basszus

Nos. Úgy tűnik, hogy nem fogja senki sem olvasni, mit írtam szentestén. Ez van. De!

-HIK..Nincs ma nyitva. Miért? Nem normális munkanap van most? ÉN dolgoztam egész nap, miért nincs HIK? Fene essen beléjük.
-Kedves vidéki kollega. Legközelebb ne oktasson ki olyan dolgokról, mikhez ön sem ért. Én igen, nem kell hatodszor is elmondani, mit akar. De amiért kérem, sőt könyörgöm: NE FOGYASSZON HAGYMÁT, MIELŐTT VELEM BESZÉL! Majd elájultam, oly´ büdös volt a lehelleted, haver! Legközelebb nem kapsz könyvet, vagy softwaret, bár kétlem, hogy tudnád, ez mit jelent..
- Miért? MIért akkor jönnek hozzám a szép és "szende" kislányok, mikor van egy kapcsolatom? Már megint. A metrón invitáltak buliba, mégpedig a születésnapos személyesen. Bezzeg ha nincs nőm, akkor meg rám se hederít senki. Ez már a második, vagy harmadik konkrét ajánlatom volt, mióta együtt vagyok Gillz-el. Ejnye, a hűség olyan dolog, amiből nem engedek. Sogha, semmiért. Nem modnom, azért megbámulok egy-egy hölgyet az utcán, ha khm..kiemelkedő "képességekről" tesz tanúbizonyságot, de azt hiszem, ennyi még belefér.
-Öcsém se került elő, miúta van gépe. Meg tudom érteni, én is valahogy így fogok tenni. Hehh, irigykedem egy picit.
-Fáj a fejem, de rohadtul. Az egész a hagymás paraszttal kezdődött, és nem tágít. És rosszul alszom, már napok óta. De nem érdekel senkit..
-Kész a live. Jó szar lett. Remélem legalább a többiek élvezni fogják. Túl nehéz lett, felcseréltem szerepeket, félek, hogy sok az infó, és elveszik a részletekben midnenki. Az tuti, hogy rossz vér fog folyni, Drizzt túl ügyes. A többiek meg..Vajon lesz kooperáció? Muszáj, különben rossz megoldásuk lesz. Mindegy, én csak aludni szeretnék, és hogy a gyomrom ne rakoncátlankodjon többet.

elfelejtettem..

...pedig írtam blogot, mégpedig szenteste, azaz 24.-én. De nem hoztam el apáékhoz. ez van. Majd később. Kaptam mindenfélét. Hasznos dolgot. De az igazi Karácsony még hátravan. Majd 27.-én. Hm. Gondok, gondok. Csak éljem túl a nagyszülőket, lassan megbolondulok..
Bírd ki.
Bírd ki.

Ja, de erre emlékszem az otthon hagyott cuccból:

Boldog karácsonyt. Meg minden.

kertelés nélkül

Csütörtökön este megbeszéltem, hogy találkozom Gillzel, és megbeszéljük, mi legyen pénteken. Ugyanis előző nap, azaz szerdán, kaptunk egy u2u-t, miserint lesz egy Áfi buli, és illene elmenni rá. A gond csupán az, hogy három kerek hete készülünk Blint meglepetés-szülinapi bulijára. Hááát, ez nagyon necces lesz- gondoltam magamban. S csütörtökön, ezen a hideg, de korántsem a leghidegebb estén, egy bögre forró csoki ( fehér csoki, hogy pontosak legyünk) mellett adomázva, beszélgetve, a részemről panaszkodva ( mert azt nagyon tudok ám), elérkeztünk a holnap esti dilemmához. Úgy véltük, illene legalább tiszteletünket tenni Blintéknél, s majd, olyan 10 körül, átgaloppozunk Áfiékhoz. Jó terv, az egyetlen terv.

