We are white zombies/chained to our own dinájz

Jó dolog, ha az ember hatással van másokra. De azért egy kicsit kényelmetlen. Tanárként a legfontosabb leckét médiaetikán kaptam. Azon az egy előadáson, amin ott voltam. " Nagyon veszélyes dolgom van, mert amit mondok, az befolyásolhatja önöket. Az a feladatom, hogy segítsek, és nem az, hogy megváltoztassam a véleményüket". Szóval soha többet halálról, és személyeskedésről. Máskülönben a szegény blogfüggők beleőrülnek a Zord Kaszásba:)

Szerda este sikerült túlélnem a mozit. A Gépészt még valamikor, teljesen illegálisan meg fogom nézni. Csak hogy minden tiszta legyen. Sajnos egy kicsit szájbarágós volt. Ha európai rendező készítette volna, akkor egy kicsit sejtelmesebb filmet csinálna. Akkor a néző még gondolkodna is, nem adták volna háromszor megrágva a megoldást a szájjába. De azért jó volt.

Csütörtök..
Már megint! Két éve, még a (dr.) Ventilla Ágnes is azt mondta, hogy van két lyukas fogam , de ezeknél a lyuk annyira kicsi, hogy várunk még egy fél évet, aztán meglátjuk. Erre fel, az új dokinő is ugyanezt mondta! ÁÁÁÁ! Így mindig úgy megyek abba a bizonyos székbe, hogy "na, majd most jön a fúrás-faragás", és semmi. Jobb lenne már túlesni az egészen.
Persze a nap lényegesebb része eztán jött. Fornost megbeszélés? Inkább jóízű csevegés. Háhá, a Nekromanta (by Gillz) egy könnyelmű kijelentésében Therion albumokat ígért! Háhh! Mindegy, szerintem nem is emlékszik rá:) (De ha ezt olvassa, akkor biztos. Jajj, a tremere manipulátor, ohh fájdalom, ohh gyönyőr!:))
Aztán, mint afféle műértő, ellátogattam egy kóruspróbára. Ha ilyen minden éneklősdi, akkor bizony isten, én is megyek! Szóval kellemes séta a városban, aztán egy finom fagyi, majd játszótér, ahol énekeltek egy jót. Persze nem csak én voltam az egyedüli közönség. Manapság már a játszótereket is őrizni kell, s egy kis fakunyhóból egy rendkívül szigorú bácsi bombázott minket, különféle gyilkos pillantásokkal. Aztán érdektelenséget mímelve visszazuhant a TV-jébe, de azért kicsiny kunyhójának ajtaját nyitva hagyta, hogy a kellemes dallamok azért eljussanak hozzá. Aztán jött a nap(est?) legfontosabb része, amiről természetesen egy szót sem ejtek(vigyázat, csalok!).

Ma az egyik buszmegállóban idős párt láttam. A bácsi intett a néninek, hogy induljanak, mert ez biz´ az ő buszuk. A bácsika elindult a nénit hátrahagyván. A mamóka meg gyorsan kapkodva felnyalábolt két táskát, s egy szatyrot, és látszólag nehezen lépkedve megpróbálta beérni a bácsit. Szánalmas. Az emberek nem változnak meg, öregkorukra sem. Most vagy az idősb´ úrnak volt valami komolyabb betegsége, vagy tapló volt egész életében.

Vannak pillanatok, amikért odaadnék mindent.
Láttam, ahogyan az óriás napkorong lágyan végigsimít a Nílus rezzentelen tükrén.
Láttam a Vénuszt megszületni, s egy tornyot, amely mintha részeg volna.
Láttam, ahogyan a pajkos szél végigsöpör Írföld méregzöld-szőnyegén.
Láttam a Tornyot, mely egy rátari, büszke nemzet jelképe lett, közvetlenül a hajlongó híd mellett, amely róla kapott nevet.
Láttam a tenger kincsét, s a szétört napfényt a kék mélyből az Adrián.
Láttam, mire képes a hegy, ha haragos, s miként sodor el embert, állatot, hidat. A büszke óriások tövében meghúzván magam, majd csikó-folyót törtem be, s jóízűen kortyoltam hűs vízéből.
Láttam a narancs hidat a Balaton felett.
Láttam az öreg hölgyet, Párizs, e ribanc város kilátóját. Meg is másztam.
Csodáltam az Atomiumot, A Sumér örökséget, el Greco, Bocaccio, Michalengelo, és még sok más, régóta porladó ember hagyatékát.
Hallottam a szelet, mely kedves dallamot dúdolt fülembe, s hagyott nevetni.

Mindet odaadnám egyetlen pillanatért, egyetlen másodpercnyi lélegzetért. Vigyétek, nekem nem kell. Világlátott ember vagyok, gazdag életem volt (lesz). De itt vagyok otthon. De itt van otthon. De itt van.

sunshine reggie! Be a good time tonight!

Nos....
Sokan nem értik. Anyám nem érti. Látom a szemében, hogy nem. Nem érti, hogy miért nem kérdeztem meg, hogyan ment el. Nem érti, mitől van jókedvem, miért nem történt velem semmi. No, sebaj. Ugyanez volt, mikor a szüleim elváltak. Mikor az ált. isk. osztálytársam hunyt el. Mikor megtudtuk, hogy Anita AIDS-es. Mikor Renald elment.

Itt van midnen, bennem, valahol jó mélyen. Mivel tanultam pszichológiát (kicsit..), tudom, hogy ez nem egészen egészséges, de hát ez van. Persze, csak ha Freudnak volt igaza. Akkor az ID-em lassan túlcsordul a negatív emlékektől. Biztosan kísérteni fogok majd halálom után. Csak azt nem tudom még, hogy kit.

Nem értem, hogy miért akarnak emberek segíteni nekem. Miért győzködnek a részvétükről, és az együttérzésükről...*
***

Nem akarom érteni. Nem akarom meghallgatni őket.*

Mindig ilyen voltam. Talán ez az oka annak, hogy a színjátszón nem tudták eldönteni, hogy taszítok-e avagy sem. Minden emléket jó mélyen elásunk, és elraktározzuk jobb alkalomra. Tudathasadás rulez. Persze, volt már rá példa...

Régen alvajártam.
He-he.. Volt, hogy a nyár közepén úgy ébredtem, hogy teljes téli felszerelés volt rajtam a takaró alatt. Két pulcsi, farmer, sí-gatya.. Ömlött rólam a víz. A többiek meg jól kiröhögtek:)
Megesett azért rondább eset is. Pl.: Egy szlovákiai kirándulás során a család egy szobában aludt. Anyám észrevette, hogy Balázska felül az ágyon. Megpróbált beszélni hozzám, utána visszanyomni. Erre olyan sallert kevertem le neki, hogy csak úgy zengett ( már amennyire egy tíz éves gyerek erre képes..)
Akadt némi thrilleres incidens is...

A kistesóm valamire felébredt az éj közepén. Mivel odabent nem talált semmi furcsát, hát kiment a fürdőszobába, higy igyon egy kis vizet. Eztán visszabújt az ágyba, és elszendergett. Egy darabig volt csak zavartalan az álma, mert két durva kéz ragadta meg ruhájánál fogva, s teljes erő(m)ből elkezdte rázni, arcába kiabálva:
-JÁTSSZ VELEEEM!
Gyermekkorban infarktus? Majdnem. Én nem emléxem rá. Egy idő után anyám attól félt, hogy kárt teszek magamban, úgyhogy elcipelt egyszer egy piszmológushoz. Ő azt mondta, hogy a napi felgyülemlett agressziótól szabadultam így meg. Azóta az egy alkalom óta ilyesmi nem történt (vagy nem árulták el)..

Tegnap sikerült egy évnyi +szigorlatniy nyelvészet anyagot szerezni. Jajj nekem, mi lesz belőlem, míg megtanulom! De legalább autóval hoztak haz. Ezért ma kénytelen voltam bejönni tesizni..hejhó!
Este mozi egy falka nővel. Remélem túlélem (glupp).. Ohh, meg ugye angolt tanítgatni is kéne..Holnap fogorvos..kissé felgyorsultak az események mostanában..


*nem egy fenét. Köszönöm midenkinek, aki ilyen-olyan fórumokon (blog, u2u) biztosított az együttérzéséről!!

közhely-bomba

Vannak dolgok, amiket el kell fogadnunk. Ezek általában rosszak. Ráadásul megmásíthatatlanok. Lehet keseregni, szitkozódni, magunkba fordulni, de nem lehet ellenük SEMMIT tenni. Csak elfogadni, és remélni, hogy lessz majd jobb.

El kell fogadni, ha elkap a BKV ellenőr. Van az úgy, ő is csak a munkáját végzi, mégha bunkó és pofátlan módon is.
El kell fogadni, ha valakinek halva születik a gyermeke. Szerintem ennél nem lehet nagyobb személyes tragédia egy ember életében, legyen az bár nő vagy férfi.
El kell fogadni, ha valakit kirúgnak. Fel kell szépen állni a padlóról, és menni tovább.
El kell fogadni, hogy a szerelem elmúlik. Van másik. Vagy nincs.
El kell fogadnom, hogy meghalt a Nagyapám. Az embernek meghalnak a rokonai, elkerülhetetlenül, amíg ő maga el nem megy.

Nem érdekel, hogyan történt, nem érdekel, hogy műhiba volt-e vagy sem, nem érdekel, hogy elaludt-e az ágyában, vagy sem. Teljes és viszonylag boldog életet élt. Gazdag életet élt, és lehetett sejteni, mikor lesz vége.
Otthon egy gyertya állt a nagyszoba közepén, az erkélyajtó előtt. Csend volt. Mindenki csendes volt. Csak az öcsém bömböltette a tévéjét. Ő is tudta. Ma reggel véletlenül összefutottam néhány rokonommal (Nagybátyám+oldalbordája). Ők is tudták.

El kell fogadnom.

Tényleg

Jobb. Komolyan. A tudat, hogy újabb öt oldalt hoztam össze a szakdoliból, egész jókedvűvé tett. Jó, az egy kicsit rossz, amikor egyesek már beadták a sajátjukat, én meg tizenvalahánnyal téblábolok. De legalább már elkezdtem.
Kivételesen siekerült aludni. Persze, felébredtem kettőkor..majd háromkor..majd... de semmi gáz, még a buszon is aludtam. Dacára a srácnak mellettem, aki állandóan bökdösött a könyökével. Mindegy, a Pink Floy álomba ringatott. Talán a Shine on you Crazy Diamond volt. Azon lehet:)

Köszi, már jobban vagyok:)

Amikor belenézek a tükörbe, egy ismeretlen bámul vissza rám. Mintha egy ablak nyílt volna a fürdőszoba falán, a szomszéd lakásba. Ez nem lehetek én. Egy csapzott hajléktalan, aki úgy néz ki, mint aki nem aludt volna két napig, s a szemei olyan eszelősek, mintha pillanatragasztót öntött volna beléjük, s megkötött volna. A pupilláim akár két fekete lyuk. Úgy is érzem magam. Mintha egy sötét örvényben keringenék szűnetlen, és az értelem hiánya, pontosabban ellentéte határozná meg lebegésemet. Történt egy s más az elmúlt pár napban.

Csütörtökön…

… hajszál híja volt, hogy nem mentem le edzeni. Sajnos az utóbbi időben túl sokszor hagytam ki a termet, így most már kénytelen vagyok gyakrabban lejárni. Kell az a két kredit. Reméltem, hogy csütörtök délután kevesen lesznek. Eddig legalábbis alig akadt egy-két lézengő. Végül is érthető, hiszen pénteken csak a levelezősök vannak a suliban, és az utolsó napon (csütörtökön) mindenki inkább menekül, amerre lát.
Hát most nem. Ez egy eléggé szűkös konditerem, így az a cirka tizenöt fő egy kicsit sok volt. De ha a tizenötből legalább egy ismerős, vagy embernek látszó tárgy lett volna, akkor azt hiszem egy kicsit elviselhetőbbé vált volna az a negyvenöt perc, amit ott töltöttem. Csupa műmájer, akiknek sekélyes életüknél csak a még sekélyesebb személyiségük szánalomra méltóbb. Szánalmas.. Nem az a gond, hogy nem törődnek senkivel, hanem az, hogy vakok, a szemük eltelik önnön ragyogásuk mámorával. S így, mint megannyi bolygó, mi körülöttük forog, kissé elvakított engem is. Egy kis szánalommal, egy kis hiúsággal. Mert amikor csak úgy, brachiból csináltam a sarokban egy-két forgórúgást, meg félfordulatos rúgást a levegőben, mintha egy kissé lefagyott volna az arcukról az a fölényes vigyor. Az a szép, hogy a harcban az izom másodlagos. Ha kicsi a fájdalomküszöb, akkor az első combos után összeesnek ezek a hólyagok. Mindegy, csöppet agresszív lettem.

Péntek..

