Wednesday, November 30, 2005

Az elmúlt pár hét krónikája

Nahát. Az öcsém szökő évente egyszer leül a gép elé, s átállít mindent. Most éppenséggel egy beköszönő dallam üdvözölt, és a windows alapszín sémája lett gyönyörű (?)..lila. Vajon miért? Kideríthetetlen.
Tönkrement a hifim. Már a normális cd-ket sem játszza le, nem csak a másolt darabokkal van baja. Hüpp-hüpp. Bár Sony, amely márka hajlamos a technikai gubancokra. Ez majd´ öt évig működött remekül. Aztán három évig kevésbé remekül. Ez van. Ha zenét akarok hallgatni, kénytelen vagyok gép elé ülni, vagy lemenni. Sajnos ez utóbbi annyira nem jó, mert családom nem nagyon tolerálja azokat a muzsikákat, amiket most van kedvem élvezni. Meg inkább tévét néznek, ahelyett, hogy tobzódnának muzikalitásom tengerében. Tűrhetetlen. Az is, hogy elhatározom, hogy évek óta ismét van merszem belökni az egyetlen Ákos cd-met, és erre nem játssza le. Így marad a Rammstein, a gépen. Meg minden más.
Kaptam 1 SMS-t valakitől. Sajnos se a száma nem volt meg, se alá nem írta. Holmi telefonszám után érdeklődött, de így ismeretlenül nem kívánok senkit sem kiadni. Visszaírtam, hogy leplezze le magát, de azóta se híre se hamva. Van egy tippem, hogy ki lehet, de tippekkel nem lakok jól. Így Miriel száma titkos marad ( GP te voltál? eddig csak Blint telefonjáról hívtalak, nincs meg a számod).
Viccesek ezek a külföldiek. Bejönnek a boltba, hogy ajándékot keresnek egy barátjuknak. Majd fél óráig nyálazzák az erotikus polcot. Utána öt perc alatt végigszaladnak Massacho-n, Picasso-n, Klimt-en és Mone-n. Mindegy, a kedvencem úgysincs kiállítva ott, hanem a nyelvtanosok körül van. Talán majd ha sok pénzem lesz ( és nem viszik el), megveszem.
Hm, Diablozhatnékom van. Sajnos a játékaim tűnnek el. Szabolcs kölcsönadja őket mindenféle alaknak, és nem adják vissza őket. Három válogatás cd-ből egy sincs itthon. Valamint Heroes3, Dio1, Dio2, Baldur´s Gate 1-2, Throne of Bhaal hiányzik. Lassan minden játékom eltűnik otthonról!

Áfi Buli no 2.

2005. 11. 12.

Munka után becsörtettem egy közértbe, és vettem némi bort és üdítőt, gondolván arra, hogy Gillz úgysem vett semmit. Rájöttem, hogy korán érkeznék, úgyhogy hosszabb útvonalon mentem a Kedvesékhez, de így is 45-re értem oda. Közben Gréta felhívott, hogy késnek egy "kicsit". Majd elkezdte magyarázni, hogy merre van az "Arany korsó". Miközben hallgattam, pont a kocsma előtt álltam, de nem akartam megszakítani..Hehh, gonosz vagyok, de tetszik!
Kedveséknél elég nagy csönd volt. Csak nem aludt az egész család! Gyorsan elhúztunk, és beültünk a kocsmába. Majd vártunk..talán háromnegyed órát is. Nem gond, az idő gyorsan szalad, főleg, ha az ember a párjával van. Gréta befutott, s megtudtuk, hogy valószínűleg ez volt az első asztal, amit lefoglaltak itt. Nagyon örültek neki, és ellentétben bizonyos helyekkel, gyorsan ki is szolgáltak. A pogácsa nagyon finom volt, és nem vizezték a bort sem. Mondjuk, Gillz szerint a gyümölcslé gyanús volt, de nem ihatatlan.
Blint is befutott, azaz a kalapos, gyanús megbízó. Szárnyakkal. Tündér szárnyakkal. Nem számítottunk rá, úgyhogy beszélgetés után ismét felrohantunk Gillzékhez, hogy megszabaduljon a szárnyaitól, és magához vegyen egy újabb pulóvert. A szegycsontom azt mondta, hogy hideg lesz. Igazam volt. Megvártam a lépcsőházban, és csak nem az édesanyja jött szembe? Vele is megosztottam szegycsontom üzenetét a hidegről, aminek nem túlzottan örült. Hm, az édesapjával még nem is találkoztam..
Majd irány Áfi-lak! Természetesen nem tudtam rávenni az ivólé bitorlásra, és oda úton lestük a boltokat. Noná, hogy sehol nem volt! Egészen a Népfürdőnél. Áfiék házában.. Ahol egy kissé ittas személlyel beszélgettem, míg Gillz odabent harcolt egy zacskó chipsért. Alkoholos barátom megosztotta velem azon keserét, hogy milyen fáradt, de ha lefekszik, tuti, hogy a "haverok" rácsörögnek, hogy menni kell. Hát igen, bólogattam mélyen 1üttérzően. Keserves az élet, biozony..Ha menni kell..
Odafent már egész seregnyi vendég volt. Nevezetesen házigazdánkon kívül Ladis és Miriel. Ez utóbbi kezén csíkos, zokniból átavanzsált ujjatlan kesztyű. Erősen élt bennem egyfajta összeesküvés elmélet..Gillzen is ilyen csíkos zokni, csuklószorító..Ezek összebeszéltek.
Dumáltunk, tömtünk magunka egy kis rákkeltő ropogtatnivalót, és borzadtam Áfi zenéin. Másokat nem nagyon zavart. Mindegy, egy idő után már a gépnél ültem, s válogattam a playlistet. Befutott közben Brandír és párja is, majd Cica egy gardedammal, no meg Loth. Megvoltunk már egypáran. Kibeszéltük (sokadszor) a Shamhaint, és érdekes módon mindenki a konyhába tömörült. Hm. Én nem. Csináltak nagyon finom melegszendvicset, mindenkinek jutott egy- legalábbis így számoltak. Ennek ellenére a különböző "lemondások" miatt én két és felet ettem.. Elég volt egy pár percig. Majd Brandírék leléptek, és ismét játszottunk "Mi lenne ha.."-játékot. Amit megint nagyon élveztem, és Mirielt megint nagyon megszívatták. Most az egyszer nem én voltam.
Szedelődzködtünk, mert holnap Gillznek korán kellett ébredni, és ugye aludni is kell. Sajnos fogalmam sem volt róla, honnan indulhat az Árpád hídnál az éjszakai ötvenes. Illetve tudom, de hogy a Ferenc körút felé honnan, na azt nem. Most, egy nappal később arra szavaznék, hogy a színház mellől, de nem 100%. Így esett, hogy elsétáltunk a Dózsa György útig, ott tudtam. Álldogáltunk egy darabig, igyekeztek a lányok nem megfagyni. Szerintem kellemesen hűvös volt, de mind1. Mondjuk, kabát+pulcsi kérdése az egész. Csak az a fránya szél ne fújt volna. Na, az hideg volt. Miután könnyes búcsút intettünk 1másnak, hazacsatangoltam. Sajnos Hétfőn nem fogunk találkozni, így majd magamban merengek az elmúlt fél évről. Keddig amúgy sem találkozunk.

Nos, a Szabolcs berontott, hogy ő azonnal akar játszani a Dio2-vel. lobogtatja is a játékot. Úgy tűnik, akkor jut eszébe visszaadni, amikor ő szeretne nyomulni vele. Oké, letöröltem némi zenét, olyanokat, mik megvannak cd-n, és feltettem a játékot. Sajnos a playdisc csupa karc. Én mindig úgy vigyázok a korongokra, mint a szemem fényére..Így fáj látni, hogy ez ilyen. Nem is nagyon olvassa be a lejátszó, de nem baj, némi ügyeskedéssel el tudom indítani a programot. Játszottam vele egy kicsit, de hiányzott a zene.

Most már csak élnem kell? Olyan munkám van, amibe könnyen bele lehet fásulni. De olyan is, hogy ha nem figyelek oda, elröppent hat-hét-húsz év. Most fogok élni? Egyes felnőttek panaszkodnak, hogy milyen gyorsan elröppen az a pár év. Nem szabad, hogy így legyen. Eddig elég sokat, tartalmasan éltem, hála sok embernek. Nem szeretnék beszürkülni, most ez a legfontosabb. Hát akkor lássuk, hogy mit kell csinálnod, kedves barátom!
No.1: Nem szabad hagynod, hogy a következő legyen: Dolgozol egész nap, hazamész, alszol, majd felkelsz, és így tovább. Szabadnapodon meg bambulod a tévét. Élj!
No.2: ne hagyd, hogy a kapcsolatod elszürküljön! Ez vonatkozzon bár Gillzre, vagy akármelyik jövendő kapcsolatodra ( ha lesz más, én nem szeretném).
No3.: Ne add fel. Most gondolkodom NAGYON erősen, hogy inaktívvá kérjem magam live-ügyileg. Valahogy sok a jóból. Szeretnék inkább asztalizni, saját live-ot szervezni, bulizni, sétálgatni csak úgy, sportolni, sportot bambulni, sok mindent. A munkám elég sok időmet elveszi (olvasni tudok, tudni is fogok, mindig). Ezért meglehet, le kell mondanom pár dologról. ja, a kártyát ne felejtsük ki. Szóval nem hinném, hogy a live beleférne. Az az egy szabadnap nagyon értékes, és egy ilyen est elvenne nagyon sokat.
Nos, ha betartom ezt a három kritériumot, akkor nem lesz gond az elkövetkezendő.. hetven évben. Ugyanis kilencven évesen fogok meghalni. Nem tudtátok? Meg fogom nézni a következő teljes napfogyatkozást, ami durván hetven év múlva lesz Magyarországon. Ezt fogadtuk meg négyen, még középiskolában. Mondjuk ha hetven évet akarok még lehúzni, akkor abból negyven munkával telik majd. Ha a Libriben maradok, akkor min. vezérigazgató szeretnék lenni. Sajnos az ambícióim nem érik be kevesebbel. Jól is van ez így. Csak ne szürküljek be. Banalitás, changeling. Azt már sejtem, hogy a következő changeling live alatt dolgozni fogok. Szomorúsággal tölt el a tudat. Azt már nem is merem említeni, hogy mennyire hiányzik a színjátszó. Remélem, hogy a Kedves így is örömét leli benne. Jahajj, ne tulajdoníts magadnak ekkora fontosságot, kedves Balázs. Nélküled is nagyon jól megvolt a színkörben. Meglesz ezután is, erős nő a párod. Csak kicsit túlérzékeny.. többek között. De nem tisztem itt kielemezni egy nekem ennyire fontos embert. Elemezzek mást? Inkább nem. Pedig, most nagy a kísértés.
Maradok őszinte. Az eddig nem volt túl rossz. Mindenesetre jobb, mint pár évvel ezelőtt, hazugságokon élni. A nagy kirakósból már csak a lakás hiányzik. De nagyon. Szeretnék már elköltözni itthonról.

