LD50 profilszöveg

Az alant olvasható iromány az LD50-es profilomban foglaltatik, és nagyon szeretem. Valahogy ÉN vagyok.
Íme:

Érdeklődési kör :

Végigsétálni egy utcán. Egy utca. Egy saját utca. A Tiéd. Az enyém. Az övék. Gondoltál már arra, hogy mennyi város és mennyi út létezik? Vajon igaz, hogy minden ember egy külön világ? Minden élet egy külön utca, minden szív egy külön ház? Érezted már azt, hogy le kéne ülnöd a padkára, egy pocsolya mellé? Láttál már újságot, amit a szél forgat és arrébb fúj? De láttad igaziból? Az újság az életed? Vagy csak egy halom papír? Ha a te újságod, mi van a címlapon? Egyáltalán, fekete-fehér, silány napilap, vagy egy vaskos fűzött gerincű évkönyv? Az Emberek, akik a te utcádba tévednek, őket beengedted, vagy maguktól jönnek? Meddig maradnak? Vajon ha csöngetnek a házba, abba a Te Házadba, vajon beengeded őket? Az én utcámban papírdobozokból épített lakások vannak. Sok az újság – kémények és takarók. Valakinek a kürtő téglából van, de nálam ugyanolyan puha, mint a legfinomabb vánkos. Ingyen van. Bele lehet lapozni. Akár alváshoz, akár építkezéshez ajánlom. Ha belelapozol, akkor rólam olvashatsz. Plakát sem kell, az ÉN utcámban mindenki mustrálhatja az életem szánalmas, avagy vidámabb bekezdéseit. Kiderül például, hogy álmodozom, éjjel-nappal. Akkor is, ha elhagy a négy éven át szeretett lány. Akkor is, ha megnyerem a pókerversenyt. Mert nyerni szeretek, mániákusan, függően. Mint az őrült, akinek izgalom kell, s nem tud róla leszokni, és a végén ő maga szövi az izgalmakhoz vezető hálót. A dobozok is az enyémek. Akkor használtam őket, amikor pár éve elköltöztem anyámtól. Kis lakásom van, de az enyém, egészen. Ha valaki az utcámba téved, én mindig meleg étellel várom, mindig nevettetem, mert akik idetévednek, és leülnek a pocsolyába, azok a barátaim. Aki pedig rám un, az csak felkel, leporolja a nadrágját, kipattintja az esernyőt és továbbáll. Tudja, hogy itt mindig menedéket talál.

Szeretem :

Esik, mondtam már? Nálam mindig esik. Akkor, ha boldog vagyok, nevetéstől fakad a könnyem. Ha szomorú, akkor keserűség szülte epe fakasztja azt. Irigy vagyok, és gőgös. Lusta és fáradhatatlanul a boldogulást kereső – energia nélkül. Ezért, ha az utcámban jársz, csöngess be. Portást ne keress. Engem egy idő rágta matracon találsz, fekve, várva. Talán épp játszom valamit, vagy különleges világokban járok. Szoktam azt is. Hol vámpírt mímelek, hol az Orient Express vagonjain egyensúlyozom. De az is lehet, hogy négykarú génorzók után kutatok. Persze, a házamban van mozi is. Miért ne lenne? Azt hinnéd, hogy Dobozvárosban nincs mit látni rajtam kívül? A mozimban vetítik az Oceánjáró Zongorista Legendáját. Vetítik a Wonderful Days-t, a Death Note-ot, a Pokerarcokat, A Hetedik Pecsétet, a…a… Mindennek meg van a helye, és még annyi mindent nem láttam. Dobozvárosban könyvek is vannak. Robert Siorac vív a híres mestercselével Párizs utcáin, ahogyan azt Merle megálmodta. Vagy repülőnk tart Madrapur felé? Miért érdekelne minket, ha Két nap az élet? Vámos, Ebert, Steinbeck, Keyes, Orwell, Golding, különben is,Egerek és emberek vagyunk. Színházamban olyan embereket találhatsz, akik már nem élnek, és azokat, akik siratják őket. Garas, Haumann, Darvas, Törőcsik, Kulka, Mácsai, Gálffy, őket élőben láttam, és siratom azokat, akiket már nem fogok.

Nem szeretem :

