Dühöngő

No, jól indul ez a nap!

Féregtelenítettem a gépem, és lefagy. Három program futtatása után a negyedik megette az egészet. Sebaj, újraindít és egy kicsit mintha lassabb lennék. Biztos a cookiek hiánya miatt.

Dühöngő no.1.:

Ám legyen, legyen google accountom meg mittomén, menjünk ki betából. De nem lehet, mert "Pár blogod nem lehet mozdítani". Értem, és hurrá, halleluja, innentől a vérbankos cuccot írja gillz tovább egyedül.

Dühöngő no.2.:
Kapja be a színitosz is, úgy, ahogy van. NEM fogok könyörögni a főnökeimnek, hogy engedjenek el előbb, nem fogok aláfeküdni a társulatnak, hogy ismét átcsesszenek, leszarjanak, mint mondottam volt: bekaphatják. Megcsinálom a darabot úgy-ahogy, és innentől kész. A Synithos, mint olyan megszűnt létezni. Maximum ha valami izgalmasabb szerep addik egy JÓ darabban, akkor visszanézek, de részemről KISZÁLLTAM.
S ez nem az első ilyen esetm, amikor potyára vesznek. A December betett, az biztos. Igen, a sokat megfogadkozott ősztől annyi változott, hoyg színesebbek, jobbak lettek a foglalkozások, és egyszer, azaz három hónap alatt EGYSZEr RÁJÖTTÜNK KÉT hibámra. Hajjdejóü. Ugyanúgy amatőr mtt-s darabokkal kínlódunk, ugyanúgy nem tartozom a csapatba, ugyanúgy nincs felvételi, senki nem gondolja ezt a szart komolyan. Hiába segítek neekd, Kedves, hiába jobb, érezhetően jobb a Cohen könyvnek hála az egész, nekem ez még mindig kevés.
A LEP volt az utolsó csepp. Ha valami értelmes cuccot csináltok, szóljatok (mint eddig..akkor már térdig fog érni a bajszom hegye).
"Császtok gyíkok, én leléptem!"

Pillanat

Életemben először jött el az a pillanat, amikor MTT-s akarok lenni. Igaz, rám jellemző módon, ez akkor fogott el, amikor olvasgatok egy 2004-es blogot. Tehát nem most, hanem három évvel ezelőtti mtt-s akarok lenni. Így, ezzel 1ütt, ez ugyebár nem megoldhtó, így meg kell elégednem azzal, hogy továbbra is felszínesen súrolom a társaságot. Természetesen, annak az mtt-nek, aminek a tagja lennék, sajnos vannak olyan tagjai, akik viszont ma már éppenhogy nem akarnak mtt-sek lenni (amit messzemenőkig meg tudok érteni).
Sóhaj.
Azt hiszem, elkezdek majd blogokat elemezni, szigorúan azokat, amiket napi szinten olvasok. Így Gillz, Vérlepke, Jacopo, Dru, Miriel, Annatar, Anna and Szabolcs fognak szerepelni első körben. Ana blogján még gondolkodom, de valszeg azt is, de majd csak a végén. No, nem azért, mert unalmas lenne, hanem mert egyenlőre ezen előbbiek jobban érdekelnek. Lehet, hogy a szilveszteri mulattság majd változtat a dolgon. Az biztos, hogy Gillz blogját a ...pokol.hu alapján IS fogom elemezni, Jacopoét a fejlődése és felnőtté válása tükrében, Drunak ugye három-négy blogja is van(volt), de a sanctuary-ra fogok koncentrálni (illetve itt is egy fejlődés figyelhető meg, nem is kicsi vonulatban). Annataré biztosan sablonos lesz, de azt hiszem, ez az egyik legőszintébb blog ( a személyiség eltakarása szemszögéből). Az öcsém és barátnője blogja típusblog, szerintem, az is rövidke lesz.
Ana mellett még Rabynén és Petyáén gondolkodom még. Rabyné érdekes kihívás elemezni, Petyáé viszonylag új lap, de nagyon szellemes, dinamikus és változatos, élmény lesz írni róla, de, tekintve, hogy friss, talonban marad.

Azt álmodtam, hogy találok pár ritka és felbecsülhetetlen értékű festményst és egy gyémántot, amit keresnek. A gyémántot természetesen eldugtam, s mivel keresik a festményeket, azonnal elindultam egy múzeumhoz eladni őket. Érdekes módon Pöstön játszódott az álmom, de csónakkal kellett kanálison evickélni, sé a festmény inkább volt poszter (legalábbis az anyaga mindenképp, s fel is tekertem..). A Múzeum zárva volt, de közben kertvároson, lakóparkon mentem keresztül, fedett udvarokon. Itt meztelenül fürdő tiniket lestem meg, s hallgattam ki. Hehe..Nem mondanám, hogy ellenemre volt a dolog, le az álszentséggel, elő a hímsovinizmussal.

Mai napon hamar elengedtek minket melóból. Koccintottunk egyet, de gyakorlatilag szinte csak két ember dolgozott. Lámák, meg kell modnanom. Azért volt értelme a napnak, adtam Dave-nek egy dvd-t, ráírja a Sajtóvadászatot és a Kritikust is. Mert az jó. Mert azok hatalmas baromságok. És azt szeressük.
Gáz, ha egyszerre három könyvet olvasok? Izzó króm, 100 Híres film, Battle Royal. Mindhárom zseniális.

Jönnek az Angyalok

Megtetszett. Az első olyan zenei produktum, amiben tetszik a Green Day. Igaz, U2 bonus soundtrackben szerepelnek, de ez a szám. Hihetetlen. Nagyon rég nem hallottam olyan művet, amiben ennyi szenvedély és tempó lenne. Mestermű, Bono egy Mester. Eszem, finomat. Igaz, több napos, de..A szilvával töltött, göngyölt pulykamell és a foghagymával dinsztelt pulykamell, majonézes krumplisalátával..Nos, az egy hét múltán is finom, nyam. Node. Akkor egy kis komolyságot, jóuram.

A következő írást a Huncut Gyermekek egyikének leginkább, de igaziból másoknak is, szeretettel:

