Monday, January 30, 2006

álomkór

Kellett nekem. Tegnap este Animals-t és A momentary laps of reason-t hallgattam. Beszélgettem sok jó és értékes emberrel. Majd 11-körül álomra hajtottam a fejem. Gondolván arra, hogy aludhassak nyolcig, ha muszáj. Hiszen fáradt voltam, nemde?

Azt álmodtam, hogy bemegyek dolgozni. Időközben megnyertem egy kis show-t, minek keretében "párra" kellett lelnem a versenyző hölygek közül. Egy nagyon aranyos, kínai-magyar lány lett végül a "barátnőm". A metrón úgy váltam el tőle, hogy még a számát se kértem el, és eléggé bunkón ezt meg is jegyeztem, holott nem akartam megbántani. Ő aztán nem tehet róla, hogy már van valakim. Majd leszálltam, ám rossz helyen, és rossz irányba szálltam vissza. Végül csak-csak beérkeztem.
A könyvesbolt hasonlított önmagára, ám az emeletre egy acél csigalépcső vitt, és a földszint nagyon kicsi volt, csak egy hatalmas recepciós pult állt ott. S nem is a Ferencieknél volt, hanem az Árpád hídnál..Az emelet ugyan olyan. Le kellett vennünk a cipőnket, majd hogy kimenjünk, egy könyvet kellett rákötni. Én féltem, hogy koszos lesz, de bíztatttak, hogy ez a kötet arra való, hogy a lábunkon viseljük. Nem emlékszem rá, melyik volt, sajnos.
Mire visszaértem, derült ki, hogy ez nem is könyvesbolt, a próbaidőm után már elmondhatják, hogy kórház, ám ezt már tudtam. Valahogy tudtam. Majd megbolondult a világ, s én az életemért harcoltam szörnyek ellen. Na, erre a részre már nem nagyon emlékszem, nem is tudom, miért kellett nekem és kik ellen harcolni.
Csak azt tudom, hogy elbuktam. Egy kölyök ment nekem, akit nem akartam bántani.

S most, egy jó és haszontalanaul elvesztegetett nap után ( ahogyan azt én szeretem), úgy ébredek, hogy ótvar kedvem van. Hangulatember, sütötted rá a homlokomra. S ha így van? Most csak annyit tudok, hogy a dupla szabadnapom ugrott az iskola miatt, s be kell mennem. Azt tudom, hogy odakint hideg van, gyűrött az ég, s szürke, én meg rohadtul egyedül vagyok azon a piszkos utcán, piszkos metrón.

***

So, so you think you can tell
Heaven from Hell,
Blue skys from pain.
Can you tell a green field
From a cold steel rail?
A smile from a veil?
Do you think you can tell?

And did they get you to trade
Your heros for ghosts?
Hot ashes for trees?
Hot air for a cool breeze?
Cold comfort for change?
And did you exchange
A walk on part in the war
For a lead role in a cage?

How I wish, how I wish you were here.
We're just two lost souls
Swimming in a fish bowl,
Year after year,
Running over the same old ground.
What have we found?
The same old fears.
Wish you were here.

Sunday, January 29, 2006

számla ügy

A pénteket úgy vártam, mint a Messiást. Beérkezett kilenc doboznyi árú, és nagyon untam. Ráadásul a vonalkód leolvasóm is bemondta az unalmast, úgyhogy csinálhattam manuálisan. ISBN bepötyög, van, vagy nincs. Ír, feljegyez. jajj. Ráadásul a Libro rám is ijesztett, amikor össze-vissza írta fel a szállítók számát a dobozokra. Ha úgy lett volna, ahogyan írták, akkor még most is ott ülnék. Mindegy. GP befutott, majd loholtunk hozzájuk. Szép lakása van, bár neki is elkélne egy ágy. De az asztal és a többi bútor nagyon szép. Hehh, és Mr. Rollings egy zseni. Vagy tök hülye. Vagy mindkettő.

Asthring a metróban ( és troliban) ismét elszórakoztatott munkahelyi sztorijaival, főleg egy "fordítógép" esete volt vigyorgásom tárgya. Jah, és majd kilyukadt a gyomrom. Hm. Az nem jó. A buszmegállóban még gyorsan ettem egy szendvicset, ami életet mentett ( az enyémet). És jő az én kristály-pillangóm is, meg a busz is, úgyhogy mehettünk a gyárba gótulni. És abszintolni.

A buli jó volt, talán az ilyet szeretem a legjobban. Kár, hogy nem volt Tiamat, se DoD, vagy Korn ( olyan is volt 1szer). De volt "over and done", és a többi szokásos, és sok Skinny Puppy is, amiért külön köszönet. Gillz megint nagyon jól nézett ki, jól áll neki ez a cucc, na. ÉN tudnám még ragozni, akár hosszú-hosszú oldalakon keresztül. Ja, és megint nem adtam oda a levelet. Hm. Szombaton sem. hm-hm.

Jah, a játék egyre jobb, ahamrosan vége lesz. De oda se neki. Alakulnak a dolgok, és már látszik a személyes szálak befejezése. Hehe.

Játék közben kaptam egy ( illetve több) SMS-t Brisától. Ajja, elfelejtettem valamit. Mégpedig nagyon. Habár egy kicsit furcsa, hogy majd´ 20 nappal az esemény után jutott az eszükbe, de sebaj. Ha hibáztam, akkor lehetőségeimhez mérten rendbe fogom hozni a dolgot. Labda ott.

A Bloodlines meg egy nagyon jó játék. Legalábbis az eleje az.

Friday, January 27, 2006

hajjaj

"This is the end"..ahogyan a megboldogult Doors énekese mondaná. Igaz, ő valószínűleg alkohol, vagy drog befolyása alatt írhatta sorait (esetleg mindkettő), míg nekem a józan ész (??) maradt. No, ennek nem volt túl sok értelme, de annyi baj. Szóval, ez már a vég. Bűnözöm. És semmi lelkiismeret-furdalásom sincs.
Írtam GP-nek Pink Floydot.

tegnap meg olyan semmilyen nap volt. Orsi vagy egyre jobban utál, vagy rossz napja volt, nem tudom. Őszíntén, már nem is érdekel, és ha ez így megy tovább, akkor frankón nekem is elegem lesz belőle. Nem fizetnek eleget azért, hpgy tűrjem a burkolt ( burkolatlan) sértéseit. Az állását félti, vagy mi? Olyannyira nem érdekel, hogy..bah, elég. Ma szerencsére nem lesz bent.

