Requiem et Pacem

Művész úr. A szívemhez közelebb állt, mint Soma. Sokkal közelebb. Talán azért, mert régebb óta ismertem, szerettem, Önmagáért.

Hiányzik.

Visszajátszás

No. Akkor mégis kitörlöm a hajnali egykor írt postomat.

Igen, még most reggel is nagyon csalódottnak és rosszkedvűnek ébredtem.

Álomnapló

Na. Ma is nyomott és szar hangulatom lesz, az már biztis.

Álmomban elfuserált szerepjáték versenyen voltam, ahol különdíjat kapott mindenki, aki a legnagyobb sebzést produkálta. Meséltem, de csapatban voltam (megint). És valahogy nem ment, nyűglődtem, bezzeg a csapattársak szerettek mindent, állítólag egész jól álltak, stb. Kis koszos, cigifüstös helyen meséltem, míg a társak egy nagyobb aulában játszottak. A mese állítólag jó lett, de előbb haza kellett mennem, amit elég tragikusan éltem meg. Otthon a hálófülkében padlószőnyeg volt és a kádam egybe volt építve az ággyal. De rossz volt a szigetelése, és az ágyneműs fiók nem nyelte el a vizet, és kifolyt, elázott minden. Betoppannak hívatlanul a társak, egy csomó könyvvel, és ordítoznak, örömködnek. Nem mondják meg, hányadikok lettünk, de egy csomó képet mutattak, hogy milyen jó volt, nagy összeborulás, stb, én meg kimaradtam mindenből.

Ma költözik a cég. Már bedobozoltam mindent, elrámoltam, felcéduláztam mindent. Előre unom. Egyetlen előnye, hogy ma tilos túlórázni, ötre el kell hagyni az épületet. Jajjdejó. Mehetek CD fűben Ars Magicát nyüstölni a félkész karakterrel.

Rush Hour

Nem is olyan régen sipítoztam, hogy mit és hogyan kéne leépíteni, mert nincs rá időm semmire. Tulajdonképpen az akkori játékokból megmaradt az Orient és a Gillz féle, havonta, két havonta játszunk egyet mese. Erre fel bevállaltam egy Am kampányt és a Requiem szervezést, jajjdejó. Kíváncsi leszek, ennek mi lesz a vége.

Volt egy hétvége is. Pénteken még az eredményeim miatt örültem/aggódtam, majd hazatérvén már Ákos és Lia vártak. A dögök teljesen ideszoknak a végére. Onnan el a plázába, ahol már évek óta randizunk. Igenám, de Ákosunk jobban hisz a gps-nek, mint nekem, úgyhogy dugóba kerültünk. Mert ki kellett menni a Róbert Károlyra, igen! Mert az jó! Mert ott van sok autó és lehet csodálni őket. Na sebaj, végül is egy fél órás késéssel beestünk, felszedtek minket a többiek és irány Királyrét!

Ahol a gps ismét remekelt, ismét dugó, na szép. A hotelbe előbb értünk, mint az Argi vezette kompánia, kipakoltunk jól, és elkezdtünk játszani, ami végül másnap ért véget, kétszer. Egyszer, amikor fél kettő körül feladtuk a próbálkozást az álom ránk törő rohamai ellen, másnap meg amikor tényleg véget ért a sztori. Ákosék szauna, nekünk csendespihi. Érdekes módon a tv-ben Várgesztes romjairól tartottak kiselőadást. Véletlen egybeesés, vagy az ottani mage-ek húzása?

Elkezdtünk társasozni, sokat. Érdekes partyk voltak, leginkább azért, mert nem volt sértődés, és mindenki felszabadultan élvezte egymás átcseszését. Ó igen, imádom az intrikáló társasokat. Az a baj, hogy már annyira ismernek, minden ócska trükkömet látták már (kétszer), hogy már-már szólásra emelkednék, azonnal rám támad mindenki. De egyszer azért nyertem jól.

Ittunk forraltbort, hambi másnapra elfogyott. A vegyesköret még mindig finom, grillezett ződ´ségek. Majd haza.

Ezen a héten ez lesz az első napom egyedül itthon. Vagy leánykoszorú támad meg Requiem ügyben (majdnem feleslegesen) vagy MTT tábort kell szervezni, vagy és ami a legfájóbban ritka, Gillz jön át. Mikor fogom megírni az AM karaktert?.. Soha? Szegény Oisin, már-már türelmetlen lehet.

A melóban meg teperek, egyik szemem sír, a másik nevet alapon. A két eredményjelzőn az egyik kúl, a számomra fontosabb meg kevésbé kúl. Nagyon-nagyon kevésbé. Azt hiszem az állandósuló depresszióm lehet az oka, vagy a másik világ utáni vágyakozásom (másik világ= tavaly áprilistól szeptemberig tartandó időszak, amikor magam voltam).