Esik az eső. Eláznak a lapok. Csökönyös ökör vagyok, és utálom, ha a többi ember is csökönyös ökör. Ha találkoznék magammal az utcámban, akkor csak én jönnék ki élve. Ennél fogva utálom a tükröket is. Akkor is ha torzít, akkor is, ha az igazat mutatja. Sajnos ma, a többi utcában megveszik a torzat is. Akkor is, ha templomot építenek belőle, akkor is, ha csak más embert akarnak látni benne. Az igaz tükrömben olyan vagyok, amilyennek születtem: esendőnek és gyengének szeretem magam. Csak nehéz elfogadni. Nem szeretem, ha átrobogsz az utcámon. Aki betér hozzám, s veszi a fáradtságot, hogy belém tekint, az foglalkozzon velem! Lássa meg a saját gyengéit, miközben felfedezi az enyém! Nekem van, megmutatom őket, mintha a sebeimre lennék büszke! ÉN önző vagyok, és te? ÉN megtanultam magam elfogadni, és te? Büszke vagyok, igazi eredmények nélkül, te rájöttél már, hogy nincsen az égvilágon semmid, amire igazán büszke lehetsz? Mi tetettél TE másokért? ÉN életet mentettem, majd elvesztettem. Miért vagy büszke a saját nyomorúságodra? Tényleg nyomorúság, vagy csak szeretethiányos vagy? Én rettenetesen vágyom a mások elismerését, utálom is magam érte? És te? Rájöttél már, milyen esendő vagy? Téged is a tárgyaid határoznak meg? Vagy pont fordítva, fennen hangoztatod, hogy neked nincs semmire szükséged, de nem érzed magad biztonságban a mobiltelefonod nélkül? Szélsőségek? Soha nem törekszel arany középútra? Vesszen a pogány, keresztény, magyar, nem magyar, a politikus, a felforgató, az emo, a gót, a rocker, a goás? Ha mindenki vágya teljesülne, mi maradna a világból? Márpedig ha a világ oda, akkor az ÉN utcám is oda. Öngyilkos próbáltál már lenni? Ha sikerül, hogy fogsz róla meggyőződni, hogy azok, akikért meghaltál, tényleg sajnálnak? Gondolkodni, mondd, szoktál még?

Meg ami még jön :

Ha majd elhagyod a házam, és kisétálsz az utcámból, mond, mit viszel magaddal? Egy darab vakolatot, amiben a vadvizi emlékeim tartom? Esetleg egy széklábat, amiben ép aikidozom? Minden kis szelet tégla, föld, szeg én vagyok. Mennyit mersz magaddal vinni, egy másik emberből? S mi venne rá arra, hogy ne menj tovább?

ezmegaz

Érdekes, sőt, bizarr álom, ismét. Egy téren gyülekeztünk sokan (meg nem mondom, kik) és egy ócska lada szerű kocsival voltam. Egy régi, lerobbant irodaházból mentem ki, a hely pedig a J.A. színház előtti csúnya placc volt. Több ember életét vesztette a történet során (nem emlékszem, hogyan). De mindegyik fel is támadt, zombi formájában, épp ezt megelőzendő, a kocsi csomagtartójába raktam őket. Mindeközben megszületett öcsém és a barátnője első gyereke, amit Szabolcs a telefonjával készült fotókon mutogatott. Jahajj. Majd az öcsém kinyitotta a csomagtartót, amiből eltüntek a zombik, pedig sokat sopánkodtam, hogy ki kéne dobni őket, mert púpos a csomagtartó, és lehet hallani, ahogyan kaparásszák a hátsó ülésnél a válaszfalat.
S a végén eltűnt az egész bagázs. Micsoda pech. Nem lehetek ofisöl zombi-killa

A betegség négy napja nagyon jól telt. Pihenéssel semmiképp, de annál több mászkálással, így az allergiám ököllel orrba csapott, többször. Volt olyan nap, amikor egyáltalán nem fújtam orrot, de olyan is, amikor egy százas zsepikészletet használtam el. Igazán kellemetlen volt.
Ó, bádíz jó volt, nagyon jó. Elröppent az a három óra, amit hullák között bolyongva tettünk. A kedvenc preparátumom az idegi és artériás hálózatot bemutatók voltak. Ja, meg a saját csontvázával kerengő sem volt semmi. No, persze, igaziból az a hatalmas infó mennyiség, ami elképesztett. És az, hogy majd´ minden kitűzött kis cédulát el is olvastam. Komolyan, a nyolcadikosokat elvinném rá, minden évben.

Sok mindent szeretnék még leírni, de majd idevetem később. Nem szeretnék elkésni, ugyanis, az óra hetet üt lassan..

V.20.

Érdekes élmény volt berombolni, és azt látni, hogy a kollégák nem éppen nagyon vidámak. én leginkább zombiként billegtem, fájó vállal, nyakkal - de háttal leginkább. Gondoltam, hamar végzek és elalszom korán, ami természetesen nem történt meg. Érdekes(?), feszített nap volt.

V.21.