Álomnapló no.1: Pszichózis

Ezt talán meg is fejtem. Maga az álom: Egy buliba mentem a Kedvessel. Gyáriparban volt, de egy kicsit különbözött az igazitól. Egy kikötő partján volt, amit bombáztak, s én menekülve jutottam el oda. Vonattal mentünk egy idő után, de a bejáratnál elvesztettem őt. Én félrevonultam, hogy átöltözzek. Egy emeleti helységben észrevettem egy őrültet, aki a korlátról kilógva figyelte a tömeget, s nyáladzva maszturbált. Rászóltam, hogy takarodjon innen, mire megijedt, s elfutott. Szemében értelemnek nyoma sem volt. Majd találkoztam egy lánnyal, aki hegeket viselt a csuklóján. Ismertem, holott a való életben sosem láttam. A lány sírt, az őrült miatt, és bezárkózott egy szobába, aminek átlátszó plexi falai voltak. Attól tartottam, hogy végezni akar magával, s mire ezt kigondoltam, már spriccelt is a vér a felvágott csuklóiból. Reménykedtem benne, hogy meg tudom menteni, mert nem hosszába vágta fel az alkarját, hanem keresztbe, tehát nehezen vérezhet el, vagy sokáig tart. De zárva volt a plexi ajtó, amit elkezdtem rugdosni egy standard maygerivel ( csípőből indított rúgás, egyszerű és hatásos). Az ajtó deformálódott, és horpadt be, és nagyon elfáradtam, de nem adtam fel. Legalább hétszer-nyolcszor rúghattam meg, mire kiszakadtak a sarokvasak. Addig láttam, hogy a lány lassan elájul, és a szobában mindent beborít a vér. Itt történt egy kis filmszakadás.
Majd az őrülttel sétálok egy plázában. Tud már beszélni, de gyilkos lett, értelmes, de mégis őrült. Egy kockát keresett, és megölt mindenkit, ki útjában akadt. Azt mondta, hogy ezzel a kockával vissza tudja fordítani az időt. Azért kell, mert meg akar szerezni valamit, amit a múltban vesztett el. Megtalálja a kockát( kockákat?), és a Nagyapóéhoz hasonló hálószobában akarunk elaludni. Az őrült paranoiás, és tudjuk, hogy bármikor megölhet minket. Nem emlékszem, kivel voltam ott, de végig elkísért. Minden apró mozdulatunkat előre közöltük, nehogy lecsapjon ránk. "Most balra fordulok"-így. Az őrült nagyon szomorú volt, mert nem tudott rájönni, hogyan kell használni az apró, piros, átlátszó hatoldalú kockákat. Majd mikor elnyomta az álom, kiestek a kezéből, s maguktól működni kezdtek. Erre ébredtem fel, mert én tudtam használni a kockákat.

A kis fejtegetés: Nyilvánvaló, hogy az eleje mese volt. A bombázott város, a bujkálás mind az életem metaforája, úgy érzem, hogy meg kell felelnem, s a stressz miatt el akarok menekülni. Akárhova, és természetesen a szerelmem jelenti a biztonságot, ezért csapódtam gillzhez, eléggé irracionális módon ( egyszer csak ott volt). Az első részbeli őrült, mikor vadállati volt, talán még nem teljesen voltam én, maximum csak a tudattalanom kivetülése. De inkább nem ( remélem). Az ereit felvágó lány szintén gillz volt, illetve az őfelé irányuló féltésem és legrosszabb félelmeim kivetülései. Annak ellenére, hogy fárasztott és fájt az ajtó átszakítása, folytattam tovább. Talán ezt nem kell elemeznem, bármeddig képes volnék elmenni érte. Nem láttam, hogy meghal-e, tehát nem tudom, hogy sikerült megmentenem-e vagy sem. Talán nem vagyok biztos benne, hogy hatok-e rá, úgy, ahogy szeretnék. Fontos még az átlátszó falú, páncélozott szoba is, amibe bezárta magát, s amiben lassan elvérzik. Azt hiszem, ezt se kell magyaráznom.
A második részben minden szereplő én voltam. A múltamat akarnám megváltoztatni, hogy visszacsináljak egy-két baromságot? Ez azt mutatja ( legalábbis az én olvasatomban), hogy nem vagyok megelégedve az életemmel. Végig úgy éreztem, hogy az őrült egy lányt akart megmenteni (Faust?), de nem az ereit feltépő lányt. Szerintem a Boszilány okozta kudarcélmény válthatta ezt ki belőlem. Ja, és az ominózus hálószoba-jelenet: ezt nem tudom hova rakni. Nem félek magamtól, de pár döntésemtől igen, s talán ez szülhette a hármas szereplést. Igaz is! A rejtélyes harmadik. Nos, ő ki lehetett? Fogalmam sincs. lehet, hogy az egész csak fantáziálás volt, és én magyarázok bele hülyeségeket.

Álomnapló no.2: Pinocchio mesterlövészpuskával.

Furcsa "mese" volt. Egy nagyon érdekes vidámparkban voltunk, sok barátommal, de kitaláltak voltak. A vidámpark egy hosszú programsorozat volt, mint pl.: a London Dungeon a Show végén egy csomó édességek ehettünk. Afféle Jancsi és Juliska effekt, mindenhol édesség folyt, a falak is abból voltak. Gyanúval néztem ezt, és nem ettem belőle. Végül kiderítettem, hogy az egész egy csapda, és foglyul ejtik a vendégeket. Három társammal megpróbáltuk kiszabadítani őket. Egy cowboy kalapos ürge és a szeretőm aki egy hosszú, fekete hajú orosz lány. Sajnos rájöttem, hogy a lány megcsal, s csak érdekből volt velem, valójában az egész vidámpark-cirkusz a lány és a kalapos ürge ötlete, s ők felelősek az egészért.
Így egy pár lojális haverral egy este megrohantuk a kócerájt. Én sniperrel lövöldöztem, míg csak hárman maradtunk. Hosszú macska-egér játék után leszedtem a kalapost, aki elterült, s a lány odafutott hozzá. Én lassan közeledtem a kettőshöz, s megsajnáltam őket. Úgy gondoltam, nem lövöm le a lányt, de mikor láttam, hogy a haldokló, véres kalapos valamit a lány kezébe csúsztatott, úgy, hogy ne vegyem észre, lelőttem a csajt is. Egy kés volt. Furcsa, nem éreztem sajnálatot.
Hű, na ez aztán eléggé egy bomlott agy szüleménye lehet. Kívülről láttam magam, ergo a fantáziám játéka volt. Mintha pinocchio találkozott volna a Half Life-val.. Az előző álmot "belülről" láttam, és érzelmileg eléggé megrázott. Ez csak nevettetett, s egy balsejtelemmel látott el, miszerint én tök hülye vagyok.

2005 11.17.

Egy csapatnyi újabb freak után. Alig vártam már a nap végét, hiszen megpróbáltam pár nap alatt összeverbuválni egy ötös kártya-asztalt. Nos, az ötből lett három, de a kedvemet ez sem törte le. Még sosem játszottam GP-vel, kíváncsi voltam, milyen paklit hoz. Sejtettem, hogy a tremere-t, amit ketten dobtunk össze. Nos, ebben nem volt igazam.
Hat előtt vagy húsz perccel futott be Aszter, és eldumálgattunk. Még lézengett bent pár vevő, de tipikusan zárás előtti időszak volt. Majd befutott a másik delikvens is, kit rögvest a pornó-polchoz irányoztam. Miután végre lejárt a munkaidőm, mehettünk játszani. Igaz, fogalmam sem volt róla, hogy hova. Rottenbiller könyvtár. Nem mondott sokat.
A játék meglepően jó volt. Annak ellenére, hogy hárman voltunk. Annak ellenére, hogy Aszter egy hentespaklit hozott. Én egy "kedves" tremere antival nyomtam, míg gp egy bujkáló nosfival. Aszter feltörölte velünk a padlót. Villámgyorsan. Majd jött a bosszú. GP "tesztelte" a Kedves anarch pakliját, és én bleedeltem Asztert. Na, ott keményen megszívta. Ha nem hibázok egy kicsit, előbb esik ki, mint GP ( hiba= tartottam Carlton van Vyk-től, és blokkoltam a lehozását. Ha GP kicsit rutinosabb lett volna, és dealt ajánl, miszerint nem blokkolgat vele engem, akkor hagyom. De hülye fejjel csak azt láttam, hogy van akció a kezemben, amit blokkolhat. Mindegy, tanulság volt).
Szóval jól éreztem magam. Aszter is kellemesen csalódott, rég kártyáztam, és ami fontosabb: rég kártyáztam ilyen jót.

2005.11.18.

No, ez már keményebb dió. Hiszen mind ma, mind holnap dolgozni fogok. De ma, pénteken, buli lesz. Jézus utolsó napjai lép fel a MP-ben. Az az igazság, hogy nem nagyon kedvelem azt a helyet. Kicsi, és azonnal átizzad az ember, a nyakamba fújják a cigi füstöt, egy idő után óhatatlanul is sörben/borban ázik a padló. A turisták mindig odatévednek, a mellékhelység is nagyon szűkös. Az árak elég magasak, és a szellőzés..nos olyan szinte nincs.
Bár a tánctér szűkössége egyben előnye is. De amikor senki nem kíván ugrálni, akkor szinte üres, és az embermassza odakint tolong. Sebaj, egy jó koncert erejéig ki lehet bírni. Vagy egy jó buli esetén. Harmadszorra vagyok itt, és most is sikerült egy kicsit kesernyés szájízzel távozni.
Először vmi future pop-trance estén voltam. Ezen muzsikák annyira nem állnak közel kicsiny lelkemhez, de egy ideig elugrándozom rájuk. A Kedvesnek tetszett, jól érezte magát. Sajnos ez a gond egy párkapcsolattal. Ha valamelyik félnek valami baja van, vagy problémája, nem érzi jól magát, akkor azt a másik is - bizonyos értelemben - átveszi. Így volt ez akkor, azon a future poppos estén is. Nos, másodszorra jött ugyebár a light éj. Thamas kezdett, és voltak háman max, akik kedvelik a noise-os..őőő.."zenét". Hát Kedves igen, én meg csak és kizárólag bulikban. Otthon nem. Azon az estén az volt a gond, hogy rettenetesen fáradt voltam. Ennek ellenére azért táncoltunk egy jót, és a vége felé még sokan is voltak. Akkor nagyon meleg volt odabent, szinte percek alatt csatakosra izzadt minden bulizni vágyó.
( most 1ébként radiohead: karma police-t nyomok)
Most harmadszorra, először koncert okán. Last Days of Jesus. Először azt hittem, hogy a zenekar tagjai csak pár bulizó arc. De mikor közelebb jöttek..Hát az nem semmi: Ez a smink! Bármely egészséges malkáv megirigyelhette volna! A mozgása, gesztusai szintén kellemesen elmebetegek voltak. Biztos, ahogyan Gillz említette, sokat gyakorolta otthon őket. Valaki a haját igazgatja, vagy az izmait bambulja, esetleg make-upot visz fel fürdés után..nos ő grimaszol. De jól! Mégis, a legjobb smink+ ruha a billentyűsé volt. Sötét, papi reverenda, sápadt arc, s kissé fényvisszaverő fehér kereszt, amit az orra, ill. a szemei határoltak. Hozzá hosszabb fekete, egyenes szálú haj. Heh, nekem is ilyet, majd. A hajam sosem lesz ilyen, annyira meg nem éri meg, hogy egy flakon cuccot szórjak a fejemre, csak hogy egy alkalomra egyenes legyen. Vagy mi.
A zenéjük is teljesen rendben volt. Jól felépített koncert-struktúra, "beépített" ráadásszámokkal. Gitár, dob, szinti, ének. Elég is ennyi. Ja, a dobos is teljesen hülye volt. Egyedül a gitáros volt egy kicsit nyomi.
Utána Bence zenélt egy kicsit. No, ekkortájt bírtam közölni a Kedvessel, hogy legkésőbb éjfélkor lelépek. Gratulálok Balázs, ismét. Éppen kezdett belemelegedni, táncolni, jól érezte magát, és sikerült letörnöm a hangulatát/kedvét. Már éppen öltözni kezdtem, mikor mondtam, hogy nyugodtan maradjon, de jól esett, hogy nem tette. Azért hazafelé mondta, hogy "kéne már bulizni". A minimum, hogy igen.

2005. 11. 20.