Reggel összeállítani a beszédtech. "kurzus" anyagát. Szuper. Nagyjából tíz perc alatt megvoltam, utána elkezdtem jó hangosan gyakorolni a szövegeket. nehogy megint felsüljek velük. Aztán be anyához fénymásolni, nyomtatni, enni.
Sikerült befejezni az új novellámat. Nagyjából. Mert mint utóbb kiderült, a szarvas nem azonos az őzzel, és egyéb, biológiai hiányosságaim az élőflóra terén rendesen beárnyékolták a dolog mondanivalóját. Legalábbis szerintem. Mások szerint ez se rosszabb írás, mint a többi. De engem zavar. Vannak dolgok, amik feleslegesen zavarnak. Például az, hogy ma operálták a nagyapám, és én nem tudok róla semmit. Ja, igen, a gyomorbeültetés mellett egy kis, kedves gégemetszést is csinálnak neki, csak úgy, ha már ott van. Igazi kihívás lesz a színjátszó. Talán el tudok róla feledkezni.
Nehezen ment. Az elején majdnem elkéstem. A Domusnál azt gondolta a villamos, hogy "köszönöm szépen, annyi volt, tessenek leszállni". Amúgy is késve indultam el, reméltem, hátha sikerül elkésni. Egyszer majd direkt el fogok késni, hogy kaphassak valami jópofa büntetést. De az nem most lesz.
Sajnos nem sikerült . Hála az "erőltetett menetnek", és a felmentő sárgaság gyorsaságának. Kösz, de én el AKARTAM késni. Nem akartam beszélgetni, jópofizni a többiekkel. Van úgy az ember, hogy inkább csinálná gépiesen, monoton fejbólogatással a kulimunkát, minthogy hazudjon a többieknek. A rosszkedvemet azzal palástoltam, hogy mintha nagyon futottam volna a színjátszóra.
Persze aztán sikerült feloldódni. Hála többek között Gillznek, és Ickének. Ez utóbbinak külön köszönet, hogy kiélhettem a pitiáner, gonosz -fújjdeszemét- tanári vágyaimat. Még akkor is, ha megérdemelte.
Természetesen felsültem. Úgy is, mint tanár, úgy is, mint szépkiejtő. Az előbbi azért égőbb volt. Ismét feltűnt három ember, akiknek ez volt az első "leckéjük". Én meg, félig depisen, egyszerűen nem voltam tekintettel rájuk. Racka azért a hisztijével magamhoz térített. Csak sajnos az már a vége felé volt. Sebaj. Azért élünk, hogy tanuljunk. Vagy nem. Ráadásul eléggé nehezen bírták a hosszabbított olvasgatást. Mi lesz itt, amikor bedurvulnak a dolgok??!

Nekem a színjátszó nem egyenlő a beszédtechnikával. Az inkább munka. A lényeges dolgok utána jönnek. Na, és a szembesülés a saját gyengeségeimmel. Persze, amit jól csinálok, azt tudom, hogy jól csinálom. Az a gond, hogy azt hiszem, hogy MINDENT jól csinálok. Ezért le kell esnie, hogy hoppá, hát ez nem megy. A mostani különösen fájdalmas volt. Ezek szerint, hiába mondom meg valakiről, szinte másodpercek után, hogy taszít v. vonz, én nem tudok. Szinte senki sem találta el, hogy éppen kedves akarok-e lenni, vagy szemét. Még mindig fagyott lennék? Azt hittem, hogy annak már vége. Remélem tényleg vége. Vagy soha nem fogok tudni megnyílni senki előtt? Zavart, ostoba vihogás az egyetlen értelmesnek aligha nevezhető megnyilvánulási formám azok felé, akik fontosak lehetnek nekem? Kellemetlen.
Az emberekből úgy tudok olvasni, mintha nyitott könyvek volnának. Persze, akad egypár, akiken a mai napig sem tudok kiigazodni, de jól van ez így. Engem ennyire nehéz volna megfejteni? Jót akarok.

El kéne gondolkodnom már a toreador karin. Ideje volna már ( és a Britektől is kikaptunk. Nem mintha érdekelne. Ami elszomorít. Miért nem érdekel a hoki? Amikor a belemet is kiordítom egy meccs alatt, most miért vonogatom a vállam??)

Szombat.
Mivel Csütörtökön ízibe eldöntöttem, hogy ma Liveozni fogok, a nap ennek jegyében telt. Sokáig akartam aludni, hogy bírjam a strapát. A "sokáig" az hét-fél nyolcig tartott. A bioritmusom (ha létezik olyan) nem tud elszakadni a hajnali ébredésektől, hiába is erőlködöm. Nem baj, majd némi szintetikus anyag magamba szólítása csak segít.
Reggel még megnéztem a Pókert, s helyeslően konstatáltam, hogy mind Kafelnyikov, mind Phil Taylor bejutott a döntőbe. Csak Uliot, és Goldsmith-t sajnálom. Ezt is szívesen kipróbálnám. Mármint a professzionális pókert. Amúgy is zsugás voltam egész életemben.
Elaludtam. Valószínű a felgyülemlett feszültség és a megmagyarázhatatlan kimerültség miatt. Délután, kettő körül. Természetesen, fél négykor tértem magamhoz. Épp annyi időm maradt, hogy az öltönyt magamra rángassam, és eltűzzek a Keletibe. Ahova pont négyre érkeztem. Sehol senki, csak Mr. OSP. Furcsa, pedig négyre beszéltünk meg találkozót, és mintha negyedkor, vagy 25-kor indultak volna a vonatok. És sehol senki, csak egy ember, akiről nem is tudtam, hogy jön. Gyors jegyvásárlás után, és némi nyomozati munkával kiderítvén, hogy melyik vonat és hol, elindultunk.
Azért még indulás előtt (16:07) visszanéztem, hátha van ott valaki a találkahelyen, de nem. Mint utóbb kiderült, majd´mindenki ott volt már. Csak Balázska szeme béna, és se Gillzt, se senkit nem láttam. Ellenben az ifjoncok láttak engem, csak nem mertek megszólítani. Vagy mi.
A vonatút überszar volt. Vágyakozva gondoltam a hatvani útra, ami csak -huss- és elröppent. Most savanyú pofák között ülve, Mr. OSP-pal társalogtam. Öt percet, juhé, aztán a roppant vidám Therion vígasztalt. Remélhetőleg olyan hangosan, hogy az égi magasságokba emelt orrú kisasszony mellettem részesülhetett e remek muzsika szépségeiből. Ráadásul átszállás. Jeah. Egy "dunaújvárosi" srác is csatlakozott hozzánk, akit megvetek a szűkös agyáért és látásmódjáért. Az a szó, hogy pozőr, csak hízelgés ránézve, inkább azt mondanám, hogy "megjátssza az agyát". Biztosan, amikor nagyon kicsi volt, látott egy filmet egy angol úrról, és eldöntötte, hogy ő olyan akar lenni. Hát nem megy. Csak a tenyérbe mászó stílus. Kéne adni neki pofont, nagyot.

Liveeeeaaa...
Miért? Miért mentem el abba a rohadt faluba? Maklár, a világ közepe, juhé! Hála istennek kb. 12:30-01:00-ig sikerült játszani. Addig tudtam intrikálni, gonoszkodni, infót kutatgatni, satöbbi. Még a végén előbb nyerem vissza az elvesztett pozíciómat, mintsem reméltem volna. Na sebaj. Aztán jött az. A punnyadás. Ezúton is szeretnék elnézést kérni mindazoktól, akiket..khmm...hangnak aligha nevezhető audióefektekkel bombáztam, éneklés címén.
Szóval bocs. Azért is, hogy nem hagytam a szenvedőket aludni. Azért is, mert. Annyira lefáradtam(tunk) a végére, hogy értelmes mondatra hasonlító dolgot nem igazán tudtam kinyögni. Luca azért bedumálta magát a privi mesémbe. De legalább van lakása, úgyhogy tudunk hol játszani. Azt sem tudom, hogy milyen játékos. Nem is ismerem. Az, hogy szimpatikus ember, még nem jelenti azt, hogy beleillik egy ilyen mesébe. Mindegy, lesz-ami lesz. Csak az az egri gyerek ne lett volna, aki piócaként ragadt ránk és bombázott a hülyeségeivel. Bőven elég volt az ÉN szenvedésem, nem kellett az övé is. Soha többet nem megyek Egerbe liveozni (Hatvan után a második). Max kocsival. De másnap sajnálnám rá a pénzt..

Vasárnap?
Nekem úgy tűnik, mintha a szombat lenne, dupla kiadásban. Kilencre hazaértem. A forró vizű fürdő megvolt, akárcsak a vetett ágy, de a kaját ki kellett hagynom. Nem maradt elég energiám rágni..
Természetesen tíz harminckor megszólalt a telefonom, miszerint a délutáni találka máshol lesz. Köszönöm, jelentem alássan, hogy a mély és kómaszerű ájulást sikerült megtörni, onnantól kisebb-nagyobb megszakításokkal inkább csak szenderegni sikerült. Sebaj! Az élet nem habostorta, vagy ha az, akkor biztosan romlott.
És míg én a tükörbe bámulom azt az idegen arcot, addig a zubogás a fülembe hipnotizált alvajárásra kényszerít, s a "szétesés" fogalmának új értelmet ad. De legalább odáig alacsonyodtam, hogy otthon gépeljem ezt a rohadt blogot, és majd hétfőn (felkelni 05:15-kor, Halleluja) becopyzom. Mi vár még ma rám?
Talán kijegyzetelem a sok újságot, hátha sikerül valamit hozzátenni a szakdogához? Miért töröm még mindig magam? Miért akarok embereknek tetszeni, miért vagyok még mindig ennyire tompa? Ha kiállok magamért, azt kegyetlenül csinálom, és megsértek valakit. Ha hagyom magam, akkor a lehető legrosszabbul járok. Nem vagyok a toppon, az tuti. És míg a következő hajót látom elsüllyedni, addig kétes mosollyal tekintek végig a sekélyes vízből kétes dicsőséggel szerzett törött árbócokon. Vádlón fenyegetik az eget, s elmosódott névvel írt zászlókat lengetnek. Csiga...Angyallány..oh, és persze középen feketével az én nevem. Mert az olyan macsós. Mi lesz még itt?
Kinek fogok még hazudni. Mármint magamon kívül, mert arról (legalább én) tudom, hogy hazugság. A baj csak az, hogy ha akad egy-egy ember, akiknek mindig csak a színtiszta igazat mondtam, s kitárulkoztam (nesze nektek), akkor azok talán nem is hittek nekem. Sebaj. Vajon ezt leírnám, ha nem lennék ennyire fáradt, tompa, és ramaty? Nem hinném. De a hosszú kiképzés rohadtul őszintévé tett. De mit akarok ezzel elérni? Miért írok még?

Köszi Val. Egy rakás pénzt adtam ma délután. Ha becsapnak, és jól lenyúlnak, akkor az csak emelni fog a hangulatomon. Nem is a Nightwish koncert kéne most, hanem valami értelem nélküli hörgősdi, amire pogózhatok jól. Akár szétvernek, akár nem, de legalább kifújnám egy kicsit magam. Nem akarok gondolkodni, érezni, élni. Csak aludni.
A szigeten segített a Guano Apes koncert. Elöl, középen voltunk, és sikerült MINDENKIT leamortizálni, aki a haverom vagy a közelembe merészkedett. A végén egy kis tiszteletet parancsoló félkör alakult ki körülöttünk. A haverom kedvence egy félmeztelen srác volt. Annnnyira büdös, hogy a végén már lábbal rugdosta el magától. Őt meg két holland csaj rugdosta, csak úgy passzióból. Ők voltak a legkeményebbek. Állítólag könyökkel eltörtem valakinek az orrát. A gond csak az, hogy ezt is ő mesélte, én észre se vettem. Ezúton is szeretnék bocsánatot kérni. Csak a szám nagy, valójában egy légynek se nagyon tudnék ártani. Csak ha más biztonsága forogna veszélybe. Azért remélem, hogy összejön a jegy (lehetnék már egy kicsit optimistább..), és egy kellemes élménnyel gazdagodhatok. Mert a jövő héten fogorvos lesz. Van kb. három lyukas fogam, jó lesz. Alig várom.

Azért én mosolygok tovább. örülök, ha örülnek. Jó lesz a kedvem, meglásd, csak pihenni kell. Töltődni, koncentrálni. Élni. Azt nagyon. Unom már a fagyos tundrákat. Szép a táj, de kissé egysíkú. Majd lesz valami. (Előőőőrreeeeeeeeee!)

kvízmánia..

You scored as Existentialism.
Your life is guided by the concept of Existentialism: You choose the meaning and purpose of your life. “Man is condemned to be free; because once thrown into the world, he is responsible for everything he does.” “It is up to you to give [life] a meaning.” --Jean-Paul Sartre “It is man's natural sickness to believe that he possesses the Truth.” --Blaise Pascal


Existentialism
80%
Justice (Fairness)
65%
Utilitarianism
60%
Kantianism
55%
Hedonism
55%
Nihilism
35%
Apathy
25%
Strong Egoism
20%
Divine Command
10%

sport

HAJRÁ MAGYARÓÓÓÓÓRSZÁÁÁÁG!!
EMlékül a Magyarország:Kína kokimeccsnek. Ami amúgy 9:0-lett a mi javunkra. Éljen az Arsenal, akinek sikerült 0:0-át játszania a Chelseavel. Köszi, Pires, hogy kapufát rúgtál (a fene essen beléd...). Arsene, miért nem cserélted be ELŐBB van Percy-t? Ő tudná egyedül pótolni Henryt! És különben is, pukkadjanak meg a kékek, ott ahol vannak. A világ épp most készül fényesre nyalni az alfelüket. Remélem azért a BL-t elvesztik..:)
Nem baj. A második hely az fix. Remélem a Britek nem vernek meg minket a hokiban. Benne van a pakliban az is..
(Derűlátó hangulat rulez...)