Meló alatt felhívott Pók, hogy volna-e kedvem szórakozni kicsit, és másodszorra is elcsábított albipokerezni Royaleba. Kicsit zavaró, hogy sok embert ismer - vagy lényegesen többet, mint én - jómagam meg idiótán vigyorgok pár emberre néha-néha. Gyorsan regisztráltam, bambultam valami gagyi honi meccset a tv-ben, és hat után le is ültünk. Szerencsére ismét egy asztalhoz, messziore egymástól. Pár leosztás után látszott, hogy jópár fish ül velünk. A legellenszenvesebb figura talán egy fiatal, bongyor hajú divatfi volt, céltudatosan gyúrva (értsd: aránytalanul. Kis hát, nagy váll, bicepsz, fogpiszka lábak). Máris fontosnak tűnő kérdésekkel zargatva a népet. Biztos értett hozzá, szegény nem kapott sok lapot, és hamar kiesett.
Aki viszont ARC volt, az Kornél. Pók ismerte, még casinós sötét múltjából. Kornél egy szerencsejátékos öregúr volt, aki a nagybetűs SZERENCSE híve volt. Kit érdekel a stratégia, a sok könyv? A szerencse, na ha az veled van, mindent viszel. és igaza van, Pókról nagy adag zsetont gombolt le iszonyú mákolással, és még a nézeteit is kiteregette. meg kell nézni minden lapot. Szegény ki is esett, ma a fortuna nem volt vele, ellenben simán átült a nagyobb versenyhez mellénk.
Ekkor csengett a telefonom.Legkedvesebb aranyszeműm kérdezte, hogy ugyan úgy volt, hogy nem találkozunk, de talán..mégis? Hörr-hörr, grrr, na ekkor bántam meg, h. engedtem Póknak, hogy kártyázzunk.
Ráadásul a telefonbeszélgetés után flopra settet kaptam, és (vállonveregettem magam) sikerült alyrt hibára késztetni, aki sorhúzóra elfogadta az all in-t.
Természetesen riverre behúzta, verte a settem, short stack lettem. Pók kiesett, s a kedvem az asztallábakat verte. Talán az volt a szerencse, hogy sokan hullottak ekkor, és mehettem final table-re, kb. öt-hat egységnyi beülővel. És elkezdett "berezelni" az asztal.
Egyszer sikerült dupláznom, és innentől átváltottam egy nagyon agresszív játékra, főleg pozícióból, ha sokan limpeltek. Char-lee-t szegényt nagyon legomboltam, az asztalon flush esély volt, a legmagasabb lap a dáma volt, és ő hívott kb. tíz-tizenöt vaknyit, amire visszatoltam az all in-t. Nagyon hosszan gondolkodott és eldobta, így lettem magasan chip leader. Szegény dámát mutatott, és a következő szünetben a haját tépte, amikor elárultam, hogy nekem is dámám volt, de magasabb kickerrel.. Nem tudom, miért toltam all in-t, valami az súgta, nincs meg a flush-e, amikor egy korábbi partiban, a múltkori albiban játszottunk, és tuti nyerő volt, olyan jeleket adott, amikor most hiányoztak, ezért tettem gyengébb lapra.
Végül hárman maradtunk, kicsit elkezdtem kapkodni, és egy ismeretlen arc lehúzott rólam nagyon..nagyon sok zsetont, A10, DK, JT-t kaptam, de mindegyik vesztő lap volt. Végül ismét all in, dupláztam, és egyenlő zsetonszámunk volt. Alyr kiszámolta, ki mennyit kapna, ha osztoznánk, és így is lett. Háromnegyed egy volt, iszonyú fáradt voltam, nekem ez nagy siker volt, ismét. Leginkább azért, mert a final table-ön nálam szinte kizárólag csak jobb játékosok ültek, és egy kcisit Kálló Dénestől elcsent taktikával sikerült végigvinnem a legjobb háromig.
Ennek ellenére nem voltam valami hű de boldog, az elszalasztott találka miatt (ott kellett volna hagynom az asztalt akkor?).
Alyr szerencsére hazavitt, ahol szerettem volna legalább egy emailt írni - de nem volt net. Nosza, szereljünk.kikapcsol, újraindít, zsinórzat szétszed, újra összedug, hálózati beállítások.. Írtam egy sms-t, állítólag hajnali négykor ért oda.

V.22.

Meló...fel..kell..kelniiii.. Hajmosás. Zsibbadás az agyban. Köhögős.
Beértem időben, nem kések már hónapok óta, ha a bkv is úgy akarja. Odabent..NINCS RENDSZER! Köszönöm. Köszönöm. Kicsi híja volt, hogy haza ne menjek. Végül kilenc körül elkezdtem csúnyán köhögni, sugárzóan fájt a tüdőm, kapart a torkom. Egy dél körül véget ért értekezlet után hazahúztam, majd dokihoz, aki megállapította, hogy váladékkal telített hörgőkkel rendelkezem, és gyulladt torokkal. Hm. Why??? What have I done?

Majd este az elszalasztott (de ezúttal előre tervezett) találkozó pótlása. A Török étterem finom, a gyros még mindig jó étel, bár kicsit zavart, hogy szegény lány feszültnek tűnt. Vizsgaidőszak? Nem volt túl sok tervünk, ekkor eszembe jutott, hogy Pók előző nap említette, hogy csütörtökön mutatják be Indy újabb kalandjait. nem kellett órákon át győzködni, irány a Nyugatvég, és egy nagyobb séta után mozi. A sétát sajnálom, hogy Dr. Jones így félbeszakította, úgy érzem, egy újabb kör ajtaján kopogtattunk éppen, de nincs semmi veszve. Remélem.