A tegnapi nap elég gyorsan elmúlt. cserélgettem, és összedobtam egy nyominak sikerült kakafónia paklit. Hátha hív GP holnapra, de nem nagyon sanszos, Marvin miatt. Mondjuk érzései egyirányúak, nekem nincs bajom vele. Mindegy, még remélek.
Ma meg elvileg délután rpg. Illetve gyakorlatilag is, mégpedig Blinték új kéróján! Állítólag ipari körülmények között fogunk játszani, viszek pár párnát, hátha elkél majd. Hm, nem ártana a jegyzeteimet átnézni..ártani nem árthat. De ma leginkább tunyultam. Focit néztem, ettem, olvastam. Jó kis nap ez. Közben Kedves színjátszik a Főnixben. Pimpirim, holnap is szünnapom van. Asszem folytatom a karácsonyi ajándék-vadászatot. Piát, meg fagyit, meg teát mindig lehet venni, úgyhogy nézek tovább egyéb meglepetést. Meg HIK-elek is, régen voltam. Szerdán, talán, mikor elkerültük egymást színházba menet. És még azt hitte, hogy nélküle elmennék az előadásra! Hahh, how naiv!

2005.11.26.

Azt hittem, hogy ma egész nap otthon fogok hibernálódni. Ugyanis cefetül megfáztam, és egyik nap a boltban, könyvrámolás közben, meghúztam a derekam. Ergo, a mai bulinak lőttek. Elég kínos lesz ezt majd közölni a többiekkel, de muszáj.
Ennek ellenére Kedves megfűzött, hogy menjek el bábozni az mtt Nagy Könyv-es bulijára. Gyerkőcöknek. Hát, Melkornak elmenne a hangom, de végül bevállaltam egy útonállót és a sárkányt. Túrin- light, ez kell nektek? Hát megkapjátok! Sajnos cenzúrázott darabban. Az óvodások pedig értékelték volna a vérfertőzést és a sok gyilkolászást. No, sebaj, így is jó volt. Talán a felnőtt nézőink jobban élvezték..
Megérkezem a könyvtár elé. Sehol senki. Megjő a Kedvesem. Várunk. Majd telefon, nem kegyeskedik felvenni senki. Utána azért Brandír megkönyörül rajtunk, és beenged. Majd készülődünk az előadásra, és barátkozom a báb-darabbal. Szövegem az nincs sok, de nem a szerepek hiánya miatt, hanem mert erősen rögtönzött a darab. Hát jó, remélem menni fog. Az első ( és utolsó) próbán tragikus voltam, reméltem, hogy azért csak összekapom magam.
Sokan sürgölődtek, akkor jöttem rá, hogy ez nem csak egy szimpla bábozás lesz, hanem egy egész napos rendezvény..Furcsa vízióim lettek, miszerint én nem fogok tudni bábozás után hazamenni, maradnom kell segíteni. De hát, ugye ez meg se történhet..
Kriszana befutott, és az elválaszthatatlan tartozéka, a fotóaparát. Le is kapott, és közben komoly arccal megjegyezte, hogy „De jó pasi vagy”.. Hát, ilyet még soha nem mondtak rám. Nem is tudtam vele mit kezdeni, hisz még én magam sem gondoltam így erről a tökfejről, itt ni. Oké, legyen. Később Gillz megjegyezte, hogy „De hát egy jó pasi mellé jó nő is járna”. Hát, szerintem így is van.
Bábozás jó volt, s a vízióim valóra váltak. Ismét animátor lettem, s játszattam a gyerekeket. Egy olyan játékból sikerült egy egész óra figyelmet kicsikarnom, ami jó, ha két percet megér. Igen, büszke vagyok rá, mert a gyerekek élvezték a dolgot. Majd segítettem varázsló-sakkozni is. Ekkor már három óra körül volt..A bábozásnak 11 után lett vége. Ott ragadtam, mondhatni. De ettünk jót, majd Miriel kelletlenül bár, de levezényelte a táncolást, és mehettünk el. Haza? Oda, ahol a finom, meleg otthon, de nem utolsósorban az étel várt? Nem, dehogy.
Nos, itt egy kissé elkomorodtam, és sikerült a Kedvesem is magammal rántanom. Mert élvezte a bulit, és mosolygott. Erre jövök én itt a rezignált rosszkedvemmel. Hiszen lemondtam az általam propagált bulit, nagyon éhes voltam, és fáradt. Eléggé fáradt, hisz előző nap, és a következőn is munka várt. Én pedig, látván, hogy sikerült letörnöm azt, amit a legjobban szeretek ezen a földön ( Gillz mosolyát), még mélyebbre süllyedtem. Húdejó.
A siriusban aztán egy kicsit felengedtem, de csak addig, míg el nem kezdtek fárasztani. Egy kék melegítős, ostoba kölyök, Ery, és még ki tudja mennyien. Először Miriel és Gillz menekültek, majd rövid úton Áfonya is. Én még bírtam. Egy ideig. Miután felköltöztem az emeletre, a „fontosabb” személyek köz, már jobb kedvem lett. Sőt.
Hazafelé ugrott be Gillznek, hogy ma még nyulat is kell etetnünk… Szóval beugrás Blintékhez, bénázás a kulccsal. Ennyi rossz kulcsot! Mindegy, hazafelé meg séta a metsző hidegben, csak azért, mert nem akartam időnek előtte hazaérni. Nem tudtam volna elviselni hogy összefutok a buliba menőkkel, s személyesen is magyarázkodnom kelljen. Egy kicsit úgy éreztem, hogy elárultam őket.
S Gillz, ez a csodálatos lány elkísért, annak ellenére, hogy fázott, mit fázott, didergett! Annak ellenére, hogy fáradt volt, hogy öt percre lakott. Talán, mert szeret.

2005. 11. 27.

Munka, munka, munka. Nem érzem, hogy hétvége lenne. Korán köll felkelni, öltözni, majd eltűzni a boltba, ahol ismét lent voltam. Ami forgalmasabb, és egy kicsit fárasztóbb, mint fent. Ott csak pakolászni kell. A munkatársaim pedig? Nos..
Attila egy furcsa fazon. Biztos tele van komplexussal, a szeme miatt. Talán e miatt eléggé érzékeny, és, nos..egy kicsit hiú is. Ha van Nerd, vagy különc, akkor ő vezeti a listát. Nagyon komolyan bevett szokásai vannak, pl.: fogmosás, étkezés ideje, satöbbi. És egy kicsit túl büszke is, és megszállott. De rendes ember, segítőkész és munkamániás. Mindenesetre vele tudtam a legtöbbet beszélgetni, főleg sportról. Rendes ember.
Gábor, nos ő jó fej. Kicsi lánya van, felesége, és hatalmas életkedve. Ő is tanár, Pázmányos Vidám, vicces, aranyos ember. Kár, hogy a munkában kicsit pontatlan, de ez leginkább a boltvezetőt érdekli, engem ugyan nem. Ja, és a zenei ízlésünk is hasonló.
Linkin..Hát nehéz rajta eligazodni. Humorral bőven megáldott ld50-es lány. Néha azt látom rajta, hogy eléggé szomorú és letört, amire azt mondja, hogy csak fáradt. De vele is elég jól elvagyok, hasonlóan gondolkodunk.
Mona Linkin elválaszthatatlan barátnője. Diplomagyűjtő, és hamarosan doktor is. Ha sikerül, én szurkolok neki. Vele elég keveset sikerült beszélgetnem, de az alapján azt kell mondanom, hogy talán messze a legokosabb az egész boltban.
Ági, a boltvezető. Messze az egyik legkorrektebb ember a boltban. Megpróbál nem szigorú lenni, és nagyon toleráns. A legpozitívabb élményem vele, amikor napokkal később letolt, miszerint véletlenül beszóltam neki. Nagyon korrekten megbeszélte velem négyszemközt a dolgot, és megígértem, hogy eztán talán ilyet nem teszek. Miért nem tudja minden ember a problémáit így megoldani? Kevesebb háború lenne a földön.
Viktor, a meleg srác is jó fej. Eleinte óvatosan, és fenntartásokkal közelítettem feléje, ami nagy baromság volt. Nagyon korrekt, és rendes ember, nagy munkatapasztalattal.
Orsi szerintem utál. Nem tudom, miért. Lehet, hogy személyisége miatt. Eléggé halk szavú, korrekt lány, de valahogy úgy érzem mellette, hogy nem kedvel. Szociológus, egyébiránt, most írta a szakdogáját, főleg Viktorból.
A Punk csaj is itt van. Akinek mindig elfelejtem a nevét.. Persze, nem direkt. Szerintem kedvel. Amikor megmondtam, hogy van barátnőm, egy kicsit levertnek tűnt, de ezt váltig tagadná. Amúgy rendes, fiatal lány, egy kis deviancia faktorral megáldva. Sokat késik, ami mondjuk engem nem zavar, annál inkább a boltvezetőt.
Nos, van még valaki, akivel ha két szót sikerült váltanom. Asszem Gyuri a neve, de nem biztos. Ő is fantasy/scifi freak, de ennek ellenére eléggé magának való figura.

Ezen a vasárnap egy jót vámpírkodtunk. Végre alakul a mese, és beindultak a dolgok. Innen eléggé gyors lesz a történet, lesz lüktetése. A játékosok azt se fogják tudni, merre és mit és hol..Hehehe, ez jó móka lesz!

Valamikor még a Corpse Bride-ot is megnéztük, de nem tudom, hogy melyik szerdán. Jó film, eléggé morbid, de nagyon vicces. Elfmann zenéivel, nagyon jó szinkronhangokkal, és eszméletlenül eltalált animációkkal. Kötelező darab, mindenkinek!

Álomnapló:

Nos, ez érdekes volt. Azt álmodtam, hogy egy magyar ember feltalált egy új autóversenyt, amiben én is indultam. Valaki más, soha nem próbált autójával. Sajnos későn értünk a versenyre, és egy idegen már vezette a kocsit, amibe gyorsan behuppantam. Idegen kiszállt, majd gázt neki! Az egész versenyt egy olyan nézetből láttam, mintha NFS-t nyomnék.. A hetedik helyről felhoztam a verdát a másodikra, s megállapítottam, hogy akár első is lehettem volna. A verseny után beszélgettem egy teniszezőnővel, akit elhívtam randira. Asszem Clijsters barátnője volt.. Nem semmi.
Majd elszakadtam a barátaimtól, s hajléktalanná váltam. Átúsztam a Dunán, és egy csendes faluba kötöttem ki. Nem olyan „falusi falu” volt, hanem sokkal inkább egy kisebb város. Itt osontam házról-házra, szállást keresni. Büdösen, vizesen, és nagyon fázva. Végül találtam egy ismerős kunyhót, amiben egy régi osztályom lakott, osztálykiránduláson. Ők befogattak, felismertek. Hm, ez tipikusan egy „hülye vagy fiam” álom volt.. Az „elveszve” kategóriából. Bár az eleje vicces volt.

Thursday, November 24, 2005

Viktornak szeretettel;)

Név: Balázs (állítólag)
Született: igen.
Nem: de!
Állapota: nem házas, de nős:)

Iskola: Évet halaszt a Kodolányi János izén, Angol-kom szakon, mert lusta állat. Egyébként, ha ráfeküdne, hamar megcsinálhatná

Foglalkozás: Libri-idegennyelvi könyvesboltban eladó. És büszke is rá, mert tök jó meló.

Hobbi: a szokásos. Nem voltam egy éve raftingolni, de azóta megjártam Írországot, Olaszországot ( Garda tó), Horvát hont (még régebben). szerepjáték hébe-hóba. Inni, nagyon régen nem. Nem hiányzik.

Zenei ízlés: Még mindig mindenevő. Még mindig a Pink Floyd az über alles, de még jól jön a Metallica, Vangelis, klasszikusok ( Musorgsky rulez), meg némi gót muzsika, pl.: Tiamat, Anathema. Meg Skinny Puppy.

egészségi állapota: ATCHU!, hol a zsebkendőm?

Volt: Albérletes, depressziós, konditermes, otthon tornázós, moziba járós, számítógépen játszós ( végigvittem az NFS Underground-ot hardon:)), bulizós, utazós, hülye. Nagyon hülye.