Betty vs. Aku

Szerda..
Még kedden kaptam egy CD-t egy kedves évfolyamtársamtól. Mesélte, hogy kapott egy halom komolyzenei anyagot, és hogy teljesen el van ragadtatva tőle. Persze kicsi én egyből elkezdett kérdezősködni, hogy ez+az megvan-e, és hogy tudna -e másolgatni...Volt neki, és tudott. Úgyhogy tegnap végig Muszorgszkij "Egy kiállítás képei", és az "Éj a Kopár Hegyen" ment. Imádom. Mostanában nem igazán divat komolyzenét hallgatni. Sajnos...
Apropó, divat..
Annó domini az a kis szőrpamacs az államon azért burjánzott el, hogy sokkoljam a népet. Akkor még nem igazán merészkedett senki ilyet viselni, max. a blessed deviant típúsú emberek. Őket viszont a középiskolában nem látta senki. Aztán ma már divat. Hüpp, nem baj. De amit ma a tükörben láttam...
Szóval volt egy rész a Samurai Jackban, amikor a gyerekek Jacket játszottak. De volt egy lurkó, aki mindig Aku volt, mert úgy nézett ki. És a haja.. Nos az is olyan volt. Kb. ma reggel magam is olyan "Aku"-s voltam..Persze nem ez jutptt az eszembe legelőször, hanem az, hogy "Helló kislány, errefelé laksz? Ja, hogy az ÉN vagyok..." Szóval így lettem Betty. Vagy Aku. Persze, csak azért növöget az a sz*r a fejemen, mert még soha nem volt hosszú. De egyre inkább visszasírom azokat az időket, amikor a jól bevált séróm csücsült a kobakomon. Az a két centis.. Mivel közeleg a nyár, lehet, hogy még viszont fogom látni. A lelekesedés már alig tart.. Hehe..Ráadásul csak öt perc az egész, és lekapjuk.

30.-lett a szakdoga leadási határideje. Helyes. Akkor ma nem gépelek egy oldalt sem. Nem mintha nem kéne, csak megint otthon hagytam a jegyzeteimet. Sebaj.

Tegnap. Szóval egy kedves malka megkért, hogy segítsek egy barátnőjén, mert az a fejébe vette, hogy letesz mindenféle nyelvvizsgát, és talán egy kevéske gyakorlattal rendelkező angoltanár jól jönne. Merthogy mindenki olyan 1000-2000 magyar pénzt kér a korrepetálásért, óránként. Én balek meg vállaltam ingyé´. Miért ne?
Na, tegnap megkapta. Phrasel verbs, gerund+infinitive..fordítások, teszt..mindez másfél órába sűrítve. Sajnos szegény lánynak nagyon sok hiányossága van, és nem tudom, hogy fel tudom-e készíteni a viszgára. Meglátjuk. Mindenesetre azért igyekszik, talán sikerülhet neki.

Haj..azt is örököltem. Minél hosszabb, annál vékonyszálúbb, és böndör. Éljen, köszi Nagyi. Örököltem továbbá: szemüveget, csapnivaló arcbőrt, fájós fejet, derekat, térdet. Ja, meg alkatot is. Köszönöm, 15 évesen 62 kiló voltam. Olyan, mintha megszökött volna a röntgenből a képem. Hehe, azért némi vérrel sikerült egy tízest magamra szednem az elmúlt években. Szóval helló Betty (Aku)!

Mindegy, ez nem számít. Az emberek néha túl nagy jelentőséget adnak bizonyos, abszolút mellékes dolognak. Pénz, kapcsolat, Ego,..kit érdekel? Nálam a barátok, szeretet, a Kedves, a család mennek (bár ez utóbbi egyre kevésbé).
Az a baj, hogy egyesek összeforrnak az álarcaikkal. Remélem velem ez nem nagyon esik meg. Azért már volt rá példa. Az én álarcom a bohócé (volt?). Örülök, ha az meberek jól érzik magukat a közelembe, ha egy pillanatra el tudnak feledkezni a nyomorúságus féreg-életükről, akkor az már elég nekem. Kit érdekel a pénz, a siker? Na mindegy, kezdek veszélyes vizekre evezni...

Huhh, visszaolvasva olyan ez, mintha valami hiú dög lennék (minden férfi az..). Pedog nem. Lesz*rom, hogy hogy nézek ki. Ne a külsőm alapján kedveljenek..(Na, Betty, ezt jól megmondtad. Most mi lesz? Bevágod a durcit, fogsz egy nyalókát, és kisírod magad a mászóka alatt?) Kuss, Aku!
(Oké, ezt már szeretem. Mvuhahaha, a lelked úgyis az enyéééém!)
Jó. Telj be vele.

juhé

Hurrá! Az első hét oldal elkészült. Azt hittem, hogy a hét az legalább tizenöt. Most érzem csak, hogy mennyire kemény menet lesz ez. De azért úgy tűnik, hogy a Rúnával foglalkozó rész eléri a tervezett 20-25 oldalt. Persze, csalok egy kicsit. De nem nagyon, nem plagizálok, csak sokat idézek a bevezetőben. Biztos ami biztos. Még a végén meg fogom írni ezt a sz*rt...Most kezdem elhinni..

..de tényleg..

Mégis megyek Nightwish koncertre? Remélem Val el tudja intézni, és tud jegyet venni. Majd kifizetem. Mondjuk nem tudnám, mi lenne, ha nekem kéne egy haverom jegyét megvennem. Talán menne. de akkor nem nyúlhatnék a számlámhoz a következő hónapig. Félre kell rakni a pénzt..kell az a nyárra/diákhitel törlesztésére, új félév kifizetésére. Ja, meg bútorokra az épülendő lakásomhoz. Már egy cosmó mindent kinéztem magamnak! Kovácsoltvas francia ágy.. ultra-modern bútorok (kellemesen hűvösa és fémszínű mind:)) A gond csak az,hogy úgy tűnik, hogy a régi lakásért kapott pénzből, ha kifizetem a mostanit, akkor egy olyan 300 e. marad. Namost, az ágy már maga olyan ötvenezer..de azt MINDENKÉPPEN meg fogom szerezni. Tök jó, van értelem az életemnek, még öt évre: Pénzt szerezni, hogy a lakásomat úgy bútorozzam be, alakítsam ki, ahogyan azt elképzeltem. Ja, azért még ezer dolog hiányzik. A legtöbb money erre fog elmenni: szőnyeg, égőtestek( LÁMPA, mielőtt vki félreértené..), konnektor, konyhabútor ( százezer ez is, minimum..), könyvespolc..jajjjj... ADAKOZZATOK! Hagyjátok a fenébe az árvíz károsultjait, inkább nekem fizessetek. Adjatok Balázskának egy bebútorozott lakást...
Ja, tök jó, a tárolómat már megépítették. A kicsiny kuckóm a másodikon lesz, talán egy hónap, és megvan az is:)
..azért egyedül eléggé magányos lesz...

előadás

Rémmese a Margit szigeten, régről

Szereposztás:
Fogadós-Geret
Vatikáni ügynök, stigmatizált pap-Kharon
Volt Náci kém, poszt terrorista-Argaies
Gonosz mesélő, akinek mindig igaza van-Magam

Volt egy régi dédelgetett álmom, hogy játszhatnánk a szabad ég alatt, valami komorabb környezetben. A temetőt még nem vetettem el teljesen, de ismerve a társaságot, nem hinném, hogy nagyon rá tudtak volna hangolódni a dolgokra. Mindegy,maradt a Margit sziget római szekciója. Szóval réges régen, egy messzi szigeten..
Sajnos Rhilen és Val ÉPP akkor ment el szüretelni, pedig Rhilennek szántam volna a német katonát.

A szereplők hirtelen eszméltek, egy teljesen ismeretlen helyen. Utolsó emlékük az volt, hogy Szlovéniában vannak, 1967-körül. Egy kis hegyi faluban. Ám az utolsó hétre egyáltalán nem emlékeznek. De ami most, az első levegővétel után a szemük elé tárult..
Egy pap lebegett a fogadó ebédlőjének közepén, Krisztus-pózban. Hátáról hatalmas fehér szárnyak terültek szét, s kezéből, lábából vérpatakok nyíltak...majd összeesett, az angyalszárnyak eltűntek. Csend lett az úr.
Gyorsan megbeszélték, hogy ez így nem jó. Főleg, hogy semmi emlékük nem maradt az elmúlt pár hétről. Miután kikémleltek a szabadba, újabb meglepetés várt rájuk: Odakint irtóztató sárlavina söpört végig a tájon, s az egyik közeli hegycsúcsot teljesen letarolt egy robbanás. Ám talán ennek, még így, a távolból is ki tudták venni egy romváros ködös sziluettjét..

Sajnos a fogadós felesége nagyon beteg volt. Az ágyból nem tudott kikelni, ezért derék emberünk vitte neki az élelmet minden nap, és tartotta benne a lelket. A gondok akkor kezdődtek, amikor az egyik vendége felfigyelt a feleség zárt szobájából kiszűrődő irdatlan bűzre. Némi szóváltás után, s egy kis szerencsével rájöttek, hogy szegény fogadósunk elméje megháborodott, hiszen a párja már hónapok óta halott volt, ám ő elevennek látta. A szobában férgek és legyek mindenhol, a tucatnyi tál romlott és poshadt étellel..

Az egyik vendég nem egészen őszínte. Valójában egy titkos poszt-náci szervezet tagja, aki Hitler egy okkult kutatását próbálta feltárni. Van egy sanda gyanúja, hogy ő robbantott odakint, de minden olyan ködös..ezért egy idő után felkerekedik, és meglátogatja a távoli romokat. Az út nehéz, és sokáig tart, mindenütt romló szagú dögök, és nyúlós, marasztaló sár.

A Pap először ALAPOSAN elbeszélgetet a fogadóssal ( a holtakat el kell temetni..), majd furcsa látomása támadt Gábriellről, és egy ördögről, kit az arkangyal bezárt egy kőbe, s nem szabad kiengedni..

A kém elérte a romvárost, ahol ismerős feltárást talál. Gyanúja beigazolódott, ő robbantott, és az indította el a sárlavinát. Sajnos minden utat elsöpört, ezt fentről látta, de talán megérte. Talált egy pisztolyt is, meg a felszerelését. No és egy alagutat, amit a robbantás tett szabaddá. Talált odabent egy EGÉSZEN érdekel festményt, és némi Második Világháborús jegyzetet egy félbehagyott rituáléról..amikor megérkezett a pap..
Hosszas ebszélgetés, szópárbaj, manőverezés vette kezdetét. A pap és a fogadós azon volt, hogy a talált maradék robbanóanyaggal le kell zárni a tárlatot, ám pisztoly csak a kémnél volt. Szó tettet követett, majd hamarosan berobbant az alagút egyszer és mindenkorra. Csak sajnos túl későn. A rituálé addigra elvégeztetett, s Azazel, a démon kiszabadult fogságából. Gábriel, ki törölte e három ember emlékeit, s megszállta a papot, megpróbálta megvédeni a halandókat, de sajnos Azazel a sok évnyi fogságból erősebben szabadult, mint volt, s legyűrte Isten hirnökét...

A játék jól alakult, midenki hozta a formáját. Sajnos volt egy kis kínos közjáték... Úgy nézett ki, hogy el fog eredni az eső. Úgyhogy otthagytuk a romokat, és áthúzódtunk a Zenélő Kúthoz. Gondoltuk, 11-kor már csak nem zenél. Hát tévedtünk. negyed óra múltán egy harangszó kondult, és mindenkibe majd megállt az ütő. Aztán egy kedves öreg bácsi hangján elkezdte ecsetelni, hogy "Az eredeti zenélő kút Bécsben található. Ezt xxx építette ekkor meg ekkor"..Kössz, vazzeg. Biztos ez volt az utolsó, gondoltuk. DE NEM! Az a koszhordalék negyed óra múltán újrakezdte, ezúttal több nyelven is. eső ide vagy oda, mi biza visszamentünk a kövekhez. Nem is esett, és a kaland is jól alakult, dacára, hogy midnenki belehalt. Illetve Argi nem, de őt ugye Azazel tartotta életben, aki megszállta őt. szép kilátások, nem?
***

Ma nekiállok a szakdogámnak. Talán...talán meg tudom csinálni. Talán nem fogok ma egész álló nap chatelni, bloggolni, mindent, ami nem a szakdogám. Bár fontos ez? már kiderült, hogy lesz még legalább egy fél évem. Ráérnék akkor. Fáradtnak érzem magam, nagyon fáradtnak.

Manapság ilyenek mennek

Olyan volt, mintha esett volna az eső. Tényleg. Esett. A legszebb az egészben, hogy kezd tudatosulni bennem, hogy jövő hét ilyenkorra le kéne adnom a szakdogámat, és egy betűt sem írtam még. Nem gonda, kapok öt nap haladékot, azzal már menni fog.
Ma nagy elánnal elhatároztam, hogy a felét, legalább, megírom. Csak a jegyzeteimet ne hagytam volna otthon! Így lényegesebben nehezebb, és mivel a kedvem is elment tőle, hagyom az egészet a fenébe. Az biztosan használ.