Vannak ugye célok és prioritások. Az embernek bizony magában listát kell, hogy készítsen a célokról. Persze, ez gyakorta ösztönös. Az ember kitalálja, hogy fogorvos akar lenni, vagy horgászni a Garnd Canale-ban, és kész. Ezek vannak hogy álmok(síugrás, hm), vannak hogy elérhetőek. Egy embernek kismillió célja van, akár pillanatnyi (kinyitom a csapot), akár hosszútávú (sakknagymester leszek). A gond ott adódik, ha a célok ütik egymást. Ha ez áll fenn, akkor beszélünk prioritásokról. Tekintve, hogy az ember életében lévő célok párhuzamossága csak elméletben létezik, minden homo homo sapiensnek fel kell állítania prioritásokat. Igaziból most nagyon súrolom a Maslow féle hiearchiát, de ugye az alapvető dolgokat taglaló elmélet. Azon belül beszélek célok találkozásáról. Ami Maslow: Hazajöttem. Egyek előbb, mert éhes vagyok, hívjam fel anyám, vagy menjek WC-re? Amiről én beszélek, annak a példája: Geofizikus akarok lenni, és ehhez két szakot kell elvégeznem, de eközben dolgoznom is kell, hogy fenntartsam a lakásom, és a barátnémat is meg szretném tartani. A példában három kitűzött, jövőre vonatkozó célt állapítottunk meg, s itt lép fel a prioritás-kérdés. Mi a fontosabb, nekem a személynek? A karrier, a háttér, az emberi kapcsolat? Meg kell tudni lavírozni, mérlegelni, egyensúlyt teremteni. A "test és lélek egyensúlya" baromságot tessék elfelejteni, mert az egész csak a helyes kezelése folyamán bekövetkezett kivetülése a kívül-nek a bent-re. Ebben a kontextusban mindenképp. Sok ember nem találja a prioritásait, vagy rosszul dönt, ezért ezt érzékelvén cefetül érzi magát. Ugyebár mindent akarunk, és azonnal, de ebben kell egyensúlyt találni. Azt modnanom sem kell, hogy ezt napokra elosztani nem lehet. Például: Ha találkozom egy héten kétszer a Kedvesemmel, s ezt az időt egy próbahelységben való várakozással, világítással, bólogatással töltöm, az feleannyit sem ér, mint amikor őszintén a szemembe néz az Infopark egy sétányán, és szerelme tanúságaként megcsókol. A séta lehet, hogy fél óra, a próba három óra volt, de ugye mégsem lehet a két pillanatot, eseménysort összemérni. Így meg kell állapítani a hasznos időt is. Persze, ez itt anyagi, emocionális, szükségleti haszon. Mire van jobban szükségem? Arra, hogy elismerjenek a munkahelyemen, hogy építsem a karrierem, hogy eggyütt legyek a Kedvesemmel?
Nem akarok ennyire elméletbe átcsapni. A lényeg az, hogy meg KELL tudnunk sorrendet meghatározni. S ha, pl.: két ember kapcsolatában a sorrendek között nagy az eltérés, akkor az a két ember nem egymásnak való. Ha mondjuk teszem azt: Nekem elsősorban a munka az első, utána a tanulás, majd a család, és utána a Kedves, míg a másiknak az első a Kedves, utána a család, munka stb., akkor ott óhatatlanul konfliktusok generálódnak. Ha két sportoló házasodik össze, akkor ott nyilván mindketten tudják, mit várhatnak a másiktól, nevezetesen: karrier, kapcsolat, sérülések, fizikai kimerültség. Ha egy színész és egy kamionsoför, az már necces.
Tehát eddig: Célok, Prioritás, célütközés.
Mit lehet tenni? A kompromisszum eleve lehetetlen, hiszen jövőre vonatkozó alkunak aligha van helye. Ha már maradunk a párkapcsolatoknál, akkor úgy vélem, a Lemondás a legjobb szó a kompromisszumra. Vagy a célokat át kell variálni.
Én a lemondást tartom a legjobb megoldásnak. A kisebb, alacsonyabb célokról lemondunk, átütemezzük. Félreértés ne essék. Nem a célról, hanem annak a prioritás-skálán való helyéről kell lemondani. Én továbbra is szeretnék dolgozni, karriert építeni, tanulni, a Kedvessel lenni. De ahhoz, hogy tanulhassak, hátrébb kell sorolnom a munkát, a karriert (ami persze úgyis előrébb ugrik, hiszen a tanulással a karriert erősítem). Pillanatnyi lemondás a pozícióról, vagy hosszabb lemondás.
Egy párkapcsolatban nem árt, ha leülünk, és elmondjuk, hogy a másik hol van a skálán. Mert ha nekem a munkám, tanulmányaim, családom MIND fontosabbak, mint a másik, akkor ott baj van, legalábbis szerintem (most kivételesen nem a saját párkapcsolatomra gondolok, hanem másikra, lásd: ajánló). Ez komoly baj, márpedig. A saját párkapcsolatomnál teljes mértékig megértem és elfogadom, hogy engem sok minden megelőz a Kedves prioritás listáján: Isten, család, karrier, s utána jövök én. Az más kérdés, hogy önző-énem azt mondatja, hogy lehetnék előbb is, de ezzel már egy éve megbírkóztam.
Gyakori rosszulléteimnek s depper hangulataimnak az volt a főbb oka, hogy a prioritáslistán ennél is hátrébb csúsztam, az mtt-s fellépések, Abracadabrás fellépések, LEp szervezés mögé. Sajnos az utóbbi két hónapban a lista alján tanyáztam, s nem látszom elmozdulni onnan. No, de egy kicsit eltértem az elméleti boncolgatástól.

Summa summarum: Mi éri meg? A céljaid mással való ütközésénél a veszélye megvan, hogy elvesztesz valamit. Prioritás, drága gyermekeim, prioritás! És tudatosság, az életetek építésénél! A karrier, látom, megvan, tiszták a célok. Persze, a cinikus énem azt mondja, hogy ha már kockáztatunk, akkor keveset, azaz azt, ami a legkevésbé fájna, ha elveszteném.

Köszönöm, K. Balázs előadását hallhatták.

Az én vonzatomban meg egy papucs vagyok. Kész, nincs mese. Elfogadom Gillz listáján a helyem, de nem esik jól. Az sem, ha Gillz sértetten akkor kiböki, hogy "Jó, akkor többet nem megyek ide-meg ide". Igen, bonyolult egy lélek vagyok, nincs mese. Ugyebár mondtam, hogy a célokról való teljes lemondás maga a csőd. Nem lemondani kell, hanem átütemezni. S helyes életszemlélettel MINDENRE van időnk, nem kell elsietni semmit. Gillz flamencora járt egy ideje, de ez a lista legaljára szorult, tekintve a tolkien, lep, Art Macabre próbák ützközése miatt. Nem elfelejteni kell, hanem mikor olyan szakaszához érsz az életednek, hogy lesz rá időd, akkor elő kell venni újra.
Csak egyszerre max. két fő karrier prioritás legyen, emberek.. Ne több ( s a karrierbe beletartozik a tanulás, a munka, a pénz, s minden hozadéka).

Tervek és Romok

Sikerült mindent, idejében megvennem. Sőt, túl is teljesítettem a projektet. Reggel csatarendet írtam fel. Mikor összekaptam magam, telefonáltam, a 24.-i menetrendről érdeklődvén. Megvolt az infó, hogy Ágit ebédre meglepjem, elmentem a kínai piacra.

Stage 1: Kínai piac
Main obejctive 1: Csomagolópapírt venni

Siekrült. Nagyon tetszett a piac atmoszférája, hatalmas nyüzsgés, lopott holmi alacsony árakon. Csomagolópapírt egyetlen egy helyen találtam, mégpedig a bejárat mellett. Vettem három ívet, akkor úgy gondoltam, hogy sok lesz. Nos, nem lett igazam, PONT elég lett, még nyesedékkel eggyütt is. Nagyot sétáltam, még a szoros időbeosztásom is engedte. Kiszúrtam, hogy a TITKOS sub-obejctive-t is tudom teljesíteni.

Stage 1: Kínai Piac
Sub-objective(seeecret): karácsonyfadíszek

"Nécszáz!" mondat az aranyos kínai lány. Majd´minden díszre. Ekkor még fám nem volt, csak elképzeltem mekkora kell, és arra aggattam a képzeletbeli díszeket. Így, idealistán, "Álmodó" módon szerelkeztem fel. És igen, valóban olcsó volt, a műanyag tetők alatt, sok emberrel egybezsúfolva, valami nagyon izgalmas légkörrel ölelve életem első díszvásárlása. Arra gondoltam, hogy veszek új borotvakészletet is, de nem szerettem volna azt a piacon beszerezni, majd a Plusszban.

Stage2: Sarok
Sub-Objective 2: Karácsonyfa

A cuccokkal felszerelkezve egyből a közérttel átellenes sarokra mentem, fanézőbe. Találtam, tetszett, vettem. Volna. Kértem, hogy rakjáűk félre, míg a díszeket hazaviszem (útközben csillagszóróra is futotta). "Megpróbálom" mondta a néni. Megpróbálta, és sikerrel járt, így életem első, kissé csúnyácska (nagyon csúyácska) de alacsony luccfenyőjével érhettem haza. Kibontván két dolog is szemetszúrt. Nagyobb, mintsem azt hittem volna, és csúnyább, mint elsőre láttam. No, de sebaj! A Sub objectivből main lett, immáron.

Stage 2: The Mall
Main-Objective 2: food and cleanness project

Persze, a Plussban csak eldobható borotvák voltak. Grrrrr..Ez nem jött be. Aztán rájöttem, hogy van még egy dugi-borotvám valahol, így azzal, és sok kajával felszerelkezve érkeztem ismét haza. Megborotválkoztam, lehantoltam a szakállamat, hajat mostam. Így eddig minden main és sub objective sikeresen megoldva

Level 1 solved.