Jah, igen, Egy Burger King is lehet romantikus. És idegesítő is. Még most is iszom és szomjas vagyok. Most akkor vamp leszek? Kár, hogy nem emlékszem az atyámra ( leendő atyámra). Csak iszom, és szomjas maradok. No, de sebaj.

Ma buli. Holnap munka. Yikes!

Wednesday, January 25, 2006

öcsém..

Valami itt nem jó. Gyanakszom a firewall-ra, ami valszeg leblokkolja a gmailt. A franc vigye el, nekem FONTOS leveleim vannak ott. Kéretik telefonon elérni, plííííííz.

Jah, ha már itt vagyok. Tegnap Rhilen beugrott, és meghozott egy vérvonalakat. Hm. Majd telepítem később. Most ez a gmail aggaszt. Utána elmentünk a Mélypontba dumálni. És a rohadék kétszer mnegvert sakkban. Én csak egyszer, világossal őt. Gyakorolnom kéne, mert ez így nem lesz jó. Vagy olyan megnyitásokat játszani, amit ismerek.. A második elég fájó volt, mert elbohóckodtam, pedig bedőlt a vezércselnek. A fene. Majd legközelebb. Mindenesetre kapott sok könyvet. Jó olvasást!

Fáj a fejem. De most kivételesen örülök neki. Annyira fájt, hogy nem tudtam aludni, és ez azt jelenti, drágáim, hogy hamarosan vége a fagynak. Jő a friss, ámde melegebb idő. Halleluja!

Monday, January 23, 2006

Ide ma valami vicceset akartam írni, melyben a Tábornok regulázza csapatát. De ne féljen senki, találkozik még a Tábornokkal, Lusta Lacival, Józanész Jánossal ( aki örökös eltávon van), Ökör Ödönnel ( aki soha nincs eltávon), és a messze földön hírhedt gonosz gazemberrel, Herpesz Hedviggel, kivel épp ma vívnak ütközetet. Meg fognak még a héten. Így nem vehetik át a felettes, Csók Csilla és Puszi Panna üzeneteit. Hajh, az élet kegyetlen, de derék bakánk küzd tovább derekasan. ne féljétek, csibéim, a regény folytatásos, aláírtunk még pár évre ( évtizedre).

Az ok elég egyszerű. Végre igazoltan fázhatok, ugyanis mikor kiléptem az ajtón, mínusz kilenc fok fogadott fesztelen ( alliterálok most. A fesztelen nem is kellett vona, de olyan jóóó). Mikor hazafelé ballagtam meg..akkor már 12 volt, és nem plusszban. Jah, meg a forgalmunk..Hát vasárnap jócskán 100 alatt voltunk, úgyhogy el lehet képzelni, mennyire unatkoztam. És mikor hazaértem, nem azonnal, akkor sebtiben írtam egy levelet. Nem elektronikusat. De soha többet nem fogok ilyet írni. Mármint eme megjegyzés most tartalomra vonatkozott. Soha többet, max majd ha szakítunk. Akkor már úgyis mindegy, hehe. Szóval soha többet. Mondjuk vicces, mert szerény közvéleménykutatásom szerint elég sokak körében népszerű eme oldal, de csak egy illető fogja érteni. Majd. Majd odaadom személyesen, ott is elmondva, hogy soha többet, és bocsi ezért ( is).

Ma legalább többen voltak az üzletben, de még így is tragikusan kevesen. Lent voltam végig, és vacogtam. Mert hiába a fűtés, hideg volt. A fűtés is vacak, a fene vigye el.. És idióta flashes animokat néztünk meg játszottunk. És morbid képregényeket néztünk. Ez nem rossz,d e azért melóval is múlik az idő. És azzal még pínzt is kapunk. No fene, azért csak véget ért a nap, és haza bandukoltam. izé..futottam. Mert nagyon hideg volt. Még mindig. Meg különben is.

Tadadadadddaaammmmm

-bejelentés következik-

Ez az első blogbejegyzésem itthon. Hiszen van nálunk is net. Éljen-éljen. Kár, hogy nem az én szobámban, de mind1. Olyan soha nem lesz nekem. Csak olyan, hogy az én lakásomban. Azért az már más. Majd. Jajj, fel kell hívnom Emesét...Elfelejtettem megint. Sebaj. Majd.

Mi lesz szerdán, és hol? Én elleszek itthon egész nap, akár. Mindegy, majd csak elér az illetékes szőke.

Tuesday, January 17, 2006

agymenek

Hát..
Blogolok, blogolok, de miről? Az elmúlt két napom a fociról és a Need for Speedről szólt. Fociról, mert kikapott az MU, mégpedig a városi riválistól, valamint ( és elsősorban) végre nyert az Arsenal, mégpedig héttel. Szép volt, kár hogy nem adta a tv. Az összefoglalót azért megnéztem. Úgy is élveztem minden percét.
Az NFS-t nem kell magyarázni. Jah, meg hébe-hóba megnézek egy-egy dragonball filmet. A sorozatokba bele sem kezdek. De azért csordogálnak az események.

Pl be keleltt volna már fizetnem a csekket. De mivel a KJF valamiért soha nem pampogott amiatt, hogy későn, de fizettek, emiatt nem aggódom. Mondjuk hétfőn emiatt csak ki kellett volna dugnom az orromat, de valahogy olyan ridegnek tűnt a külvilág, és oly csábítónak a vendégszerető lakás. Csak azt sajnáltam, hogy nem tudtam kommunikálni a Kedvessel. Éppen ezrét hétfő este felhívtam, hogy legalább hangját halljam, de nem volt otthon. A visszahívásra tett kísérleteim meg elhallnak az üzenetet átadó családtagokon. Gondolom. De mind1, még jó a kedvem. Gyanítom, holnap már nem így lesz, de sebaj.