A sportélmény megvolt a hétvégén. Kezdődött az Arsenal:Blackburn FA kupa elődöntővel.. A csapatom 3:0-ra nyert, de..én nem értem. Ha egy csapat jól játszik, akkor az ellenfél miért veszi a fejébe azt, hogy "majd jól kiverjük a sz*rt is belőletek, és elmegy a kedvetek az ugrálástól, pubi!"?? Szépen, technikásan játszottak, erre ezek az állatok mindenkit felrúgtak. A csúcs a 93. percben jött el, amikor van Percy a harmadik gólt akaszotta a hálóba, és a gólörömében nekiszaladt egy ellenfélnek. Az meg, mintegy ártatlan reflexmozdulatból, a könyökét felkapta és kiütötte a 19 (!) éves hollandot. Meg kell vallanom, mint a harcművészetek kedvelője, elismertem volna a mozdulatot, a muay thai iskolákban így okítják a könyökütést. Szegény srác orrából, ajkából dölt a vér. Szabályszerűen kiütötték. Nem hogy felkelni nem tudott, de mozogni is bajosan. Olyan krémmel kenegették, mint a bokszolókat, ami elősegíti a véralvadást. Szuper. Mindegy, a döntőben vár az "ősellenség" MU.

És eljövend a kézilabda. Győr vs. Leipzig. Szegény magyar lányok hat góllal kaptak ki a németektől, így mindenki a csodában tudott csak bízni. Hát a csoda el is jött! Olyan sima meccs volt, hogy nem is néztem. A Győr végül tízenvalahány góllal nyert. Je. Így az EHF (Europian Handball Federation) kupában magyar döntő lesz. Hajrá Cornexi!

Majd a csúcs. Magyarország vs. Norvégia, divízió 1-es Világbajnoki meccs. Imádom a jéghokit, főleg a válogatott meccseket. Ez akkor alakult ki bennem, amikor 2000-ben apám jóvoltából kijutottam az akkori divízió 1-es vb-re. Akkor rendeztünk ilyet először ithhon. Fergeteges hangulat, óriási hajtás jellemezte a meccseket. Az első meccsem Kína ellen ment, és 4:0-ra nyertünk (asszem). Most meg Norvégia..A 2:2-es döntetlen inkább ránk nézve hízelgő, az utolsó harmadot végig védekeztük.

Érdekes emebreket ismerek. Vannak olyanok, akik őszínték. De velük az a gond, hogy állandóan azok. Ismerek valakit, aki pl. nem hord maszkokat. Jó, gátlásos a szentem a lelke mélyéig, olyan freudi rémálmai vannak, hogy az csak na (Egy mocsárban evez egy tutajon, de egyszer csak beleesik, és férgek meg piócák takarják be...). De mindig őszínte és nyílt. Aztán vannak mások is. Például ismerke valakit, akiben olyan kettősség munkálkodik, hogy öröm nézni. Illetve, ha nem állna olyan közel a kicsi szívemhez, akkor öröm lenne, így bánat. Az egyik pillanatban erőt sugárzó, magabiztosnak tűnő, a másikban meg összemegy, törékennyé válik, és olyannyira magába fordul, hogy felemészti önmagát. Amikor magabiztos és elfeledkezik a világról, akkor dacára a fizikai különbségeknek, sokkal magasabbnak látom őt magamnál. De amikor elkezd rágódni, akkor összemegy, és kisgyermek lesz megint. Van, hogy én érzem magam tanulatlan, éretlen kilencévesnek magam mellette, máskor meg úgy hiszem, szerepet cserélünk. Azért nem rossz ez, különbözünk, de fáj látnom, hogy élhetne sokkal boldogabban is.

Mint mindannyian. Akárki. Mint a nagyapám, aki még mindig a sebészeten van. Ha valakinek már kétszer is volt infarktusa, azt hogyan műtik? Mert altatni már nem lehet! Akkor hogyan ültetik be a gyomrába a csövet? Érdekes. Egyébként szép, hosszú élete volt. Igaz, azért ő is kapott ezt-azt, pl.: munkaszolgálat a Második Világháború alatt. Az ő osztagának volt a feladata a bombázások közben a hullákat elvonszolni az árokból. Van még egy-két ilyen vidám történetem, mondjam? Inkább ne. Elég, ha mi tudjuk őket, nem kell a világot is sokkolni. Még a végén elolvassák.

szégyenem, avagy a hatalomszavak a téli klántalálkán

Kalandos, és kellemes hetem volt...

A héten lerobbant a Volán egyik legkiválóbb járata. Először arra letünk figyelmesek, hogy az utastér hátsó fertájában iszonyatosan büdös lett. Valószínűleg leégtek a féktárcsák... Még szerencse, hogy nem a pusztában, hanem Érd közelében, így nem kellett órákat várni a "mentőjáratra". Mindenesetre nem okolom a Volánt, négy év alatt ez volt az első lerobbanásom. Volt olyan, hogy eltévedt a vezető, vagy hogy baleset volt. Azért nem semmi. Az utazásban az utazás a legrosszabb...
Persze egy napra rá a BKV is csődölt. Csak arra lettem figyelmes, hogy 15 perce nem jött metró. A zenétől a fülemben ugyan nem hallottam semmit, de a bemondó veszettül magyarázott valamit. Na, egy idő után csak belehallgattam, és akkor jöttem rá, hogy ott kéne hagyni az egész állomást. Mindegy, az 1-es villamos hazavitt. Tök jó, hogy olyan kies helyen lakom:)

Péntek...
természetesen a nap ismét a színjátszóról szólt. Illetve, meglepetés, mégsem. A beszédtech. ismét jól sült el, illetve hála a csoportbontásnak, mégjobban. Nem tudom, hogy Cue mit tanított, de félek, hogy ha ismét öszevont csoport lesz, akkor a társaság fele nem fog szuperálni...és az nem az én csapatkám lesz. Mindegy, nem ismerem őket, nincs jogom máris rosszmájúnak lenni. Hiába az idő megtanított cinikusnak lenni. Csak nőném már ki.

Gillz...Végül is van benne valami, amit mondott. Ahhoz, hogy beszélgessünk, nem kell feltétlenül egy buszmegállóban álldogálni. Nyolc után indultunk el, és fél tizenegyre sikerült hazaérnem. Nem semmi...

Tegnap. Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő! De hogy Rudolf Péter és K.-Molnár Péter NAGY színészek, az tuti. Aki tudja, az nézze meg a "Kövekkel a zsebben" c. darabot. Két színész, és húsz szerep. Mindet ők játszák el, minimális díszlettel ( nyolc szék, két asztal). Brilliáns volt. Azért végre láttam Boszin, hogy, hála Istennek, csak barátom. Most végre láttam, így nem gyötör tovább a lélek. Huhh. Ez miért fontos? Néha már attól lelkiismeret furdalásom van, hogy a piroson megyek át..Néha meg vállrándítással intézem el a leggusztustalanabb hazugságaimat is. Lehet, hogy egy kissé tudathasadt vagyok? Nem, dlágaszágom, mi asztán neeem....

Ma. Apa hazaért Dél-Afrikából (Jól írtam, kedves dr. Hőnyi Ede?) . Vadászott. mennyire utálom a vadászatot és a vadászokat! Tudom, a szükséges vadállomány miatt kellenek, de vajon ezer évvel ezelőtt miért nem pusztultak ki az erdők egy esetleges túlnépesedett vaddisznócsorda miatt? Szóval ez, mondjon bárki, bármit, csak véres, és nagyon is emberi szórakozás. Még sikerült jó képet vágnom apa fotóira, amikor a legyilkolt állatok előtt bambán vigyorgott. Jee..
Apa szerint Nagypapának max. egy fél éve van hátra. Lehet.

TÉLI KLÁNTALÁLKA II.;

Szóval haladjunk tovább. A mai bejegyzésnek azt az alcímet kellett volna adnom, hogy "A nagy Kolbászisten színrelép!"...
Az eleje olyan ködös. Arra emlékszem, hogy a társaság hamar végigrohant Kharon vagy az én modulomon, és bepunnyadt. Akkor engedtem a sok könyörgésnek és rinyálásnak, és felkészültem egy kötetlen horror játékra. A sztori szerint a srácok a világ első személyi-repülőgé járatán balesetet szenvednek, és lezuhannak az Északi-sark környékén. Majd a hideg vízben egészen furcsa helyre hányódnak..
A trükk az volt, hogy amikor a gép a jeges vízbe csapódott, habár tél volt és NAGYON hideg a vadászházan, levetettem velük a pulcsikat. Bejött.. A hangulatot a végjáték rontotta el, amikor megérkezett Ő.
"Ő"-a Kolbászisten. Egy TF-es csapat betoppant, és irdatlan piálásba kezdtek. Jó fejek voltak, csak amikor már Rhilen tövig rágta a körmét, Geret csendben rinyált, és Kharon is meredten figyelt..hirtelen megjelenik egy langaléta részeg srác, akin, mint köpeny, egy letépett függöny lifegett, és azt óbégatta, hogy "Hello, én vagyok a Nagy KolbászIsten!"...kösssssszzz...
De ezel nem volt vége. letudtuk a játékot, és ő nem tágított. Kezdte azzal, hogy a szobájukban bemászott az ágy alá, és népdalokat énekelt. A haverjai tőlünk kértek segítséget, hogy húzzuk ki. Ezen felbátorodva inkább a MI szobánkba ette a fene, és kinézte magának Valt (lévén nőnemű..). Nos, töretlen és gyönyörűen tiszta szerelmének úgy adott hangot, hogy szemérmesnek egyáltalán nem mondhatóan szerelmet vallott, és befeküdt az ágyába. Miután egy pár női talp kitessékelte, inkább az ÉN ágyam alá bújt, és ott maradt. Jajj. Sikerült kicsábítanom, némi alkohol ígéretével. Úgy tűnik, szerelménél a pia nagyobb erő volt, és engedett. Vesztemre. esküszöm, én akkor ittam először Whisky-kólát. Először és utoljára. Nem bírom a pancsolt piákat.
A Kolbászistenség előbb dőlt ki, és rohant a klotyóra. Erre én visszamenekültem a szobánkba, némileg ingatag lábakon. Odabent megjegyezték, hogy hallották Geretet énekelni, meg valakit, aki ordított vele, valami írtózztató hangon. Na, az mintha én lettem volna. Sebaj... Szunya..
Azaz csak majdnem. Ugyanis alvás helyett azon gondolkodtam, hogy ki rángatja az ágyamat, ugyanis marhára szédültem. Versenyfutás a klotyóra. Útközben hallom Geretet, hogy "Balázs, mintha nem lennél olyan stabil..". Hát ja. Az Aquir hatalomszavakat mentem gyakorolni a klotyóra. Sokáig tartott. De legalább megtanultam egy-két átkot ( olyanokat, mint BlEőeeeeeáá..) Oké, leégtem a KF előtt. De reggel legalább jót röhögtek rajtam. Még én is. De a javamra legyen mondva, hogy az egészet a társaságért tettem. Máig emlékszem a "nyűszítésekre", hogy "Balázs, csinálj már valamit"..Én tettem. Elvittem a Kolbászistent, és feláldoztam magam a közért. Azért néhányan hálálkodtak, két röhögés között. csak azt a finom szarvas-sültet sajnálom, áfonyaszósszal..fujjj...

(Kéretik a blogot olvasó eetleges klántársakat, hogy ha pontatlanságot találnak, ill. túlzásokat, azt kérem javítsák..)

Kf+

Meomoáááááár

Téli klántalálkák..

Mivel mindenkinek tetszett a nyári megmozdulás, Kharon javasolta, hogy télen is ugorjunk össze egy kellemes kis hentre. Akkor nem gondolta senki, hogy ezt szó szerint kell érteni..
A gonosz fejvadászok a hófedte csúcsok közelében..nem lehetett kihagyni. Szó tettet követett, és Február elején (Boldog születésnapot!) Felbattyogtunk Királyrétre. Volt alkalmam megcsodálni Alu ...kocsiját..Tudni kell: Alu nem kis ember. Kb. két méter körül lehet a srác, és az autónak nevezett járműve nem volt nagy Határozottan nem. Úgy vezetett, mintha a kormány a tökeinél lett volna, és a térdét a füléig felhúzta..Vicces volt, na.
A helység éppen tömve volt. Mivel sokan voltunk (a szokásos brancs+Agatha+Saur+Geret) két szobát kellett foglalni. Az egyikben voltak a jófejek (Alu, Én, Kharon, asszem Val, meg Rhilen), a többiben a balhés deviánsok. Akik el nem ítélhető módon hoztak egy rekesz sört is (Geret+Snow?). A játék tipikus volt. Nagyokat szívtunk, és az egész party a fekáliában fürdött a végére, kivével a tranceps (jómagam, piromán varázsló, aki ügyes volt).
Kaját csak a fél csapat kért, de végül megesett rajtunka vendéglátók szíve, és mindenkinek jutott egy tányér rántott hús. Annyira azért nem volt rossz, de az elkövetkezendő évek folyamán többet már nem ettünk ott.
Mint már mondtam, sokan voltak. Furcsa, de Geret egyből talált haverokat, akikkel jól szót értett. Természetesen derék klántársunk hozta a kellékeit a sör mellé: köpeny, kard, láncing.
Másnap reggel arra ébredtünk, hogy a szomszédok morcosak. Állítólag erőnek erejével be akartak törni derék sörissza cimbikhez, és Geret egy ököl nyomát is megérezte a szeme alatt. Mi válthat ki ilyen agressziót?:)
De a kard láttán gyáván megfutottak, háhh!
Agathát sokkolhatta a társaság, mert azóta se láttuk/hallottunk felőle. Mindenesetre tény: Alu kocsiját csak én tudtam a jégből/fagyból kimenteni. Mint Idén. Ha kell, jő Dreamer, a kocsimentő!
A vonatállomás mellett van egy kis restaurant, ahol már többször ettünk. Ott találkoztunk először és utoljára egy baráttal- egy keverék kutyával. A Klán egy emberként adoptálta, de sajnos a vonatra nem szállt fel velünk. Ott derült ki, hogy Val állatorvos szeretne lenni...és hogy velem egyidős. Juhéé, nem én vagyok a legifjabb klántárs! (hónapra lehet, de évre nem!:)

Folyt köv...