Level 2: The Plot!

Itt renegeteg main objective akadt. Először is, mivel ez izgatott akkor a leginkább, kibontottam, feldíszítettem a fát. Gondolván a kisebbekre, gondosan elsötétítettem a szobát, nehogy belásson egy lurkó az erkélyen. Amíg távol voltam, szellőztettem ugyanis, és napfény feküdt erkélyajtóm alá. No, sajnos ránézésre a színválasztásom jó, az égősorom rohadt hosszú volt. Annyira, hogy hatszor körbe tudnám tekerni vele a fát. Így elrendeztem az alja köré egy nagy halom égőt.
Sajnos kevé díszem akadt. Nagyobb a fa, mint képzeletemben, ugyebár. És rövid a zsinorja mindnek, nekem meg nincs cérnám (miért lenne?). A díszítés végére úgy néztem ki, mint aki méhkasba nyúlt. Kétszer. De feldíszítettem, és onnantól, egészen máig, folyamatosan csökken a tetszési indexe. Egyre inkább utálom a fámat (de ez egyenes arányban áll az események alakulásával).
Díszítés megvolt, gyorsan felsöpörtem (mindjárt ebéd , addigra akartam készen lenni, tekintve, hogy jön Ő, "majd", délután). Csomagolás ezerrel. A papír pont elég volt, mindent a magam módján be tudtam szépen csomagolni. Soka jándék volt, nem mondom, de teljesítettem a feladatot. Elméletileg mindennel kész voltam. Még rendet is raktam, sőt, egy kis chatelés is belefért. Majd´1:08-kor jött a hír, Ági mégsem jön, sok a dolga.

Misson (Level 1 and 2) failed

Kár. Ő mondta, hogy az a nap megfelel neki, ha nem mondja, nem élem bele magam. Mindegy, nem rá haragszom, egy kicsit feleslegessé vált a szememben az egész napom akkor ( a fám meg egyre inkább nem tetszett - itt kezdett csökkenni. a tetszési indexe. Ma már egyenesen utálom, azt hiszem).
Játszottam kb. 11-ig, néztem filmet, és aludtam. Nem nagyon jól, sokszor ébredtem fel. Megettem a sütit (csokis-amerikai stílusú teasüti), megettem a joghurtot (még van), és valószínűleg CSAK ez okozhatta a rosszalvást.

Másnap korán keltem, fürödtem, összepakoltam. Rájöttem, hogy a kislányoknak az ajándékokat elfelejtettem becsomagolni, meg a teásdobozokat, úgyhogy gyorsan azt is megejtettem. Majd felhívtam anyámat, hogy menyjek-e. Mentem. Mikor átcuccoltam, beálltam fát díszíteni ( méhkas szindróma 2, bár nem olyan brutál), majd segítettem a házimunkákban. Utána öcsém prezentálta Quake 4 tudását (gyéééér), és néztem tv-n Wattsot és síugrást. Álom. Nagyon szeretnék síugrani, de erre nincs nemhogy esély, de lehetőség sem. Hobbi szinten nem lehet űzni, és milliomosnak kellett volna lennem, hogy idejében elkezdjem. Kár, hogy nem tudom megvalósítani az álmaim.
Jöttek a vendégek, meglehetősen kevesen. Ilyenkor életbe lépett a szokásos forgatókönyv: Mennyből az angyal, Kiskarácsony éneklés, egymás köszöntése, és ajándék bontogatás. Anyám elment forralt bort merni, én segítettem. Utána ajándékokat bontogattam (teafőző, teafű, teatojás, két szett dezodor+tusfürdő kombó, könyv, pénz könyvre, Beherovka, pizsama, és az álltalam vett szekrény). Utána lesni a többieket, ki mit kapott. Majd falás, evés, zabálás. Nem rontottam el a gyomrom, pont annyit ettem és azt, amit szerettem volna.
Egy idő után felvonultam, tévéztem tovább. Kétszer elhajtottam a Zsombit, Eurosport rulz, de egyedül a sötétben. Majd este, mikor már mindenki elment, öcsémmel nekiálltunk NFS-elni. Miért a tunning a legjobb? A másik kettő meg nagyon nem, irányíthatatlan szar? No, sebaj. Kár érte.
Lefeküdtem aludni, anyáméknál, a "régi" ágyamban.

Ma mentünk Apához. A két kiscsaj elbűvölő, óvodás mindkettő tündérke (vagy ördög?). Ajándékoztunk, kaptam edényeket, adtam piát, meg a teadobozokat, mézet. Úgy tűnt, örülnek nekik (mintahogy anyám is örült a CD-nek és a könynek, ez utóbbi meglepte, ami jó). Majd ebéd, játék, duma, és filmet néztünk. Karácsony lévén mi mást nézhettünk volna? természetesen az Apokalipszis Most! c. alkotást. Zseniális film. Sajnos nem értünk a végére (rendezői változat, asszem több, mint három óra), mert az 1ik kislány benyitott, úgyhogy pánikszerű lekapcsolás vetett véget a matinénak. Gondoltam, elviszem a második DVD-t, de ottfelejtettem. Hazahoztak minket kocsival, segítettek hazacuccolni. Reméltem, Ági ebédre átjön, de sok a dolga, vagy mi. Majd késő délután. Majd. Holnap.

Mindegy, örülök annak, hogy legalább egyik napon láthatom egy kicsit és nem kéne búslakodnom azon, hogy mit NEM kapok. Tulajdonképpen nem akartam semmilyen ajándékot sem kapni. Az egészet szíves örömest kidobom a kukába, mit sem ér mögöttes tartalom nélkül. Az már számít, hogy anyám, szeretetből vette a cuccokat, apám is (vagy inkább féltésből?). Ezért fogom őket megőrizni. Igaziból, és teljesen őszíntén- az egész hajcihő, három nap, lehetett volna három olyan nap is, amikor NFS-t játszok magamba végig. Nem lettem feltöltve pozitív érzésekkel, nem cserélődtem ki, nem jár át a karácsony melege, nincs semmi különbség tegnap és ma között. No, mentem játszani.

Karácsonyi depi

Oké-oké. Nem kezdem el. Ő ér utol engem. Ma megint vettem sokat, és örülök neki vala. Tegnap világítóü voltam egy nyolc perces darab erejéig, amit szépen el is rontottam. Sebaj. Meg tudom magyarázni. Anyám még midnig úgy gondolja, hogy megmondhatja, mit fogok csinálni. Oké, ez nem így van. Más meg: miért kell midnent időhöz kötni? Miért lehet egyenesen megmondani? Eh, semmi. NFS mindig kidob. Unatkozom.
Belátek is Karácsonyt. Ady megmondta.