Van: nagyon hülye. Mint mindig:) És marad is az, köszönöm alásan.

vol.1.:realitás

Rohadtul fáj a fejem, ez a bazi nagy realitás. Meg fújom az orrom, leszakad a derekam. Egész nap álldogáltam, nem tudom, hogy Krisz buliját hogy fogom bírni. Ráadásul holnap reggeli műszakos vagyk, hehh, de csudijó lesz! meg itt van ez a ww, vagy mi a túró, baráti-kör emil list. Akármi. Egy újabb homokozó, egy újabb fórum. Vajon mennyi lesz m ég itt?
Grr, toleranciasztintem rohamosan csökken a mellettem lévő két, idióta kamaszként visító lyány irányában. Egyszercsak felkelek, és jól tarkón vágom az egyiket, úgy, hogy beleszakadjon a monitorba, s a véres homloka afémlapon csttanjon.
No jó, ilyesmiről szó sincs. Tulajndonképp tök jól vagyok. Tényleg. Dr. Jeney ezen a ww-cuccon felkeresett, merthogy. Kik vannak?
Ja, az elmúlt két-három hétről írogatok szorgalmasan, csak otthon. Majd felteszem valamikor...Hosszú. Nagyon hosszú..

Monday, November 21, 2005

tél van, én meg buggyogok

esik a hó, és Balázs örvend vala. Persze, a sötétítők miatt ezt nem láthatta, de mikor bekapcsolta a tv-t, és megnézte az időjárás jelentést, akkor hallotta, hogy ha kinézne az ablakon, akkor lehet, hogy havazik odakünn. Persze, mikor nagy nehezen feltápászkodott, és becsukta az ablakát ( mindig, na jó, majdnem mindig nyitott ablaknál alszik), látta, hogy nagy, fehér pettyek színezik az eget. S Balázs szíve megdobbant.
Még a reggeli fürdés közben is figyelte, hogyan olvad el pillanatok alatt az ablakon egy-egy hópehely. A forró víztől bepárásodott az üveg, és minden egyes kicsiny cseppett megpróbált észrevenni, ahogy legördül a ferde felületen. No, meg közben olvasott is, egészen addig, míg a víz ki nem hűlt. Ez persze annyira nem jó, hiszen még hajat is akart mosni. Langyos vízben is lehet, úgyhogy nem teketóriázott, és hajrá!
Majd lement enni valamit. Meglepetéssel konstatálta, hogy odakint még mindig fehér leplet visel a táj. Helyes. Közben Crüxshadows-t hallgatott, azt, amelyik e fejében volt a múltkori buli óta. S a füstölő illatával az orrában nekilátott a szendvicsének. Majd elmímelt tunyasággal állapította meg, hogy jó lenne már kipucolnia a cipőjét, s előszedni a bakancsot is. Sajnos, ez utóbbit valaki nagyon elrejtette valahova. Így maradt a bőrcipő.

Wednesday, November 16, 2005

Hol vagy, Kedves?

Nem emlékszem, mikor blogoltam volna zakóban. Most.
Nem.
Nem fogok dörmögni, kiabálni, nem fogok senkit okolni. Kettőn áll a vásár, és ketten csesztük el. Nagyon. Hogy hogyan érzem magam? Pocsékul.
Azt hittem, hogy elfelejtetted. Legalábbis először. Akkor dühös voltam. Kigondoltam, hogy fogok majd NEM veszekedni, mit mondok, ilyenek. Aztán felhívtalak először otthon. Hátha. De természetesen nem voltál ott. Arra gondoltam, hogy tuti felhív, ha hazaér, ezért nem eröltettem a dolgot, de biztos ami biztos, üzenetet hagytam neked.
Utána elkezdtem kétségbe esni. Nagyon. Hátha rossz címet írtam, vagy időpontot. Akkor határoztam el, hogy legalább nyolcig várok, a megbeszélt találka után egy, és negyed órával. Nem tudtam, hogy mit üssek, a metro-s újságadagolót, vagy a korlátot. Mekkore marha vagyok-gondoltam, de nem ilyen finoman.

Utána jött a rosszabb. Egy hatalmas aggodalom hullám temetett maga alá, s összeroskadtam alatta. Azt hittem, hogy balesete volt, vagy valami baja van. Kényszerképzeteimben már a Szabadság híd is összedőlt, és pont akkor volt rajta a villamoson, mikor a fortyogó habok elnyelték. Felhívtam mégegyszer. Eredmény ugyanaz.
Ekkor jött szembe Sonica és Ildi. Mosollyal, kedvesen, mint mindig. NAGYON nehéz volt kedvesnek és barátságosnak lennem, hiszen képzeletben éppen késelte meg Őt egy galeri. Azért vagy fél órát elbeszélgettünk, illetve ők beszéltek, én néha válaszoltam. Majd elmentek.
Ekkor már feladtam.
Ennél nem volt rosszabb.
Egy hegynyi kő volt a gyomrom helyén, és gombóc gyűlt a torkomban. Elkeseredtem és bepárásodott a szemem. Álldogáltam, sétálgattam. Keresgéltem a megállóban, mindenfele. Reméltem, hogy senki nem jön velem megint szembe. Alig vártam, hogy csörrenjen meg a telefonom, és a hangod halljam. Nem mertem tovább aggódni. Majd elmentem a HIK-be, és itt vártál.
Dühös legyek? Ideges? Kiabáljak, értetlenkedjek, hogy miért nem mentél le, ha nem láttál ellenőrt? Vagy miért nem emlékeztél a mailekre?
Dehogy.
Még mindig nagyon rosszul érzem magam. De nem haragszom rád. Előfordul. Csak értetlenkedem.
Ismerlek, különben is. És ez még belefér.
A legrosszabb az egészben, hogy most biztos te is pocsékul érzed magad.
Ne félj, majd elmúlik. Nekem is. Neked is.
Mekkora pancserek vagyunk, mi ketten! Tényleg összeillünk..:)

Tuesday, November 15, 2005

Haldokló olajfa

Hideg volt, s fehér takaróba tekerte magát a város. A hegy vacogott leginkább, s elbújt párnája mögött. Leginkább a szobor volt, ki szemérmesen takarta el magát. Ember elöl gondosan elrejtve.
Alig néhányan sejtik, hogy ilyenkor nincs is ott. Lelépett márvány talpazatáról, s dülöngélve megindult a városba. Minden nap, hosszú éveken át csak nézte a folyót, a Parlamentet, a hidakat. A messzi horizontba vesző házak vonalát. El se tudnánk képzelni, ez mennyire fájt neki. Hiszen ismeri már minden zugát, látta minden szegletét. De más látni és más a macskaköveket tapodni. Milyen lehet pocsolyába lépni a Ferenciek terén? Kapkodva szedni lábainkat egy sötét sikátorba? A Bazilika tényleg olyan magas? Onnan aprónak tűnik. Vajon milyen a Duna lentről? Valóban hidegebb van a hidak lábánál? Ilyen gondolatok cikázhattak fejében. S eme tejfehér leplet kihasználva, végre leléphetett a dobogóról.
Az izgalomtól gyorsan szedte a lábait, de annyira nem volt meggondolatlan, hogy bronz külsővel rissza az embereket. Így álorcát szőtt takarójából, s hosszú uszályt növesztett a ködből. Fiatal nő vált belőle, s az olajfaágat idegesen támasztotta a márvány emelvényhez. Majd elindult.
Nem látta senki. Nem rítt ki közülünk. Szórólapot vett el, s ügyelt rá, nehogy megvágja a papírral a lapot adó ember kezét. Vacogva kelt át a hídon, s prüszkölt, köhögött az autók bűzétől. A pocsolyába lépve fázni kezdett a lába, s idegesen rezzent össze, mikor egy hajléktalan részeg delíriumba ráesett.
A Bazilika homlokzata szegényes volt, s kopott. Az állvány csúnya. A Parlamentbe nem engedték be. Nem is akarta látni. Könnyezett az erős szélben, s fázott. Emberi álorcája piros lett, s felhő uszálya egyre kurtább. Minden egyes lépéssel, hanggal, mozdulattal kevesebb lett a köd-álca.
Visszatért az emelvényhez. A köd tisztult, s ő látta a várost. Koszos volt, ember áztatta csatorna, melyet a fehérség jótékonyan takart. A Nő ott találta az olajfa ágat, ahova támasztotta. Felvette, s büszkén emelte feje fölé, s a szél lefújta róla a köd-maszkot.
Remény.
Remény kell ennek a szomorú, önpusztító városnak. S ha csak annyi elég, hogy egy szegény éhező, a buszból feltekint rá, s elmosolyodik, megéri ott állni.

Thursday, November 10, 2005

jajj

Ez egyre rosszabb. Képes voltam egy kurva szar hangulatba rángatni a hülye fejemet. Igen, az ott egy csúnya szó. pedig bizonyos fórumokon még tűrtőztettem is magam. Azt írtam 1 topicba, hogy legszívesebben eltűnnék. Igaziból azt gondoltam, hogy "legszívesebben eltűnnék a picsába innen, akárhová".
Hülye fejem.
Hülye fejem
Mi a fenéért csinálom ezt magammal? Igen, nem kellemes, de ez van. Nem tudok változtatni rajta. Talán ha kártyáról msn-elek jobb lesz. De nem. Nem lesz jobb. Nem akarom egy héten max. egyszer látni a Kedvesem.
Azt hiszem, most hazamegyek. És kialszom ezt az őrületet.

miért?

Ma nincs sok kedvem blogolni. Olyan lesz, mint mikor Fehérváron voltam. Alig fogom látni a kedvesm.
Megesett, hogy hétfőnként, hullafáradtan, csak miatta mentem Darknessbe. De soha nem bántam meg. De tagadhatatlan, hogy kevesebbet fogom látni. Most ez nem tölt el túl sok vidámsággal.
Hétvégénként is meló..Bár csak háromig. Csak.
Tudtam, hogy ez lesz, de nem voltam felkészülve rá.
Se arra, hogy 24.-én is dolgoznom kell majd.

Majd belejövök. A csapat aranyos, az emebrek segítőkészek. A munka nem túl bonyolult. Sőt, meg is fogom kedvelni. Csak most egy kicsit sokkolt ez a munkaidő. Majd ha lejár a próbaidő, még normális pénzt is fognak adni. Addig marad a bagó, jutalék nélkül.
Vannak sztorik is, de most egy kicsit lehangolt vagyok, majd később mesélem. Inkább szomorkodom egy kicsit.