Másnap csináltunk ismét egy baromi nagy forgalmat a boltban.. Habár ennek vajmi kevés részese voltam. Ugyanis beérkezett harminc (!) doboznyi leértékelt árú, amit kód szerint szét kellett válogatnom. Nagyon egyszerűen zajlott. Szétbontottam a dobozt ( nem vágtam el egyszer sem az ujjam..nagy meglepetés), leterítettem a földre. Majd a könyveket áttúrtam, hogy mely kódjuk is van. Ilyenek, hogy 1990000234. Például. Utána átnyálaztam a már meglévő kupacokat, hajlongva, hogy van-e már ilyen valahol. Ha nem, akkor egy új kupacot kellett rakni. Ezt csináltam négy és fél órán keresztül, megállás nélkül. Kimerítő volt. Majd levonultam az alsó régiókba, és ott foglalkoztam a vevőkkel. A nagyon hülye vevőkkel.
Miután lejárt a munkaidőm, gyorsan űtöltöztem, és rohantam a heteshez. Nem sejtvén, hogy az akkori, alig több, mint tíz percnyi várakozásom a buszra csupán előjátéka egy hosszú-hosszú fagyoskodásnak. De ne szaladjak előre.
A megbeszélt helyen, s késésem okán a megbeszéltnél kicsit későbbi időben találkoztam Gillz-el. Vettünk némi tápot, nálam volt már borocska, majd eröltetett menetben elvágtattunk a szülinaposhoz. Mivel késtünk ( munkám miatt..), nem láthattuk, hogy Bálint mennyire meglepődik. S ott volt Khamul (?!) is, no meg Tapsi, ami egy kellemes meglepetés volt. Beszélgettünk, ittunk, s odakint közben lassan eleredt az eső.
Miriel fél tíz körül felhívott, hogy mikor érünk oda. Megnyugtattam, hogy olyan 11-re. Hiba volt. Ugyanis nem mentünk. Nem számoltam utána, de nekem ugyan nem, de Gillznek eléggé nagy vargabetű lett volna, ráadásul..ő ma ( vasárnap) fellépett, jómagam szintén dolgoztam. Úgy döntöttünk, hogy nem megyünk, és ezt SMS-ben meg is írtam. Olyan éjfél, de inkább negyed egy körül Gillz, GP és jómagam elvonultunk. Tapsi és Khamul már régebben lelépett, de mi még kitartottunk eme késői időpontig, hiszen nagyon jól esett ez a beszélgetős-evős-ivós est ( egy kicsit be is csíptem, és midnenkinek a szavába vágtam..).
Nos, az esti hetes nem jött, így gyalogoltunk a Móriczig. Hosszú út volt, és nagyon hideg. egy "kedves", ámde annál részegebb hajléktalant kaptunk útitársul, akinek sikerült kicsikarnia amaradék százasomat, de még hallgatnom is kellett egy ideig. Éljen, mindegy. Végül a 906-osra kaptunk fel, immáron Gillz nélkül, majd GP is lepattant a Blahánál. Én mentem a nyugatiig.
Ott kimaradt egy járat. Pont jókor érkeztem, ugyanis PONT lekéstem az előző buszt. Itt kaptam egy SMS-t, választ Mirieltől, hogy sikerült "hihetetlenül megbántanunk". Éljen. Ez nem volt fair.
Majd befutott az öcsém is. Részegen, szintén szülinapi partiból, sárosan, de elegánsan. Lerobbatn holmi villamos, és egy sáros úton kellett Albertfalváról egy klubba menniük. Egész jól elbeszélgettünk, habár már jégcsapokká álltak össze a szemöldökeim ( is).
Egy órát álltam a megállóban, a mínusz hat fokos hidegben, szélben, esőben. Felemelő élmény volt. Szabolcs közben mesélt az éjsuakai kalandjairól, és kiderült többek között, hogy egy hölgyismerősét aznap éjjel verte meg a barátja, s Szabolcs kedvese és az anyja ment el érte. Éljen. Az iylen "ember" egy gerinctelen féreg, egy utolsó senkiházi söpredék, aki arra sem érdemes, hogy a létezését elismerjem. Egy nőt megütni..megverni??! A kisebbségi komplexusát így levezető ..lény nem csak gyáva, de gerinctelen is, aki ekkor érzi jól magát? Érthetetlen, és egyszerűen tagadom. A létét is.