Békesség ünnepén

Békesség most tinéktek, emberek.
Övendezzél, derék világ,
Hangozzatok, jámbor legendák,
Zsolozsmák, bibliák, imák.
Kicsi gyertyák, lobogjatok föl,
Bóduljunk tömjénnek szagán!...
Szép dolog ez!... Így kell csinálni
Minden karácsony-éjszakán...
Hejh, szép az istenes legenda,
A csillag, a jászol, az élet,
Ki lehetne még vele húzni
Talán még néhány ezer évet...
Békesség hát néktek, emberek,
Örvendezzék a vak, a béna:
A jászol benne van a legendában
S a jászolban benne a széna...
Különben is az élet csupa vígság,
Útvesztőkből csillag vezet ki,
A pásztorok és bölcs királyok
Szinte futnak - egymást szeretni
S a betlehemi félhivatalosban
Miként egykor meg vala írva:
Mindenkit jászolánál várja
Az arany, a tömjén, a mirrha...
Örvendezzél, derék világ,
Harsogjatok, jó, égi villik,
Örvendezzél, derék világ,
Te meg vagy váltva tudniillik.
Lobogj, kis gyertya! Meg nem árthat
Ennyi kis fény tán a világnak.
Odakint szörnyű nagy a kétség,
Odakint szörnyű a sötétség.
Odakint szörnyű vaksötétben
Sirály sikoltoz, vércse vijjog,
Bagoly huhog, kóbor eb szűköl...
Odakint valami nagy titkot
Rejteget a sötét világ,
Jó lesz mormolni szaporábban
A szent zsolozsmát, bibliát.
A föld könnyektől terhesült meg
S a terhesült föld ing, remeg,
A vajudó kínnak gyümölcse
Nem lehet más, csak szörnyeteg...
Ami sóhaj, nyögés, kín, szenny volt
És rettentett a földgolyón,
Vad orkánban kitörni készül,
Világot törve, rombolón,
Évezredes tragédiának
Bosszuló vége fenyeget,
Vad-éhesen, vad harcra készen
Állnak iszonyú seregek...
A Messiást nem várják immár,
Nem kell többé a Messiás,
Hazug a megváltás meséje,
Szentségtelen a szentirás,
Hazug minden, amit az ember
Évezredekkel istenné tett,
Csak egy igazság - közös jussú
S egyenlő végű - ez az: élet...
Ám ne nézz ki az éjszakába,
Örvendezzél, derék világ,
Hangozzatok, jámbor legendák,
Zsolozsmák, bibliák, imák,
Ne halljátok a föld-dübörgést,
Menjen tovább a szürke élet,
Közelg a földi végitélet...
Addig lobogj csak, kicsi gyertya,
Harsogjatok csak, égi villik,
Örvendezzél, derék világ,
Te meg vagy váltva tudniillik.

simplicitas

Melegem van. Nem eszem rendes kaját. Milyen kár érte. Annak ellenére, hogy alig mozdultam ki itthonról, élményekben gazdag napom volt. Játszottam az NFS-sel, sokat, hamarosan beérem magam, azt a pillanatot, mikor a gépem, de legalábbis a software megkergült, és eltüntette a profilom. De ezúttaql Aston Martinnal. Mert az Aston Martin a barátunk. Délután webchateltem, és elég sok emberke volt fent, akiket irl is ismerek. Hm. Persze, nem nagyon válaszolgattak, de oda se neki. Végül is, nem az én közegem (már ha létezik olyan). Utána erőt vettem magamon, és elmentem a lakcímkártyámért. Éljen, hivatalosan is ide vagyok bejelentve. Ügyes, nem? siekrült kb. félk év alatt ezt elintézni. Mire hazaértem, az Elfen Lied is lejött.

Elfen Lied

Nagyon szomorú, megható anime. És nagyon naturális. Érdekes, erről el tudok vonatkoztatni, de a karakterektől, a történtettől, és a zenétől nem. Egy kis kedvcsináló: Egy ismeretlen helyű, katonákkal telezsúfolt laborból megszökik valaki. Vagy inkább valami? Egy látszólag törékeny lány, kis szarvacskákkal. A szökése..kivonulása során brutálisan elintézi az őreit, katonákat, midnenkit, aki az útjában van. Már-már kiérne a tengerhez,amikor egy mesterlövész eltalálja és súlyosan megsebesíti. A tengerbe zuhan, és..
Unokatestvérek találkoznak ismét. Évek óta nem látták egymást. A fiúnak valami betegsége volt, s most jött vissza, a tengremelléki városba. A parthoz mennek, ahol egy meztelen, látszólag bölcsödésként viselkedő lányba botlanak, aki beszélni sem tud.

A történet nagyon jó tempóban, rendkívül jó dramaturgival hömpölyög előre. Igaziból a sorozat végére is bőven marad csavar. Jellemfejlődése a főhősöknek, a mellékszereplőknek egyaránt van. A komplexum direktora, a két főszereplő, Lucy, de még az utolsó három részre előrángatott übergonosz szuperlény is kapcsolódik a történethez, és még neki is külön története van (ami az egyik legszomorúbb). Igen, ez egy szomorú anime. A végére minden szélat elvartak, rendkívűl sok térű, szövevényes történettel. A komplexum direktora, aki ambíciózus és kiválló kutató volt, hogyan lett végül saját lánya gyilkosa? MI a titka a tengerből kimentett lánynak? Mi a közös e lány és a fiú között? Mi áll a srác "betegsége" mögött? Ki a szörny?

A sorozat zenéje a másik olyan vitális pont, ami miatt a kedvencem lett. Gyönyörű. Hegedű, kiválló énekhang (megkockáztatom: requiem).

Sokan kritizálják az Elfen Liedet a kegyetlensége miatt. Való igaz, meglehetős részletességgel ábrázol brutális jeleneteket. Lefejezés, emberek kettétépése, csonkolás. Igen sokkoló, de mondjuk rám csöppet sincs hatással. Minden más igen.
Csak ajánlani tudom.

striiiiiike!!

Mit ne mondjak, nagyon nehezen jött el a fél öt. Gyorsan leszerveztük, hogy szükség van egy taxira. Attila volt a fő koordinátor, sikerült minden, olajozottan működött a Credit Controll gépe. Én Irénnel, Marcival, Gyulával, Gáborral mentem, hátul, a középső ülésen szorongva. Nem volt hosszú az út, ki lehetett bírni, jobban zavart az, hogy nem kötöttem be magam. Hamar odaértünk, de egy kicsit várni kellett, a személyzet ragaszkodott ahhoz, hogy a négy bowling pályát pontban félkor vegyük igénybe. Persze, senki nem volt a közelben sem, de azért ki kellett várni azt a 10 percet..magyarok. Jómagam a Gábor, Zsanett, Attila, Misi csoportba kerültem, és mit mondjak, Három 10-es menetből egyszer nem voltam az első. Kezdésnek bedobtam egy 133-as sorozatot, hát..Csodálkoztam rendesen, hogy 5 év múltán is ennyire megy a játék. Majd egy kellemes 150-et sikerült a harmadikban. Igen, a középsőben harmadik lettem, Mind Balázs, mind Attila megelőzött. Igaziból nem koncentráltam eléggé. Majd kajáltunk, játszuttam Dave-el és Norbival, majd a végén csak Norbival, de vagy négy menetet egymás után.. Huhh. Egszer elértem 155-öt, és 141-et, ami nálam nagy szó. Norbinak a száz elérése volt a cél, kétszer sikerült is neki. Annak, aki most kezdi a játékot, az jó eredmény egy 100 körüli sorozat. Igen, igen, jól esett, hogy valamibe végre egy adott közegben a legjobb lehetek. Meg az is, hogy nem egymás ellen, hanem önmagunk ellen játszottunk már a végén. Én legalábbis tiszta szívből drukkoltam Norbinak a 100-ért. A 155-öm lehetett volna jobb is, négyszer gurítottam kilencet elsőre..Fene. A kaja? Fenséges volt. Svédasztalos cucc, paradicsomos Gnochi, juhtúrós pulykamell, csülök, kétféle saláta, kétféle tojásos előétel..Majd rétes, vaníliasodóval. Rétesből hoztam is haza négyet, nyamm. Meggyes, és nagyon finom. Amolyan tiroli, csak a teteje nem keméyn és cukrozott, de a töltelék tiroli a javából. Finom lesz reggelire.
A jobb kezem tropára ment, vagy 10-et játszottunk, és már a vállamat is érzem. meg a csípőmet. Érdekes, a meghúzott derekamnak éppen hogy jót tett, legalábbis kevésbé fáj most. Ennek örülök.
Jól érzem most magam, megérte várni erre a délutánra/estére, minden jól ment. Régen szórakoztam ennyire önfeledten. És csak két unikumot ittam, főleg kóláztam, és az is valahogy finomabb volt.

