Nyomorult bloglánc no.2.
Milyen hivatásokat választanék, ha lenne még életem? Micsoda hülye kérdés. Ez nem tőlem, hanem tulajdonságaimtől függ, de legyen. Mondjuk ha tulajdonságaim, képességeim engednék, akkor..:
Lennék színész. Kár, hogy minimál gázsiért nem megy, s nem akarok ötven évesen befutni, már ha megérem. Ráadásul tuti az alkoholizmus, betegségek, éjjeli életmód. Mindezt miért? Hogy megmutassam magam egypár kultúrsznobnak, akiknek telik? Vagy elszálló bölcsésznek? Valamiért mégis szeretnék színész lenni, ÉN lenni egyedül, lejátszani mindenkit, könnyet vagy kacajt hozni, világ közepe lenni, stb. MIndezekkel eggyütt Prospero lenni, Ványa bácsi lenni, Rómeó lenni, Harpagon lenni..és még mi nem?
Lennék politikus. Korrupt egy kicsit, de csak annyira, hogy nyaranta egy hónapot az Adrián tölthessek. Nem dolgoznám agyopn magam, s ennek megfelelően listáról kerülnék be. Berszólnék az elnöknek, akárki legyen is ( a sajátomnak is). Aztán négy év múlva függetlenként jutnék be, vagy mondjuk megverném Rogánt a kerületében. Tiszta sor. Igen, lennék politikus, már csak párt kéne, amiben hihetnék.
Lennék Pap. De azt ne kérdezze senki, hogy mely felekezetben. Jó lenne hinni benne, hogy gond egy szál se, meg vagyok mentve, már csak azt a hatvan-egynéhány évet kell kibírni. És segíteni másoknak, hogy ezt meg is cselekedjék. Közben olyan egyházban lenni, ahol segítenek, ha bajba kerülök, ha gondom támad. Mondjuk ilyen csak szerepjátékos világban létezik, úgyhogy erre is nagy esélyem van. Jah, és kéne egy Isten is hozzá, akit a magaménak tudhatok, mert így nem sokat ér az egész.
Lennék bűnöző. Oké, ez nem hivatás, de..Alapíts hat-hét céget. Ebből legyen egy stabil, a többivel körbeszámlázol. Az egy stabillal (ahol nem te vagy az ügyvezető, hanem egy hajléktalan, mondjuk), sok hitelt veszel fel, s bejelented a csődöt öt év múlva az összesben. Persze, kell egy baromi jó ügyvéd is, aki a te nevedben nyilatkozik, időt húz. Utána jön az Apeh, mutogatsz a hajléktalan ügyvezetőre, és az üresnek tűnő zsebeidre. Az ügyvéd elintézi, hogy megúszd egy-három évvel, legyen felfüggesztett, mert ilyen még nem volt. Utána ott állsz, kb. ötvenmilliós tiszta vagyonnal. Két év alatt, mondjuk. Nem rossz. De besurranó tolvaj is lennék, és villanegyedben lopkodnék, pusztán az izgalom miatt.
Lennék rendőr. Mert az jó. Jog és igazság és midnenféle romantikus maszlag. Valójában persze járőrözés 12 órában, és alkesz homelesst letartóztatni, aki betör a kiskereskedésbe. Van valami izgalom az egészben, na, azt monduk nem is említem, hogy lehet gumibottal tüntetőt verni. Azt hiszem, ez sokat nyom a latba, hogy rendőr legyek (de nem közrendőr, a rendőrtisztit nekem!).
Lennék felelős igazgató. De nagy cégnél. Ahol a döntéseimnek súlya van, ahol tárgyalhatok milliókról, milliárdokról. Ahol haszont kel termelnem, pusztán utasításokkal. Másokért felelős ember. Hatalom, felelősség, finom. Kár, hoyg ez is idealizált. De lennék.
Lennék színész. Kár, hogy minimál gázsiért nem megy, s nem akarok ötven évesen befutni, már ha megérem. Ráadásul tuti az alkoholizmus, betegségek, éjjeli életmód. Mindezt miért? Hogy megmutassam magam egypár kultúrsznobnak, akiknek telik? Vagy elszálló bölcsésznek? Valamiért mégis szeretnék színész lenni, ÉN lenni egyedül, lejátszani mindenkit, könnyet vagy kacajt hozni, világ közepe lenni, stb. MIndezekkel eggyütt Prospero lenni, Ványa bácsi lenni, Rómeó lenni, Harpagon lenni..és még mi nem?
Lennék politikus. Korrupt egy kicsit, de csak annyira, hogy nyaranta egy hónapot az Adrián tölthessek. Nem dolgoznám agyopn magam, s ennek megfelelően listáról kerülnék be. Berszólnék az elnöknek, akárki legyen is ( a sajátomnak is). Aztán négy év múlva függetlenként jutnék be, vagy mondjuk megverném Rogánt a kerületében. Tiszta sor. Igen, lennék politikus, már csak párt kéne, amiben hihetnék.
Lennék Pap. De azt ne kérdezze senki, hogy mely felekezetben. Jó lenne hinni benne, hogy gond egy szál se, meg vagyok mentve, már csak azt a hatvan-egynéhány évet kell kibírni. És segíteni másoknak, hogy ezt meg is cselekedjék. Közben olyan egyházban lenni, ahol segítenek, ha bajba kerülök, ha gondom támad. Mondjuk ilyen csak szerepjátékos világban létezik, úgyhogy erre is nagy esélyem van. Jah, és kéne egy Isten is hozzá, akit a magaménak tudhatok, mert így nem sokat ér az egész.
Lennék bűnöző. Oké, ez nem hivatás, de..Alapíts hat-hét céget. Ebből legyen egy stabil, a többivel körbeszámlázol. Az egy stabillal (ahol nem te vagy az ügyvezető, hanem egy hajléktalan, mondjuk), sok hitelt veszel fel, s bejelented a csődöt öt év múlva az összesben. Persze, kell egy baromi jó ügyvéd is, aki a te nevedben nyilatkozik, időt húz. Utána jön az Apeh, mutogatsz a hajléktalan ügyvezetőre, és az üresnek tűnő zsebeidre. Az ügyvéd elintézi, hogy megúszd egy-három évvel, legyen felfüggesztett, mert ilyen még nem volt. Utána ott állsz, kb. ötvenmilliós tiszta vagyonnal. Két év alatt, mondjuk. Nem rossz. De besurranó tolvaj is lennék, és villanegyedben lopkodnék, pusztán az izgalom miatt.
Lennék rendőr. Mert az jó. Jog és igazság és midnenféle romantikus maszlag. Valójában persze járőrözés 12 órában, és alkesz homelesst letartóztatni, aki betör a kiskereskedésbe. Van valami izgalom az egészben, na, azt monduk nem is említem, hogy lehet gumibottal tüntetőt verni. Azt hiszem, ez sokat nyom a latba, hogy rendőr legyek (de nem közrendőr, a rendőrtisztit nekem!).
Lennék felelős igazgató. De nagy cégnél. Ahol a döntéseimnek súlya van, ahol tárgyalhatok milliókról, milliárdokról. Ahol haszont kel termelnem, pusztán utasításokkal. Másokért felelős ember. Hatalom, felelősség, finom. Kár, hoyg ez is idealizált. De lennék.
posted by Dreamer at 5:58 PM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home