Jah, majdnem megint láthattam a lakásom. Emesével megbeszáéltük, hogy szerdán kimegyünk mérni, melyik bútor és hogyan férne el. Majd felhívtam az apámat, hogy megkérdezzem, a szerda okés-e. Hááát..itt már gondok adódtak. Merthogy ugye csak délután tudnánk kimenni, mégpedig későn, és akkor már sötét van. Villany még nincs, áram se nagyon. Hmm, kéne valami erősebb zseblámpa. Ezen kezdtem agyalni, amikor ma, azaz kedden kiderült, hogy éppen burkolnak, és ezen a héten nem mehetünk. Ja, és Emesének is közbejött valami. Hm, valaki nagyon távol akar tartani a lakásomtól, de nem hagyom magam, annyi szent!

Hejhh, még mindig nem ettem meg azt a csokit. ott van a műkrizantén, egy gesztenye és egy ankhos nyaklánc mellett. Igaz, ez utóbbinak semmi köze a többihez, egyszerűen csak ott a helye..Az üveggyöngy meg azóta is abban a zsebemben van, aahova akkor tettem, mikor kaptam. No, mármint nem a piros csomag, hanem a talált kék. De a marcipán..az már elfogyott. Először csak a harmadát ettem meg, mert gondoltam a családtagjaimra is. Majd eszembe jutott, hogy ezt ÉN kaptam, és befaltam az egészet. Hm. Rosszul tettem volna? Mindegy, ez van, és édesség ügyében olyan vagyok, mint Joey. Nincs kegyelem.

És beindult végre ( végreee) a játék is. Mármint a vampire. egy kicsit felpörögtünk. A szombati McLeanes is jó lesz, remélem. Gillz karaktere is egészen begorombult..fegyver? Végül is, miért ne? A sok hülye vamp között kell a biztonság. Valóban nem volt eddig szimpatikusnak sem tűnő NPC-m?.. No, ez majd kiderül.

(hehe, most irtanak csótányt HIK-ben. Ilyen se volt még. De nem oylan büdös, mint fehérváron volt. )

így csak nem hagyok abba egy blogot. Csótányirtással. Az olyan stílustalan. jah, két nap alatt kiolvastam az Orwell könyvet. Jó volt, megint. Most belevetem magam Rice kisasszony Lestatjába, ismét. Amíg be nem szerzem az új boszis könyvet. Remélem kedvesnek is tetszett/tetszik. Huhh, vajon GP lábadozik már, vagy még "dáthás"? Kiderül a reklám után. Biztos akartam valami fontosat még, de nem jut az eszembe..

Megint fordítanom kell a boltnak. Most eléggé 1szerűt. A múltkor egy új-zélandi csókának kellett írnom, hogy bocsi, amiért nem kapta meg a nyáron vett könyvet. Ciki. Most csak annyi, hogy szerdán ötig vagyunk csak nyitva. Utána mit kezdjek a szabadidőmmel?..

Thursday, January 12, 2006

Hullámvölgy

Nem is tudom. Harminchat dolog kevés lenne, mert igencsak sokminden van, amit szeretek. De nem is fogom, már csak azért se.

Hm. Hullámzik a kedvem, mint egy jobb hegyvidék. Egyik pillanatban teljesen magam alatt vagyok, aztán elkezdek örülni valami apróságnak, majd mérges leszek egy vevőn, ami után következik a rosszkedv, majd megint vidámság..Hehe, kezdek megőrülni ( megint).

de oda se neki. Különben is. Ne olvass. Magamnak írok. Ha nem tetszi, hát őő..Na, azt mégsem mondom, mint egy narancsos volt miniszter a kötéllel..

Egyébként számolgattam kicsit. Tehát:
-Kapni fogok kb. 70-75 ezer magyar forintot. Ebből:

-20 ezer rezsi
-16 ezer internet

Nem sok..Meg kell szorítanom nagyon a nadrágszíjat. S ha sportolni is szeretnék ( szeretnék!), az újabb 10 ezer lesz.. Uszodabérlet, vagy akár konditerem bérlet. Szóval ez így nagyon nem jó.
Minden szem Gábor felé fordul...

Jah, miközben néztem a Super Size ME-t, frankón rosszul lettem. Azt gondoltam, hogy akajajegyet majd megint mekibe fogom ellőni ( ami valszeg így is lesz), de mot valahogy elment tőle a kedvem.. Irány a Burger King! Teljesen rendben van, hogy a salátájukban ( öntettel) annyi cukor van, mint a fagyiban, és hogy hét termékük van, ami nem tartalmaz cukrot. De én imádoma cukrot. De kevesebb édességet nem fogok enni, az tuti.

Jó ég..Így nem lehet blogolni. Izzik az MSN-mindenki engem akar:) Megyek is...

Thursday, January 05, 2006

csatangolok a könyvtárban..és tanulok 2005-ből..

..az én könyvtáramban. Tudod, itt van a fejemben, itt bent. Keresek egy fene vékonyka könyvet, amibe az életemnek kéne lennie, de sehol sem találom. Kár.. Néha az embernek nem ártana elővennie, leporolnia, és átolvasni. Sok tanulságot vonhatna le belőle, és nagyon sokat pirulna, és feszengene. Mert abban minden baklövése le van írva, minden egyes baromsága, amit elkövetett. Ennél kínosabb már csak az eljövendő életünk könyve lehet, amit homlokráncolva lapozgatunk, s közben mérgesen morgolódunk, úgy mint "azta..mekkora hülye leszek..".

Hát, kár, hogy nincs ott az a kötet a polcon. Biztos azért van, mert átkötik, és írják épp. Nem árulok el nagy titkot, hogy nem kell állandóan írni, sőt, lehet előre is. De elég ebből.

Mert szomorkás vagyok. Hiányolom a gyertyalángot. Milyen jó kis metafóra ez! Nem, nehogy azt gondolja bárki is, hogy hosszú napokat töltök azzal, hogy a jelképeimet kitaláljam. Azért Gillz egy kicsit megfogott, rá aggatni bármely becéző jelzőt természete és kedve ellen való lett volna. Vagy mégsem, de nekem nem mondja. Frappáns, rövid nincs is rá. Marad a "Kedves". Pedig ő a kristályba metszett pillangó, az üvegbúra alatt pislákoló gyertyaláng, egy utolsó menedék a világ gondjai elöl, egy biztos pont, egy élet. Elég ebből is, ez másik kötet. Pont az "élet" című mellett van.