Szabadságon vagyok, emberek, szabadságon!

hétvége

No, hát igen. Még sajog a derekam, ami nem jó, tekintettel arra, hogy ma bowlingozás lesz, ami köztudottan derekat kímélő, kedves, nyugis időtöltés. De oda se neki! Utána szabadság (hosszú lesz ez a nap). Akkor majd jajonghatok kedvemre! Vasárnap jó volt. Megnéztem a Pókerarcokat, és elmentem anyámékhoze ebédelni. Majd anyámmal elmentünk megnézni a Főnix karácsonyt. Háááát..Mit ne mondjak. Volt felejthető és brilliáns dolog darab is. meg nagyon jó és kevésbé jó. Brilliáns volt a "dzsingóbellsz" négy rövid snittje, Nagyon jó volt a metrós cucc és a pásztorjáték, meg egynéhány vers. A fiókák nekem még mindig hiteltelenek. Nem, nem azért, mert rosszak lennének, csak nekem egy tizenhat éves gyerek nem tudja bemesélni, hogy ő egy ötvenes hivatalnok, Csehov drámájából. Biztos velem van a baj. És nagyon zavart a musicales előadás is. Igen, át tudták adni, de akkor nem kellett, oh, nagyon nem kellett volna az angol dal mögé. Mert akkor nem azt figyelem és vetem össze. Zsuzsinak pl tetszett, mert nem értette - kevésbé zavarta. A gyerekjáték is inkább öncélú ökörködés volt, semmint..mittomén. Pár vers nem tetszett, ezek az elsősök, khm..kevésbé "tehetségesek", mint a mostani másodévesek. Ezalól kivétel a göndör hajú srác, aki borozott, meg a lány, aki ollóval bűvészkedett. Művi volt a kalapos csaj. Aki meg székeket pakolt (egy srác és csaj) nem votl eléggé meggyőző- a hangjuk nem töltötte be a teret. Amikor Gillz pakolt székeket a vizsgán, akkor a hangja megremegtette az egész nézőteret, erő volt benne, érzelem - színház. Sajnos ebben a kettőben ezt nem tapasztaltam. Sok fellépőn karakterszínészt véltem felfedezni, ami nem baj, de nem biztos, hogy örülnek neki. Sebaj. Még fejlődhetnek, és remélhetőleg fognak is.
Kilencre értem haza, megfürödtem gyorsan és lefeküdtem aludni. Hatkor nagyon harangoztak, de nem baj, így pont nem aludtam túl magam. Buggyant lmaim voltak, visszaaludtam fél hétig. Azt álmodtam, hogy gyantáztatom magam, otthon, és szőrtelenítek. Huhh. És dupla huhh. Álmomban nem fájt..

jujj

Furcsa volt. Nem is értem, hogyan történik ilyesmi. Szabad ilyesmi? No, két padot átcipeltünk, egyszerre a stúdióba, és mikor már átvittük (ergo, a móka nehezén túl voltunk) lehajoltam, és istenesen meghúztam a derekam. Persze, fájt, meg éreztem, de nem aakdályozott nagyon. Annyira nem, legalábbis, hogy még két padot ne hozzunk át. Most este meg férfihoz nem éppen illően jajongok. jajj. A forgatás jó volt, aranyosan néztem ki. Mondjuk még most is, höh. Fehér hajam van, és feketéáre, maszatosra vagyok sminkelve, mint akit nagyon..kirúgtak az utcára. Úgy is mentem haza, érdekes élmény volt az utcán lévők reakcióit nézni. Volt, aki hehe..hangosan "bassza meg, hogy néz ki.:" súgta ahavejánmak, más illedelmesen lefordult, mások meg hosszasan vizslattak. Hihi, szórakoztató volt. A forgatás is. Jámborul tűrtem, mint holmi penitenciát. A tegnapi karácsonyi izé is jó volt, az emberek mosolyogtak, ajándékokat osztogattak. Persze, én nem. Ne nézzetek rám, nem hiába szerettem volna 22.-én ezt megejteni. Mind1. Az életem, kiderült számomra is, céltalan, hiú és öncélú (akkor mégis van célja?). Úgyhogy adios amigos. Vagy mittomén. Majd csak kitalálok valamit. Mirielnek egy kalappal a mához, és igen, ha dönt valamiről, akkor övé a felelősség. Ez van, bébi.Elkéstetek, ahhoz midnenképp, hoyg en bántsatok meg valakit. Amitz modntam, remélem meghúzzátok, és akkor tiszta lappal lehet indulni. Magyarán: szálljatok ki egy hétre, majd tegyétek le az asztalra a feltételeket. Az mnár alkupozíció. De ezzela nevetségesen piti lázadással, háááát.. Mittomén, a ti dolgotok, többek között ezért sem szeretnék AM tag lenni. MTT sem, de egészen más okokból. Most ez a cél? Amaranth tag vagyok, azt vállalom. Ott viszonylag felnőtt emberekkel vagyok együtt, s nem önsértett, önigazolásra váró, meg nem értett lelkekkel (na jó, egy midnenképp van, de azért szeretek ott lenni. Ja, ha nem esett volna le: magamról beszélek).
Sztegény Blinték, ma is hívtak. Gillz nem mondta nekik, hogy holnap fellépése van. Ejjjnye. Vagy ha igen, akkor régen. Sebaj. Remélem jönnek. Háromtól Guttenberg. Anyám jön. Mpost meg, jajongva, megyek fürdeni, mert, aaarrr, le kell zuhanyozni, a pofámról a sminket, a hajamból ezt a ragacsos izét.
Ja, megvettema Pókerarcokat. A második DVD, amiért pénzt adtam ki.

2006.01.01.2006.12.12.

Az "Én könyvtáram" kinyit ismét. Tekintettel arra, hogy már x.-edik ilyen postom, talán ez elég érdekes megfogalmazás. Legyen akkor egy summa summarum:

Nagyon nehéz évem volt, életem legnehezebb éve. Ha összeszámolom, távolról sem teszi ki a 20 napot a szabadságaim száma, mint ami járt volna. Három munkahelyem volt idén, és nagyon sokat dolgoztam. Az az igazság, hogy a végére elfáradtam. Fizikailag talán a Libri nem vett ki belőlem annyit, de az elején, a leltározás nagyon nehéz volt. De nagyon régnek tűnik az egész. Tiszta és szép munka volt. Egyszerű. Nagyon hiányzik néha. Fizikailag viszont kikészített. Az unalomba és az álldogálásba haltam ott meg. Az Industria viszont megmutatta, milyen nem akarok lenni. A mostani meg lelkileg és érzelmileg tesz tönkre.

A Társamat is nagyon ritkán láttam az elmúlt fél évben. Nem tudom, miért. Nem tudom, hogy ha a Libriben, hét után is össze tudtunk ülni egy teára, akkor most miért nem. Korábban végzek. És a hetes vonala olyan közel van hozzám, ha szerencsém van, ötre, de legkésőbb negyed hatra a Móriczon lehetnék. Szomorú vagyok. Azt hiszem, az elmúlt fél éve, azaz majd´több mint 150 napja szomorú vagyok.

Nem értem el semmit. Nem kerültem közelebb a szakdogához, csak messzebb, jóval messzebb. Nem haladok, nem tudok csinálni semmit.

A lakás megvan. Egyedüli, nagyon kevés sikerélményeim egyike. Az elmúlt évben több ilyen volt.

Szeretném ezt elfelejteni egyszer-s mindenkorra. Barátokat vesztettem el. Nem nyertem újakat. Hobbit vesztettem- a semmiért. Arcot vesztettem- soha nem pótolhatót.

Fáradt vagyok. Fásult vagyok. Egyedül vagyok. Nincs kedvem Blogolni. Nincs kedvem találkozni. senkivel.

Ha jellemezni akarnám ezt a fél éves állapotot, akkor talán a kiszámítható jelzővel tenném. szarul vagyok-Kedves felvidít, majd tovaröppen-szarul vagyok-kedves jön.. unalmas.

Bármit is hozzon a következő év, ennél jobbnak kell lennie. Mert ha rosszabb lesz, akkor nem úszom meg ennyivel. Miért van olyan érzésem, hogy rosszabb lesz?