Ébredés

Az elmúlt napokból nehezen ébredtem, Nem akartam, jó volt. Tegnap jött el, amikor is délután elaludtam. Egy nagy pizza csodákra képes, de mintha a szunyókálás után elfújták volna a hét elejére jellemző fátylat. Keserű volt, én aludtam volna tovább.
Megjöttek a Nagypapa leletei, sajnos rosszindulatú a cucc a torkában. Így mehet a sebészetre, hogy egy csövet ültessenek a gyomrába. Azon keresztül táplálkozhat majd. Ha meg már nem fog levegőt kapni, gégemetszik. Azért ez nem a világ vége, még így is el lehet éldegélni évekig. Különben is, Anya és Szabolcs kedden meglátogatták, és azt mondták, hogy meglehetősen vidám volt. Ismét annyit és oylan örömmel beszélt. Szerencse, mert úgy tűnik élni akar. Helyes.

Szabi azt mondta a Gillztől kapott muzsikára, hogy "sz*r". Furcsa. Pont neki nem tetszik, aki képes volt a Kitty véres szájjú death-metal sikítását hallgatni? Hiába, művészlélek. megártott a sok komolyzene mega Jazz, mi?:)

Tegnap egy ismerősöm kérésére angolt korrepetáltam. Szegény lánykával kitöltettem egy tesztet, egy középfok szintűt, még a Rigós időkből. Előtte én is megcsináltam, hogy megnézzem, mennyit is romlottam az elmúlt időkben. Az én eredményem: 50/42... az övé: 50/31. Oké, megnyugodtam. Bár örökérvényű törvény: aki tanítja, annak nem kell értenie hozzá. Bár a Profisency-t nem csinálnám újra...

Szombaton színház a boszival. Anyám három jegyet tudott szereni a Thália-Újstúdióba, mégpedig külön a kérésemre. "Kövekkel a zsebben"-valami, amit már régóta meg akartam nézni. Ugye a művelődésszervezőtől nem lehet csak két jegyet elvinni a háromból. Kérdés: kit vigyünk magunkkal? Rábíztam a döntést, és az anyját, Ildit hozta volna. Erre mit kaptam otthon.. Hisz Anya is meg akarta volna nézni a darabot.. de szerencsére megoldódott a helyzet, mert Ildi vmi szülinapi partira megy.
Az élet midnent megold?:)

Ma.. Esik. Nem baj, mert szeretem az esőt. Baj, mert ronggyá áztam, és a farmer bizony eléggé kényelmetlen, ha vizes. Volt a zsebemben egy József A. kötet. Még nem néztem meg, remélem nem lett NAGYON ősi-fóliáns szerű..
Ez a Tiamat bejön..Főleg esőben...

álom

A Tegnapi napon aludtam. Nem, úgy értem, hogy fizikailag ébren voltam, de olyan...furcsa volt minden. Az emberek lassúak voltak. A szürke flaszter meg hullámzott a lépteim alatt. Az eső kellemes ritmust dobolt a fülembe. Érdekes élmény volt. Az emberek beszéltek hozzám, biztosan fontosat, de valahogy nem értettem a szavakat. Nem hallottam őket, inkább arra figyeltem, AHOGYAN beszélnek. A ritmusukat. Az sokkal többet mondott.

Érdekes volt a GITS2 után ébredni/nem ébredni. Hajnalban úgy éreztem, mintha a fiktív rajzfilm metropoliszába lennék. Koszos, homályos metró, hallgatag emberek. A Buszon aludtam, rég nem történt ilyesmi. Vagy mégsem? Ébren voltam, csak nem emlékszem rá? Kora reggel ZH.. Aztán semmi. Haza. A Buszon még mindig aludtam, de emlékszem rá (vagy csak álom volt?). Otthon aztán nem csináltam semmit. Vártam, hogy mikor fújok ki.

Ja, mégsem. Meghallgattam a következő CD-t. Mit is mondhatnék? Otthon, a karosszékben ezek a számok nem túl élvezhetőek. Egy pörgősebb bulin viszont a végkimerültségbe hajszolja a ropni vágyókat. Ott jó, otthon nem. Azért a Björk szám ütős, le is grabbeltem azonnal.

Ma... éhes vagyok. Reggel egy nutellás zsömle, és rohanás. Már ébren vagyok, hiába, tegnap nyolckor már aludtam. Így még ment a hajnali felkelés. A buszon már az új szerzeményeket hallgattam, az "I am in love with myself" nagyon ütött, egy régi korra emlékeztett (akkor, amikor a nap körülöttem forgott, és mindenki értem élt..).

Memoáááááár:
Szóval van ez a KF. Régen, amikor az internet betört az életembe, egyet jelentett az olcsó pornóval (hehe..), de méginkább a Diablóval. Tulajdonképpen e miatt a játék miatt rinyáltam ki a netet. Ott ment a klánoskodás, ezerrel. Természetesen stílusomnak, és érdeklődési körömnek megfelelő klánt skerült választanom, a Kráni Fejvadászklánt.

Ami éppen haldoklott. A tagok közül már csak páran játszottak, ők is csak hébe-hóba. Azért sikerült "beverekednem " magam közéjük, igaz, csak Kharont ismertem. Ez nyár körül lehetett. Akkor hírdették meg a srácok a MÁSODIK kráni fejvadászklán-találkozót. Élőben! Sátorozás, szerepjáték egész nap, köztük spec. kráni mese.. Ezt nem hagyhattam ki!
Az első találkozásom..érdekes volt. Anyámnak nem volt nagy bizodalma a netben, így óvva intett az "ismeretlen alakoktól". Hátha "piszkosak" és "züllöttek", nem lehet tudni. Ahha. A pályaudvaron egy kölyökképű és egy hosszú hajú sráccal futottam össze. Az egyikük egy nagy MAGUS könyvet szorongatott, a másik az Acél és oroszlánt. Ez volt a jel. A kölyökképű volt Kharon (azóta próbálkozik mindenféle arcszörzettel, több-kevesebb sikerrel..), a másik Rhilen, aki azóta megint hosszú hajú.
Vittem egy embert, Geretet, aki még aznap showt csinált: Bírkózott és kergetőzött egy sort az ellenőrökkel, és lefizette a vonaton a kalauzt. Na, mondom itt el is ástam magam. Nem feledhetem, a csoportpszihológia, azaz a csoporthoztartozás rám ezer százalékkal hatott! Én ezekre az emberekre FELNÉZTEM! Büszke voltam, hogy itt lehetek ( hat éve? Hét?). Erre fel, Geret itt kommandózik.
Az első klántalálkám.. Jó idő volt! Nem esett, nem havazott (naná, Júliusban). Balatonpart, sátor (köszi, Alu)..szerepjáték. Ott volt a fentieken kívül Val is. Micsodaaa, egy lááány? Ez eléggé megdöbbentett, mégha Rhilen tesókája is. Hmm, egy fejvadásznő, méghozzá PRIsaggitor. Aztán Argi is. Aki imádja a Pink Floydot, azt hallgatta Aluval a kocsiban. Már tudtam, ezek nem lehetnek rossz emberek ( ismét pszihológia: az önmagát megvalósító jóslat...megártott a sok tanárkodás..).
Aztán Alu, akinél vidámabb embert még nem láttam.
Meg Geret, a cimbora, Geret a bajtárs, Geret, akit becsaptam (és rájött), Geret, akivel..na mind1. Ma artistáskodik, fellép, kóborol.

Szóval vissza a klántalira. Az első volt talán a legfogyókúrásabb. Ekkor fordult elő, hogy midnen sz*r konzervért engem okoltak, apa akkor dolgozott Mo. legnagyobb konzervforgalmazójánál (Limpex rt., mára már felszámolás alatt van). Kharon felbontott egy "csirkeláb-konzervet". A fémkaszniból, a zsíros léből egy csontvég kandikált ki. De a mi derék vezírünk nagylelkű, és ekképp szólott hozzánk: "kéri valaki?":)) rendes ember, én megmondtam. Akkor próbáltam zacskós levest csinálni kávéfőzőben. mert persze lábos nem volt, csak ez utóbbi. hiába, nem egy luxuskempingben voltunk:))
Anniy élményem van a klánról, hogy nem merem egybe leírni. majd később, szép fokozatosan. Mára már többek ők, mint haverok. Én a tűzbe mennék a kemény magért, szeretem/kedvelem őket (csak meg ne tudják). Még az sem akadály, hogy az országban oly messzire lakunk egymástól. Hiába. For Clan and blood!

Igaz, a netes játékokból és rendre kimaradtam, azért nem érzem, hogy kívülálló lennék. Mint DM, a tökötöket a kezemben tartom, áhháháhá!

Azért hibáztam rendesen. Mint pl.: először, egy kényszer hatására meséltem kötetlenül, horror játékot. Nincs karilap, dobókocka, csak jó sztori és szerepek. Túl jól sikerült, és azóta minden évben jobbat kell csinálnom, és nagyon megszólnak, ha esetleg nem megy. Azért én igyekszem! És az sikerélmény, amikor látom, hogy Rhilen fel-alá járkál, Val begubódzva mered maga elé (és nem érti), argi lázban ég,Snow azt tervezi, hogy hogyan nyírhatná ki a partit, és Kharon nem reklamál. Ennyi nekem elég. Ja, Snow!
Őróla is meg kell emlékeznem, ugye. Azon a bizonyos első alékalmon ő később futott be, mert dolgozott. Talán Geretet leszámítva a legönellátóbb srác köztünk. Fix állás, sok utazás (Dánia, Anglia, Írhon) etc. Ő is remek cimbora, kiállnék érte bármikor.

Azóta sok klántalálka történt, egynémely vad szilveszter( ez is idekívánkozna..hehe), és sok móka, kacagás, élmény. Legyen akárhogy, az életem szerves része a KF, de nem mint közös hobbival rendelkezők köre, hanem mint barátok.

muzsikológi, expozé

Egy kis musiGoth-ológia

No. 1. Girls Under Glass: Equlibrium
Határozottan kellemes zene, néhány helyen ismerős szólamokkal. Nem tudja, hogy kemény legyen, vagy lágy. Az előbbi abszolúlt nem megy neki, hála a szintetizátor néha érdekes teljesítményének. Az album tagadhatatlanul legpocsékabb száma épp ezért a Future assault. Hiába, srácok, ne erőltessétek azt, ami nem megy. A líraibb szerzemények annál inkább. Az egész albumot egy furcsa kettősség hatja át, néha fanyalog a hallgató, néha meg elalél. Remélem idővel kiforrottabbak lesznek, és akkor egy kivételesen élvezhető muzsikával állnak majd elő.
Megjegyzés: tudom, tudom hogy kell, de néha kifejezetten idegesítő a szintis-orgona...

No.2. Girls Under Glass: Minddiver
Két évvel az Equlibrium után jelent meg ez az album. Reméltem, hogy immáron egy kiforrott, kellemes élménnyel lehetek álltala gazdagabb. Sajnos csalódnom kellett. Az egész úgy hangzik, mintha a dobos/gitáros elment volna szabadságra, és az egész albumot a szintis hangszerelte volna. Ez alól kivétel két-három szám, amik kifejezetten jók. Sajnos a bandát utolérte valami techno-láz/vírus. Ha a szerzemények felét hagyományosan hangszerelték volna, egy nagyon szép, helyenként pörgős albumot kaptunánk. E helyett a Scooterbe oltott Pet Shop boys üvölt a hangszórókból. Talán a címadó dal, ami menti az albumot. Nagy csalódás, kár érte, az Equlibrium ezerszer jobb ( szegény Frozen..talán ettől a számtól vártam a legtöbbet). Nem értem, hogy ha az akkusztikus gitáros helyenként gyönyörűen, tisztán és jól játszik, miért szorul a háttérbe?

No.3. Killing Miranda: Transgression by numbers
Brilliáns. Még soha nem fordult elő velem, hogy zenén hangosan röhögjek, leszámítva Galla Miklós munkásságát.. Már a bevezető szám megtette a hatását. Frenetkus. Ami még meglepőbb, hogy jó! Egész egyszerűen eteti, ill. bocsánat, hallgattatja magát. Majd´ az összes szerzemény tökéletes a maga nemében. A Killing Miranda erejét nem csak a kellemesen cinikus humora, hanem az összetett és gazdag zenei világa adja. Nem fullad unalomba, tud újítani.
Az egyetlen negatívuma az albumnak, hogy a röhögéstől nem hallom a szöveget. De néhány számnál erre is gondoltak, a záróakkordok alatt megismétlik a lényeges részeket!