A film aranyos. Nekem tetszett, a elgkomolyabb/ijesztegetős részeknél is bőszen vigyorogtam, és igyekeztem nem kiköpni kicsi véres darab formájában a mellkasomba szorult izét, amit tüdőnek hívnak. A vége annyira nem tetszett, talán amikor már tudta az átlagnéző, mi áll a naaaaagy rejtély közepén, már nem voltam nagyon a filmben. A téma nem érdekel, őszintén szólva, Spilberg bácsi hasonló munkáját sem szerettem, sé valahogy a "mítosz" sem érdekel. Összességében nem csalódtam, azt kaptam, amire számítottam. Bár az atomkísérletes rész kicsit meredek volt, a vízeséses is, leginkább egy korábbi Jones filmre hajazott.

Jó, az nem túl heroikus, ha hősünk hamuvá olvad, vagy minden csontja összetörik egy vízesés alján.

Hazafelé ismét nem lehettem lovag, a felajánlott kabátot visszakaptam, de nem vagyok csalódott, ismét Tamás Bátya egyik vonatkozó, korábban említett része jutott az eszembe, amit talán majd jegyzek itt is.

V.23.

Természetesen netem van. A nap nagyrészét pihenéssel töltöttem, mostam egy kicsit, elkezdtem írni egyik előtörténetem. Igaziból elkezdtem unatkozni kicsit. Kiolvastam a könyvet, és ígéretemhez híven próbáltam valami vidámabbat előszedni...Láthatatlan ember lett belőle. Well..az sem túl vidám, de majd legközelebb! Angwennek is kell adnom könyvet, még kitalálom, mi legyen. Estefelé Dunluce, ahol elkezdtünk egy kicsit effektívebb lenni (nem volt nehéz). Azt hiszem, végigettem a CD fű minden fogását. Puding, gesztenyepüré, sajttál. A gofrit nem kívántam. jah tea? Az nem volt. Narancslé igen. Nekem az kellett. Fél liter. Dunluce várát most két hétre félretoljuk, a mesélőnk utazik el.

V.24.

Jéé, ez ma van. Mosok tovább, mindjárt takarítgatok is kicsit, vendég jő. Kár, hogy hímnemű, Márk/Faunnal pótoljuk be egy régen elkezdett beszélgetés folytatását, némi borocskázással karöltve. A tűrőm békén hagy, csak ne kelljen köhögni, mert akkor végem.

Jah, arra ébredtem, hogy vérzik az orrom. Össze-vissza véreztem az ágyneműt is. Szürreális, és perverz volt, mert azonnal mindenféle nagy harcok utáni betegány jutott az eszembe. Balázs lovag egy vérre menő párbajban kapott sérüléssel bajlódik épp, de az olyan férfia, és tűr fogszorítva, miközben tudja, megtette, amit a böcsület megkövetelt, s megóvta/megszerezte/felszabadította amit érdemes volt. Mindenki toldja hozzá a körítést.

Hazudnék magamnak, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik. Igaziból mindig is büszke voltam a verbális intelligenciámra, és meglepve és kicsit sértve érzem magam, hogy eme tulajdonságom kezd becsődölni. Hogyan bókoljak fület pirongató, avagy biztosítsam alázatomról, vagy mittomén, ha cserbenhagynak a szavaim?

Délibáb

Remélem a zenekar nem fog beperelni, mert egy számuk címét adtam indításul. Jó kis koncert volt, talán nem voltam nagyon nevetséges a buta dülöngélésemmel. Érdekes élmény volt, hogy az első szám alatt egyedül táncolgattam, az utolsónál már önfeledten ugrált mindenki. Remélem mások legalább feleannyira érezték jól magukat, mint én - s akkor boldogan mentek haza.
Az Epidemic még mindig a legjobb számuk, de a "Füst"-öt meghallgatnám steril - értsd békés és odafigyelésre alkalmas - környezetben is. Apropó, meg kell tanulnunk a szövegeket. Gondoltam rá, hogy csinálok LMS pólókat is. Érdekes lenne megfigyelni Necróékat, milyen fejet vágnának ha a zenekarral ékített ruhában jelenne meg pár vérmes rajongó.

A buli duplán is édes volt, annak ellenére, hogy tudom, milyen csapnivalóan táncolok, a kezdeti nehézségek (s a hímegyedek ritkulását követően) sikerült elkapni egy körre a kedvenc pookámat is, sőt, egy keringővel is megajándékozott a hölgy. Ó, jut eszembe, még mindig meg kell tanulnom táncolni, elfogadható szinten, legalábbis. P-t jó volt ismét látni, még mindig olyan éles nyelve van, mint régen, a kis dögnek. Imádom.

Nem is tudom, mit kellene kiemelnem, elsősorban. Jó élmény volt, nem bántam meg, viselem minden nyűgét, a szüntelen fejfájást (kialvatlanság), a sajgó derekat (meghúztam előtte, és két pálesz elfeledtette), az izomlázas nyakat (hol a hajam?), vagy a vállam, valamelyik eszement szállt bele, de visszaadtam!

Igaziból az egész estéből a leginkább éles kép egy sugárzóan szép arany szempár (vagy kék, néha zöld, de ezt egy manónál soha nem lehet tudni).