36 dolog, amit szeretek? te kérted, GP. Még tavaly:


Szeretem, amikor reggel Ági mellett ébredek
Szeretem, ha reggel mosolyogva ébredek
Szeretem, ha friss kenyér illata az első illat, amit megérzek
Szeretem, ha az emberek mosolyognak az utcán
Szeretem, ha nem fázom belülről
Szeretem a frissen húzott és vetett ágyat
Szeretek nyakig betakarózni
Szeretem a naplementét, amikor narancssárag az ég, és a napba lehet nézni
Szeretem ha egy pillanatra látok egy fát, ami csak az enyém
Szeretem ha délután hanyatt tudok dőlni és moisolyogva szenderegni
Szeretek nyerni
Szeretek nyerni úgy, hogy azt mások is elismerik
Szeretek feladványt helyesen megoldani
Szeretek úgy hazaindulni, hogy tudom: sokat és jól dolgoztam
Szeretem ha elismernek
Szeretem ha a csapatom nyer
Szeretem ha hazaérek van kinek köszönni
Szeretem ha mesélhetek önfeledten és meghallgatnak
Szeretem ha nekem mesélnek komoly dolgokról önfeledten
Szeretem az egyszerű ízeket
Szeretem ha váratlanul megsímogatnak
Szeretem ha felnézhetek valakire
Szerteek sokáig fent lenni és sokáig aludni
Szeretek ölelni és csókot váltani
Szeretek játszani
Szeretek írni
Szeretek mesét olvasni
Szeretek este fáradtan hazaérni, kulccsal babrálni
Szeretek meztelen lenni otthon
Szeretem ha meleg a padló otthon és kellemes bizsergés fut végig a hátamon
Szeretek takarítás után elaludni
Szeretek mesében részt venni, kalandokban hercegnőt menteni
Szeretek édességet enni
Szeretek meggyógyulni
Szeretek zene tavában füredeni és belemerülni, hogy hetek múlkva ébrdejek
Szeretem a kávé illatát és az édes, nem tolakodó illatokat
Szeretek a kedvesemet ölelve semmire gondolni, és csak érezni.
Szeretek úszni, mindenről megfeledkezve
Szeretem, ha kellemesen meglepnek
De a legjobban szeretni szeretek, s azt szeretem, ha szeretnek.

Foltathatnám. Több is, mint harminchat. Apám kérdezte, hogy mire vágyom karácsonyra. Soha nem tudok ilyenkor semmit mondani. Lepjen meg. Nem kell semmi. Ami meg kell, azt úgyis megkapom, megszerzem, veszem, akármi. Karácsony ide vagy oda. Apám családi ága hasznot ajándékoz, hasznos dolgokat vesz, amire szükségünk van. Kaptam egy szép mécsest, azt hiszem. Áfitól. Szerettem, szeretem, használom ma is. Kaptam egy rajzot, születésnapomra Ágitól. álomból felébresztve is fel tudom idézni. Adjatok betűt, adjatok szivet, adjatok emléket.

Minden kedves és mazochista blogolvasómnak csak ennyit kívánhatok és kérhetek.

reggel van

ergo álmos vagyok. Egyből felébredtem, ami jót jelent, mondjuk eléggé későn is feküdtemn le, olyan fél 11-11 körül. Na persze, kinek mi a késő. Tegnap nem késtem, és ez jó. Pénteken lesz egy geek-tolkienita karácsony. Hát..Ez viszont alapos döfés a mellbe (hátulról). Merthogy garantáltan alig lesz időm bármiféle ajándékozásra, és az lesz a vége, hogy ott ülök halkan és bámulom a többieket. Maximum majd kutyázom, vagy moderálok. Mittomén, nem érdekel, volt már rosszabb is. A Kedvest azért sem vagyok hajéandó felköszönteni előbb. Csak. Persze, nagyban közrejátszik ebben az, hogy nem találtam még ki semmit. Mondjuk könnyű: neki sem. Eh, tavaly volt a jó, amikor már november elején tudtam, mit fogok csinálni, adni. Hm, meg a szülinapjára is, he-he. Csak festeni kellett.
Most meg csőd. Persze, lesz pár napom, a legnagyobb tömegben (köszi CC..). Még rendet is raktam tegnap. Meg..
Elkezdtem Sandmant olvasni. Szegény Korintoszi! Csak ennyi. Pedig szépek a szemei. Sandman meg ultrapozőr, kicsit olyan, mintha Pratchett féle karakter lenne (HALÁL ugyebár). Csak nem nag,y nyomtatott betűkkel beszél, hanem fekete buborékban. Kellemes csalódás, mégha maga a történet helyenként nagyon elvont. Hm. ma sem akarok késni.

Merengünk.