Vasárnap. Az órámra ébredtem, hiszen hajnali háromkor aludhattam el. Magamtól soha nem ébredtem vona fél nyolckor. Tartalék üzemmódban ettem, fürödtem, és indultam el dolgozni. Rágtak a tegnap esti..illetve ma hajnali férgek. A barátnőjét verő gyerek, meg Miriel SMS-e. A munkahelyen rekord roham várt, gyakorlatilag SMEMI üresjárat nem volt. Reggel a boltvezető azt mondta, hogy ma kétmilliós forgalmat szeretne csinálni. Szerintem sikerült. Végig melóztam, adatot rögzítettem, telefonáltam, pakoltam, vevőt segítettem egész nap. Verebes "Hetihetes" István is benézett, és elvitt egy művészeti albumot. Noná, hogy a szex részről. De egyébkén ízléses, festett albumo volt.
Majd leléptem. Úgy éreztem, hogy amikor a legnagyobb szükség lett volna rám, leléptem. Berontottam egy mekibe, hogy kuponért tömjek magamba ételnek csúfolt valamit, de renmgeteg ember volt, így inkább siettem a Főnixbe. Út közben tömtem magamba péksütit. Nem látvány-szemetet, ami nem finom, ellenben egészségtelen, hanem igazi péksüteményt. Majd beléptem a Főnixbe. Telefonom lemerülve. Fel szerettem volna hívni Mirielt, hogy beszéljük ezt meg, és bocsánatot kérjek ha kell, de az aksim megadta magát. Baszsus. Így, ha jön is valaki, mondjuk GP, nem tudom elmagyarázni neki, hogy hol is a hely. Nem kellett, nem jött senki. Csak pár MTT-s. Artemisz rossz passzban, faggat, én meg a felszínen lebegő szennyes agyammal megpróbálok neki válaszolni. Nehezen ment, és leginkább csak "csúnyán" néztem rá. Majd Eldamyn is befutott, meg pár ismeretlen, akiket ismernem kéne. Pl.: Cue barátnője, akivel egész sokat kommunikáltam. Úgy, hogy azt se tudtam, ki a fene is. Nem baj.
Beültem, jó messzire mindenkitől. Majd kezdődött az előadás.
Az elején jókat üdültem Bicskei beszédén, aranyos és annyira közhelyes volt. De azt jól csinálta. Majd jött egy gyengécske jelenet, majd egy szép vers..Nem írnám le az egészet, cska kiemelnék:
A Gyufaárus lány nagyon jó volt, akárcsak András verse. Az a srác is zseniális színász lehet, ha beérik. Az Akrobatika, és pásztorjáték nagyjelenetek jók voltak, az apácashow nagyon gyengus.
Gillz verse nekem tetszett, az apukájának nem. De ami fontosabb: neki sem. Nagyon ki is borult, remélem nem lesz tartós. Ha objektívan próbálom nézni a verset, nos, az általa említett hibák fel se tűntek, csak miután felhívta rájuk a figyelmem. Lehet, hogy jobban is el lehetett volna mondani. Ha neki a szimpla "jó" nem elég, akkor hajrá, és tessék csiszolni. Nem, mintha bármit is érne a szánalmas kísérleteim, hogy jobb kedvre derítsem, s elhitessem vele, hogy VALÓBAN jó volt. Ilyen helyzetekben csak hosszú órák után szokott egy kis mosollyal megajándékozni. Remélem ezúttal hamarabb felenged, s végre hisz nekem.

-Kedvesem, jó voltál.

Miriellel mindenképp szeretnék beszélni, remélem, hogy csak a fáradtság, vagy sangria íratta vele azt az SMS-t. Ugyan, mi indokom lenne megbántani? És tényleg szerettünk volna Áfihoz átvágtatni, de már 22:00-kor álmosak voltunk. Egy legalább órás tömegközlekedéshez biztosan. Gillz mikor ért volna vajon haza? Ötkor? Ő is korán kellett, hogy ébredjen. Ja, és előző este is éjszakázott..Ő akkor ért haza hajnali háromkor, egy céges vacsiról.
Holnap meló, megint. Majd szerepjáték. Bírni fogom?
Az az igazság, hogy nagyon kimerültem. Lelkileg, szellemileg, fizikailag. Fázom, belül, fázopm nagyon. Nem szoktam.
S ilyenkor csöndes leszek, komótos, rezignált. De nem adom fel. Soha.

vannak dolgok, amikre illik rájönni 22(3) év múltán

Hogy én mekkora egy barom vagyok!

vannak rendes emberek??