Mai napról: Zombi üzemmód. Végig. Magam sem tudom, hogy úsztam meg, hogy csak fél hatig voltam bent, ilyen állapotban. Lassan hozzászokom az alváshiányhoz, azt hiszem. Mivel nincs esernyőm, esőkabátot lusta vagyok vinni, megáztam. De élveztem az eső minden cseppét, egyszerűen szép volt. Valószínűleg, ha a tegnap nem sikerült volna olyan jól, akkor inkább lennék most érmetszegető mood-ban, de ezt most külön ajándéknak fogom fel. Hamarosan bevégzem a Tamás bátya kunyhóját. Tetszik a stílusa, a történetvezetése, és a fordításban is akad valami megfoghatatlan báj. A történet nem nagy kunszt, tulajdonképpen egy keserédes mese. Azonban már találtam egy gondolatot, amiért érdemes volt elolvasni. Fájóan leírja jelenlegi állapotomat, ha az égiek is úgy akarják, akkor ide is ki fogom írni.
Anno domini Steinbeckkel is ez volt, az "Édentől Keletre" nem keserédes, nem annyira mese, de minden tíz oldalra jut egy olyan gondolat, amiből egy újabb külön könyvet lehetne írni. Az a regény egyszerre édes, egyszerre szaggatóan szomorú, de leginkább bölcs. Azt hiszem, meg fogom venni, és azonnal kölcsönadom annak, aki még nem olvasta. Nekem is anyámtól volt, de emlékezett rá, hogy "véletlenül" nálam ragadt, és visszakérte.
Szóval Tamás bátya jó könyv, a polcon el fog férni azon könyvek mellé, amik kerítettek egy kis szegletet szívemben. Merle már amúgy is túl nagy birtokot hasított ki az említett területből. Kéne ismét olvasnom Keyes-t vagy Updike-ot is.. Vagy elővenni a régebbi Merleket? Francia história elölről? Na neee..Mindenesetre meglátjuk. Sok mindenhez kapok kedvet mostanában, ismét úgy érzem, hogy élek. Remélem, hamarosan véget ér a vizsgaidőszak is, és az egyetemek bezárják kapuikat, hogy még többet lehessek azokkal, akik igazán fontosak.

Perfect day

Just a perfect day..
Drink sangria in the park
And later, when it gets dark
We go home

Just a perfect day..
Feed animals in the zoo
And later, a movie too
And then home

Its such a perfect day
Im glad I spent it with you
Such a perfect day
You just keep me hanging on..
You just keep me hanging on..

Just a perfect day..
Problems all left alone
Weekenders on our own
Such fun

Just a perfect day
You made me forget myself
I thought I was someone else
Someone new

(chorus)
-

Youre gonna reap, just what you sow.
Youre gonna reap, just what you sow.
Youre gonna reap, just what you sow.
Youre gonna reap, just what you sow.
Youre gonna reap, just what you sow.
Youre gonna reap, just what you sow.

A Perfect Day - Superhero Movie (?)

Tegnap begubóztam, eldöntöttem, hogy hevesen önsajnáltatni fogom magam, utána világot utálni és végül 21:00kor megmenteni azt, valami frissen szerzett szuperképességgel. Esetleg Black Hawk Down-t bambulni, s utána menteni meg a világot.

A terveim azonban keresztülhúzták! Hiába minden gondosan kitervelt stratégia, egy sms megakadályozta, hogy rosszul érezzem magam! Egy titokzatos hölgy küldött segélykérő üzenetet (vagy hogy én kértem volna segítséget? Már nem is emlékszem), amit nem hagyhattam szó nélkül!

Gyorsan hajat mostam, felöltöttem a kosztümöt, és a szuperhős mobillal (aka 105 BaromiKegyetlenVehicle kékvillám) a forgóórához értem. Ott már "A" hölgy megverekedett egy útonálló csövessel (vagy majdnem), és már-már azt hittem, elkéstem. Szerencsére nem így volt, ellenben a nap viszontagságai és a heroikus küzdelem után hősnőnk (A.K.A. Rapiress "Jóötletnektűnt" Fairytrapper) igen megéhezett így első küldetésként fel kellett keresnünk a távoli világok speciális ízkollekcióját!
Igazi superhero feladat, sikerült is. Ekkor már az otthoni összenyomó falak a múltba vesztek, Balázska délceg fénnyel a szemében gyűrte a Nyugatvégi HotDogot.

S ekkor jött a Gonosz, egy film képében, amit "Superhero movie"-nak kereszteltek. A gonosz filmvetítő hipnotikus katósdsugarakkal szerette volna befolyásolni a nézőket, s nevetésre ingerelni őket. Párszor engem is sikerült, az optikai beültetéseim eléggé elavultak, talán ezért eshettem áldozatául annak a silány izének, amit vetítettek. Sokkal zavaróbb volt mellettem a geek, aki öltönyben, egyedül ment megnézni ezt..ezt..a fertelmet, s idegesítő röhögéssel fojtogatott. Szerencsére sok pöttyöt tettem composure-ra, így megmenekültem, s nem sikerült átprogramozni az agyamat (mert rég kivettem).

Ellenben ekkor jöttünk rá, hogy a szuperhős szállító járművet ellopták (fenét, késő volt és nem járt), úgyhogy kénytelenek voltunk GYALOG megtenni a hatalmas, egy megállónyi távolságot!