Mit hozott nekem az elmúlt éve, s mit hozott az elmúlt három? Mivel lettem több, mivel kevesebb? mit szalasztottam el, mely lehetőség siklott ki a kezeim közül? Számvetést készíteni évvégén szokás, de..ha lehet hinni az év végi varázsnak, akkor az akármikor lehet. Nagy baj az, ha az individum csak egy nap készít összefoglalót, summázza azt, mit eddig bejárt. S mit várhatunk egy olyan bohóctól, mint én, ki többet törődik magával, semmint az egészséges volna? Íme az aukció, jöjjenek beljebb!
Engedjék meg, hogy bemutassuk az árverés első darabját: Egy fájó emlék, édesbús, szép, de főleg..fájó.
Firenze két és fél évvel ezelőtt. Szerettem egy lányt, akire hónapokat vártam, és aki viszontszeretett. Kimásztam egy majd´ három éves gödörből, egy rémálomból, s ez a lány húzott ki onnan. S egy rendkívül fárasztó, félig ébren, félig szenderegve töltött hétvége után bizonyosodott be, hogy nem érek fel hozzá, főlém magasodik, az árnyékában pihenek. Jóságban nem volt hozzá fogható, gyönyörű, mégis szomorú lelke volt. Talán megvígasztalhattam volna. Talán segíthettem volna. Ehelyett durván becsaptam, hitegettem, és magára hagytam. Nekem volt szükségem rá, de neki énrám mégjobban. Az igazság az, hogy féltem tőle. Az igazság az, hogy amikor megkaptam tőle mindent, hogy előrelépjek, 38 órát töltöttem ébren, s rá aludtam hármat-négyet. Felőlem akár meztelenül táncolhatott volna amellett a szökőkút mellett, akkor sem csókolom meg.
Sokat köszönhetek neki. Ágica: Köszönöm!
***
Senkinek nem kell? Nos..hát..Akkor vissza a raktárba! A következő emlék, amire licitálhatnak, egy nyaralás emlékei. Ha belegondolunk, ez sem szép látvány. A csodás Garda tóhoz kalauzol el minket, ahol tanúi lehetünk egy gyötrődő léleknek - nekem.
Ahol eldőlt, hogy soha többet nem megyek apámékkal nyaralni. Ahol eldőlt, felnőttem. Nincs több matiné, ottalvás, nincs több vásárfia. Úgy gondolom, legközelebb közösen már csak úgy megyünk el nyaralni, hogy a költségeket is megosztjuk, és egymással kooperálva, nem alá-fölérendelve. Ezt a nyaralást más is átszőtte. Egy fájó emlék, magamtól való félelem, és..és a gyötrő hiánya a társnak. Aki több száz kilométer távolságban várt rám. Ha várt.
***
Amott egy bátortalan kéz, de még neki sem kell, biztosan nyújtózott csupán. Kár érte. Magunkkal kell vinnünk ezt is. Ah, de hát hogyan is feledkezhettünk meg a kötelességről? A munkáról? A libriben nagyon jól éreztem magam. Linkin, Mona, Orsi, Attila, Ági, Viktor, Gábor, Nenszi..Hiányoztok néha. Az Industriától sneki nem hiányzik. Most pedig..vegyes. Ha több lenne, ha kevesebb lenne. Ezt tudom csinálni. Ezt kell csinálnom? Nincs emlék, nincs élet, nincs semmi. Én vagyok, a váz.
***
Jó, megértem, hogy nem kérik, csak egy héjj. És emitt ez? Ez egy nyaralás, az első a Kedvessel! Nem kell ez sem? Pedig történt egy s más! Határokat léptünk át, s tonnányi gondot okoztunk magunknak! Majd ezen kínlódtunk egész héten, de nem ment, valahogy semmi nem ment. A fele elteltével kezdted élvezni az egész tábort, nem? Amikor elküldhetted a csapatvezetődet a búsba, és átvehetted az irányítást, akkor. Ennyit erről.
***
Egy beszélgetés egy babával odalent. Sokat jelentett, évek óta ez volt az első olyan beszélgetésem, ahol önfeledten, minden kötöttség, görcs nélkül beszélhettem valakivel, akit ismertem is, meg nem is. Azért mentem, hogy felvidítsam, vagy hogy vígasztaljam. Akkor dőlt el, kirúgják-e avagy sem. Köszönöm.
***
Egy lakás. Egy átkozott, ezerszer áldott lakás. Gondok okozója, utolsó menedékem. Egy félig berendezett, fékész, magányosan álló, kesergő lélek otthona, egy semmittevő, kínzóan üres lakás. NIncs benne élet, nincs benne fény, nincs benne Ő. S nem is lesz sokáig. Egy lakás, emlyre már évek óta vágytam, egy lakás, mely otthonom, egy lakás, mely befektetés, mely alap, mely..mely..ahol élek.
***
Egy lány. Az utolsó emlék, amit ki merek állítani. Egy lány, akivel alig vagyok együtt az életben, egy lány, akivel mindig eggyütt vagyok gondolatban. Egy lány, aki nincs velem, egy lány, aki velem van. Egy másik világból. Neki is gyönyörű a lelke, amikor találkoztam vele, akkor kiabált a világgal, akkor úgy éreztem, hogy nagyon egyedül van. Talán most is. Talán soha nem értem el hozzá igazán, ahogyan szeretnék. Talán túlnyúltam, talán feszegetem a saját határait. Amiket, jegyzem meg, Ő maga állított. Akiért , mikor találkozunk, minden alkalommal meg kell küzdenem, akiért verítéket és vért hullajtok. Akit ismerek, aki ismer. Aki nincs velem. Aki mindent megtesz, hogy az álma és a világ, a vallása és köztem egyensúlyozzon. Rájöttem, hogy Ági egy hazárdőr. Mindennek meg akar felelni, de a "Minden" sok ellentétes érdekből áll. S közben egyre inkább merül önmagába. S minél több ideig tart a hazárdírozás, annál nagyobbat fog bukni. Vagy sem, mondjuk az én esetemben.
***
És itt van az est fénypontja, egy láncra vert, megtépázott lélek - az enyém. Nem érdekel, ugyanis. Nem érdekel, mi lesz velem, soha nem is érdekelt, a többiek alakítják sorsom, ők vigyáznak rám, mert én őrájuk vigyűzok. Rosszul. Nagyon rosszul. Nem érdekel a pénz, nem érdekel a hatalom, nem érdekel, hogy elfogadnak-e avagy sem, nem érdekel, az ünnep, nem érdekel..Ki gondol rám? Kiknek az agytekervényeiben fordulok elő, mikor bukkanok fel, ki az, aki álmodni mer velem? Ki őriz meg emlékiben jó gondolatként, ki az, akit mételyezek? miért? Mit tettem, hogy így gondoljanak rám?
Azt hiszem, szerenyit sem változott, azon emberek listája, kik halálom után még gondolnának rám. Mindaz a három ember..
Vajon kellenék? Vajon érdekel..?
Nem.
Igaza van egyben A.B.-nek: a temetőket az élőknek építették. Egy biztos: nem akarok úgy elmenni, hogy Ő még él, s könnyeket hullajt értem. Így kénytelen leszek az elkövetkezendő pár évet kibírni - legalábbis, amíg az Ő életét vigyázom, tehetségemhez mérten. Jegyzem meg: meglehetősen rosszul. Még mindig egyedül van, tegyek akármit.
Néha eljátszom a gondolattal, hogy vége. Mihez kezdenék? Persze, a "vég" több aspektusával is eljátszom: Mondjuk meghal a családom. Mik lennének az első lépéseim mit kezdenék az örökséggel? Temetnék -e vagy másokra bíznám? Kik akarnának segíteni? Kiket kéne megsegítenem lakással, ruhával, pénzzel?Vagy mondjuk vége a kapcsolatomnak. Miért? Ő csal-e meg, talál magának valakit, aki én nem vagyok? Egy olyan világból jövőt, akire szüksége van? Amit én nem tudok megadni? Hogy érezném magam, vajon hogyan közölné? Vagy én hagyom ott? Hm, ez annyira valószínűtlen. Az "Elhagyom őt" álomkép akkor szokott előjönni, amikor ábrándjaimban titkos háborúba hívnak hogy helytálljak, de ez sokáig eltart, és valószínűleg belehalok (de aztán mégsem). Igen, ekkor biztosan szakítanék vele. Inkább élőben búcsúzzon, mintsem kiterítve lásson. S persze, évek múltán, a világot eldöntő harcok után betoppanok ismét az életébe, na..ez már nyál. De játszani vele jó.
Vagy meghalok és kísértetként jövök vissza? Patrick ezt már ellőtte, nem túl eredeti. No, ennyit a "vég" ábrándokról. A valóság az, hogy a kapcsolatom olyan szakaszában vagyok, ahol hamarosan eldől, meddig maradunk eggyütt. Még évekig, vagy pár hónapig. Szerintem "a" verzió.
Miről is kéne még megemlékeznem? A hülye, kullancs szektáról? Felkértek szinkronizélni, tudjátok? Én meg most ott tartok, hogy vissza fogom utasítani. Nem érdekel a LEP, nem érdekel a szektácska sem. Mit adott nekem, vajon? Mit vett el? Soroljatok fel öt dolgot, amivel több lettem álltala, s nem akar tovább facsarni. Vagy a szétesett KF? Na, azt sajnálom, igazán. Úgy érzem, nem tehetek róla, úgy érzem, senki nem tehet róla. Csoda maga, hogy ennyit kibírt. Live? Átalakult, lett belőle valami. Most ismét érdekel.
És én? Sokat változtam az elmúlt két évben. Előnyömre, káromra vegyesen. Kis pocakom nőtt, és a hajam is a vállamat verdesi.
Nem tudom, hogyan kéne tovább mennem, nem mondja meg senki. Nincs itt senki.
De majd csak kitalálok valamit.

dirrr

Durrr. Mittomén. Valamit kéne ide is írni már, mert ez így nagyon nem szép. Sajnos nem vagyok valami merengő hangulatban, pedig kellene. Kellene? Ma koncertre hívtak( ex-noise), de semmi kedvem 11-re hazaérni. Utána fárasztó pénteket végigszenvedni, úgyhogy nem megyek. Inkább át anyámhoz, zoknirt. az kell. Hm, egy ellenőr. Felszáll a 32-esre, gondoltam, ajjaj, végem van. Hiszen nem érvényes a diákom, ellenben sok matrica van rajta, talán..amúgy meg rikoltott, hogy kicsoda a nőről. Kék kabát, kis táska, kócos, zsíros haj. Nézegeti a bérletem..nézegeti..Utána mosolyogva visszaadja. Na ja, elég szar anyagból van a kis tasak, tükröződik rendesen, gondolom örült, hogy látta, a bréletem érvényes. A diákot meg hagyta a fenébe, hehh. Ibenet meg úgy tűnik, végeztem pár excell táblával (szám szerint: 7/4). A többinél a Megbízókra várunk: valamint újabb megbízókat találtam iwiwen. Hihhh, tök jó. Az egyik buzi, a másik meg kamasz hangú harmincéves, de nagyon aranyos nő. Hm, remélem egyikük sem találja meg ezt a blogot. Otthon, majd ruha átvétel után talán merengünk is.