No.4. All about Eve: Touched by Jesus
Meglepetés és kakukktojás. Semmi goth, semmi fekete. Kellemes Corrs-utánérzés, egy kis Annie Lennoxszal meglegyintve. Rosszkedvűeknek, vagy mindenkinek, akik valami habkönnyű ám igényes dologra vágynak. Elektromos gitár, bassz gitár, dob, néha zongora, és egy képzett hangú énekesnő.
Már csak a The Dreamer c. számukért is elnyerték a tetszésemet. Ezt lényegesebben jobb volt hallgatni, mint a Nightwish "Slaying the Dreamer"-e. Kedvelem ugyan, de ki szereti, még ha zeneileg is, de "kinyírják"?:)

No.5. Love Spirals Downwards: Ardor
Kakukktojás, második felvonás. Igényes zene, egyedi hangvilággal, ami nagyban köszönhető a csodálatos énekhangnak. Lassú, lírai balladák. Néha a szöveg abszolúlt mellékes, másszor fájdalmasan nívós. Vagy szerelmes lesz az ember egy pár pillanatra, vagy szomorú. Érzelmekre hat, és ezért roppant veszélyes. Még a legelvakultabb diszkó-cickányok és a legelőrültebb metál hadbengelők is titkon ezt hallgatják a sufniban. Csak nehogy valaki meglássa őket.
Néhány szám olyan, mintha Enya találkozna a Corrszal, de szerencsére ezek a ritkábbak. Fájdalmasan jó (A maiak miért nem csinálnak még csak hasonlót sem??!).

No.6. Predella Avant: Carbon Figures Digipack CD
Kemény dió. Mintha filmzene lenne de mindenképpen valamiféle háttérinformációm kéne hogy legyen róla. Máskülönben nem tudom hova rakni. Zeneileg nem egy nagy durranás -agyon hangeffektelt instrumentális horror. Tipikusan olyan zene, amit gyenge idegzetűeknek nem ajánlott. Nem ijesztegetős, hanem inkább sejtelmesen "gonosz". Hosszabb távú hallgatása hatására biztosan becsavarodna minden normálisabb ember, és kanibálokat, sötét papokat, valamint a nagy Cthullhut keresné minden sarokban. Mindenesetre nem rossz zene, csak az a baj, hogy egyszeri alkalom. Nem tudnám elképzelni, hogy egy másik hasonszőrű album, ugyanettől az előadótól valami lényeges újítással rendelkezhetne.
Talán egy másik téma?

No.7. Sirenia: At Sixes and Sevens
Goth-subculture? Valami ilyesmit vártam, csak rosszabbat. Igényes zene, látszik, hogy készítői nem sajnálták rá az időt/pénzt. A szokásos véreszájjú hörgősdi mellett gazdag hangszerelés, és helyenként kórus ill. női ének is megjelenik. Nem esik a ló túloldalára, mindig az elektromos gitár a meghatározó elem, de kellemesen variálják a különféle hangszerekkel, mint pl.: hegedű. A férfi "énekesek" , meglepetésre, nem csak hörögni képesek. Rosszat mondani róla nem igazán lehet, tisztességes munka. Akinek tetszik, az feltétlen próbálja ki, nem fog csalódni benne. A Shadow of Your Self különösen tetszett, akárcsak a Sumerian Haze. Ez utóbbiból látszik, mennyire is "tudnak" a srácok és mennyire képzettek.

No.8. Therion: Lemuria
A goth-subculture újabb remeke. Jobb, mint a Sirenia, de valahogy túl egysíkú. Minden szám epikus, felemelő és fennkölt. Mindegyik egy eposz, rege. Nem hiába nyúltak az egyiptomi, germán, ill inka (maya?) történelemhez. Ha egy-egy eposz közé beékeltek volna egy "földön járó" számot, akkor nem lenne kifogásom. Így sincs nagyon.
Az album és a zenekar erejét tagadhatatlanul a rendkívül eltalált kórus betétek, valamint a képzett operaénekesek adják. Nem aprózták el. Ráadásul nincs benne felesleges, erőltetett hörgés. Ahol meg van, oda kell a véres száj:).

No.9. Therion: Sirius B
A Therion jobb, mint a Lemuria, ez tagadhatatlan. Ez az album is egy epikus mese. Semmi hörgés, de sok gitár. Talán keményebb, mint a Lemuria, hála a nagyon agresszív gitárnak. De Láss csodát! Lassabb számok (Sirius B, The Wondrous World of Punde, de ez sajna a végén bedurvul ), igaz, a szokásos kórus-legenda-fennköltség trióból nem tud kiszakadni. Nem baj , mert tagadhatatlanul a Therion védjegyei ezek. Talán ez teszi egyedivé a zenéjüket, ami igényes és gazdag.

No.10. Lacuna Coil: Unleashed
Semmivel sem rosszabb, mint a Therion. Nem annyira fennkölt, "csak" fájdalmasan jó. Tulajdonképpen megérkeztünk abba a kategóriába, hogy kinek mi tetszik. Aki eposzokra, hőskölteményekre vágyik, annak Therion. Mindenki másnak Lacuna Coil. Tulajdonképpen eme sorok írójának is inkább a női énekes, és a kevésbé "pátoszos" zene tetszik. A Lacuna Coil pedig ilyen. Eddig ő a nyerő (de holtversenyben a Killing Mirandával:)). Egy kicsit(!) hasonlít a Guano Apesre(de ezért sokan fogják a fejemet követelni..).

No.11. Theatre of Tragedy: Aegis
Nem hazudtolja meg a nevét. Mesék zenében elmesélve. Nem is akárhogyan! Akiket zavar a Therion keménysége, azok mindent megtalálhatnak a Theatre of Tragedy albumában. Sokkal jobban figyel "befelé" a zene. El tudom képzelni, hogy este hallgatni tudnám, a sápadt hold fényében. Talán egy kicsit túl romantikus, így egysíkú. Hiányzik a menüről a változatosság, jelen esetben egy pörgősebb szám. persze a hangszerelés itt se rossz, csak nem agresszív. Ami persze nem baj, ez adja az egyedi hangzásvilágot.
Az igényes dalszövegek sokat lendítenek az élvezhetőségén, de érteni szintén csak a mitológiában jártasak fogják igazán. Ismét egy jó pont a Tragádia Színházának. Elő a Görög Regékkel!( A Siren messze az album legjobb száma- szerintem:))

No.12. Theatre of Tragedy: Musique
A zenekar igazolta magát. Két album után kezdem kapizsgálni, hogy koncepció szerint csinálnak zenét. Az Aegis esetében lírai, legendákra építő mesét akartak összehozni (sikerült). A Musique-ban pedig inkább a jövőt, ill. annak árnyoldalait veszik gorrcső alá. Ez, mármint a koncepció, egy nagy piros pont nekik.
Az előző albumról hiányoltam a keménységet. Most megkaptam! Jóval agresszívabb, és pörgősebb, pont a téma miatt. Ennek ellenére fel lehet lelni a lágyabb elemeket, köszönhetően az énekesnő semmit sem romló hangjának. Engem egy kicsit zavartak a torzított "robot" hangok, és a férfi énekes "Korn-utánérzése". Ez a gond. Ha a hallgatónak tetszik a Theatre of Tragedy koncepció választása, akkor tetszeni fog az album is.
Tisztességes munka, nem sajnálták erre sem az időt. A dalszövegek kellően igényesek, néha kifejezetten figyelni kell rájuk. Semmi bajom nincs az albummal, csak a téma nem tetszett. Majd legközelebb.

No.13. Tiamat: Sumerian Cry
A Tiamatról két szám után már lehet véleméynt formázni. Egy kedves kis vérgőzös hörgősdi, némi történelmi, és NAGGGGGYON gonosz szósszal nyakonöntve. Tisztességes iparosmunka, fűrészelősdi, zúzósdi. "Klasszikus"(dob, 2 elektromos gitár, bassz gitár, hörgő) hangszereléssel, semmi extra. Néha kell ez is, csak figyeljünk, hogy kibe kötünk bele az utcán. Az intró becsapós...

No.14. Tiamat: Clouds
Hmm...maradt az alapkoncepció, azaz egy zúzós kis albumot összehozni. Ellenben itt valami szintetitázátor is beszáll, ami nem biztos, hogy kellett. Nyilván ez lehet a Tiamat "lassú" albuma. A kedves úriember, aki oly meggyőzően hörgött az előző albumon itt egészen megszelidül. Néha már-már suttog. Sajnos énekelni nem tud, ez nem is lenne baj, ha maradnának az eredeti kaptafánál. Ha a suttogása helyett beszereztek volna egy képzett női énekest, akkor valami egészen más is kisülhetett volna belőle. De valószínűleg az már nem Tiamat lett volna.
Megjelenik az akkusztikus gitár is, és egy kicsit dallamosabb a zene. Ez talán egy kicsit zavaró, mert tombolni ugyan lehet rá, de annyira nem. Furcsa, szokni kell.

No.15. Tiamat: Wildhoney+ Wild Live!
Messze a legjobb Tiamat album az eddigi háromból. Kezdi megtalálni magát a zenekar? Kevesebb tombolás, több, gazdagabb hangszerelés. A fentebb említett szintis begorombul, és egész sok helyet hagynak neki. Valamint a dallam-és színvilága is bővült. Még mindig kifogásolom az "énekes" tudását. Lehet, hogy valakinek tetszik, de ha TÉNYLEG énekelne, és nem csak próbálná, akkor ezerszer erősebb anyag lehetne. De így is megvan a varázsa.
Érdekes módon több az igényesebb gitárszóló, kevés a "fűrészelés". Ráadásul több instrumentális számuk is van, ahhol akkusztikus gitár is van. nem is akármilyen..
A végére maradt a meglepetés. Az utolsó három számra nem lehet ráismerni! Egy új énekes, lágy hangszerek, számok. Mi ez, egy másik zenekar, ugyanazon az albumon? Érthetetlen...de határozottan jó. Csak egy kcisit furcsa, hogy egy albumon két zenekar is játszik.
A Pocket Size Sun kultuszgyanús szerzemény. Mind a koncert, mind a best off album zárószáma. S mint tudjuk, az utolsó szám az egyik legfontosabb. Nem rossz, de egy kis Pink Floyd utánérzést vélek felfedezni benne. Határozottan fejlődő zene, de azért három (négy) album után már illene megtalálni a maga stílusát. De legalább változatos.

No. 16. Tiamat: Skeleton
Csak kapkodok a fejemhez. Egyik pillanatban valami bitang jót hallok, aztán valami egészen furcsát.. Kétségtelenül a zenekar utolérte és megtalálta önmagát. Tagadhatatlanul az eddigi legjobb album tőlük, kiforrott, érett zenét játszanak. Hol van már a Sumerian Cry hörgése, vagy a Wildhoney bizonytalansága? Gazdag hangzásvilág, akkusztikus gitár, agresszív elektromos gitár, megszelidült szintis (néha azért csinál furcsa dolgokat). A hörgős bácsi is tud énekelni, suttogni, ordítani. Ahol kell. Talán olyan ez, mint amikor egy garázsból kiindult banda hosszú évek múltán a saját stúdiójában, évek tapasztalatával felveheti az első profi albumot.
A számok beszédesek, az egész album igényes. Csak a hörgős vonulat rajongóit sajnálom, mert ők bizony elfordultak a Tiamattól. Ez már valami egészen más, de JÓ! Lírai számok, balladák, erős agresszív rock, minden ami belefér. Változatos, hallgattatja magát. Csak így tovább!

No.17. Tiamat: Judas Christ
Ez nem a Tiamat. Nem lehet az. Abszolúlt csúcszne. Messze minden eddigi munkássága felett áll. Csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni, a Lacuna Coil, Theatre of Tragedy a nyomába se ér. Igaz, más a stílus, de ezen a szinten már csak a szubjektum számít.
Egy kicsit viszont mintha már átestek volna a ló túloldalára. Vote for Love, Heaven Of High, Love is a God as Soma... mintha a Tiamat vett volna egy hippi-képzőt, s ez az album lenne a vizsgamunka. De sikerült ötvözniük a kedvenc mitológiai hátteret a keményebb zenével,és a kicsit hippis-Pink Floydos utánérzéssel. Egész egyszerűen kifogástalan.
A hörgős immár énekes. Talán már egy másik frontemberük van? Biztosan, elképzelhetetlenül más, mint a Sumerian Cry-é (oké, lassú a felfogásom, nyílván a Wild...sorozatban megismert vendégmunkás lett permanens tag).

Mostanában

2005. IV. 7.
Hazaértem. Este találkoztam az Angyallal. Mindketten nagyon fáradtak voltunk, és közös megegyezéssel moziba mentünk. Én ugyan a Constantinet akartam megnézni, de végül is Hitch lett belőle. Az a gond, hogy még mindig előbbre helyezem a barátaimat, mint magamat. Legyen Hitch. Egyébként a film nem volt rossz. Rózsaszín limonádé, nevettem is rajta. Hiába, ha a jókedv-generátor is kivan, akkor is történik valami, ami feltölt. Azért ennek örülök.
Furcsa világban élünk. Az egyik legközelebbi barátom egy lány, akit régen szerettem. Normális ez? Lehet. Mindenesetre ezt azért nem reklámozom (Ja, inkább kiírod ide..). Szokás szerint elkísértem a HÉV megállóhoz. Útközben találkoztunk egy rég nem látott haverjával (asszem volt osztálytársa? Nem tudom). Tőle tudtam meg, hogy volt Apocalyptica koncert. Arra inkább elmentem volna, mnt a mostani Nightwishre. Nem is tudom, hogy vegyek-e jegyet, meglehetősen drága, 5500 kemény magyar peseta. Oda is csak a barátaimért mennék.
Holnap beszédtechnika, színjátszó. Tulajdonképpen az egész napom csak erről fog szólni.