Wednesday, November 09, 2005

menedék

Hihetetlen. Anno még én teremtettem le Rhilent, hogy mirét Chatel a hugával, mikor az a szomszéd szobába van. Most a HIk-ben háttal ülök a Kedvesemnek, és chatelnek. A geek-ség netovábbja, az elhidegülés csúcsa. Persze, nem úgy.
Nem voltam rég, ilyen állapotban, mikor blogot írtam. Talán a Fehérvári reggeli kómákhoz hasonlítanám. Fáj a szemem, és ugrál a monitor, de gépelek tovább, erősen, had csattogjanak a billentyű. Közben MSN ablak követel szűntelen. Nyissam meg, s válaszoljak, mert ebből él. Vicceseket mondok, amik eröltetett semmiségek, már évek óta. Amit meg komolyan gondolok, s annak szánom, hogy hallják meg, elsikkad a mindenaposság mocsarában. Interneten, élő szóban, akármi is legyen az. A világom is virtuális álom, s benne álmodom tovább. MIért írom ezt? Mert nem érdekel senkit, s pár hónap múltán már vége is. Egy emlék addig él, míg valaki törődik vele. Ide írtam az életem, néha. Nem törődtek vele. A sorok köött olyan emlékeket temettem el, amik fontosak, s meghatároznak. Emlékekből építettek fel, az álomgyárban.
Tudsz követni? Nem kivételesen nem csak te, Kedves. Akárki. Aki eléggé merész ahoz, hogy idetévedjen.
Arra gondoltam, hogy megadom Jhonnynak a blogcímet, és itt utalok rá, hogy adjon ritkát, mert engedtük nyerni. Ahogy azt meg is ígérte. De nem fogom. Ha nem ígérte volna meg, akkor is engedtük volna nyerni. Meg tahóság. Igen, sok dolgot tartok bunkóságnak, amit mások magátol értetődőnek tartanak. PL.: Apám, amikor undorító mód a magánéletemre kérdez. De ez csak egy. Minek is írom le, úgysem változik semmi, úgysem hall senki. Nem kell.
Nem kell.
Tisztelek mindeki mást, hallod, Benkő. Te csak elfogadsz, s leszel kevesebb nálam. Mert aki csak elfogad, az cinikusan, önmagát felértékelve emelkedne mögénk, de nem tud, s a kicsinyessége húz a mélybe. Ha nincs kölcsönös tisztelet, nincs elfogadás, nincs semmi se. Igen, tudom, hogy nyelvtanilag nem helyes.
Fáradt vagyok csupán. Semmiség az egész, mindennapos. Csak éppen múlok el. Mit hoz a holnap? Sosem érdekelt. Mindig a mában éltem? Korántsem. Csupán nem féltem a holnapot, soha nem tettem. Mindig elfogadtam tetteim következményeit, mégha fájva is. Aki csak a holnappal törődik, az fél magátol, s túlzottan óvatos.
A múltamban élek? Gondolhatnád, s jogosan, ha a blogot kérded. Igen, a blogom a múltban él, mindig is annak szántam. A fájó, vagy érdekes emlékek nyughelye, félők lettek. Egy hibát azonban elkövettem, de nem baj. Miszerint idióta címeket adtam meg, s nem illő sírtáblát. Így nem kérhetem ki a félőt, hogy elbeszélgessek vele. Mit hoz a Pí? Nem tudom. Majd ha kiolvastam a P&P soron következő darabját. Alig van hátra húsz oldal.
És csináltam paklikat. Egy anti-tremere-t, és egy anarchot. Olyat, amivel én is játszanék, de Gillz vámpírjaival. Sajnos rájöttem, hogy Violet bishop, így nem mehet el anarchnak. De mégsem veszem ki. Csak.
És még Kolát neveztem jóságos kiskutyának. Kár, hogy csak én.
A víztükör háborog, a hurrikán lecsap, Balázs kókadozva gépel tovább. Pszichológusok ( Igaz, GP) ajánlják, és alkalmazzák, hogy midnent leíratnak, amit gondol a beteg. S egyszercsak magárol kezd el írni, rajzolni. Én is ilyesmit csinálok most. Mint a "hatodik érzékben. Csak az a veszélye, hogy mikor helyesírás ellenörzök, újbol elolvasom, s megjegyzem, hogy "jéé, ezt én írtam?". Ezért most nem ellenőrzöm. Csak. A munkáimat se szeretem újra elolvasnié. Azért olyanok, amilyenek.
Hm, én szóltam a Kedvesnek, hogy mehetnék, s most én tartom fel. Hagyjam abba? Ritka az ilyen pillanat. Ma háromszor blogotlam. Na és? Egyre ritkábban fogok, munka miatt. Hú, belelendültam, a billentyűzet ropog. De követel az MSN is. Szar program, utálom. MIRC, ICQ jobb. De ez van. a multi, a corporation bekebelez mindent. És igen, belefeledkeztem ablogolásba-úr lettem.
Szeretsz még?
Én nagyon.

Számoljunk

Tegnap kb. kilencre értem haza, hullafáradtan. Talán az eltúlzott aggodalom, egy kis munkahely miatt izgalom, vagy a kissé korábban kelés tehetett róla. Meglátom, hogy ma mi lesz, hisz ismét korán ébredtem, s keltem. Lehet, hogy vissza kéne szoknom az esti fürdésre, hiszen ma reggel alig volt időm. Hajat tudtam mosni, de borotválkozni nem. Most borostás volnék. De jó is az úgy, állítólag kifejezetten jól áll. Mondjuk, majd megpróbálkozom a szakállal. de néha este annyira fáradt vagyok, hogy gyakorta ennis sincs energiám, nemhogy fürdeni.
Holnap pedig munkába állok. Már holnap. Ma a délelőttöm a különféle adminisztrációkkal telt. Aláírtam egy munkaszerződést, nyugdíjpénztárba léptem, elmentem az APEH-hez, hogy start-kártyát igényeljek. Sajnos ez utóbbi nem sikerült, amíg tanulói jogviszonyom van, addig ilyet nem kaphatok, és a munkáltató elesik mindenféle kedvezménytől. Remélem nem fognak nagyon utálni érte. Mindegy, a szerződést már aláírtuk. Libris pólót is kaptam, bibíí. Ja, APEH után elmentem egy aranyos dokinőhöz, hogy állapítsa meg, hogy eladói munkára alkalmas vagyok. Kicsi a világ! A dokinő egyik lánya is a KJF-re járt, és ő is utálja. Szerintük is az egyik leg-unfairebb iskola. 99/77-es vérnyomásom volt. Az normális, sajnos. Íme a végső bizonyíték, hogy nem vagyok vámpir. Persze, csak vérpöttyöt költöttem, de ez más tészta. A vizsgálat közben telefonált, és olyat mondott, hogy "Itt van nálam egy fiatalember, eladó lesz, de nem sokáig"..Hehe. Lehet.
Kedves tegnap megint nevetettt, és jobb kedvű volt. Szeretem a mosolyát (is). De moziba is voltunk, habár egyik olyan filmet se néztük meg, amit előzetesen kinéztem, de nem gond. Így a Jodie Foster thriller, vagy a Zorro helyett a "The Corporation"-ra ültünk be.
Nos, előzetesen egy Farenheit 9/11 szerű dolgot vártam, és nem csalódtam. Gyakorlatilag a Farenheites, "amcsi" ellenpropaganda irányvonalat követte. Az elején egy kis Moor-os Bush ellenzés, ami szerencsére abbamaradt. De jól körüljárják a dolgot, és majd´ minden oldalról megvizsgálják a multikat.
Akinek tetszik az elfogult, szubjektív, manipulált "ál" dokumentumfilm, az néze meg.
Nekem tetszik az elfogult, szubjektív, manipulált "ál"dokumentumfilm.

Hm, nem kéne fáradtnak lennem. Tulajdonképpen kezdenek elcsitulni a dolgok. Van munkám, mindjárt kész a lakás ( mindjárt= max. három hónap), van egy gyönyörű barátnőm. Az apám nem hívott négy napja ( négy nap= három napnyi jókedv). Hétvégén nekiállok a live-nak, és kidolgozom/megírom. Ha lesz rá időm és energiám, mindenképp. Mivel nem lesz focimeccs, ezért az idő mindenképp áll. Energia? Meglátjuk, mennyit vesz ki belőlem a meló. Sajnos egyvalamiről 99%, hogy le kell mondanom. Ez pedig a színitosz. Hiszen nyolc órában fogok dolgozni, s akkor az első feléről mindenképp lekések. Azért még színjátszósnak vallom magam. Jajj, ha már színkör! Anna, a folyósói ( amúgy eléggé csinos) leány még régebben mondta, hogy szívesen jönne. Ajánlottam neki, hogy legalább a Gyűrűk Urát olvassa el. Nem tette, de azért lelkes, és jelentkezett Aldarionra ( Az SMS-ében "Albarion". Nem gond, néha én sem igazodok el a toilkenita geek-ek birodalmában). Szegény. Remélem Cue egy kicsit átírja a darabot, mert amit én olvastam, az ..borzalmas volt. "Lábaim alatt feszülő gerendák" vagy valami hasonló. Nem bírtuk az olvasópróbát nevetés nélkül végigcsinálni. Mindegy, maga a cselekmény/darab hidegen hagy. Rég nem olvastam egy ennyire pátoszos, nagyon elszállós cuccot.
Ma nem tudom, mi lesz a további program. Azt hiszem, megvárom, míg a Kedves netközelbe jut, utána hazamegyek ebédelni. Majd, hogy Rack lesz-e a dologból, vagy sem, meglátjuk. Igazándiból össze kéne rakni egy paklit, de nincs kedvem. Úgyhogy meglehet, déluáni HIKelést fogok/fogunk rendezni. Mert odakint egyre hidegebb van, ma reggel három-négy fok volt a Fehérvári úton. Sajnos nem lehet vacogás s a nátha kockázata nélkül sétálni, Margitszigetre menni. Bár ezt már megjrátam Halloween próba előtt. Sajnos csak az én vérem Nordic, Gillzé nem. Vajon mikor fejlődött ez ki, hogy kedvelem a hideget, legalábbis jobban, mint a hőséget? örök rejtély, de tetszik.

Tuesday, November 08, 2005

Örvény

Olyan, mint egy régi Magic lap. Asszem egy dzsinné lehetett. A kártyán egy hatalmas víztölcsér képe volt, amiben egy törött árbócú hajó bukdácsolt esetlenül. No, valahogy így érzem magam. Nem, nem a hajó volnék, hanem az agyamban dübörög egy pörgő gondolat-tölcsér, melyben a hajóról lettörött ezernyi kis gondolat-szilánk pörög. A fedélzet maradékai.
Le kell csitítani a tölcsért, megzabolázni a hullámokat és kiengesztelni a dzsinnt. A hajóról menteni a menthetőt. Egyszerűnek tűnik, főleg most. Nekem. A célok világosak, mindig is azok voltak, de hogy miként tegyem, no, az már egészen más tészta.

Legalábbis illene megköszönni. Mirielnek, amiért futásra bíztatott. Így most (ismét?) van munkám. Könyvek között lenni jó, imádom őket. Valamiért tisztelem a Könyvet. Mindig is így tettem, és imádom a betűt, az írást, a könyvek gerincét, a lapok illatát. Eddig a Winetou- nagy indiánkönyvem volt a legfinomabb illatú. Öreg lapok szelíd illata.
Csak elég kevés a pénz. Belegondolván eddig minden interjúm, lehetőségem biztosabb anyagi lábakon állt, de az az igazság, hogy úgyis csak semmiségekre költeném a különbözetet. Mondjuk kártyára. Ebből a fizetésből amúgy is fogja futni rá. Szóval lenyugodván és tiszta fejjel belegondolván még félre is fogok tudni rakni belőle. Mondjuk attól függ, hogy az a bizonyos százalék mennyi.
Én, a Váci utcai libri- idegenynyelvű könyvesbolt eladója? Furcsa, soha nem hittem volna, hogy ilyen helyen leszek, de nem bánom. Az egyik leendő kollega, egy nálam talán fiatalabb srác, karján KORN-os csuklószorító. Nem lesz olyan rossz hely ez.

A tölcsér forog tovább. Nem az én gondjaim hajtják, mert azok alig vannak, elhanyagolhatóak. De azok is kezelhetőek, és rám tartoznak, illetve arra, kai kíváncsi rájuk. Nem fontosak. Ha csak ezek lennének, alig háborogna elmém tükre. A másiké hajtják.

Halld szavam, Kedves!
Ha a világod szép lassan összeomlik, s te legbelül önmagad marcangolod, nem leszel egyedül.
Ha süvöltő hurrikán tépi a valóság szövetét, s szilánkok röpködnek körülöttünk, és összeomlik a világ, nem leszel egyedül.
Ha önmagadban bújsz el, s remélve, hogy senki nem háborgat és bezárkózol, míg elmegyógyintézetbe dugnak, utánad megyek oda is.

Ilyen vagyok, ez vagyok. Hű eb, makacs kopó. Talán valóban kutya voltam egy előző életemben. A makacsabbik fajta. Kitartok, hallod?

Monday, November 07, 2005

Hétvége

Fura.

Péntek: A színitoszos emberek nagyja megbízhatatlan. Ha vki azt mondja, hogy jön, akkor lesz szíves legalább SMS-t küldeni, vagy telefont felvenni, hogy nem ér rá. Vagy jelezzék, hogy nem jönnek. Ketten tettek így, a..nem is tudom, kilenc emberből?
Nem lesz ez így jó, nagyon nem.