A végén főcímzene, s hiába bizonygattam mégsem, vagy csak kicsit, hitte el, hogy dacára a rossz filmnek, rég nem éreztem magam ilyen jól, s remélem, kedves nézőink is, így beruháznak egy folytatásba (producer úr..még EZT a statisztikát nézze át kérem..).

A tegnapi nap végén az ÉN filmem nézői is háborogtak, a végéről hiányzott valami fontos, nem is hittek a szemüknek, amikor deli hősünk s hősnőnk elváltak, követelvén a folytatást (deli hősünkkel egyetemben).

Stáblista. Trailer.. Ami elkalauzol minket egy konferenciára, ahol sok-sok szuperhős gyűl még össze, hogy megvitassák, a nyári kihívást miként gyűrhetik le, hiszen (remélem) SZÁZ gazfickó fog lecsapni ránk, és mi örülni fogunk neki.

Hősnőnk és hősünk szintén ott lesz...

Rámnőnek a falak. Összenyomnak itthon

Ady Endre

MISZTÉRIUM

Csak az a mély és szent igazság,
Amit magába rejt a lélek,
Idétlen semmi, játszi hívság,
Amit leírok, elbeszélek.
Rendelteték, hogy néhány ember.
Tépődjék, sírjon mindhiába
S hogy meg ne értsék... Néhány ember
Ezernyi éve így csinálja...

Rendelteték, hogy dalba sírja
Néhány szegény bolond a lelkét
És hogy úgy sírja mindig dalba,
Hogy soha-soha meg ne fejtsék,
Hogy amíg jár-kél a világon,
Álmodozó bolondnak hívják,
Hogy a lelkét borítsa ködlő,
Dalokban zsongó, játszi hívság.

Óh, én tudom, hogy gyönge szómban
Csak gyáva vágy az, ami vadság,
Hisz lelkem minden pillanatja
Romlást hozó, csodás igazság.
Ködön keresztül, vaksötéten,
Meg nem fejtett titkokba látok
S átkozottként kell rejtegetnem
Ezer csodás, igaz világot.

Nagy éjeken szeretnék szólni:
Nem, nem birok tovább bilincset,
Nem, nem birok tovább titkolni
Ennyi világot, ennyi kincset.
Világrontó nyilatkozásnak
Égből lopott lángjától égek!...
...S miket leírok, elpanaszlok --
Csak szóba ömlő semmiségek!...

TÉR

Azaz Teljesítmény értékelő beszélgetés. Volt ilyen még tavaly a melóhelyen, ami leginkább egy mini állásinterjúra emlékeztetett. Csak az elmúlt egy évet vették górcső alá, és a szokásos hülye kérdések: mit tervezel az elkövetkezendő egy évben, blabla. Érdekes volt, lenne értelme. Feltéve, ha valaki kihúzza egy évig. Meglátjuk, ez rám is áll-e avagy sem.
Őszintén szólva nem tudtam okos címet adni a bejegyzésnek, ezért ez.

Tegnapi napért duplán köszönettel tartozom. Egyrészt nem tépte le a fejem (még hálás is volt) hogy rosszul emlékeztem a találka idejére. Másodszor meg beengedett egy körrel beljebb. Nem tudom, melyikben foglalok most helyet, de már ezért is mély meghajlással kell üdvözölnöm, s kellő alázattal köszöntenem.
És messzire szaladni, ha elkezd sikoltozni és törni-zúzni.

Úgy érzem, mintha kaptam volna egy üveggömböt, amit ha felrázol, elkezd zenélni, havazni és elkezd a kis labdában egy történet játszódni. Az ő története. Ritka izgalmas és változatos élete volt eddig, színtiszta öröm volt faggatni. Kiderültek a közös metszések is (nem is hittem volna, hogy vannak). Sőt, kedvem támadt gúglizni egyet, hogy kiderítsem, tényleg azonosak-e azok a metszések.

Nem mellékes: ha lett volna még erőm, akkor tovább hallgattam volna. Sokkal tovább. Mindenesetre az esti sétát ismét köszönöm, érdekes módon valahogy mindig tudja, mikor kell lelépni. Kár. Sétáltam volna még tovább (és ájultam estem volna össze egy idő után egy fa tövében. Jó esetben).

Valaki mondja meg, miért és hogyan láthattunk NÉGY limuzint? És miért volt csak az egyik végében bumeráng?

A lét elviselhetetlen..bizonytalansága

Oké, ennyire nem rossz a helyzet. Tegnap levágattam a hajam - valami olyasmi volt, amire két éve várok. Végül megkaptam - és nem csalódtam. Tetszem magamnak, és azt hiszem, ez a legfőbb mellékes. A kérdés az, hogy vajon neki tetszik-e? Voltaképp mindegy, soha nem izgatom magam olyan kérdések és választások miatta, mik, tegyek bármit, úgyis elibém toppannak.

