogy változunk. Én is, folyamatosan. Szokásaimban, kívül-belül. Kapcsolatomban, hogy mást ne mondjak. Eljutottam arra a szintre, hogy a Kedvesem állandó lett. Tudja itt valaki, mi az az állandó? Mik vagy kik tartoznak az állandók csoportjába? Senki? Megbuktatom az egész osztályt! Ott a sarokban! Nem? Hozd ki az ellenőrződ! Akkora karót kapsz, mint egy ház! Na, akkor elmondom mégegyszer. Állandó az, ami szerves része lett az életünknek. Igazából kicsit hasonlít a karórához, ez a legjobb példa. Néha észre se veszed, mennyire természetes, hogy rápillantasz, és tudod is, emnnyi az idő. Ám csak egyszer felejtsd otthon, és véged. Egész nap, ötpercenként tekintesz, mintegy önkéntlenül a csuklódra, és hiányérzeted van, nem érted mi történik.
Nos, persze, Gillz nem 100% az állandók csoportjába tartozik, de lassan teljesen természetesnek veszem, hogy velem van. Mintha ez lenne az élet rendje, semmi extra, így kell lennie. Mások azt mondanák, hogy elveszett a kezdeti izgalom, hogy mindig tökéletesnek kell kinézni, ha találkozol vele, mindig bizonyítani akarsz, na és izzadsz, hülyeségeket beszélsz.
Mert már ismered, hogyan gondolkodik, a gesztusait, egyetlen karmozdulatából le tudod olvasni, hogy milyen kedve van. Gillz márpedig bővében álla nonverbális kommunikációjának. Persze, van egy oldala a normális kapcsolatoknak, ami elől elzárkódzik, de ez más tészta ( erről is írhatnék oldalakat, de ennyi erővel akár fel is akaszthatnám magam. Ugyanúgy nem én lennék). De ha eltelik két nap..mit két nap! Pár óra! Ha nincs velem, máris olyan kényelmetlen minden. Balázs Ingerült lesz, sértődékeny, és tüskés. Persze, ez hangulatfüggő, ha van valami, am kompenzál, akkor kevésbé. De az idő előrehaladtával egyre több és intenzívebb kompenzáció szükségeltetik, mert jön Mr. Morcos. Aki rendszerint Gillznek jut /akit még mindig csodálatos lánynak és igazi nőnek tartok, de ezt nehogy lemondja neki bárki is, mert kapok a pofámra/.
Szóval így állunk.
Hm, még régebben kigondoltam, hogy mit kéne ideírnom, de most eltekintek tőle, nincs hozzá hangulatom. El akartam mesélni, miként ütött meg dühből és keserűségből anyám, de most nem. Különben sem most történt, hanem kb. 10 évvel ezelőtt, de nem illik ide. Majd később, talán.
posted by Dreamer at 2:05 PM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home