EB:
Nem írok konkrétumokat, csak három dolgot. Aki kíváncsi rá, az nézze meg az ide vonatkozó fórumokat..
Egy:
Ruben egy hülye. Ezt végre leírhatom..Ha valaki adja a szavát, akkor elvárom, hogy habozás nélkül betartja, és nem hezitál negyven percet, hogy hátbaszúrjon, vagy sem. Izgalmas parti volt, annyi szent..
Kettő: A külföldiek végig korrektek voltak, leszámítva a döntőt. Undorító volt, és gáz, amit ott műveltek.
Három: Az utolsó körben hagytunk egy embert nyerni. Én végig eldobáltam a nyerő lapjaimat, ha megblokkoltam, nem ütöttem agrát..Ha normálisan játszom, egész egyszerűen nem ejt ki. NAGYON jó leosztásom volt, végig, s tudtam pörgetni is a kezemet..Borgia simán kiejtette volna, akárcsak a nyümi Brujah. A parti után ez utóbbi elárulta, hogy volt még vagy két boon a kezében, s bármikor kipattinthatott volna még x vámpírt, és dobálta a felkeltés+intercepteket is a kezéből..Tulajdonképpen ezen az asztalon nekem 2 vp dukált volna.. De maradt a nulla, és nem bántam meg.

Jól éreztem magam, izgalmas volt. De szerintem az a Lugos Bélás póló nagyon gáz.. Azért majd bulikra felveszem, hogy mindenki lássa, mekkora geek vagyok..

Friday, November 04, 2005

Vannak emberek..

..akiket nem kedvelek. Ez így természetes. Csak az a baj, hogy néha ilyenekkel vagyunk kénytelenek sokat érintkezni. Mondjuk munka esetén. Mert jó hogy van ez a "tanítás", meg megbeszélés, de..

Páciens no.1:
Késett. Nő, és a negyvenes évei végefelé járt- mindenki tudja, hiszen igyekszik mindenkivel tudatni. Hogy ő 49 éves, és nem csak ezzel foglalkozik, hanem mással is. Meg hogy férje van, és..Közben megfigyeled, hogy valaha még csinos is volt. Igaz, az arca tele van ragasztószalaggal ( "szemölcs műtét"-árulja el), de ez nem von le az értékéből. Csak megöregedett. De hogy miért nem mondhatnám, hogy TÉNYLEG csinos, vagy atraktív? Nem a kora miatt.
Hanem mert beszél.
Az a típus, melyre odafigyelsz egy pár percig, és máris az életében vagy, megoszt veled mindent, rá akar venni mindenre. És beszél, ha a tanár beszél, akko is, ha a mellettem ülővel társalgok. Ilyen lehettem hét évesen, de talán még 14 évesen is. Az ember kinövi. Vagy nem. Nem gyerekesen kedves, hanem idegesítően sokat jár a szája. NAGYON. Ha lekezdek olvasni, nem zavartatja magát, mondja tovább.
Majd a szünetben odajön, és érdeklődik. Persze, ez csak álca, már nyomja is a kezembe a fehérnemű prospektust, hogy nézzem meg. Értetlenül bámulok vissza rá. Női fehérneműk. Láthatólag nem tudok mit kezdeni vele, meg is mondom neki, még udvariasan:
-Köszönöm, de nem tervezem női fehérnemű vásárlását a közeljövőben.
-De barátnőd csak van?
-Igen.
- Akkor mond meg neki..( fél órás beszéd, alig érinti a témát).
-Nem hinném, hogy ez itt most érdekelné.
-Akkor gyertek el, nőnapra lesz egy kiállításunk..(fél órás beszéd).
-Nem hinném, hogy ráérnénk..(mentegetőzés öt percben).
- Nem szokott fehérneműt viselni?-gúnyos kérdés.
-...De , de erre most nagyon nem ér rá.
Hörrr.. remélem keveset fogok találkozni vele. Természetesen a csoportban volt valaki olyan balek, hogy rávette. De a többiek összenézéseiből azt vettem ki, hogy ők is így vannak vele. Csak ne az ő kollegájuk legyen.

No.2:
Szintén késik. Őt inkább azt modnom, hogy beletartozik a sztereotíp gondolkodásomba. Férfi. Mikor betoppan, bőrkabát van rajta és szakadt farmer. Hosszú haját lófarokba fogja. Kb. ő is ötvenes, arcát ezer ránc szabdalja. Mikor megszólal..Érces, igazi pálinka és masszív dohányzás érdesítette hangon
-Őőő..Bocsi hogy elkéstem, de nem a szomszédból jövök. Szombathelyről, na.-azt hittem, részeg.
És úgy is néz ki, pedig színjózan. És nagyon..hogy is mondjam..a nép egyszerű gyermeke. Már ecsetelte, hogy milyen komáival fog üzletet kötni. Ha olyan egyszerű lenne. Hehh..Ő inkább vicces volt.

Ja, és hiányzik a Kedvesem, pedigcsak másfél napja láttam utoljára. No és hogy mit is jelent egy műkrizantén: Csak annyit, mint egy kis gesztenye, amiről már biztos meg is feledkeztél. Amit minden eddigi állásinterjúra magammal vittem, mert ha a zsebembe nyúlok, és kitapintom, máris jobb kedvem lesz, s kevésbé leszek feszült.

Wednesday, November 02, 2005

kis színesek

Sok kis színes emlék maradt meg az elmúlt hétből. Ezért most nem dátumosan, hanem szösszenetesen emlékezem meg.

Ellenőrzők

Megtaláltam pár régi ellenőrzőmet. A legtöbbet kidobtam, nagy kéj volt. Ugyanis valahogy mindig utáltam ezt a kis füzetecskét. De ami megmaradt..Vicces írások vannak egynémelyben. A kedvencem: "Balázs nyitott szájjal ásítozik az órán". Vajon hogy bírták ki nevetés nélkül a szüleim, amikor ezt olvasták? Vagy: "Balázs gusztustalan hangokat ad ki az órán". Nos, ezt még el is hiszem. Nem voltam egy könnyű gyerek, annyi szent. Mindenesetre volt ilyen is: "Balázs tanárát minősíthetetlen jelzővel illette, ezért osztályfőnöki intésben részesítem". Hm, erre emlékszem is. Ildikó néni, az of, legjobb barátnője volt a biológia tanár, és rá mondtam, hogy "Miért pont Julcsi néni, az a banya?". Tanulság: ne sértegesd a tanárod barátait! Egyébként Julcsi néni (is) egy angyal volt, és nagyon szerettem. Főleg, miután ő lett az osztályfőnökünk, miután Ildikó elment szülni.
Azt is meg kell jegyeznem, hogy habár minden ellenőrzőm tele volt intőkkel, mindegyik intő mellé jutott egy dicséret is. Sőt, általában nem volt év, hogy ne lett volna legalább egy igazgatói dicséretem, a mindenféle iskolai rendezvények miatt. Vagy biológiai, esetleg irodalmi versenyek miatt. Van olyan oldal, hogy kaptam egy intőt ("Balázs folyton beszél az órán"-ez évente legalább háromszor előfordult), és pár hétre (napra?) rá a másik oldalon már ott figyelt a dicséret. Ja, és ellenben anyámmal, én nem firkáltam össze az ellenőrzőm. Ő igen, megvan az övé is..Jah, a kedvencem: "Csúnyán beszéltem az órán"-saját kézzel véstem be. Illetve: vésették be. Akárcsak ezt: "órán elmentem a helyemről". De volt egy oldalas esszé is, amit a tanár írt, hogy otthon ne az órai feladatokkal gyakoroljunk a szüleimmel, mert nem tud mivel elfoglalni..Ja, meg hogy "Balázs a szünetben használta a pianinót, pedig tudja, hogy nem szabad". Ha már egyszer ott volt!

Barátnő-vita

Egy szép este után, fáradtan tértem haza a szokásos útvonalon. Hetes busz, majd metró. Ez utóbbin történt meg velem az eset. Már történt hasonló, és szerencsésnek mondhatom magam, hiszen tudom kezelni az ilyen "ugratásokat".
Két srác szórakozott, szokás szerint személyenként fél sor ülőhelyet elfoglalván. Miután megláttak, egy szerintem jól begyakorolt kiselőadást tálaltak, csak nekem. Az egyikük, kopasz, kisportolt, adidas dzsekiben, májer cuccban szólított meg, hogy tegyek igazságot. Miszerint a cimborája azt állítja, hogy etyegett a nővel, akit fel akart csípni. A másik erre fölkelt, és "odaállt", mire az én emberem összehúzta magát, és "pánikolt"
-Mit kell itt egyből fenyegetni?- vagy valami hasonló.
Mindegy, nagyot mulattunk, még én is. a sztorijuk közben többször változott, volt itt már olyan is, hogy az én emberem nője nyelvvel szilikonozta a másik csaj nyelvét, meg hogy már le is feküdt vele, illetve mégsem. Sajnos látták, hogy élvezem a showt, és leálltak. Aztán megpróbáltak beszélgetni.
-Tényleg, neked van barátnőd?
-Van.
-Szeretitek egymást?
-Igen- mondtam magabiztosan
- Az a fő. Gyerek, család? Mikor lesz?
-...- Nem rossz. eddig bírtam a tempót, s egy ilyen kérdésre csak trátam a karom. Egy ilyen triviális kérdéssel sikerült zavarba hozniuk, de a "lekésellek, mert megcsaltál"-lal nem. Azért válaszoltam valami okosat is a kartárogatás után.
- Várjuk ki a végét, ott még nem tartunk.
- De szeretnél, mi?- mielőtt erre válaszolhattam volna, leszálltak. Sajnos. Nem mondhattam meg, hogy igen. Csak nem mindegy, hogy mikor.

Maffia?

Ismét metró a helyszín. Nekem fájtak a térdeim (erről később), és ezért ültem. Szerencsémre (?) nem volt idősebb személy a közelben, ezért ülhettem tovább. Egyszer csak, felszáll két munkaruhás ember. Az egyikük egy igencsak megtermett, fele arányban konditerem fialta izomzatú ( másik fél: kocsmai verekedés fialta izomzat) ember. Olyan késői húszas lehetett. A másikuk jellegtelen cimbora. Eme, kopasz, személy sírva mesélt. A metróban, a csúcsforgalomban. Sírt.
Meghatott, megérintett. Nagyon régen nem hallottam férfit sírni, s elkeseredve magyarázni. Természetesen nőügyre gyanakodtam, s csak szófoszlányokat sikerült kivenni a beszélgetésből. Különben sem illik hallgatózni. Én pedig kíváncsi vagyok nagyon. Végül, miután már gátlástalanul füleltem, leesett, hogy halálos fenyegetést kapott, és barátait is bántották, ezért bukott ki. Biztos volt benne, hogy a maffia volt, és neki vége.
Nagyon érdekes élmény egy ennyire nagydarab, erős férfit sírni látni. Mikor leszállt támolygott, és teljesen erőtlennek tűnt. Nem olyannak, akitől félni kéne. Ennyit a "bunkó izomagyú" sztereotípiámról. Egyébként továbbmentem, mert hatkor volt a találkozó, és már ott lettem volna öt perccel előbb, amit nem akartam. Így a klinikáknál leszálltam, ahol az említett úriember. Remélem azóta megoldódtak a gondjai ( s pozitív irányban).