Mondjuk érdekes dolgok történnek azért velem mostanság. Természetesen csak nekem érdekesek azok, de hát..Például észrevettem, hogy hallatlanul sokat beszélek magamról idegeneknek. Érdekes, soha nem volt szokásom. oda kell figyelnem rá. Az egyik kollegina is faggat, és nem átallok válaszolni a hülye kérdésekre is. Önreklám? Ego? A valóságba való kapaszkodás? Soha ki nem élt tombolási vágy? Hm, ez utóbbi felettébb valószínűtlen.

Ma volt túszcsere. Adtam vissza könyveket, cserébe kaptam vissza kulcsot. Érdekes élmény volt utána beszélgetni és kétségkívül legyezgette az önérzetem, amikor nem tudott válaszolni arra, hogy mit nyert a szakítással. A teljesen nyilvánvaló és közhelyes szabadságon kívül, persze. Többek között. Kicsit féltem a találkozótól, de fura mód (vagy természetesen) se rosszkedvet nem, se hiányérzetet nem éreztem, csak sajnálatot. Sajnálom, hogy vége lett, sajnálom Gillzt is. Nem szánalom, félre ne érts. Bús sajnálat, puszta embertársunk iránt.

Ellenben ismét van mit várni, izgulással vegyes aggódással, a szokásos, közhelyes kérdésekkel, bizonytalanságokkal. Mosolyogtató várakozás, aggódással vegyes várakozás ez. Megéri, én mondom.

Da picture

Íme, az ország egyik legjobb pokercsapata (Top 15!)

Lucky loosers

Hát kérem, harmadikak lettünk. Sajnos az elődöntőben, így ki is esett kicsiny csapatunk. ismét nem sokon múlott, és olyan sok "ha" maradt a pakliban. Ha mondjuk Peet drille nem kapott volna ki egy magasabb drill ellen. Ha mondjuk kaptam volna lapot is. Ha Drizzt..ha..ha..ha...

Ha a soromat nem nyomta volna le a flush.

Mindegy, ez is szép eredmény, úgy hiszem. A selejtező során hullott el sok profi csapat, mi, pedig a derék sé szorgos amatőrök idáig jutottunk. Örülök annak, hogy nem a tudás, vagy az ordító szarvashiba miatt estünk ki, hanem tiszta és öreg szerencse miatt.

Dobogós helyezés. Jelen esetben a dobogó legalsó fokát a másodiktól hatalmas dolog választja el.

Nem voltunk rosszabbak, sőt. Kiegyensúlyozott és felnőtt versennyel jutottunk el idáig, nem érzem a kudarcot magunkénak. No, egy év múlva ismét itt, addig maradnak tovább az álmok.

I am just a Dreamer

Wait for Me

fejfájás

Erre ébredni nem igazán jó dolog. Talán a Balance miatt. Tegnapi napom nagyon jó volt, igazán. Nem is tudom, mikor éreztem ilyen jól magam utoljára. Még akkor is, ha minden benne volt, ami egy álmos amcsi kisfilmben. Görkori, vattacukor, kínai kaja. De leszúrtak egy "halálosan" komoly párbajban, ráadásul levágta mindkét kezem.
De legalább már tudja, hogy a jobb oldalon kell bandukolni, és ha sokan futnak el mellettünk, akkor egy idő után neked is futni kell. Vagy átmenni a másik oldalra (hogy egy rendőr üssön el).
Különben is, az élet nem kék, hanem arany.

Szóval fejfájás. Semmi baj, viselem, remélem hamarosan elmúlik. Biztos azért van, mert napon voltam, és olyan dolgokat műveltem, ami (elvileg) egészséges. Mozgás, séta, friss(ebb) levegő. Oda kell figyelnem, mert (ismételten) oda a hírnevem.

Csak azt nem értem, hogy miért van a HASAMBAN izomláz? Nem csináltam hasprést vagy felülést, akkor miért? Sebaj.

Ma póker. Nagyon várom, most nem azzal a felelőtlen-ólmos fáradtsággal, hanem a "jáccunkmá´" szindrómával. Ott szeretnék ülni, kilenc ismeretlen pofával, a vadi új csapatpólóban feszíteni, és behúzni a nut flusht és a K settet a bénák ellen. Muhahaha, messze van még az a nyolc óra!

És ki vagyok pihenve, és valahogy tényleg balance. Csak egy dolog zavar. Miért van zárva a Plussz és miért nem veszi fel a Don Pepe a telefont? think-think.. Hülye Pünkösd.

Pihi

No, akkor ma ki kell dobnom egy csirkeszárnyat, még akkor is, ha rántva vagyon. Ez csak frissen jó. Ellenben tegnap főztem tejbegrízt, az jó másnaposan is. Amii, valljuk be, elég kemény dolog. Ez egy kemény élet.

Kint csicseregnek a madarak, meg fény van, ami elég érdekes dolog. Nem az a természetes, ha hideg van, esik az eső, és nagyon fázom? Viszont már most melegem van, ami szintén nem jó. Namajd. Amúgy elfogyott az elemem. Kellene venni, de nem volt kedvem. Mikor vágom le a hajam vajon? majd egyszercsak. Van ennek a postnak értelme? Majd lesz.