Hát igen. Elkéstem. ÉN!
Megesik. Ez a múlt héten történt, a Nightmare before Christmas partin, a gyárban. Épp fürödtem, mikor a Kedves hívott ( végre-valahára), hogy jó lenne, ha 15 percen belül a Borároson lennék. Nos..Erre nincs ember, aki képes volna, úgyhogy késtem. Mindegy, mert Ashtring és GP is késtek, de lehet, hogy elértük volna azt a buszt..Így elhúzott az orrunk előtt. Sebaj! Mentünk venni gyanúsan kinéző szendvicseket, de ízre azt mondták, nem volt vele gond ( bennem a rendkívül egészségtelen ámda rendkívül drága mekis cucc dolgozott). GP a buszon elmagyarázta, hogy a filmből ő mindig csak 40 percet bír ki..aztán nyomban elalszik. Vannak ilyenek..Én a szomszédokon tudok elaludni.
Sajnos Atis még felugrott a buszra, így beszélni kellett vele. Ahogy elnéztem, nem túl közkedvelt figura. De legalább tud fotózni.

Maga a cucc elég jó volt. A filmről késtünk, már javában csomagoltak ajándékokat a halloweeni lények. A vámpírok éppen jéghokiztak a tökfejjel, ami állati volt! Meg amúgy az egész film az, rég láttam. GP megjegyezte, hogy jó, hogy késtünk, mert így nem horkolt. 40 percet láttunk, ugyanis.. Ja, és Gillzt megismerte a ruhatáros ürge. Hehe, nem rossz. Aztán..Láttam, hogy Atis és haverja abszintolnak. Így befizettem én is egyre..az utolsóra. nekem sajtolták ki az uccsó cseppeket, de megérte. Műanyag pohárban..Féltem, hogy elolvasztom, de szerencsére nem csöppent le egy kéken égő bombácska. Jól esett. Meg az a négy kör unikum is, amit Asthringgal toltunk.
A Muzik is jó volt, kivéve az elejét, ahol a kórosan elharapódzó nyolcvanas évek dühöngtek. Nem értem..Lassan minden ld50-es partin ezzel jönnek, ami se nem gót, se nem cyber. Se semmi. Oké, szeretem, de nem bulikban. Majd azért jött az igazi ugrálnivaló is. Alkohollal könnyebb.
Volt itt aktuális sláger is ( Benzin a Rammsteintől, meg Twisted transistor a Korntól), meg mindenféle. Crüxshadows, például. Gp is táncolt, nem láttam még. Gillz is azt mondta, hogy csak egyszer, de akkor is alig, lévén lázas volt. De most..
Ahtring meg NAGYON közelről vette szemügyre egy hölgy igen dús dekoltázsát. Jah, és emez két bérenc, címeres gazember, nem átall szembe vakuzni. Engem, téged, akárkit. Vigyázz!

Hajnali háromkor mentünk haza. Beszélgettünk kicsit, és azóta is rágódom rajta. De butaság, mert csak a fáradtság mondatta veled azokat a szavakat. Ugye? Ha nem, akkor szólj, kérlek.

Jah, és igen. Marvin fog GP sírján táncolni. Megígértük neki.

Tegnap, hétfőn, végre elmúlt egy gyomorgörcs. Leszállítottuk a gépet. Gillz gépét. Nem az apjáét, testvéreiét, hanem az övét. Pepinó nagyon rendes volt, mint mindig. Pl.: csak nettó árat kért, azaz nagykeráron vettünk gépet. Isteni konfig lett, ezen az áron..Én is ilyet.
Gillz nagyon örült neki. Már csak ezért megérte. Remélem működni fog, rendesen, és a monitor sem ijeszt rá.

Ma meg..Bejött a boltba egy ember, aki nem akart semmit venni. De megkért, hogy fordítsak le neki pár festmény-címet. Nagyon fontos lenne. Hát jó, elég fáradt voltam már, de egye-ragya. Erre megkérdezi, hogy mivel hálálhatná meg. Mondom neki, vegyen egy könyvet, félig nevetve, zavarban. Arra gondoltam, hogy magának. Erre ő NEKEM vett egy könyvet. Mondja: Válasszak valamit. Hát, gyorsan leemeltem egy szótárat, amit kinéztem magamnak, és valszeg meg is vettem volna. Most van egy wordpower-em, cd-vel. Ja, és vannak rendes emberek. Látok. Egyszer MCDonaldsba bement egy hajléktalan ( Blahán), és a biztonsági őr ki akarta dobni. A szegény ember hiába mondta, hogy itt a pénze ( csupa húszas), ő csak enni szeretne, de a bizti-őr nem tágított. Egy ember aztán odament, és a hajléktalan kezébe nyomott két hamburgert. Szép ez.
Ezen a héten én is két kéregetőnek adtam két-kétszáz forintot. Nekik jobban kell. Az egyik tolószékes volt.
Egy középkorú asszony felállított egy kamasz álltal felrúgott kukát.
A szemetet nem lesöpörte a földre a metrón egy ember, hanem összeszedte, és kidobta akövetkező megállóban.
Van itt még remény.