Death

When I was at the age of..4? In kindergarden, I was torturing snails to death, just for amusement. I was a kid, I didnt realise what I was doing there. When I was nine, me and my pals found a dead cat in the forbidden back alley of the school. It was rather disgusting than terrific. And It was a morbid amusement for a kid at that age. When was then, when I first realise what death is, in its fullness? I think, at the age of 14. Dont get me wrong: At that age I´ve lost one of my relatives, but I didnt really get it. Just tha fact that my mum was a little bit sad (It was her mother who died).
At the age of 14 one of my friends died, in a motorcycle accident.
That was the time, when I fully met Death itself.

Okay, lets get rid of the gloomy mood, and let us hope for that Gillz will succesfully defeat the horrors of BME and takes an exam (with not an "F"..)

shitty

Yeah, its shitty again. Just this time, I screwed it up, for good. I wanted to do it properly, just as planed. Well, it didnt worked out, not at all. How pathetic I must be. Weel, in general, it wasnt that bad today. ´was working, as usuall, just get tired, as usuall. I got to do the billing process, the first step, and create the tables (Excell..How I hate U). Than rush to home, and faint into the monitor, and NFS Carbon and NWN2. Its sad, that Rhilen didnt even see the first one, bute hate it, just because its a car game. His choise. The other, well, sometimes annoying and difficult, but the feeling..as good as the first one.
But why I am whimping is because of the evening (night?) I just got tired, and wanted to go home. But I saw thet the Beloved is playing. At last. And she is enjoing herself very much. At last, again. So I planed to tell her softly, to just stay, even without me (I wont get sad, or somethin´). Well This was planed, and what happened? I think, I totally screwd it up. She taught that I rudely interrupted her discussion and forced her to leave (forced her emotionaly).
Well, if I wanted to keep up continouity, that to continue the shitty moood, that I am just keeping a fine progress. I am a professional bad mooder right now. Again I made a mistake and ´ve done something bad. Again. When will it end? (until I die, I know that, sy something new). I dont wanna live, right now. I just want to fade away. I just want to slip into darkness, just sleep, and dont want to hurt anyone. I didnt intended to do so, bbuta t the end, it all reveals as I am the bully, the bad ass.
And I am.

Álomnapló

Elköltöztem. Egy panellakásba, ahol elég fura szerzetek voltak. Bevásárolnom kellett volna, döbbentem rá, úgyhogy a házzal szemben lévő közérthez mentem, ami be volt zárva. Odatapasztottam az arcom a kirakatüveghez, és láttam, hogy a bolt totálisan üres. Valóban, elég lepukkant épületben volt, biztosan elköltöztek. A kapun nagy nehezen mentem be, egy csomó, távolról ismerős rokon volt a kapualjban. Furcsa. Ők is itt laknának? Elindultam gyalog, ugyebár a rokonok miatt nem mehettem a lifttel..Néztem az emeleteket, hogy felismerjem, hol is lakom, tulajdonképp, mertz nem lehetek biztos benne, hogy melyik az. Természetesen túlmentem, a legfölsőn egy kórház volt, unatkozó recepcióssal. Visszagyalogoltam, és ott egy csomó ideig kulcsot keresgéltem. Nagy nehezen bementem az előtérbe (ami meglehetősen nagy volt) és innen nyíltak a lakások. Gyors kulcszörgés, és már bent is voltam. Ekkor jutot eszembe, hogy ma megbeszélnivalóm van, így elindultam. Már félig levetkőztem, úgyhogy egy rikító kék pólót aggattam magamra. Mikor kiértem, s becsuktam az ajtót jöttem rá, hogy a hosszú pólón kívül semmi nincs rajtam. Nos, nembaj, elindultam lefelé, hogy kaput nyissak, de nem volt ott senki. Visszafelé megint eltévedtem, megint a kórháznál kötöttem ki, és megint hosszasan bolyongtam. A lakásba visszaérve márott várt, aki jött hozzám, egy közös képviselő. Ősz hajú idősebb nő volt. A lakásnak a legnagyobb szobájában ült, és zsörtölt, hogy már éppen menni készült, mert annyira megvárattam. Közben ismét csöngettek, és Gillz, Zsuzsi, és egyik barátnője jelent meg, kisminkelve, ballagó ruhában, sok virággal, csupa mosollyal. Gillznek hosszú haja volt és be volt fonva.
Felébredtem, visszaaludtam.
A munkahelyemen voltam, ahol többen, ismeretlen arcok akartak beszélni velem. Egy csaj , akit azelőtt soha nem láttam, le akart feküdni velem, és amikor már levetkőztettem mondtam neki, hogy sorry, de nem csalom meg a barátnőm. Kissé mérges volt a szentem. Én elbújtam egy üveg"dobozban", ami az utcán volt. Odakint esett az eső. Rájöttem, hogy nem akarom, hogy belássanak, így leengedtenm a redőnyöket, és a függönyöket. Ekkor valami fájt a lábamon, klét macska jutott be valahogy. Megsímogattam őket, majd kidobtam mindkettőt..Utána vettem csak észre, hogy két oldalt két függöny nincs lehúzva, mindenki belát. Majd beesett az eső is, az egyik helyen egy ablak nyitva volt. Amit egy macska betört, beesett az eső, nem volt értelme maradnom, kimentem. Megint az a csaj akadt rám, akivel majdnem lefeküdtem. Eggyütt legyőztübnk egy ogrét, majd megint ajánlatot tett, és felébredtem. Pont a legizgalmasabb résznél.

Mr. T.

Azaz Mr. Télapó- Itt vaaan, Hó a subáááája, lenga a szakállaaaa..Zsááááák-zsááák, teli zsáááák..

Kaptam sok csokit. Mondjuk a fogam nem is fáj. De vérzik. Majd minden nap. Annak kell lennie, vagy valami belső sebem van pár napja. Sebaj. Majd meggyógyul. Nagyapó meg jó fej..Vajon mosogat? Láttam, honnan szedi az evőeszközöket..ghum. Nem jó. NWN2 meggyógyult, hála egy cracknek, meg a Rhilentől kapott linknek. Én meg itt ülök magányosan, egymagamban, a világhálóval, és szerepet játszom, egy nagy halom édesség tetején. Fél napra elfelejtettem a rosszkedvem. Fél nap egy hétből, szűk marokkal mérsz, Uram! Tulajdonképpen szeretném, hogy Isten létezzen, mert akkor jól be tudnék olvasni neki. Vagy csak hallgatag tartanám a markom elé. Ide tedd. Amit nem adtál. Ami másoknak alanyi jogon jár. Azt add most ide.
De addig hallgatok vidám Placebot, vidám Judgementet, és vidám Razsmanyinovot (nem´tom hogy kell leírni..).
Koncert nagyon jó volt, lesz még, de az nem szóló, hanem nagyzenekaros. Kár, hogy nem jött el. Utána jött, ami nélkül valószínűleg mára már végem lett volna. Így nyertem egy újabb hét szenvelgést, önsajnálatot, tépést, mittomén mit.
Höhöh, Alyr meg ne sírjon itt nekem. Ha nem közli azokkal egy héttel elébb, hogy IGEN, MOST és MOST leszek x éves- akkor ne várja a virágözönt. Mittomén, magam már alább adtam. Különben sem tulajdonítok túl nagy szerepet az ilyen baromságoknak. Most komolyan, ki szeret zavarban "jajjnemkellettvolna" izéket habogni? Nem is ünnep, nekem biztosan nem. Eh, mindegy. Itt van nekem a Kedvesem, ő jön és kiránt pár napra a gödörből. Nekem ennyi elég. Majd visszacsúszok, Ő megint kiránt, majd megint és megint. De most van itt tsoki is. Van itt Neverwinter is, meg Carbon. Meghyek is pár kört. NWN-t most egy kicsit meguntam nyolcadik sz. monk, most lootoltam végig egy warehouset, amiben lopott fegyverek voltak).