minek

Most egy kicsit lassú vagyok. Kora reggel van. Odakint csiripelnek a madarak, csak azt nem tudom, hogy ezt ki engedte nekik. Az ég is tiszta. Tegnap esett az óhajtott eső. Két percre. Csak annyira, hogy akinek kocsija van, és tegnap mosatta/mosta, az csinálhatja újra. De azért ez is valami. Köszi. Járom a várost. Gyalog. És beszélgetek emberekkel. nem a legfontosabb meló, az biztos. De azért hasznos. Főleg, ha az ember állásajánlatot kap egy 130 éves cégtől. Az már valami. Ja, és kiderítettem az emtété számlaszámát is. Juhé. Várom már az estét, mikor is végre megölelhetem a Kedvest. Nem láttam már egy ideje. Hiányzik nékem ez a nő. Franc. A függőség. De jó érzés függőnek lenni. Hétvégén meg lesz jó sok dolog. Hm..ez értelmes mondat volt, de most had ne elemezzem. Hajnali negyed nyolc van, és a szempilláim ragadnak egymáshoz, és a tudatomegy nyúlós csigalépcső. Majd csak felébredek. Majd csak. Pénteken buli. Szombaton talán játék ( bár még semmi kontakt nem volt). Vasárnap buli, és talán játék. Hétfőn színház. Kedden meló. Rájöttem, hogy azért szervezek időpontokat, hogy ne kelljen bent üldögélni. Ildi a legfőbb rossz odabent, és az a szag. Nagyon büdös van ám bent. A kezdeti lelkesedést elfújták, most kéne belehúznom, de nem tudom, miért tenném. Komolytalan a cég. Komolytalanok az emberek. Mittomén. Vannak kulcsaim, Emesét még mindig nem hívtam. Ő miért nem tudja ezt magától? Miért nem hívom? Talán mert a melóból való szabdulás annyi boldogságérzetet ad, hogy már nem is akarok törődni semmivel, csak elnyúlni az ágyamon, és behunyni a szemem, és várni, hogy a Kedves besétáljon, és végigsimítsa az arcomat, beletúrjon a hajamba. De nem jön ő, soha, úgyhogy marad az ágyban fekvés. Majd bambulom a dobozt, és nézem a rosszabbnál-rosszabb focimeccseket, vagy, ha az öcsém nincs itthon, püfölöm a billentyűket. Megnézem, hogy éppen milyen filmeket töltött le, néha elég érdekeseket..Majd szörfözöm a neten, nem is tudom, mikor játszottam utoljára. Talán két hete? Három? Hm. Mindjárt fél van. Akkor ismét elkésem, ugye? Tulajdonképpen addig stresszeltem, amíg komolyan vettem ezt az egészet. Egyre inkább fogyok, bár ezt csak én látom. Mikor? Pedig csak egy telefon lenne, hogy beindítsam a dolgokat. Kezdem elhagyni magam. Pedig majd minden nap borotválkozom, hajat mosok kétnaponta, estébé. Mondjuk ez nem túlzottan érdekel. Vajon ebből mit akartam kihozni? No, sebaj. Akkor ma este. Addig elvegetálok, ugye? A mai nap ott kezdődik, hogy átölelem a Nőt. A többi csak mellékes, statikus sistergés, elektromos zaj. Várni kell, míg az adás megkezdődik. De legalább az Arsenal bejutott a BL döntőbe. Ez sem villanyoz fel túlzottan. Éhes vagyok. Nincs valami kaja?