Kellemesen csalódtam Rízs Annában. A "boszorkányok órája" eddig a legjobb könyv, amit olvastam tőle, beleértve a Lestat-ot is. Lassú sodrású, nem elkapkodott. Van benne egyfajta tagadhatatlan Rice-os, de leginkább az tetszik, hogy nem nagyon hasonlít rá. Nincsenek benne "meleg" karakterek tömege, sőt, szenvedélyes könyv. Ilyen akart lenni az össze vampos is, de inkább "ál"-szenvedélyesek lettek. Még a Vittorio is. De a Boszorkányok.. igazán szép, és szomorú könyv. Még nem olvastam ki, de máris a szívembe zártam, remélvén, hogy a folytatások is jók lesznek. de valahol tudom, hogy nem. No, de jó messzire barangoltam az életemet jelző fóliánstól. Nem is akarok oda visszamenni.

Igen, hivatásos álmodozó vagyok. s ha csak egyet kanyarodsz a személyes köteteim folyósójáról, a második legfontosabb polcon találod az álmokat, regényeket, játékokat. Minden más, a család, a barátok, a harmadik polcon sorakoznak. Az a nyilvános része a tárlatnak. De midnen más csak az enyém.

Most éppen egy fotóalbumot emeltem le az "elmúlt évem"-ről. Szabad-e summariumot írni egy évről? Hiszen alapvető változások az életemben igen, de a személyiségemben nem álltak be. Azért lássuk, sorban, szépen, okosan.

2005 elején, Januárban rosszul éreztem magam. Vizsgáztam, és behoztam a lemaradásomból. Kártyáztam és a lájvban fürödtem..volna. Ugyanis februárig inaktivitásom kértem, azt mondván, hogy majd szakdoga után gyötörjenek. Mivel már ekkor láttam, hogy ebből semmi sem lesz, jöttem játszani, megint.
A Szilvesztert Kharonnál, Szegeden töltöttem, mégpedig egy light-os bulin. Igazándiból minden adott volt, hogy jól érezzem magam, de csak úgy totyogott az este. Semmi vadság, csak önfeledt tingli-tangli. Beszélgetés a vámpiros arcokkal. A hülye mozgásom. Korin és István, no meg Kharon és Tina. Ms. Hyde, amint szétrókázza a wc-t. Hehh, aranyos volt, remélem, a mostani szilvesztered nem lett ilyen, drága ex-klántársam.
Albérletes voltam, és tanúja lettem egy kihűlt viszony lassú, és biztos szétbomlásának. szegény Kola, egy ilyen hosszú kapcsolatot nem lehet egykönnyen elfelejteni. Szerintem mind a mai napig benne van valamilyen szinten.
Ekorra már biztosan tudtam, hogy örökre elvesztettem az Angyallányt. Fehérvárat okoltam, s okolom mind a mai napig miatta. De valójában, talán, a saját hülységem és töketlenségem miatt nem sikerült vele egész egyszerűen semmi.

Februárban volt egy felemás születésnapom. Meg egy klántalálkám, egy mesével, amit nem tudtam, s nem is fogok soha befejezni. Valahogy úgy érzem, hogy a játékosok közül kettő ( Rhilen és Snow) kivételével senki sem elég érett vagy olyan gondolkodó, mint én, egy ilyen meséhez. De soha még nem köszöntött fel senki, max. megjegyezte, hogy még mindig én vagyok a legfiatalabb. Soha nem fájt, de sebaj.

Márciusban..nem történt semmi. Jártam színkörre, egyre több időt töltöttem Gillz-el, és egyre kevesebbet az Angyallánnyal. A sulit hanyagoltam, és ingáztam megint. Hiszen csak pár nam miatt voltam odalent. És közben konditermeztem keményen, mert kellett a tesi jegy. Hihetetlenül semmitmondó egy hónap volt.
Aztán sok minden történt.

Májusban meghalt a nagyapám. Ismét elvesztettem egy embert.

Elkezdtem blogolni, sok időt töltöttem a gótpozőr lánykával, nagyon sokat. Ha mást nem, hát cseteltünk egész nap, vagy színjátszóról beszélgettünk. Miatta kezdtem el Darknessbe járni, ésatöbbi, ésatöbbi. Májusban már 1ütt voltunk, egy igazán "szerencsés" dátumú napon. Legalább ezt az évszámot nem fogom elfelejteni, az tuti.
Majd volt egy live, amit friss szerelmem rendezett, a szülinapján. Marvin ekkor tudta meg, hogy valaha volt szívszerelme már a második partnerével van, és a gyűlöletének, frusztrációinak célpontja én lettem. Azóta sem érdekel igazán a dolog. A live jól sikerült, és a Kedvesem megkapta mindezidáig utolsónak írt művemet. Neki írtam.

A vizsgaidőszakon sok mindent bepótoltam, de nem eleget. Inkább mindennel törődtem, de legalább 40 kreditnyi cuccot hoztam össze. Amiket már rég meg kellett volna csinálnom. De nem különösebben érdekelt a dolog.

A nyaram olyan lett, amilyen. Bármennyi időre is utaztam el, nagyon hiányzott Gillz, lgyen az az elfuserált olaszországi kirándulás, vagy a klántali. Ami egyébként egész kellemesre sikerült, bár Rhilen egy kicsit összeveszett a barátnőjével. Nem nagyon, csak egy kicsit.

Közben eladtuk a Nagymamámék lakását, és az összegből egyből be is ruháztam egy épülő ingatlanra. Életem legfontosabb és leginkább várt döntése volt. szépen épülgetett a dolog, és kamatozgatott a pénzecském a bankban. És teszi ezt mind a mai napig. Remélem, legközelebbi tavasszal már új lakásomban leszek.

Volt egy sziget is. Nick Cave és Skinny Puppy. Jó volt, szerettük nagyon. Meg voltam Szegeden is, amit annyira ismét nem. Szar live, és ismét lagymatag parti. Jól éreztem magam, de..Nem a szegedi sztorival volt bajom, vagy a szervezéssel, hanem a lájval magával. Kezdem unni, nagyon.

