elkenődés

Nem vagyok jól. Fájok belül. Nem hívtak vissza, amit nem csodálok. Amit el lehet rontani, azt elrontom, ne féltsetek. A minimumot tudom hozni. De semmi többet. Itt is. Ott is. A holnaptól nagyon félek, a menedzser elkísér a tárgyalásra, és ott ( is ) kiderül, mennyire szar vagyok. Semmi gond. Majd megyek virágot árulni az aluljáróba. Annak ellenére, hogy tudom, hogy ez törvényszerű. Csak nekem a legjobbnak kell lennem, mindenben, amihez hozzáfogok. Nem megy. Nem azért, mert nem kötök, hanem mert minden reggel egy kő van a gyomromban. Úgy érzem, hogy magasfeszültség van benne, és nem értem, miért. Nem vagyok éhes, iszom, mint a gödény, és remegek indulás előtt. Na jó, ez utóbbi csak illusztráció. Még soha nem éreztem, hogy félnék a holnaptól. Soha! Most meg.. miért? Valaki magyarázza már el, hogy mi a francért érzem így magam?! Elvárások, na azok nem érdekelnek. Ha nincs, akkor elmegyek, és kész. Leszarom a többiek piszkálódását. Akkor miért megyek szép lassan tönkre? Miért nem vagyok képes csak több hét után felhívni az Emesét. Tele voltam, tele vagyok tervekkel, de azok csak megvalósítható ábrándok. De valamiért én hiszek az ábrándjaimban, álmodok, és soha a büdös életben nem jönnek be. Eddig 1edül Gillz az, akiben semmi téren nem csalódtam, aki mindig ott van nekem. Csak nem elég. Nem elég heti háromszor-négyszer találkoznom vele. Iszonytatóan kevés az a kb. 30 óra a 168-ból, amit vele töltök. Nekem 168 kell. De legalább annyi, hogy minden nap munka után vele lehessek. Sajnos ez ábránd. Persze, ez soha nem rajtunk múlik. Kevés vígasz. Munka meg..Én jól csinálnám. Csak senki nem mutatta meg, hogy miképpen legyek jó. A gyakorlatok szart se értek, senki nem viselkedett úgy, mint ott. Senki, ez alatt a két hét alatt. A stresszemet meg magyarázza el már valaki. Kinek akarok megfelelni, mi a franctól félek? Mert félek. Hogyan érzem magam? Reggel arra gondoltam, hogy azonnal felmondok, és sehova nem megyek, ki sem dugom az orrom az ágyamból. Fáradtnak, és nagyon nehéznek éreztem magam. Legalább tegnap jót játszottunk. A karakteremnek mindenki hazudik, és ámít, vagy fontos dolgokat hallgat el. És ők vannak megilletődve? Az egyik már rég tudott mindent, a másik meg, amennyit kiderítettem, besurranó-akrobata lesz. A karakterem lett a legkésőbb ghoul, és értetlen. De már tudom, mit fog csinálni. A fejével kell gondolkodnom, mert ( hála) nagyon nem én vagyok. Simonnal nagyon jó haverságba lennék, de semmi több. Hirtelen haragú, sértődékeny, túlérzékeny, és paranoid ( egyre inkább). Én nem vagyok hirtelen haragú, sértődékeny sem, csak nagyon büszke, és ÉN belátom, hogy baromság miatt sértődöm meg ( ez a folyamat Gillznél lassabb, ott élvezem, hogy bizonygatja, mennyire feleslegesen sértődöm meg valami apróságon..bár ez ritka). Túlérzékeny sem vagyok, szerintem. Paranoid? Az annak számít, hogy a látóterembe belógó hajamra hiszem azt, hogy valaki mögöttem van? Hehehe..Megesik az ilyesmi. Ja, ma spottoltam Drizztet a deákon. Arra lakik, milyen meglepő. Mentem tárgyalni egy irodába, ahol megint, ámbátor nagyon ügyesen, elküldtek. "Most ingyenes, majd jövőre logo". Anyád. Anyád. Anyád ( tripple m´om). De legalább felhívtam Emesét. Beszélünk majd, és beindulok. Mik a prioritásaim? Első: szerelem/Gillz. Második: játék. Harmadik: munka. Negyedik: Mtt. Ötödik: család. Nem rossz. Kíváncsi lennék másokéra is, de ne postban, plíz. Ne itt. Itt csak én ömlengek, nyöszörgök, és sírok ( majdnem..höhö). Rhilen írt. Irigylem. Pár hónapja még ő irigyelt engem. Most én őt. Majd váltunk. Megvan az albija, a munkája, és a nő meg csak költözik ide. Remélem. Ők az a pár, akinek teljes szívemből drukkolok, és szeretek. Ákos és Tina még ilyen. Csabiéknak azért nem, mert ők már elvileg révbe értek. Mikor jön majd gyerek, vajon..? Ha már ábrándok.: Ezekről ábrándozok manapság, nem ebben a sorrendben: -Kártya -Gerettel szeretnék már találkozni. Három hete nyújtom a dolgot. -Gillz..szinte minden kontextusban. -Színjátszókör..Melkor és Boszorkánykirály szerep - Főnix. Nem értem. Magamat se. - Lakás. Most 30%-ban erről ábrándozom. -Játék. Ma ezzel éltem túl. Simonnal, Colettel ( így írják?). Kéne írnom blogot hozzá. Simon tuti ír. -Felmondás, Creditreform. Nem hívtak vissza. Szar érzés egész nap várni valamit, amit nagyon szeretnél, és nem jön létre. Ez van. Már hozzászoktam. Még írtam volna azt, hogy semmi- amit elértem. De ha belegondolok, érettségit már szereztem. Meg tapasztalatot. Sok ember elismer olyan dolgokért, amik nem vagyok. Nem vagyok különösebben okos, sőt. Nem vagyok erős, nem vagyok hozzáértő, vagy megalapozott kritikus. Nem vagyok jó játékos, se jó szerepjátékos. Ezrével vannak jobbak. Egy lúzer srác vagyok a városból. Aki mindenbe belekontárkodott, de valójában nem ért semmihez. Verbális intelligenciám, az van. De semmi más. Egy blöffmester vagyok, azt kell mondanom. Jah, és nem tudok jól szerepjátékozni, ha 4 órát aludtam előző éjszaka, azelőtt meg ötöt. S mikor felkelek, nem ébredek pihenten. Végül is, egy kicsit fáj, hogy alig törődnek vele. De sebaj. Bírom. Van választásom? No, ez a baj. Mármint a bloggal. Mert mikor nem volt gépünk, egy ilyen bejegyzést simán töröltem volna, vagy nem vittem volna el HIK-be. Most nesze. Haragszom a világra, magamra, és egy tucat embert fel tudnék hozni, akire kivetíthetném a neheztelésem. Ilyen a blog. Tulajdonképpen kár a commentekért, mert úgyse válaszolok. Az olyanokra főleg nem, hogy "hagyd abba a siránkozást, nem áll jól..dehogyis vagy te ilyen+olyan.:". Mondjuk baromság, mert úgyse kommentelnek. Aki számít, az minimum élőben kérdez. Úgyis tudja, hogy ( ellentétben Simonnal) hangulatember vagyok. Ha a holnap jobban sikerül ( nem kunszt. ENNÉL szarabb napom rég nem volt), jobban leszek. Hátha látom Ágit is. Neki az esetek többségében sikerül..nem felvidítania, hanem..mittomén. A közelségétől elfelejtem a baromságokat. Ilyen volt a boszilány is, aki azóta szarik a fejemre. Még februárban ő kérte a találkát, ami azóta is sikkad. Akkor meg mit akar? Háromszor dörrentem rá MSN/telefon/emailben. Szarik a fejemre, ő tudja. Az ő élete, nem az enyém. Levist pl.: nem így tesz. Ővele összefutok néha, és akkor biztosít, hogy kéne már sörözni, meg dumálni. Most vizsgázik ezerrel. Még Ákos is hívott kertipartizni Szegedre. Ő is a barátom. Viktor is. Jó dolog, hogy vannak barátai az embernek. Még ha 500 km távolságból is ( oké, Szeged nem annyi, csak rohadt messze van). Mit szeretnék? Legalább ezt konkrétan tudom. De nem írom le. Ezt nem kell. Nem kell, pl.: a görcs a gyomromban, s a fejemben oldódjon fel, és tűnjön el a p***ába. Ilyenek. Hiányzol. Rettenetesen.