Égő kristály

Ma ezt hallgattam a munkahelyemen, és..

Remember when you were young,
You shone like the sun.
Shine on you crazy diamond.
Now there's a look in your eyes,
Like black holes in the sky.
Shine on you crazy diamond.
You were caught on the crossfire
Of childhood and stardom,
Blown on the steel breeze.
Come on you target for faraway laughter,
Come on you stranger, you legend, you martyr, and shine!
You reached for the secret too soon,
You cried for the moon.
Shine on you crazy diamond.
Threatened by shadows at night,
And exposed in the light.
Shine on you crazy diamond.
Well you wore out your welcome
With random precision,
Rode on the steel breeze.
Come on you raver, you seer of visions,
Come on you painter, you piper, you prisoner, and shine.

...és eszembe jutott egy kristályba szőtt pillangó. Aki van annyira merész, hogy szeressen.

brrr

Hideg van, egye fene, most már elhiszem. Ráadásul nagyon éhes vagyok, megint. Kezdek hozzászokni, nem kell sok ész hozzá, hogy kitaláljam, miért fogytam. Én.
Jah, megint volt egy unexpected találkozásom, ezúttal Thamassal. Ő megy versenyre, én nem. Minden hobbim kisétál lassan az életemből, és egyedül maradok a munkával. Kurva jó. Perzse, rossz irányba szálltam fel a metróra, azért találkoztunk. És beszélgettünk 1 jót kártyáról. Mi másról?
akartam még egy mesét is ide biggyeszteni, de nincs kedvem. Majd legközelebb. Csak egy kicsit lehangol, hogy hétvégénként mostantól, hó végéig hatig dolgozom, és hamarosan heti egy szabadnapom lesz. Isteni.
Ha Gáborral áll még a bankos kiskapu, akkor azonnal lecsapok rá. Mert ez így nem állapot. Ja, és háromszor, de min. dupla annyi pénzért.. Lehet sejteni, hogy merre tovább.
El szeretnék költözni. Otthonról.
Szeretnék végre normálisan enni, és mozogni. Már hiányzik a mozgás.
Szeretnék normálisan élni.
Szeretnék.

receptek

Ezt már régen le akartam írni, de valahogy nem volt időm, vagy merszem. Esszé? Inkább okoskodás, okfejtés..Merengés.
Merengés, mint mindig.
Erről a világról.
A mi világunkról. Vagy nem?

Mit jelent hinni? Valamikor már leírtam, hogy mélységesen tisztelem azokat az embereket, akik hisznek valamely vallásban. Akik képesek a fejüket meghajtani egy ókorban írt, s kisebb-nagyobb átalakításon átment hagyományban. Akik nem csak úgy viselkednek, hanem TÉNYLEG hisznek, s a "kód" szerint élnek. Mert mi a vallás?
Egy készen kapott recept. Egy útmutató. Direktrívák. Nem egy, illetve nem csak egy spirituális, belső állapot, hanem a "kóda" szerinti élet. Egy kész recept. Egy hosszú papiros, melyen szabályok, irányelvek, formák vannak, melyekbe a lelkedet, s vele a testedet kell beleönteni, hogy kitöltsd, s soha ne szakadj ki belőle. Lehet, persze hogy lehet, vallást váltani, de akkor a következő öntvény már nem lesz az igazi. Nem fogsz beleférni, nincs mibe kapaszkodj. S akkor sokkal könnyebben veted le ezt, az új öntvényt, egy újabbra, míg elveszted a vallásod. Az ilyen emberek mondharják, hogy "kiábrándultak Istenből", pedig valójában csak ők hagyták el a receptjüket. Csodálom azokat, akik nem félnek elutasítani a boldogságot a vallásuk miatt, habár meg nem étem pket.
Egy olyan szegény elveszett lélek, mint én, csak kapkodja a fejét a feléje nyújtott receptek miatt. Nem nevelkedtem vallásban, se vallástalanságban. Arra neveltek, hogy fogadjak el, értsek meg. De soha nem határozták meg, hogy MI legyek. Így alakultam én ki. Az egyén, a lélek. Persze, sokkal több, leírhatatlanul több hatás ért ezeddig, mint mindenkit, de a spirituális fejlődésem így alakult. S láttam én Müezint, Anglikán katedrálist, Római-görög-ortodox templomot, Piramist, Druidisztikus szent helyet, és ki tudja még mit. A környezetemben van római katolikus, sátánista ( nem örddögimádó!!), budhista. Az ő receptjük más, mint az enyém.
A "Pi élete" című könyv elején azt írják, hogy "Van egy történetem, mely végén fog hinni Istenben". Nem. Én nem. De nem azért, mert nyakasságból, elzárkózok a lehetőségtől. Hanem mert más a receptem. Én az emberi szabad akaratban hiszek, és az emberben magában. Semmi felsőbbrendű, semmi csoda. Csak egy ember. Hiszek benne, hogy lehet jól élni, lehet szépen élni. Ha meghalok, bárhova is kerüljek, elmondhassam, hogy "szép életem volt".
Ez az én vallásom.