Hm, sejtettem, hogy ha leülök blogolni elkésem, na, sebaj. Ezen a héten még egyszer nem sikerült, mindig beestem nyolc körül. A dolog fonákja, hogy egyre korábban ébredek! Igaz, legalább nem éjszaka közepén.
Hú, hányszor láttam csodaszép dolgokat, amiket mind-mind le akartam írni..csak valahogy soha nem jutok el odáig. Mintha kiveszne belőlem a líraiság, a gyermekded rácsodálkozás, és szép lassan elveszek a banalitás ködébe. Kezdem érteni Korint. Nem baj, itt vannak nekem a csatanővérek a Soulstormban, amivel már KÉTSZER is játszottam, itt van két film a gépemen, amiket még nem néztem meg, a lényeg, hogy minden rendben van és minden..semmi.., a fene essen bele!

Requiem

Nem mondom, elég nehéz volt, de teljes siker. Megvan négy frakció, őszintén szólva nem számítottam rá, hogy pont Invictus ne lett volna.. De így alakult. Az elején kötekedők-ódzkodók-elutasítók is beadták a derekukat és elvállaltak valamit, aminek külön örülök, hogy még Korin bá´ is bevállalt valami érdekes nyalánkságot.

Persze, ezzel csak elhintettük az új viszáj magvait, haamrosan neki kell állni durván világot és hátteret kidolgozni. Jah, meg a honlap-kérdést elintézni. De..Hullafáradt lettem a verbális karate-manipulációs tengerben, remélem, a kis újoncaim nem sértődtek meg/unták meg, és tanultak pár dolgot a dologból.

Halálosan lefáradtam, azt kell modnanom. Amúgy pénteken ismét itt aludt Lia és Ákos, kellemes estét töltöttünk hármasban, habár a tervezett társasozás elmaradt. De nem baj, főztek spagettit, ami finom lett, csak egy kicsit konzervízű, de ehető. Ha gillz jön, megcsinálom a maradékot is. Talán. Egyszer.

Most nem tudom, hol is kezdjek neki a házimunkának... Tud valaki eladó életet?

Mélyvíz

Szinte minden tekintetben. Azt hiszem, két-másfél hónap munkáját kellene elvégeznem egy hónap alatt. Kemény meló lesz, de a betegség és az előtte lévő katasztrofális hónap erre ösztönöz. Ráadásul ma volt egy rendszerleállás is, értékes órát rabolván el az időmből. Semmi gond, kaptam egy kis motivációt, meglátjuk, mit hozok ki a helyzetből. Az önbizalmam még mindig töretlen, bizonyos tekintetben.

Ma egészen hét óráig - igen, este hétig, csak egy croissont ettem, és sokat ittam. Furcsa. Éhség..igen, meglapuló, háttérben szendergő éhség volt ez, de nem zavart. Reggelire egy nagy übrik tea megtette. Nehezen keltem, sokáig vaciláltam, hogy ma még dokihoz menjek-e, semmint melózni, de végül is bementem a munkahelyre. Így volt jó. Most egy hatalmas adag tea után szuszogok.

Szussz. Ez is egy pörgős hét lesz, úgy hiszem. Kicsit túl pörgős is, de..majd kitalálok valamit, hogy minden beleférjen.

Souvenir

Hiszen az. Ráadásul ez szól a hangfakból is, ami egy részről jó - Anneke hihetetlen szuggeszív hangja rezgi be a dobhártyám - simogatja és karmolja egyben. Aki még nem hallotta, az nem tudja, miről beszélek. Anneke rendkívül képzett, gyönyörű hangú énekesnő, a Gathering pedig az egyik legszomorúbb zenét játssza a világon.

Ja, erről már sokat írtam. Na és? Magamnak írok. Még mindig. Kicsit gillznek is.

Le kéne rámolnom a fregolit és kiporszívózni. Ezek olyan dolgok, amiket lehorgasztott fejjel, beletörődve fogadok, dolgok, amiknek nem szabadna létezniük (Metallicaaa - The Thing that should not be), mégis vannak, és az ember a Paradicsomból való kiűzetése után el kell, hogy végezze (vagy végeztesse..Nem akar valaki teregetni nálam?).

Mindeközben Travianon a harmadik falvam megalapításán ügyködöm. Érdekes élmény lesz, a főfalum lesz a support unit, a második a búzahányó, a harmadik szintén support. És a középsőben lesz a sereg, természetesen. Ahol sok a búza. Vagy sok LESZ a búza. Utána meg majd meglátjuk. Jah, és nem, még mindig nem vagyok hajlandó pénzt beleölni a játéba, még akkor sem, ha nem kerül sokba. Akkor már inkább poker lenne, de még abba sem. Egyenlőre a közös költségbe+tandíjba ölök pínzt. Kíváncsian várom, mit hoz a jövő. Gillz tegnap beállított egy olyan ruhába, ami láttán majd kiesett a szemem a helyéről. Hogy is mondta egy ismerősöm? "Ez egy olyan ruha, amit ha hordasz, nehezen lehet a szemedre koncentrálni" vagy valami ilyesmi. Hát..ja.

Jövő hét húzós lesz: Egyrészt munka mellett kell meggyógyulnom, másrészt pedig meg kéne csinálni a Requiemet is. Hamár.