Dühös

Ha már említettem azt a találkozót. A Samhain megbeszélésre tartottam. Ugyebár még mindig azt hittem, hogy ebből nem lesz semmi, s cinikusan már készültem rá, hogy mivel fogom vigasztalni a Kedvesem a kudarc miatt. Ami egyébként nem az övé, de őt bántaná a legjobban. Ez teljes mértékig az úgynevezett mtt kudarca. Két hónapjuk lett volna, hogy helyszínt kerítsenek, de az utolsó héten kaptak észbe, hogy lépni kellene. Utánanéztem, s valóban a Kedves úgy vállalta el az esemény lebonyolítását, hogy helyszínnel ne ő törődjön. Hanem más, akárki. S ekkor, még szeptemberben, többen biztosították róla, hogy "persze, elintézzük"- vagy valami hasonló. S most, hogy nem volt helyszín, természetesen Gillzen csattan az ostor.
Jő Ana. Már ülünk egy darabja a teázóban, s tervezünk-szervezünk. először is, szinte köszönés nélkül, vigyorogva közli ( köszöntésképp?) " Szóval itt vannak akik nem szervezik a halloweent". Itt kis híján visszavágtam volna valami csípőset. Majd olyan kedvesen-negédesen dorgálta le a hamvasszőke hölgyet, hogy ha már elvállalta, akkor miért nem foglalkozik vele. Majd elmagyarázta, hogy már nem mérges, és elege van, hogy neki kell ezzel foglalkoznia. Holott nem is lesz ott. Eztán befejezte egy már-már leb***ással, hogy vegyen már Gillz telefont, mert ő ( azaz Kriszana) így szeret beszélni. És különben is.
Nem is mondok semmit. Egyrészt mert elfogult vagyok, s nem lennék objektív vitapartner, másrészt meg nem érdemes. Ahogy elnéztem, nekem esett a legrosszabbul. Azt hittem, Ana ismeri annyira Gillzt, hogy tudja, emilen, priviben bármikor el lehet érni, de még otthon is, ha ég a ház. Erre az volt az érve, hogy "pl.: ha xy-nak küldök emailt, ő csak két hét múlva nézi meg, és ezért nem szeretek így kommunikálni" Persze xy valós személy, csak elfelejtettem, másrészt ez nem szó szerinti idézet, de lényegét tekintve így volt. Tehát, ha mondjuk valaki nem válaszol azonnal az emiljeimre, akkor senki sem fog..
Haragudtam, de visszanyeltem a haragom. Nem lett volna értelme vitatkozni. Mindenesetre az eseményt követő napokban Gillz megjegyezte, hogy mikor Ana elment, eléggé "csúnyán" néztem utána. Vajon mert fáradt voltam, vagy mert..
Mert.

Pénteki szakadék

1.- telefon

Mert pénteken Fehérvárra kall mennem. Hiszen kell az a kis matrica a diákomra. S mivel tudom, hogy mostanában viszonylag későn ébredek, beállítom az ébresztőt, hogy keltsen időben. Ezzel az a gond, hogy ha ilyen fortélyhoz nyúlok, akkor rendszerint felébredek hat előtt. És akkor még szerencsés voltam.
Ugyanis évekig, mikor ingáztam, egy régebbi telefonom ébresztett. Hangos volt, kellemetlen volt. Ijedve ébredtem a hangjára, s rettenetes érzés volt. Ezért mindig előbb felébredtem, nehogy erre az ijedségre keljek. Így eshetett meg, hogy ha fél hatkor kellett kelnem, akkor már négykor fent voltam. Sajnos ez a két éves kondicionálás hatott. Most, beállítottam 7:20-ra az órám, s fent voltam öt körül. Visszaaludni? lehetetlen. Mert felébredtem tíz perccel később, azt gondolván, hogy mindjárt csörög a telefon. Így hallhattam, hogy anyám készülődik fél hatkor, majd az öcsém, majd én is felkeltem. Nem volt jó élmény, hiszen tudtam, hogy kemény napom lesz.
Igazam volt.

2.-Sznjátszó+Fehérvár

A kettő összefügg. Mert egész nap rohantam. Ha lehetett volna fel-s alá járkálni a buszon, akkor akképp tettem volna. Hiszen nem csak a matrica kellett, hanem valahol fénymásolni is, mert az elektromosban elromlott a gép, s ki tudja, mikor érek vissza. Ezért elrohantam a megfelelő irodába ( hosszú sor), majd a jegyzetboltba. De közben muszáj volt egy önéletrajzot is elküldenem. Leültem az egyik kolis gép elé, aminek az állapotáról a billentyűzet mindent elmond: alig látszott egy-egy betű a gombokon. Lassú volt, nagyon lassú.
Majd szerencsémre, a jegyzetbolt nyitva volt. Fénymásoltam, és rohantam vissza a buszpályaudvarra. Ott szembesültem azzal, hogy a busz sofőr nem fog visszaadni ötezresből, és pénzt kellett váltanom. Természetesen a közeli újságos nem tudott. Se a büfés. Volt kb. öt percem a busz érkezéséig, de végül szerencsésen megoldódott a helyzet. Stressz a köbön, csak nem tudom, minek.
Majd a hidegzuhany. Voltam nagyon sokszor fáradt, kikészült, de megtartottam a beszédtechnikát. Mindig készültem rá, nyomtattam, fénymásoltam ( gyakran saját pénzből, mint most is). Most a többiek fáradtságára hivatkozva elmaradt. Kijött rajtam a napi stressz, és sokáig csak szótlanul, magamba zuhanva ültem az egyik padon, a többiektől távol. Nem volt értelme annak a sok bosszúságnak, amit a fénymásolással szereztem. Gondolom, látszott ez is.

3.- Segítség? Kösz ne!

A buszon ismét utolértek, s plusz bosszúságot szereztek drága rokonaim. Most a nagyanyám. Talált a postaládájában egy szórólapot, ahol egy munkát hirdettek. Ő úgy gondolta, hogy ez milyen jó lenne nekem, és felhívta a céget, akikkel beszélt is a nevemben. Majd felhívta anyámat, hogy megmondja neki, mire jutott. Ő aztán felhívott engem, hogy hívjam fel a céget ezen és ezen a telefonszámon. Éppen a buszon ültem, ami tömve volt, és oldódtam a sikeres fénymásolás ízében. Aztán telefonálgattam, szó szerint lemerülésig.
Először is: Soha nem kértem a nagyanyám hogy szerezzen nekem munkát. Főleg ilyet ne. Vajon mikor fogják már fel, hogy ELEGEM van abból, hogy irányítani akarják az életem? Ennek családi hepaj lesz a vége, s jól meg fogok bántani valakit. És még élvezni is fogom.
Másodszor: Ha segíteni akar, akkor előbb engem hívjon fel, s ne beszéljen a nevemben. Felfoghatatlan, hogy miért nem engem keresett előbb. Majd a "tárgyalás" után, miért az anyámat hívta? Ez nekem teljességgel elfogadhatatlan. Mintha a középkorban lennénk, amikor a fejem felett döntik el, mit fogok csinálni. Mi lett volna, ha minden oké, és én elutasítom az állást?
Harmadszor: rosszak voltak a telefonszámok. Ráadásul előtag nélkül adta meg őket anyám, s én törhettem a fejem, hogy most 06..harminv? Egy? Hetven?..Kipróbáltam minden lehetséges kombinációt, de nem nyert egyik sem. Természetesen anyám nem volt mobil közelben. Elment ebédelni, s a készüléket az irodába hagyta.
Elegem van.

4.- K5

Mennyire távolinak tűnt a dolog! Amikor kellemes jazz-t hallgattam tele hassal, indulásra készen! Mintha aznap soha nem voltam volna Fehérváron, de még színjátszón sem. Mindegy, indultam a K5-re. Szokás szerint pontosan érkeztem, s a Kedvesem késett. De nem hánytorgatom fel neki, mert ez szokása. Nincs órája, és különben is, lányból van. Lehet rá ezért haragudni? Amúgy meg nagyon szép volt, fényképeztem is. sajnos nem hagyta magát, de bosszúból most háttérkép lett belőle, he-he.
A buli..mondjuk úgy: egy jó kezdés után ellaposodott. Az "űrmajmok" még nagyon jó volt, most hallom őket először. Aranyos banda. Majd ugráltunk egy kicsit, ismerkedtünk, beszélgettünk. Volt kicsiny csapatunkban még egy japán gyümölcs, és egy boszorka is ( ezért mit fogok kapni). Kár, hogy annyit dohányoznak, annak ellenére, hogy valaki azt mondta, hogy " jó pasi kell hozzá" -mármint a leszokáshoz. Mindegy, egyszer halunk meg.
Majd késtek. Másfél órát. A performance, a Goteki. Nem volt jó a zene, és ahol jó volt, az a hely kicsi volt. Igen, a kisteremben eltöltött, nagyon szűkös órák voltak a legjobbak. Annak ellenére, hogy térdig állt a sör a padlón, füst volt, és nagy lökdösődés.
A Performance jó volt, bár az a leszbi-fétis szerintem is erőltetett volt. Mondjuk jól nézett ki, de azért nyugodtan ki lehetett volna hagyni. Alig volt funkciója. Emke tényleg zseniális.
Az utolsó táncolásnál egyébként azt hittem, hogy Marvint valaki nagyon meg fogja verni, de végül nem történt komolyabb atrocitás. Kis teremben így szeletelni. Egy embert talált volna el, és szétszedik. Szerencsénkre tőlem távol volt. Mert ha elér hozzám, akkor legalább két emberen gázol át, többek között hölgykoszorúm pár tagján.
Az utolsó két órát, ettől eltekintve, nagyon élveztem. Igaz, állni alig-alig tudtam már, annyira fájtak a térdeim. Pár percnyi üldögélés azért sokat segített. Miriel eléggé elpunnyadt, vagy csak nem tetszett neki a tömeg, s a zene. Bence jó Dj. A Goteki meg nekem nem tetszett. Bár ezzel nem voltam egyedül..

5.- Fájdalom és hideg

Hangzatos cím, nemde? persze, semmi horror, csak a térdem, és a "hajnali frissesség". Hazakísértem a hölgyem, majd elindultam hosszú utamra. Az éjszakai hetesre fél órát kellett volna várnom, úgyhogy mentem az éjszakai hatossal. Az elvitt a nyugatiig. Csak azért nem szálltam le előbb, mert egy kicsit elaludtam..Az Oktogonnál ébredtem fel, arra, hogy mennyi ember szállt fel. Gondoltam, nem kéne a Moszkváig aludnom, úgyhogy felkeltem, és sikerült eltalálni a helyes megállót.
Ahol az ötvenes volt az egyetlen opcióm, mint mindig. Sajnos, az utolsó buszra kellett volna várnom fél órát. Addigra nagyjából lefagyott a fülem, és eldöntöttem, hogy fájdalom ide vagy oda, nem fogok harminc percet kibírni a megállóban álldogálva, és elindultam gyalog haza.
Az első pár lépés rossz volt, de végül túllendültem a holtponton. erőltetett menet a pesti éjben. Harminc perc alatt nagyjából megtettem a távot, s a busz az Árpád-hídnál ért be. Hideg volt. Annyira, hogy kapucniba kellett bújnom. Úgy nézhettem ki, mint Bulcsú gonosz énje a Kontrolból. Bőrkabát, kapucni, eszelős tekintet. A legjobb pókerarcom vettem fel a földről, ami nem barátságos. De hazaértem, és beleájultam..majdnem a mosdókagylóba, majd wc-be, de végül az ágyamba sikerült.

Egy este a Szigeten

Mert ugye a telefon a barátunk. Különösen akkor, mikor a K5 végett alszom, s megcsörren a drága. Üzenet Áfitól, hogy fél ötkor a Margitszigeten, Shamhain megbeszélés. Oké, de most már kikapcsolom ezt a fránya készüléket. Aludjak.
Másnap hideg volt egy kicsit, és ünnepnap, tehát jóval a megbeszélt idő előtt indultam el, nehogy elkéssek. Oda is értem, de vagy negyed órával a megbeszéltek előtt. Mit tegyek, minden jármű jött. Elhatároztam, sétálok egy kicsit, míg ideérnek. Nos, fél ötkor még sehol senki. Hm, elkezdett csilingelni bennem valami, úgyhogy felhívtam Áfit. Nem szoktam azonnal hívogatni, hiszen késhet a nép, de most valami miatt mégis telefonáltam. Hát mit mondjak, a hatodik érzék működött.
Ugyanis küldött egy második sms-t, ami nem jött át az éteren. Ezek szerint hatkor találka náluk, ne kelljen fagyoskodni. Ami logikus is, de most mi a fenét csináljak? Hiszen Gillz fél hatra, azaz egy óra múlva mégiscsak ide fog jönni, lévén nehezen lehet elérni. Hát jól van, úgy is keveset láttam a szigetből, sétáljunk egy nagyobbat.
Végigjártam a rét mellett, az állatokig. Láttam részeg németeket bringó hintózni, madarat, virágot, naplementét. Szép volt, és nekem nagyon szükségem volt már erre. Egy órányi nyugodt bandukolásra, egyedül. Nyugodtság, kellemes idő (egyeseknek hideg is lehetett), és béke. A parton mentem vissza, na ott már nekem is hideg volt egy kicsit, de nem gyorsítottam. Kiélveztem az este minden mozzanatát, mélyen beszívtam a csípős levegőt, s kedvtelve figyeltem a rezzenéstelen víztükröt, s a fény-vízeséseket. Természetesen erről a Kedves jutott az eszembe, s rájöttem, hogy szeretném megosztani vele ezt az estét, folyót, fényeket, utat, madarat, hulló falevelet, kavicsot, mindent.
Na ekkor kezdtem el egy kicsit gyorsítani lépteimen.
Csodák csodája, már fél hat előtt ott volt, lévén nem otthonról jött. A keze jó meleg volt.