Elég bizarr dolgot álmodtam, inkább le sem írom. A cenzúrázott részen kívül az viszont tény: ismét utazgattam, ker4estem egy bizonyos helyet álmomban. Valahogy tudtam, hova tartok, de..Aluljárók, éjjeli sikátorok, ezek csaptak arcba. Éjszakaiak, és autózás. Úton voltam egészen a kivágott jelenetig (most is borsódzik a hátam, brrrr)


Jah, mostani könyv, amit olvasok: Tamás Bátya kunyhója. Zsír.

Ébredj!

Nem is tudom, mit gondoljak a tegnapról. Nagyon jól éreztem magam, nagyot beszélgettünk. Igaziból rájöttem, hogy alig ismerlek (és talán vica versa). Remélem tudtam segíteni a dolgozathoz eleget, amit egy geek életvonulat adhatott.

Más: istentelenül fáradt vagyok, lenyom a földre az idő, talán most jön ki a feszített hétvége alváshiánya. Holnap, holnap..dilemma, hogy menjek-e Royale-ba, vagy sem. Valamikor aludni kell. Most meg takarítani. Nagyon. Kell.

Failed

A verseny, nagy "A"-val.

Második vakszint, kezemben dAd10. Flopban ott az A és két hatos, ráadásul flush húzom is akad. Nyitok. Egy ember megad..river hármas, kör. All in. Egy ember megad. A3-a van. Muhaha, nagyobb két párom van, még mindig flush húzom, maradt a szerencsétlennek két outja, ha behúz még egy hármast, akkor vége, hahaha!
River: 3..

Game over. Nulla pont.

Napcirkusz

Na, akkor mégegyszer:

Ha nem jönnek megint, akkor az életem szegényebb lesz valamivel. Úgyhogy tessék elintézni, hoyg jöjjenek, mert AKAROM!

Az utolsó nap

A négynapos hétvége vége. Még van egy kis szabadidőm. Szerintem sikerült kipihennem magam, amit ma rombolok le teljesen. Háromkor feküdtem le, nyolckor keltem, és nem hiszem, hogy többet fogok ma is aludni - legalábbis remélem, hogy nem esek ki az elején rögtön. Ha úgy játszom, mint az albipokerben, és mint ma az első partin, akkor nem lesz itt semmi baj, vihetem az asztalt a profikkal szemben is. Akár. Remélem, nem hagyom cserben a csapatot.

Más: Elég sok emberrel tudtam beszélgetni az elmúlt időben. Kivel virtuálisan, kivel személyesen. Szeretném megköszönni nekik, név szerint Zsoltnak, Mírielnek, Tsigának, és az sms-ekért Ickének, Lamynak, Ringnek.

Most ott tartok, hogy elfogadtam a tényt, hogy nincs velem, eljutott az agyamig, hogy két hete másért él. A jelenlegi projekt az élmény feldolgozásán kívül az új élet összerakásába torkollik, ami, szerintem, egészen jól megy. Jah, és letettem róla, h. valaha is visszajönne. MOST őszintén és nyílt szívből SEM tudnám megmondani, hogy vajon elfogadnám-e, ha így döntene. But erre nem is szeretnék gondolni, nem akarok előre modellezni olyan konfliktushelyzeteket, amik nem is történnek meg (konfliktushelyzet: leginkább a kognitív szférában). Úgyhogy inkább rakosgatom össze a kis üvegdarabokat, amik a szívemből maradtak, és őszintén szólva, elég sok részt megtaláltam már.

Vagy poker szlengben: Amíg van egy dollárod és egy széked az asztalnál, még bármi történhet.

sütíí

Ma reggel azt hiszem semmi mást nem tömtem magamban, csak az Oisin által hátrahagyott tortilla chipset. Finom. Nem hittel volna, hogy így ízlik. AM-mel jól haladunki, most kezdődik csak igazán a játék és mese! Először is..jussunk a várba befelé..

Nagyon szépen köszönöm a csokikacsát. Nagyon jól esett (mind kapni, mind..leharapni a fejét, Yum-Yum!)

Amúgy tegnap nem is emlékszem, mi hasznosat csináltam. Mosogattam sokat, meg mostam. Jah, megnéztem az "Öld meg a sógunt" c. filmet, ami egy gyatra félrefordítás eredménye lehet. ASmúgy kult. alapfilm, szeletelős ninja/shaolin/bosszú, minden amit akarsz. De! Van benne Hatori Hanzo és Sonny Chiba játsza. Kult. Kill Bill-ből lehet ismerős.

Ma semmi van. Pihenés, szusszanás, felkészülés. Mosok tovább, takarítgatok tovább, dobom ki az értéktelen dolgokat, ami egész jó.Sajnos a tv-ben már semmi extra nincs, majd este biztos lesz. Addig is..Most fejeztem be az I Robot-ot, ami még mindig tetszik. Igényes akciómozi. Lehetne rosszabb, lehetne jobb, de limonádéval elmegy.

Travianban meg izzik a háború, több hete tart már. Derekasan küzdünk, de annyira nem áll jól a szénánk. Több gyengébb tag kilépett, de már vissza-visszaütünk a félelmetes ellenfélnek. Kíváncsi vagyok, mi lesz a vége..