Ősszel elkezdtem munkát keresni. Nem találtam három hónapig. Amikor meg találtam, úgy érzem becsaptak, átvertek, és megaláztak. Vagy csak szimplán béna voltam. A budapest bankosok bizonygatták, mennyire kellek nekik, de végül visszaköptek. Tanulság, ne higgyj az embereknek!
Nem is hittem, mikor a Simplexet kerestem fel. Elmentem a tanfolyamukra, de nem voltam hajlandó papírok nélkül dolgozni. Végül Mirielnek hála kaptam munkát a könyvesboltban. Épp ideje volt, mert már novembert írtunk.

A Karácsony sem volt felhőtlenül boldog, de majdnem..MAJDNEM jó volt. A geek-karácsonyt jobban vártam, mint bármely megemlékezést. Nem voltam kreatív, és máig nem tudom, hogy örültek-e az ajándékaimnak. Szerintem csalódást okoztam aznap.

A szilveszter is jó volt, de hiányzott az eddigi meghittség. Bulinak jó volt, de szilveszternek nem. Milyen egy jó buli ilyenkor? Nem tudom, de nem is akarom tudni.

Így állunk most. Nyakig a melóban, túl vagyok egy 13 órás műszakon, leltároztama Mammutban. Lemaradok LEP-ről, és sok mindenről még. A fizetésem csapnivaló, de leginkább a hétvégék hiányoznak. Nagyon.
No, és az én kristályba metszett pillangóm, akit nem láttam három napja.

Mik a 2005-ös év tanulságai? Nem tudom. Talán csak annyi, hogy egy társ örökre megváltoztat, de soha nem teljesen. egy ember nem tud évek alatt megváltozni, csak egy pillanat alatt. Ezt ne felejtse senki. Ha megvan az a pillanat, felfejtheted az emebert.

Monday, January 02, 2006

3rd person shooter

Érdekes módon még időben elindult.
Csak sajnos azt nem vette figyelembe, hogy Szilveszterkor egy kicsit ritkábban járnak a metrók és villamosok. Odafelé menet minden jármű tömve volt bulizni induló emberekkel. A legtöbbjükben már dolgozott némi szesz. Egy csoport pont mellette cövekelt le, igaz, csak ott volt már hely. Hangosan röhögtek, lökdösték egymást, és csapkodták az ajtót. Egy kicsit idegesítette, de korántsem annyira, mint a villamosmegállóban vizelő ember. Épp a korlátot támasztotta, mikor a közvetlen közelébe ment a részeg fazon, és elővette a szerszámot. A társai meg röhögtek. Balázs meg üdvözült mosollyal arrébb állt. Belül persze fortyogott, de maszkok viselésének mestere ő. Hiszen most is pocsékul érezte magát. Még mindig nem heverte ki azt, hogy a hószakadás miatt ugrott a bulija. Igaz, ahova most tartott, az is be volt tervezve, de ettől még eléggé ramatyul volt.
A Borároson már GP és Ashtring várta, kik nagy vígasságból jöttek. Igaz, annyira nem volt nagy, és ráadásul ez utóbbinak még a monomaraton whiskyje sem ízlett. És habár Balázs igen fázott, e kettőn a hideg látszólag semmi nyomot nem hagyott. A mázlisták.
Kis idő múlva két kevésbé kedvelt személy érkezik, Marvin és Dee. Előbbi még mindig haragszik, amiért az álomképe Balázs oldalán mutatkozik, utóbbi meg.. nos őt nem nagyon kedveli senki. Miért? Első mondatával már pénzt kért mindenkitől, másodikkal sikeresen beszólt. Mikor megjött Gillz ( Marvin álomképe. Álomkép, mert olyan tulajdonságokat aggat rá, amikkel nem bír), Dee másodszorra is beszólt. Ő viccesnek találta, én nem. Remélték, hogy hamar lekopik.
Majd a buszmegállóban csatlakozott hozzájuk Gréta, Blint, És akkor már Béláékkal kiegészülve találkoztak Gréta öccsével s párjával. A Busz késett, ami nem meglepő, és elég sok sötét ruhás egyén várakozott a megállóban. Balázs remélte, hogy nem mind oda mennek. Persze, ez hiú ábránd volt. Dee ismét rettenetesen idegesítő volt, de legalább nem kunyerált már. Majd befutott a busz, a kis kompánia felkapott rá és sikeresen egy megállóval a cél előtt szálltak le. De nem volt különösebben nagy gond, habár Balázson vászoncipő vigyorgott..vagyis inkább didergett. A kedvesén bakancs, és a frissen kapott zokni. Igaz, elmondása szerint csupán egy, ha nagyon hideg van, kettő szokott viselni. Summarum: mindenki alul volt öltözve. A hölgy egyébként nagyon jól festett, ebben a ruhában főleg. Habár pont Balázsnak nem hiszi el, de a srác azért reméli, hogy ez is csak póz, s az elcsépelt bókok azért jól esnek a lánynak.
Megérkeztek, s Dee szerencsére elszakadt. Lassan engedték be a népet, nehogy tülekedés legyen a ruhatárnál. Kicsiny csapatunk esetében ez pár perc további fagyoskodást jelentett, de azért nem volt nagy érvágás. Balázs megvillanthatta a Karácsonyra kapott geek-pólóját, amit az est ( és hajnal) folyamán többen dícsértek. Talán inkább a dizájnert kéne.. Majd jött az első megrázkódtatás.
Odafent sokan voltak. Tömve volt a gyár, és ehhez nem volt igazán senki sem hozzászokva. Füstben úszott az egész, s már ragadt, de inkább csúszott a padló a kiöntött piától. A szag? Arról jobb nem is beszélni. És dühöngött a zene, de szerencsére ebben nem volt ( még ) hiba. A társalgó egy eldugott sarkában "biztonságba" elhelyezték a táskákat, majd beálltak a pulthoz, abban reménykedve, hogy hamar kiszolgálják őket. Erőfeszítésüket siker koronázta, s Gillz és Balázs egy vodka-narancsot gurított le. Ez utóbbi igen sebesen. Majd a hölgy beállt táncolni. GP már unszolt mindenkit, hogy "menjenek csörögni", hát mentek. Ez utóbbi úgy viselkedett, mintha a legutóbbi bulin felszabadult volna egy öt évvel fiatalabb énje, aki rádöbben, hogy tud táncolni. Lelkes volt, de talán midn azok voltak. Táncoltak hát. A tömeg mögött, az emelvényen lévő vászonra folyamatosan vetítettek. Nightmare before Christmas, Sleepy Hollow, és Corpse Bride..Ami nem biztos, hogy teljesen legális volt, de oda se neki!
Kisebb-nagyobb megszakításokkal táncoltak éjfélig. Néha elmentek társasági életet élni, vagy inni egy kólát. Érdemes megjegyezni, hogy a kezdeti vondka-narancs után nem ittak alkoholos italt, csak gyümölcslevet vagy más üdítőt. Nem is hiányzott nekik. A zene sajnos az idő előrehaladtával egyre rosszabb lett, de éjfél körül még ki lehetett bírni. Az évbe átlépést pár percnyi harangszó jelezte, ami után kicsiny csapatunk tagjai boldog új évet kívánt egymásnak, kezet ráztak, de sajnos ( szerencsére?) a Himnuszt nem énekelték el. Eztán mentek "csörögni", ismét.
Az indulatok, erkölcsök elszabadultak, egyre több pár bújt össze, vagy tűnt el a "színpad" mögött, diszkréten. Sok egyed illumináltsági foka is ekkor érte el az optimumot, és dőltek, vágódtak hanyatt, akár a tánctér közepén. Sokan haldokoltak odakint, remélvén a friss levegő gyógyító erejében. Balázs úgy gondolta, hogy ha a részegségi fok múlásában nem is, de egy kiadós náthának mindenképp örülhetnek.
Persze, nem táncoltak hajnalig, legalábbis egyhuzamban semmiképpen sem. A lépcsőházban beszélgettek GP-vel, ami talán a srác leginkább kellemes élménye volt. Jó volt ott kint, viszonylag oxigénben dúsabb légtérben egy jót dumálni. Addigra már eléggé fájt a háta, de bírta még. Jó volt a kis pihenés. GP is rosszullétre panaszkodott, itt volt az ideje, hogy fotózzon tovább. Igaz, ő két tánc között party fotókat gyűjtött. A szembe-vakuzásnak már lassan ő is a nagymestere lészen, de még tanulnia kell. A képei viszont egész jók lettek. Legalábbis az a kevés, amit ott helyben megmutatott.
Tánc tovább. A savanyú italszag keveredett az izzadsággal, és a cigifüsttel. Legalábbis így lehetett, mert addigra már midnenkinek eltömődött az orra a cigifüst pofonjától. Bálint és Gréta leléptek, akárcsak Béláék. Nem úgy tűnt, mintha nagyon jól érezték volna magukat, s Balázs azt hitte, hogy előbb elmennek valami másik partiba. De kitartottak eddig, valószínű, hogy a csapat kedvéért.
Tánc tovább. Közösen, ketten, hárman. Gillzék találkoztak Darkachellel, legalábbis valami ilyesmi lehet a neve.. És barátnőjével. Ők is dícsérték a pólót, nagyon helyesen. De ott volt még ShirKahn is, Mirrand, Atish. ez utóbbit szerencsére(?) annyira nem ismerték, Gillzen kívül.
Szépen, csendesen, az álmosság és a kimerültség súlyokat vont a szemekre. Elég volt. A legjobbkor indultak haza, mikor már eröltetni kellett volna a jókedvet.
Balázs jól érezte magát. Végleg elfelejtette a bút, amit a kihagyott utazás okozott. És az esőben csak negyed órát kellett várni az utolsó éjszakaira, ami többek bosszúságára elfelejtett megállni a Lehel térnél. Az utazók között sok részeg akadt, kikre társaik vigyáztak.
Balázs evett egy keveset, levetkezett, és ágyba zuhant egy jó buli emlékével, hajnali öt óra tájában.
Ez a buli semmiben sem ütött el a többitől. Szilveszter? Csak sokan voltak.