Szorgos Hétfő

Nem volt semmi. Először is a nagyi telefonált, hogy leszünk szívesek a muskátlijait átvinni hozzánk, telelni. Kár, hogy jövő hétre kérte, de ha már eszébe jutott, ám legyen. Szóval átmentünk, muskátlit fel. Volt ott egy kis csoki is, nekünk félretéve. Kár, hogy túró-rudi volt, amit ugyebár hűtőbe kéne tartani. Nem is volt jó íze.
No, utána elmentünk a Nagypapa urnájához, vittünk egy szál krizantént. Majd átmentünk, meg szerettük volna nézni a lakásom. Sajnos zárva volt, de a helyi erő megígérte, hogy csütörtökön majd be tud engedni. Most is beengedett volna, de nem volt kulcsa. Utána hazasétáltunk. Anyám még akart venni szőlőt, de lebeszéltük róla.
Ebéd után szétkaptam a gépet, s lecipeltem. nem hittem volna, hogy ilyen könnyen szétszedem, de ismét sikerült alábecsülni magamat. Hmm..nem kéne ezt eltanulnom tőled.

Shamhain- fejetlenség

Nem értem. Nem értem, hogy ha valaki rábólint, akkor miért változtatja meg a véleményét az utolsó pillanatban. Miért van az, hogy a gondos szervezést sikerül felrúgni a rendezvény előtt három órával? S akkor találjak ki én mindent. Köszönöm! Remzymamának délután háromra jutott az eszébe, hogy nem fogok beférni a kocsiba. Igaza volt, de erre miért akkor jött rá? Ha egy kicsit gondolkodott volna, akkor nem kellett volna mentőötletek után kutatni. Ezt is nekem kellett megoldani, ezért tartanak, vagy mi?
A másik gerinctelen kijelentés az szintén ekkor ért. Mikor valaki fórumon benyögte, hogy inkább akkor az mtt térítse meg a benzinpénzét, különben nem viszi haza a gépet. Ez elég undorító volt. Elvállalok valamit, és az utolsó pillanatban zsarolok, mikor már szinte esélyünk sincs változtatni. Gerinctelen.

Shamhain- szorgolódom tovább.

Nem hittem volna, hogy a szereplésen, és némi technikai segítségen túl fogok mást is csinálni. Mekkorát tévedtem! Én lettem a rakodó-munkás. De előreszaladtam. Gumipók volt oly kedves, és elvitte a gépet ( és engem), bár némi bonyodalom árán. Természetesen a bonyodalmat "nő"-nek hívták. Mindegy, megoldódott.
Lecipeltük a gépet ( én a giga-monitort), s hajrá! Természetesen a Dózsa György útig tudtam követni, merre is vagyunk, majd elvesztettem a fonalat. Szerencsére kedves sofőr uram nem, így hamar odaértünk. Ahol nem volt parkolóhely, így illegalitásban megálltunk, míg kidobáltuk a cuccot. Két hangfal, erősítő, gitár, monitor, gép, kacatok ( értsd: kábelek, klaviatúra, egér, hosszabbítók). Gumipók aztán gyorsan elhajtott, és normális parkolóhelyet keresett.
Jómagam meg egy, azaz egy darab hangfalon kívül felhordtam mindent. Az ott lévők székeket tologattak, termet rendeztek. Természetesen a fő helység tele volt székekkel, szép sorban. Asztal alig. Mindent mi rendeztünk el, toltunk, húztunk. Hmm, akartam én ezt?
Miután háromszor variáltuk át a termet, és pakoltuk át az egészet, befutott pár nép. Többek között Remzymamáék is, egy kb. 30-40 kilós tökkel. NAGY volt, és jópofán kifaragva. Remzy már sápadt, hogy miként fogjuk mi ezt felvinni. Nagy nehezen kivette a kocsiból, és elkezdett forgódni. ekkor ment fel végleg bennem a pumpa, és dühödten kiragadtam a kezéből, és felvittem egyedül. Olyan érzésem volt, mintha oviban lennék egyedüli felnőtt.
A buli végére akadt segítségem. Ugyanis a srácok mégsem erősködtek azzal a fránya pénzzel, ráadásul útban is voltam nekik. Úgyhogy nekem már csak a gépház jutott, a monitort jótékonyan elvállalták tőlem. Igaz, a tököt megint nekem kellett leemelni, le is esett a teteje, csinos, hányáshoz hasonlító foltot hagyván. Mindegy, éreztem, hogy akkorra már alig bírom. Kifáradtam, na.
Hajnalban egy Suzukiban, mint heringek robogtunk haza, és felhordtuk a cuccot. Munkaszolgálat vége.

Egy lábujj

Hihetetlen, hogy mennyire le tud lombozni egyetlen lábujjam. Hiszen most véletlenül ráléptem a hosszabbító kicsi piros gombjára, s ahogyan az a Dextrerekben szokott lenni, elsötétült a képernyő. Úgyhogy gyorsan hallgatok is valami értelmetlent. Mondjuk Dive-ot.

Shamhain- szereplés

Egy kicsit tartottam tőle, hiszen Brandírról még mindig semmi hír. Így, a próbákon kellett neki elmagyarázni, mikor mit és hogyan. Ráadásul Áfival a végső jelenetünk is csiszolásra szorult, de megoldottuk némi, mondhatni hajtűnyi segítséggel.
Ja, és nagyon sokat dobott a latba Gillz versbe szedett köszöntője. Már az megadta a hangulatot, és után a Rapsody már mindenkinek odafagyasztotta a vigyort az arcára. De senki nem hajolt meg, sötét-tünde udvar volt ez.
Meg kell vallanom, hogy nagyon jól sikerült a szereplés. Az emberek élvezték, s az elején azt hitték, hogy itt valami punnyadt, szavazós dolog lesz. Pedig.. Igaz, az első gyiloknál egy kicsit túl hangos volt a zene, s nem lehetett érteni Esghal átkait, és csak néhánynak esett le, hogy Miriel mitől fuldoklik. De azért ment a show. A geek szekciónak meg kommentáltam az eseményeket, mert nem nagyon hallottak.
Brandírral meg nagyon ment a dolog. Igaz, egyes részegebb elemek megpróbáltak a jelenet szervesebb részei lenni, de az interakció nem vált a produktum kárára. Néha vissza kellett fognom magam, mert szerepem szerint vesztenem kellett, de úúúgy viszketett a tenyerem a szóváltásoknál. Remélem nem nagyon látszott, hanem inkább a tehetetlenségem. Jó néhányan nem hitték el, hogy improvizáltuk az egészet. Tetszett a közönségnek, és az a fő.
A vége is jó volt. Zsenik vagyunk.

Shamhain- a buli

Nos..Át kell értékelnem az mtt-s magatartást. Ez is pontosan olyan, mint a szervezés. Kaotikus. Az elején, Áfi blokkjánál fanyalognak az emberek, hogy nekik ez nem tetszik. Táncolunk kb. öten. Oké, utána Gumipók rajzfilmes blokkja meg az őrületbe kergette őket. Tomboltak, vonatoztak, mittomén. Tüntetőleg elvonultunk. Ez hihetetlen, miért nem mennek ezek inkább egy suli-bulira? Mindegy. Egyébként semmi bajom nem volt a rajzfilmzenékkel, csak ugye az alkalom nem volt éppen ideális. Ráadásul majdnem tönkrevágta az utolsó jelenetek.
Majd jött az egyetlen, komoly hiba az egész este folyamán. Arden vendégszereplése. Nem tudom, ki engedte, hogy ő és a haverjai csinálják a zenét, de nagy hiba volt. Szinte mindenki menekült, szerintem rajtuk kívül mindenkinek fizikai fájdalmat okozott zenéjük igénytelensége, és ottléte. De legalább negyed óra múltán kirúgtuk őket. Hosszú negyed óra volt.
Majd megint sikerült felbosszantani. Sokan dallamosabb, táncolhatóbb zenét kértek. Gillz odaült a gép elé, és ilyet játszott. Tiamat, Miranda, Anathema, etc. Mindre lehetett táncolni, és mind "populárisabb" szám volt. Persze, senki nem jött be, a kemény magon kívül. Volt hat-nyolc ember, akik jól érezték magukat, a többiek meg fanyalogni tudtak, de ha a kedvükre tettünk, kerestek más fanyalognivalót. Vagy csak túl fiatalok voltak, nem tudom ( kétlem).
Ha már a buli- Kriszana megjegyezte, hogy "Ugye te engem utálsz?". Nos, nem. Nem ismerlek, és eddig max. háromszor találkoztunk. Ebből a legutóbbi alkalom ( lásd fentebb) nem volt túl rózsás. Utálni? Korántsem. Utálni egy ismeretlen embert, akiről jót-rosszat hallottam, hiba volna.
És a smink..Sokan fényképeztek, a szemem majd kifolyt a helyéről. A tükröket bölcsen kerültem. Hajnalban fél óráig dugtam a fejem a csap alá, de csak nem jött le teljesen. Szofi, gratula, nem tudom, milyen festék volt. És nekem mostantól ne mondja egy nő sem, hogy "félti a sminkjét". Nem jön le az olyan könnyen. Még szerencse, hogy nem kellett rúzsoznom. Az lett volna csak a pláne..Sokat kell innom, hogy legközelebb ilyen sminket tegyenek rám. Csingi lájvon majd még lesz smink, de egészen más.
Ellenben végre láthattam a Kedvest az álarcban. Vajon miért jutott ő az eszembe, amikor megláttam a maszkot? Ja, és aranyos jelenet volt, mikor Zsuzsi kunsztolt a fényrudakkal, és az a.. khm..egyén megpróbálta utánozni. Nem ment. Na, őt nem kifejezetten kedvelem, látod Ana, mert ismerem több éve, s tudom, miért rúgták ki az összes live vampire közösségből. S tiltották ki az országos live-okból. Féltem tőle, hogy csinál valami baromságot.
Summa summarum: ÉN jól éreztem magam, s láttam, hogy a közelebbi ismerőseim is. A fanyalgóknak meg azt tudom mondani, hogy legközelebb egy kicsit engedjék lejjebb az orrukat, és próbáljanak meg lazítani.

Muzík

Gazdagabb lettem két cédényi mp3-mal. A kedd délelőttöm ( mert ugye hazaértem negyed négykor, és fent voltam tízkor már..) és délutánom nagyrészt arra ment rá, hogy szelektáljak, s kidobjak 200 megányi zenét. Azok nem kellenek. egyrészt mert már megvannak, másrészt meg nem tetszenek annyira. Pl.: Az industrialosabb része. Azért egy-két vékony kiskutya megmaradt, akárcsak egy Dive. De a többi, ill. a nagyon future popos cuccok ugrottak. Főleg Gillz részlegét cenzúráztam. Áfinál is akadt egy-két "szörnyeteg", de ott aránylag több volt a kommersz dark. Az tetszik. De így is maradt kb. hatszáz megányi cucc. Azt hiszem, meg fogom kérni őket, hogy írják ki a komplett anyagot cd-kre, ill. másolják le a hozott cd-ket.