Wednesday, May 17, 2006

reszkess!

Azért volt egy-két dolog. Ismét viharos gyorsasággal otthagytam egy munkahelyet. Kínos volt, de letudtam. Nagyon szomorú arcot vágtam az Ádámnak, és nagyon sajnáltam a dolgot. Pedig dehogy, sőt. Azóta nem érzem azt a feszültséget a mellkasomba egész nap. Mik vannak..
Két beszélgetés elég volt, hogy felvegyenek. Már több, mint egy hete űzöm az ipart. S ez alatt az egy hét alatt többet tanultam, mint az Industria egy hónapja alatt. Több eredménnyel, több munkát végeztem. Több havert szereztem. Jah, és eredményeim is vannak. A credigenes ügyfelek két napi munkavégzés után elkezdtek szépen tejelni, ami egész jóó.
De nem ez az egyetlen dolog, ami szép lassan elmúlt. Például eltelt egy év is. Gondoltam, hogy megemlékezek róla, és írok egy hosszú összefoglalót, de lebeszéltem magam róla. Hiszen ez itt, eme írott kulimász maga egy mementója az elmúlt egy évnek. Így minek részletezzem?
Egy év.
Egy nézőpontból kevéske. Hiszen úgy érzem, hogy évek óta 1ütt vagyok Gillz-el. Olyan..természetesnek tűnik, hogy a párom. So natural. MIntha mindig is az lett volna. No, sebaj, voltak nagyobb elmebajaim is. Őuegh..
Másrészt viszont egy kapcsolatban azért jelent valamit az egy év. Ekkora intervallumba már tökönrúgás jár azért, ha valaki azt mondja, hogy "futottak még". Sőt. Egy év már-már beteges ragaszkodás valakihez. Hát még ha szereti is az illetőt! Hú, teljesen elképzelhetetlen és deviáns magatartás.
Milyen kár, hogy deviáns vagyok. Gillz persze tők normális, mind mentálisan, mind fizikálisan. Csak buggyant szegény. De nem baj. A normális csajok kíméljenek.

Jah, és a múlt hetem boldog volt. Kifejezetten az. Meg kell vallanom magamnak, hogy az életem igenis sínen van, és én nagyon meg vagyok vele elégedve.

Bútorom is lesz ám! Találkoztam egy asztalossal, akiről kiderűlt, hogy nem csak a kis Emese bútorait csinálta, hanem a Telkit is, Karikást is, no meg Pepinó Gömb street beli bútorait is. Most az enyémet fogja. Így letettem a kovácsoltvas ágyról, de lesz helyette egyedi, djönyörűszég. Polcrendszerek, szekrények, asztalok. Csak a fürdőszobát hagytam ki, de oda se neki, azt mondta, hogy egy polcozást megcsinálnia kb. egy nap, úgyhogy nem tétel.

Ma focit fogok nézni, haverokkal. BL döntő, bezony. Arsenal életében először, s nem utoljára( remélem). Izgi lesz, főleg, hogy haverokkal nézem, sporkocsmába. Ami biztos nagyon jó hely, csak asztalunk fejébe kötelezően kell fogyasztanunk. Sebaj, nem olyan nagy összeg az, kibírom. Még. Hiszen ha minden igaz, akkor holnap már nem leszek milliomos. Remélem Gillz nem hagy el.. A vagyonomat ingatlanba fektettem, ez van. Az előleget máris adom a Jánosnak, aki meg is rendelte a bútorhoz a nyersanyagot. Ráadásul holnapra terveztem egy grande vásárlást. Köll farmer, és mégvalami. A mégvalamit lesz nehéz felhajtani, több komponensű a dolog, és még nincs vége. Remélem nem csúszok. Ha másként nem megy, megy majd pénteken, és színitosz után megyek haza..Szar lenne. De mikor alszom?
Szombaton? Eh..aha. Játék lesz, végre.
Meg little fears. LC megígérte, hogy mesél, ráadásul az új kéróba. Az sem zavarta, hogy üres lehet. Szerintem meg sok fa-anyag lesz ott, és rumli, mert akkor fogják a cuccot összeállítani. És végre..ki se merem mondani..végre költözöm.

0 Comments:

Post a Comment

<< Home