fáj a hó

2005. 12. 24.

Ez a Karácsony más, mint a többi. Ilyen még nem volt, s nem is lesz, soha többet. A következő évben nem otthon fogom tölteni az estét, hanem saját lakásomban, saját vackomban. Utolsó szülői kebel alatt eltöltött szenteste? Nos, nekem ugyan nem kell több! Mármint itt, így. Szépen eljövök otthonról, mondjuk gyalog, vagy akár busszal, és miután végeztünk, hazamegyek. Ilyen egyszerű lesz az egész. Remélem.
Másrészről meg ugye munka. Első ízben nem díszítettem fát, nem segítettem főzni, meg mittomén. Úgy értem, mióta itt lakunk. Mert melózni kellett. Érdekes módon az ajándékok beszerzése sem okozott olyan pánikot, mint eddig. Szépen, komótosan beszereztem mindent, ami szerintem örömet fog okozni másoknak. Ilyen egyszerű. November elején kezdtem, és előző hét elején fejeztem be. Semmi kapkodás, semmi cécó. Még soha nem volt ennyire nyugodt ajándék-beszerző turnusom.
Ohh, munka. Ennek köszönhetően tegnap éjjel, 11-kor sikerült a csomagolást befejezni. Egy órán át tartott, de egyre ügyesebb vagyok. meg is mondta ma Orsi, hogy fejlődöm. ennek ellenére, maximalista énem okán, szerintem még mindig gyatra. De vérrel és verejtékkel csomagoltam, úgyhogy aki becsmérelni meri műveim, azt karóval a szívében teszem ki a napra.
Szóval ma korán keltem ( hétkor), és rohantam a melóba. Ahol alig voltak, néha-néha lézengett egy-két ember. Unatkoztam, ásítoztam. Noémi egy jó óra késéssel esett be. Elfelejtette, hogy kilenckor nyitunk, és megkért, hogy ez maradjon titok. Mivel csak Linkin ismeri a blog címét, kérem, hogy maradjon is így.
Noémi másnapos volt, hányt, és ezer baja volt. Olyan voltam, mint egy máltai lovag. Hol a kómás Orsival dumáltam, hogy ne essen magába, hol Noémivel. Jah, ez előbbi meg nem tudott aludni, hisz a szomszédja 23:00-kor állt neki hagymát sütni. Az ajtajuk nem légmentesen zár, a többit meg el lehet képzelni. Úgyhogy ingáztam az emelet és a hátsó szekció között. Éljen. Ja, élek a gyanúperrel, hogy Józsi sokkal több, mint aminek mutatja magát. A külseje és felszínes viselkedése eléggé megtévesztett, nagyon régen ítéltem meg embert ennyire rosszul. Jobban kéne figyelnem.
Szóval letudtuk a gyötrelmesen hosszú öt órát, és rohantam haza. Egyrészt el akartam olvasni a könyvem, másrészt meg még ki kellett takarítanom. Ehhez be kellett tolnom az ágyam, és már nem volt erőm újból kihúzni. Emiatt külön szomorú vagyok, de majd lesz egy maradék életem nagy ágyban. Remélem.
Meg porszívó, meg portörlés, meg..meg..Ja, a könyvem. Dark Ages: Brujah. Ami akár a torcsi is lehetett volna, mert semmi bunyó, csak egy kevés, hanem kőkemény udvari intrika. Tetszik! Nagyon jó, pergő könyv, látszik ( helyenként), hogy nő írta. Ajánlom mindenkinek a Dark Ages sorozatot, hihetetlenül kellemes csalódás eddig. Jah, és a Brujahban van Goratrix, mint aktív szereplő. Ő lesz vajon a tremere főszereplője? Remélem. Bár a leírás alapján nem hasonlít a kártyához. Hát íme a különbség Shy, és egy női író között. De jó ez is, az is.
Nagy nehezen végeztem időben a takarítással, mikor megérkeztek a vendégek. Összesen 13-an voltunk, ami nem rossz szám. Bence mellettem énekelte a "Mennyből az angyal"-t, és nos..egy kiskamasz mutáló hangjának minden hamisságával. Már évek óta, kegyességből, nem éneklem. Jobb így, nemde? Majd ajándékbontás. A várt izgalom is elmaradt. Nem érdekelt, mit kapok. Régen majd megvesztem a könyvekért, meg..mittomén miért. Most nem nagyon. Nem számított. Egyébként most hasznos ajándékokat kaptam. Íme: Mikró, pirítós sütő, szendvics sütő, étkészlet, pénz, aszú, XXI. századra aktualizált Murphy ( haláli könyv), és csoki, ami eléggé finomnak nézett ki. Hasznosak. Mi lesz a házasságom idején? Étkészlet és mikró már nem lehet, ugyebár..
De volt egy mindent eldöntő, és mindent háttérbe szorító változás, ami miatt ez a karácsony csak kisbetűs ünnep- Ilyenkor ugyebár a család, unity, písz jegyében telnek az esték. Én mégis magam voltam, nagyon, nagyon magányos. Egyedül álltam a fa alatt, a család beleszürkült a háttérben dúdoló, lappangó énekbe. Oly régen láttam már a Kedvesem.