2005. IV. 8. péntek
Későn keltem, korán ébredtem. Mostanában teljesen megőrültem, felborult körülöttem minden, főleg én. A fekete fehér, upside-down everything. Furcsa. Nincs kedvem semmihez, minden nap csak egy valamit várok, előtte hosszú várakozás, utána meg már készülök a következő napra.
Ebédelni beugrottam anyám munkahelyére. Nem volt kedvem enni. Furcsa, mert álltalában rengeteget eszek, de egész egyszerűen "nem igazán voltam ott". Különben is, valami takony-szerű szósszal nyakonöntött tésztát adtak, csokitortával. Nem szeretem a krémes, vajas ételeket. De legalább tudtam fénymásolni, nyomtatni. Gondoltam elküldöm valakinek az egyik legsiekerültebb novellámat. Ja, és nyomtattam egy példányt példaképemnek, tanáromnak, dr. Bencédy Józsefnek is.

Színjátszó. Már órákkal előre el akartam volna indulni. Csak sajnos az élet nem video, nem lehet azt csinálni, hogy odamegyek, gyorsan előrepörgetek egy pár órát, és hajrá! Mindegy. Azon az úton mentem, amivel Gillzzel. Valószínű a leghosszabb út, de legalább úton voltam. Legalábbis remélem, hogy ez a magyarázat, és nem megint valami megszokásos rutin vezetett. Kezdem unni (mármint a rutinokat).
Nem ismerek senkit. Az arcok ismerősek, de nincs hozzájuk nevem. Ha pedig egy nevet sikerül megjegyeznem, nincs hozzá arc. Az emberek miért bújnak álnevek mögé? Én mindig Balázsként mutatkozom be, soha nem Dreamerként. Vagy voltam én már: Heinrich, Karnifex, BaKó, Kozi, Koba is. Talán az álnevek egy biztonságot jelentenek az embereknek, vagy valamilyen dac? "Ezt a nevet ÉN választottam, ez vagyok én"? Sebaj. Álarcokkal én sem vagyok híjján, csak nem reklámozom őket.
A beszédtechnika jól sikerült. Természetesen kevés verset fénymásoltam, de nagyjából minden úgy ment, ahogy vártam. A színjátszón sok tehetséges ember van. Többen apró beszédhibával, de ez ugye a légzéstechnikánál nem gond. Később sem lesz. Érdekes módon a társaság végig tudott koncentrálni, csak egyszer-kétszer kellett "kurjantanom", hogy méltóztassanak idefigyelni. A bakikkal meg még talán közelebb is kerültem hozzájuk. Habár tulajdnoképen furcsa az a társaság, ahhová ne tudnék beilleszkedni!:)
Szegény Gillz. Az én egy órámon való koncentrációért ő fizetett meg. Mindenki sokkal oldottabb lett, és persze szertelenebb. Szegény lány komolyan veszi, amit csinál, és néha a gőzölgő belét is kirakja az asztalra. Vajon ugyanannyit kap is vissza? Kétlem, ezért mindent megtettem, hogy fogjam vissza magam, és segítsem a munkájában.
Gillz...siekrült meglepned. Megkérdeztem tőle, hogy menniyen olvashatják a blogját. Körübelül ugyanarra jutottunk, a barátai közül sokan. Nem értem. Amikor leírja, hogy sajnos anyagi okok miatt nem tud véghezvinni valamit (tök mindegy, hogy monsjuk jelen esetben egy filmről van szó), akkor a barátai ugyan miért nem segítenek neki? 790 Ft egy mozijegy, mirét nem hívta el valaki? Amikor elhívtam, bevallom arra számítottam azt mondja majd, hogy "Ó köszi, rendes vagy, de már megbeszéltem valakivel ..". Nem értem. Nem értem, hogy miért lepődik meg, ha megkérdezem tőle, hogy milyen volt a múlt heti buli. "Tényleg érdekel?" ...
Nem hibáztatom, miért tenném?
Kaptam tőle két CD-t, összesen kb. húsz albummal. Szombaton, és vasárnap sikerült MINDET végighallgatni (oké, néha csaltam, pl. Tiamat: Sumerian cry, ott néhányt átpörgettem:)). Majd később egy kis expozéban tálalom a tapasztaltakat. Régebben kölcsönadtam egy könyvet dr. Jeneynek, aki azonnal "cserébe" eljuttatott hozzám egy számára kedves olvasmányt. Akkor eléggé meglepődtem. Ezt mindenképpen el akartam kerülni, mármint egy szívességre úgy reagálni, hogy mintha az adósság volna. Most nem siekrült, és gyötör is a lélek miatta.
Amikor felajánlotta a CD-ket, azonnal rávágtam, hogy "cserébe" ezt+azt én is meg ezt is...ráadásul élek a gyanúperrel, hogy a zenei CD-n ha egy album tetszeni fog neki, akkor már túlteljesítettem a tervet.. Íme, a szívesség, és nagylelkűség erényei, amikben még hiszek, és kimentek a divatból. Sajnos oda kell figyelnem, nehogy én is elsodródjak ezzel a rohadt korral.

2005. IV. 9. szombat
Ma live vampire a program, amit várok, és aminek el kéne jönnie. Sajnos közbejön valami, Nagypapa kórházba került, és meglátogatjuk. Elég nehezen jár, beteg az egyik lába. Természetesen nem ezért, hanem a torka miatt ment be. Daganat, reméljük jóindulatú. Nehezen beszél, vesz levegőt, és csak pépes táplálékot képes megenni.
A kórházakat különösen kedvelem. Csiga, életem egyik meghatározó embere, egyszer vakbél gyanúval került egy ilyen kedves helyre. Mellette egy nagyon rossz bőrben lévő néni. Este arra ébred, hogy a néni hány, hörög, majd elhallgat. Az éjszaka belefulladt a saját hányásába. Reggel bejön két jópofa srác, cigizve, röhögcsélve, és tepsire rakják. Még gumikesztyű sem volt rajtuk. Másnap megkérdezte a nővért, hogy mik azok a foltok a plafonon. Azt a feleletet kapta, hogy az egyik betegnek kicsúszott az infúziója, és a vére a menyezetig spriccelt. Aztán a szeme láttára tört össze egy másik nővér. Lehúzott harminc órát, és összeesett. Csoda, hogy másnap az apukája kivitte a kórházból? A zárójelentés csak 20 ezerbe került.
De vissza a szombathoz. Nagypapa örült nekünk, látszott rajta. Olyan boldogan beszélt (igaz, cska nehezen), és anniyra lelkes volt. Neki mindenről eszébe jut valami, csak nem hagyják, hogy végig mondja. Mi hallgattuk, és őszíntén örültünk neki. Még tehetjük. Elmondta, mi van, ha rosszindulatú a daganat a nyakába. Nem fog levegőt kapni, és felnyitják a torkát, hogy egy csövet vezessenek bel. Így kaphat oxigént. A táplálkozás egy kicsit morbidabb, inkább le sem írom. Elég, ha én tudom, nem akarok sokkolnis senkit ( azt hiszem a fentiek elegek voltak).
A nap hátralévő részében zenét hallgattam, írtam az expozét. Megnéztem a Csillagkaput (imádom, de sajnos ritkán láthatom). Míg a kórházban voltam, hívott Sonica, hogy egy órával eltolódik a live találkozója. Természetesen otthon hagytam a telefonomat, így később üzentem vissza, hogy "köszi, remélem mindenkit utol tudtál érni, még azokat is, akiknek nincs mobiljuk". Nem irigylem Sonicát, nagy terhet vett a nyakába, hogy mint pásztor, irányítja a gonosz vámpírok amúgy eléggé birka gyülekezetét. De utálom, ha igazam van.

Live. Az egész tönkrement hála a helység roki-estjének, és a fáradtságomnak. nem tudtam odafigyelni, minden idegesített, nem találtam a helyem. Egyik kis csoporttól csapódtam a másikhoz. A játék alatt is trotya voltam. Megpróbálkoztam egy ébresztő szópárbajjal, de úgylemostak, hogy öröm volt nézni. Köszi, Pócsi, jössz te még az én utcámba!:) eddig 1:0 neked..
De kedves herceg urunk elvitt a nyugatiig, és az éjszakai is gyorsan jött.

2005. IV. 10., vasárnap
Alvás és alvás, és zene és zene. este mozi, de sok van még hátra addig! Biztos ami biztos, már jó előre elmentem a jegyekért, és álldogáltam egy darabig az esőben. Eddig a hölgy, akivel imitt-amott találkoztam, mindig előbb ott volt. Kíváncsi voltam rá, mennyivel. Na, most megkaptam! "ELőbb leszálltam, mert nem akartam álldogállni az esőben":)) Nem baj.
A Kossuth mozis speakere rendesen becsapott. Azt mondta, hogy már csak itt-és itt van hely. Legelej, és leghátulja. Köszi. Ahha, akkor hogy leet, hogy akik akkor vettek jegyet, sokkal jobban jártak? Szóval nyazsgem, mr. Speaker.

A Gits2-Innocence..érdekes volt. Egy kicsit túl bonyolult, és túl cyber. Az előző részt ugyan nehéz túlszárnyalni, talán nem is sikerült. Mindenesetre így is mestermű. Csak azt nem értem, hogy miért kellett állandóan idézgetni?? Arrgh, semmi gond.
Kaptam még egy CD-t.. Hmm, mintha Gillz a fejébe vette volna, hogy jól átgyúrja a zenei izlésemet. Jó úton halad, és hálás vagyok ezért (is).

Hétfő..azaz ma. Ma értem haza, egy körül, és ma ébredtem, pontosan 05:15-kor. Bírom a kiképzést:)) Főleg, mert ma első órán ZH..megint költőkből, de ez inkább történelmes. Melyik józan szerepjátékos ne tudna a Middle Ages-ről és a Reinessance-ről írni?:)

...és zh után

Bahh, megúsztam!

Brontétől kellett a Spellbound c. verset elemeznem.. Megpróbálom fellelni a neten, és idetűzni. Amíg megy a google, addig leírom, mit írom, kiabálom a nagyvilágba: MEG FOGOM NÉZNI A GITS2-t!! Hehehehe..tök jó, vasárnap 22:00-kor kezdődik, és holnap 5:15-kor kelek.. Mert ha lúd... biztos ami biztos, írok még1 ZH-t reggel...miböl is? HÁT PERSZE HOGY KÖLTÉSZETBŐL....

De angol.. hol egy Ady, vagy Vergelius? A kedvenceimet nem tanítják a KJF-en. How pity.Spellbound

Emily Jane Bronte

The night is darkening round me,
The wild winds coldly blow;
But a tyrant spell has bound me
And I cannot, cannot go.

The giant trees are bending
Their bare boughs weighed with snow.
And the storm is fast descending,
And yet I cannot go.

Clouds beyond clouds above me,
Wastes beyond wastes below;
But nothing drear can move me;
I will not, cannot go.

Zh? Inkább írok..

Furcsa..
Eléggé feledékeny vagyok, így gyak. sajtpapírokból és fecnikből élek. Azaz, éltem, mert TAdadadammm! Az új telefonom rendelkezik naptárral, amibe mindenféle jegyzeteket biggyeszthetek. Éljen! Apropó, telefon..
Van egy kedves ismerősöm, akinek nincsen. Ez eléggé kellemetlen, mert pl. tegnap elhatároztam, hogy írok neki egy SMS-t, de ugye, félúton kaptam észbe, hogy nincs hova. Felmerült bennem az a perverz ötlet, hogy, jé! Balázs, neked van két használaton kívüli bunkófonod, miért nem adod neki oda az egyiket? Juhéé! Akkor nézük meg őket.
És jő a sokk.
Az a telefonom, melyet cirka 3-5 évig használtam, szép csendesen meghalt. Fáj, mert egy olyan embertől kaptam, akire felnézek, s közeli barátomnak tartok, mind a mia napig.
Viktor! Bárhol is vagy, köszönöm! A Panasonic egy baleset miatt öröklődött reám. Elhatároztam, hogy kell nekem egy olyan bunkófon, amilyen a NEO-éknak is van. Így e téren igen jártas kollegám, dr. J. Viktor azonnal a segítségemre sietett, és közös erőfeszítéssel beszereztünk 1et. Vettem hozzá egy új "házat" is, hogy, habár használt volt, nézzen ki újnak. Viktor megpróbálta összeszerelni, de sajnos sikerült egy csavart túlhúznia, és széttörnie a kijelzőt. Pech. Akkor sem haragudtam rá, ma sem tudok. Ő persze azonnal olyan megszánást és "maga alá esést" tanúsított, hogy nekem jobban fájt.. Azonnal odaadta a telefonját. Barát. Pótolhatatlan.
Útjaink akkor váltak el, miután leérettségiztünk. Ő kiment bátyja, nővére után a ködös Albionba. Néha egy-egy SMS, email. Aztán, miután hazajött, kiköltöztek Győrbe. Sajnálom. Bajtárs volt, a szó legszorosabb értelmében. És a jó öreg, örökké megbízható panasonic kimúlt. Mikor letettem, még semmi baja nem volt, porosodott egy darabig, majd annyi. Mit is mondtam? A szobámban minden tárgynak van egy története.