most.itt.ma.

Direkt nem nézek meg 1 emailt sem, vagy fórumot, vagy blogot. Előbb ki kell írnom magamból a rosszkedvet. Illetve.. de ezt később.

Mindent megteszek, hogy felderítselek. Talán nem eleget, talán nem eléggé. De éhesen, fáradtan is mindig azon vagyok, hogy mosolyogj, hogy nevess. S eközben kiadom minden jókedvem, s lassan magam válok komorrá. Így van ez, így lesz ez, már elég sok ideje. Törvényszerű? Lehet. Mindenesetre tegnap, a kapualj nem mosolygott, s nem lebegtem fél méterrel a föld felett. Csak én voltam, a hidegben, a hajléktalanok, kocsmák, repedezett beton ölelésében.

Ma reggel is. Így ébredtem, a kedvem velem aludt, s ébredt. Hajat kellett volna mosnom, borotválkoznom, de legyintettem. Ráadásul a hátam csak nem akar rendbejönni. Hm, mikor meséltem, hogy a karton lisztet+tejet+cukrot kellett fölhordanom a harmadikra, Kedves megmosolygott, és gratulált. Úgy tűnik, ő még nem húzta meg a derekát, s cipekedett úgy. Sebaj. Egész nap fájt, alig bírtam állni, s pont ma lent kellett bájolognom.
De reggel. Eldöntöttem, hogy ma nem akarok senkivel találkozni. Szépen halkan bemegyek a boltba, látszat-beszélgetek az ismeretlen kollegákkal, HIK-be vánszorgok, és elmúlik ez a nap is. Mint az lenni szokott, Fate has a sense to irony.
Reggel a Deák téren Boszilányba futok. Meglepő találkozás, nem láttam vagy fél éve. MIndenesetre egy kicsit már mosolyogtam. A munkahelyemen a kedvenc biztonsági őrömről derült ki, hogy szintén deviáns, és mansonita, néha-néha. El is büszkélkedtem a vadi új ( tényleg az) ld50-es profilommal, és megmutattam neki a Kedves deviantart galériáját, na , meg Blintét is. Ámult, és nyomtatott. Én is, de csak 1 képet, azt fogom kitűzni a vámpirmappa elejére.
Majd elballagok, némileg jobban. És a Jégbüfében Aszter tolja a gyümölcsös-krémes sütit. Na hát, nem akar felismerni, csak ráköszönök. Beszélgettünk vagy fél órát, iskoláról, életről. Meséltem neki, ő is. Jól esett. Lehet, hogy csak beszélgetnem kéne emberekkel, és a bússágom eltűnne magától.
Beérek a HIK-be, és a Kedvesem mered a képernyőre az egyik teremben. Fate again? Ahoz képest, hogy nem akartam ma senkivel sem összefutni, egész szépre rúg az ismerősök listája.
Mikor költözöm már el otthonról? Mióta tartozom számadással nektek?
Ha egyedül vagyok, akkor visszatér a rosszkedv, néha mégis egyedül akarok lenni. De úgy tűnik, az élet jobban tudja, mi jó nekem. S ebben most a családnak nincs helye.