Ilyen érzés? Hát köszönöm! Sokat jelentett volna, ha esetleg ő is itt van. De nem volt itt, s a mellkasom egyre csak szűkül, és én barom a Cure-tól a Love song-ot hallgatom most. Eh, így van ez. Egy szegény gyermek, akinek állítólag meg van mindene ( miért ne), kámpicsorodva, mint egy négyéves megint másra vágyik. Igaziból nem, mert az elmúlt hét hónapban csak egyet szeretnék.
Vele lenni.
S a szeretet ünnepén ez nem így lett. Mit várok? A Karácsonyt várom, a készülődést, az izgulást, hogy vajon örülni fognak-e az ajándékaimnak, hogy sikerül-e mosolyt lopnom a szívekbe. Ennyi, és nem több. Nem azt, hogy éhesen ( reggeliztem egy zsömlét és passz), fáradtan, az álmossággal és végkimerüléssel küzdve tűröm, ahogy az unokatesóm újabb hiperaktivitás rohamot kap. El is zárkóztam a szobámba, és kiolvastam a könyvem. Fittyet hányva a lent tolongó tömegre. Az ÉN Karácsonyom (nagy K-val), majd 27.-én jön el. Se előbb, se tovább. Igaz, akkor is dolgozni fogok, akkor is éhes leszek, de ott lesz Ő, és ez mindennél többet ér.
Csipogok, vagy megint nyüszítek ezúttal betűben? Vagy csak az őszinteség ritkaság egy blogon, legalábbis olvasható formában? Ti, kik ismertek, tudjátok, hogy soha nem elbeszélek magamról így, ilyen leplezetlen őszinteséggel. Gábor, Miriel, Laci, Rhilen, GP, így van? Így.
A papír, az írás az én pszichológusom, mániám, hobbim, életem. Vallok magamról. Rhilen mondta: nem nagyon szereti olvasni, mert kicsit túl személyesnek veszi, és olyan érzése van, mintha idegenül egy másik ember naplójából lopna emléket. Lehet. Soha senkit nem kértem, hogy olvasson ( jajj, most a Karma police megy, a Radioheadtől).
That´ s me. Claud Hopper Bukovsky.
Manchaster England, England. Across, the Atlantic Sea.

Boldog Karácsonyt. Meg minden.

2005. 12. 30.

Kurva, kibaszott hó. Hogy mit vesztettem? Feleslegesen kidobtam három napi munkát. Annyira, hogy a harmadik napon net-caféba kellett mennem, hogy elküldjem a karaktereket. Agyamat kidobva, magamat kihasználva csináltam meg ezt a balfék lájvot, hogy a magam szánalmas módján kedveskedjek a Kedvesemnek, és szórakoztassak még hat embert. Elvette tőlem, és soha a büdös életben nem fogom a ma estém visszakapni. Nem láthatom, csak megint pár rongyos órára a lányt, akit szeretek, s mire elhinném, hogy mellettem van, megint eltűnik, lelép, felszívódik. Lett volna három napom, és nem kapok most semmit.
Igen, rohadtul el vagyok keseredve, a hajam tépkedném, bokszolnám a falat, vagy akárkit. Helyette hallgathatom a piti emberek árnyékba vesző, doboz-szavait, a sajnálkozó, ám valójában semmi érzelmet nem mutató arcukat. Az anyám tréfálkozását, s magamat, ahogyan a remegő arcom maszkot formálva menekült, sikolt az énem, és bárcsak innen eltűnnék, akárhová.
Úgy érzem, hogy zokognom kéne, mert megloptak, megcsaltak, megaláztak. nem akarok lájvozni, nem akarok bulizni, nem akarok lenni. Azt a minimum 48 órámat akarom visszakapni, amit a Kedvesemmel tölthetnék, azt a pár órányi szócséplést, amin három napot dolgoztam. Azt a pár pillanatot akarom visszakapni, amit a szemekben látok, hogy igen, jól érezték magukat, igen ért valamit az az este.
Valami megint végérvényesen kudarcba fulladt, amit én csináltam. Önerőből, valami, amiben hittem és a szívemet beleadtam. Nem tesz semmit, de az elmúlt években semmi sem sikerült, amit önállóan, én csináltam. Vagy ha véghez vittem, akkor szar lett. Legyen az novella, állás, vers, live, buli, szereplés, bármi. Irányítsanak mások csak! Mint az mtt, legyek szinkronhang, éhesen, úgy, hogy reggel óta egy falatot nem ettem, és halálosan fáradt vagyok. Legyek úgy tökéletes, és hazudjanak a képembe, hogy jó leszek ennek meg annak. Legyek csoportvezető, és "vegyek részt képzésen". legyek takarító, pöcepucoló. Hát nem, drágáim! Eszembe sincs.
Én csak egy kis kupac átlagosság szeretnék lenni, aki mosolyra készteti a kedvesét ,de még ez sem megy. Minek így?
Rohadt hó. Én így is elmentem volna. Haragszom? Nem. Csak keserű vagyok, mérhetetlenül szomorú, kiábrándult. Egy sötét sarokban fejelgetném ritmikusan a falat.
Nincs kedvem írni.

2005.12.31.

Na, megnyugodtam. Kialudtam, és el akarom felejteni, mint egy rossz álmot. Ma buli, és tuti, hogy megint meg fog sértődni valaki. Nem tudunk ketté szakadni, az már egészségtelen volna. Öcsém tök rendes. "Megengedte", hogy használjam a gépét, amikor csak jól esik. Már éppen instalállnám a NWN-t, de nem engedélyezte, csak kóddal a software-ek telepítését. Azt meg nem árulta el. Aranyos, nem? Ahoz képest, hogy amikor én kértem gépet, akkor kaptam egy roncsot, ami "közös" lett. Ebből is látszik Apánk hozzáállása a dolgokhoz. Ki kell őt zárnom, ahhoz, hogy életet élhessek és nem szabad benne megbíznom.
Na, ma buli. Tartok tőle, hogy rossz lesz, s hazafelé ismét lelket kell öntenem a Kedvesembe. Csak ne szeretném annyira a mosolyát.

2006.01.01.

Nocsak-nocsak. Újabb év, és még mindig életben vagyok. Éppen a Dive Woodo child-ját hallgatom, ami igen ritka pillanat. Nem is tudom, miért tettem be, elég buta egy szám. De lehet rá zúzni. Mondjuk most a tespedt tunyaság állapotában leledzem, pont olyanban, mintha háromnegyed ötkor feküdtem volna le. És tényleg. Jó volt a buli, de semmiben sem volt több, mint egy átlagos gyáripari ugrálás, leszámítva a fellelhető személyek drasztikus növekedését. Ilyen sokan még nem voltak a gyárban. És ennyi részeg sem. A vendégek 80-85 százaléka illuminált állapotban volt. Mondjuk nem panaszkodhatom, mert nem verekedtem, nem hánytak le, és nem öntöttek le semmivel. É n löktem meg Ashtringot egy kicsit, aki kávéjának egy hányadát öntötte a ruhájára. Bocsánat, ezúton is. No, de jöjjenek a kívánságok:

- GP-nek kívánok egy nyugis, rpg-klben és geekekben gazdag évet, és hogy szedjen össze valami nőnemű egyedet, lehetőleg olyat, aki nincs a közeli baráti körömben.
- Ashtringnak meg sok zsíros lemez és mix szerződést, no meg több szerencsét a zenekaraihoz. Reméljük, egyszer majd csak találkoznak a tagok.
- Grétának és Bálintnak nem kívánnék semmit erre az évre, inkább az elkövetkező évtizedekre kívánnék további töretlen jókedvet, rpg-t, és boldogságot. Szépek vagytok együtt. Ezt természetesen kívánom Bélának s oldalbordájának is ( meg magunknak is).
-Mirielnek azt kívánom, hogy szabaduljon a Viktor nevű bűvöletből, és egy olyan társat, aki túlnövi elődjét. Nem lehetetlen, hiába is hiszi, hogy az.
- Drunak nyugalmat kívánok, és hogy ebben az esztendőben találják már meg végre egymást a párjával, ne csak éljenek egy lakásban.
- Levistnek meg további sikereket és hogy tartson ki minél tovább ez a kapcsolata ( lásd mint Blintnél).
- A Boszilánynak ( vagy angyallány, soha sem tudom), aki egyébként szintén Ági, hiába, az Ágnesek a gyengéim. Szóval neki is egy hosszú, boldog kapcsolatot kívánok. Megérdemelné, még most is úgy érzem, hogy rútul elbántam vele. Jah, és sikeres vizsgákat is, mind jogi, mind jelnyelvi síkon.
- Anikónak is egy olyan társat, aki tovább tart egy éjnél, s kitart mellette.
- Fruzsinának meg egy szebb jövőt szeretnék. Megérintett, amit hallottam felőle, s remélem, soha nem ismétlődik meg.
- F. Zsuzsinak egy méltó ellenfelet. Gáz már, hogy mindig majd´ egyedüli indulóként nyeri sorra a kupákat. Természetesen kívánom továbbá, hogy le is győzze a méltó ellenfelet.
- Szabolcsnak azt kívánom, hogy járja be a maga útját, amit egy autóban valahol olaszhon és Ausztria között ecsetelt.
- Krisztiánnak, hogy nőjön egy kicsit fel, de soha ne teljesen.
- Gillz, neked mit kívánhatnék? Mindent, és semmit. Inkább csak annyit, hogy remélem, te is megtalálod önmagad, habár mostanában azt látom, hogy egyre inkább kibékülsz magaddal. Azt szeretném, hogy ne változz meg, s legyél boldog. Felhős lesz ez az éved is, sok kudarccal, örömmel . Élj úgy, hogy hű légy önmagadhoz. Neked sem kívánnék semmit erre az évre, inkább a hátralévő összes többire. Azt szeretném, hogy boldog légy, s ha ezen az úton elkísérhetlek, akkor én is az leszek.