Angyal, Boszi, Szupersíző, Louvre fürkészője, Firenze védője! Köszönöm! Nem is tudod, hogy mit köszönhetek neked, ugye? Számtalanszor terveztem, hogy elmondom, de soha nem volt elég merszem hozzá. Lehet, hogy azért, mert féltem, megbántalak. Azt nem akarom. Így hát, amit nem mondtam el senkinek azt elmondom...de ezt mintha már elsütöttem volna 1szer.
Olyan sötét veremből húztál ki, amibe egy ember max. kétszer pottyan bele az életében. Hála neked, újra élek ( lásd: "Hasadék" novella by Dreamer). Összetörtek kívül-belül, kifacsartak, és használtan eldobtak, s te voltál az egyetlen, aki segíteni tudott. Igaz, nem is tudtál/tudsz róla. Az első szerelem nekem keserves élmény volt, s ráadásul a sötét útvesztők acél rengetegében barangolva kiraboltak, s alaposan megzúztak. Utána jöttél te. A múzsa, a jókedv, és aki elsőre megnyílt egy Horvát tengerparton. "Ki ez a lány?" kérdeztem magamban, hisz így, félig ismeretlenül ENNYIT hajlandó voltál magadról elárulni. Csodállak. Több vagy, mint barát. Mindig is több leszel. Egy kicsit szerettelek is, de ez az ezerszer elátkozott város ezt elvette tőlem. Most maradt a jókedv. Olyan vagy, mint egy "boldogság-katalizátor". Nehéz nélküled. Szóval köszönöm, Múzsa! És bocsáss meg! Vártál rám, de soha nem jöttem, és nem fogok jönni. Nyílván, főleg Firenze óta, ezt már te is tudod. A tucatnyi alkalom egyikét sem használtam ki, még akkor sem, amikor te bíztattál. Remélem, nem haragudsz meg rám. Csúnya elveim vannak, tudod, amik már kimentek a divatból, és egyszerűen nem visz rá a lélek. Tudod te.

Ma reggel zh..éljen. Kb. ötszáz év angol költőjéből..Azért átnéztem. remélem egy kettesre elég leszek. Ha meg nem, akkor lehet, hogy még egy fél évet le kell húznom a pokolban. Apropó, már biztos, hogy lesz +1 félév, de nem mindegy, hogy itt is kell-e lennem, vagy csak vizsgaidőszakban.. Szóval izgalamas lesz, na.

"When the bravery is being out of range".. Waters bácsi még mindig okos. Holnap színjátszó, és nekem kéne beszétechnikát oktatnom. Baj? Tanár cagyok?- igeeen. Tanítottam már?-íííígeeen. Félek?-ahh, dehogy. Miért is tenném? Hiszen ENGEM is tanítottak rá, és ismerem a gyengéimet, sőtt, még Kazincy szépkiejtési versenyen is voltam ám! Hűűű, de büszke vagyok! Remélem nem sülök bele...
Enni kéne. Tanulni. Nem rossz foglalatosság egyik sem... megyek is Tyger-t, Lamb-ot, meg a "Rape of the Lock"-ot átolvasni. mÉgegyszer..meg mégegyszer..mmmegmmégegyszermmmmm

P.S.: Még ha működött is volna a Panasonic, akkor sem biztos, hogy elfogadta volna. Okos lány ő, ha kellene neki bunkófon, szerezne 1et.

Boldog délutánt!

Hűha! örök tanulság: olvassam el, amit írtam, ne adjam le ész nélkül! Tök jó, néhány mondatomat én sem értem...

Sebaj. Editelni még lehet...

Hősies küzdelmet folytattam ma. Büszke vagyok magamra. Az éhséggel dacolva gégig tudtam olvasni kedves (etől sikítozni fog) kollegínám és klántársam blogját. Az összeset, beleértve az archívált cuccokat is.
Egy volt irodalomtanárom szerint, ha egy szöveg megmozgat benne valamit( és az nem a vacsorája), akkor az már irodalmi alkotás. Nos, kedves, a te műved irodalmi alkotás. Olyan mérhetetlen emberundor, levertség, pesszimizmus lett rajtam úrrá, hogy a stílgyak tanár már nem is mert megszólítani. lehet, hogy ehhez hozzátartozik az, hogy a mai kosztom egy, azaz egy bögrényi műzli volt. Lehet, hogy az is belejátszik, hogy a konzulensem "kissé" hiányolta a szakdogámat. Mit tegyek, a tervezett tartalmat már megírtam, akárcsak a felhasznált irodalmat. De amit szegény stílgyak tanár kapott..
Kellett ez. Egy kis egészséges depi nem árt senkinek. Már ha tudja kezelni. Az óra után, mint az űzött vad rohantam egy kínzóterembe, és sanyargattam magam. Gondoltam, kifutok a világból, de csak egy futópad volt, az is rossz. Mire megtanultam kezelni jöttem erre rá. A szallag állandóan csúszott, és majdnem orra estem. Sprint közbe. Úgyhogy inkább mindenféle súlyokat emelgettem. Éljen
A konditerembe járók külön szubkultúrát képeznek. Vannak az IzomTiborok, akiknek gyakorlatilag egy jó kis önkielégítéssel ér fel az a két óra, amit itt töltenek. Aztán vannak a műmájerek. Nos, őket a karjukat, ill. vádlijukat díszítő "macsóhímzés"-ről ismerheti fel az arra tévedő. És van az a kevés szegény ember, akik véletlenül kerültek oda.
Egy jó pár éve rendszeresen jártam a Lido Fitness klubba. Véletlenül? Ja, hiszen apám ott dolgozott, és rávett, hogy mennyjek el, ingyé´. Hajrá. Folyománya: szétcsesztem a térdemet. Oda se neki, már születésemtől fogva "torz" vagyok, ennyi igazán nem számít...
Inkább marad az Aikido. Az nyugisabb, és még egy kis értelme is van.
Kéne egy bokszzsák otthonra.

Nem szeretem ezt az iskolát. Tele van a fentebb kitárgyalt műmájerekkel, és elkényeztetett csemetékkel. Remélem, egyszer kapnak egy pofont, egy Isteneset. Szelekció. Aki felkel, abban még van valami, aki nem...
Elegem van belőle, hogy az eszmék, amikben hiszek, kihaltak. Elegem van abból, hogy az értékek eltűntek, és átalakultak. Elegem van.

It makes perfect sense, expressed by dollars and cents, and schilling and pense.
Can´t you see, it all makes perfect sense.

Roger Waters tudott valamit. Hivatásos Pazarlóként ez nem az én világom.
Alig várom a buszutat haza. Büdös nénik/bácsik! Rosszarcú terpeszkedők! Killer tekintetű betegek! Jövök!

Summary, memoár

Helló nép!

Mondta Fülig Jimmy, miután megválasztották királynak. Ugyan, mi mással is kezdhetném, mint Rejtő mester ezen köszöntésével? Az alant olvasható "pár" sor egy afféle memoár, megemlékezés lesz. Hiába. vannak dolgok, amiket nem mondhatok el senkinek így elmodnom MMINDENKINEK! Snow gyakran mondogatta, hogy "Nem úr, aki nem pazar". Ezt próbálom követni én is, immáron évek óta. Miért ne? Legalább az ismerőseim rájönnek, hogy valójában egy láncfűrészes gyilkos vagyok, és jól otthagynak mind. De tegyék, szívük joga. Mindenesetre kérnék minden egyes bajtársat/havert/barátnét, hogy kéretik türelemmel lenni. Ezt nem mondom el élőben, akárkinek..

A mai nap különös volt. A Hangulatomat az egekig tornászta, hogy felébredtem fél ötkor, és nem tudtam visszaaludni. Hiszen az ágyam mellett az ébresztő, és az biza hatra volt beállítva.Így sikerült öt percenként megnéznem az órát, hogy hat van-e már.
A buszt éppenhogy elértem, és menetrend szerint egy büdös néni ült le mellém. Ekkor fogalmazórott meg bennem a gondolat, hogy ennyi. Ez már elég. Ha végre-valahára lediplomázok, itthagyom ezt a k**va várost, és vissza se nézek. A gond csak az, hogy ez még messzinek tűnik..

Ki lesz a következő? 22 éves vagyok, és immáron három barátomat/haveromat kellett temetni. Ideje felhívni mindenki figyelmét, ki ismer, hogy veszélyben vagytok. Kezdődött B. Ákossal, még általános suliban. Szegény egy motorbaleset következtében hunyt el. Annak ellenére, hogy csak utolsó évben ismertük meg igazán, és soha nem tudott beilleszkedni, mindenkit megrázott az eltávozása.
Középiskolában G. Anita volt a soros. Ő még valószínűleg köztünk van, de korunk rákjával a szervezetében. Az orvosok kb. négy hónapig tartották kórházban, miután sikerült AIDS tesztet csináltatni vele. Addig már elmondták mindennek... Aztán egy szép napon megszökött. Addig egy kellően rasszista embernek tartottuk, és ez a pokoli négy hónap valószínű szétcseszte. Így egy roma sráccal lelépett. Elöljáróban: semmi bajom egyik etnikummal sem, dacára a múltnak. De Anita eltűnt. Senki nem tudja, hogy hol van, mit csinál, merre jár. Én jó életet kívánok neki, és üzenem: megbocsájtottam. Nehéz volt, mert elvitte magával az első kiadásos Gyűrűk Ura-A gyűrű szövetsége könyvemet.. beszerezhetetlen. de mind1.
Renald. A legfrissebb emlék. Külön fáj, hogy azon az estén, mikor megkaptuk a hírt, hogy az intenzívre vitték, a társaságunkban volt az élettársa. A Metróban elkísértem egy darabig, és akkor már tudta. Nem mondta neki senki, egyszerűen megérezte. Renald allergiás volt egy gyógyszerre, és ennek folyományaként szétrobbantak a vörös-vérsejtjei. Egyszer már kapott egy ilyen sokkot, de szerencsére megúszta. Aztán ugyanaz az orvos, ugyanazt a szert adta be neki. Gratula.

Örlődünk, a memoár íródik tovább. Ez talán a hatodik éve, hogy live Vampirét játszom. Az elején élveztem, de most már egyre kevésbé. Talán most, hogy Korin a szervezőnk ismét, talán lesz valami. Talán nem is a játékkal van baj, hanem velem. Sokkal jobban élvezem a barátaimmal való ökörködést, mint a játékot magát. Egyre kiábrándítóbb a többiek botrányos "szerep"-játéka. Talán Geretnek van igaza, amikor szinte végleg abbahagyta. Azt mondta, hogy elege van a torreádorokból, akik a "és ön milyen művészeteket művel...Áááá nem is tudom.."-mal élnek. De ez a kis idézet majd´ minden országos bálon elhangzik... szuper. A Changeling jó. Azt csinálni fogom addig, míg engedik.

Egy néni ma egy gennyes zsepivel nyomult előre, lögdösve az előtte állót, hogy ugyan má´ engedjék őt is leszállni. Az nem zavarta, hogy az előtte álló is le akar szállni, és az ő előtte álló is. Kezdem meggyűlölni a saját fajtámat. Ennyire nehéz? Mindenki lehajtott fejjel bandukol, nem , inkább vánszorog az utcákon, összerezzen minden tekintettől, és fél. Az egész város fél. Én is félek. De persze kibújik a szög a zsákból, a mozgólépcsőn mindenki májer! Bele a pofámba, azt! Azok a tekintetek! Nehéz eldönteni, hogy szánnak-e, vagy inkább lenéznek. Talán ez utóbbi. Summa summarum: én szeretem ezt a várost, de csak én lakok benne.

Egyszer egy "Angol társalgás" órán egy hölgy megkérdezte, hogy mire gondolok. Na ja, merengésre, önmarcangra hajlamos ember lévén talán jogos a kérdés. Erre azt válaszoltam: magamra. Na, meg is kaptam: Egoista. Pedig nem. Ott nem volt alkalmam elmagyarázni, megteszem hát itt!
A filozófiám szerint mindenki másképp látja a világot. Más színeket lát, más tárgyakat. Pl.: Én azt mondom fehér, te azt, hogy szürke. A szüleinktől, társadalmunktól kapott receptek alapján leszünk egyének. tehát, ha minden ember mást lát, érez, máshogy él, akor minden ember egy másik világ. Nesze neked párhuzamos világok-elmélet! Íme a rejtély! Tehát ha magamra gondolok, a világomra gondolok. ilyen egyszerű. Na persze ezt egy szemináriumon, egy ismeretlennek hogyan mondom el? Sehogy.

Egy kicsit kényelmetlen blogot írni egy könytárban, ráadásul fősikolain, de oda se neki. Nem mindegy, hogy pofátlanul a gépemet stírölve olvassák, vagy majd később a neten? Vagy így elvész az álnév adta anonimitás? Nem tudom....

Memoár...Hiába. A rafting túrák kezdenek elmaradozni. Talán apám megunta őket. Kénytelen leszek saját zsebből menni. csak egy kcisit sok lesz. Mindenesetre beletartozik az életembe, ezzel lesz igazán teljes. Egy hétvége 20e ft.+szállás. Dolgozni kéne? Lehet. Most, hogy épül a lakásom, ha nem üt be semmi gixer, saját életem lehet. Talán. Őszíntén szólva várom már... Éltem Békáson, Angyalföldön, most jön a Béke tér. reméljük. Annyi buktató van még, pl.: Bank, jogászok etc. vagy egy fekete macska. De oylan még soha nem volt, hogy ne lett volna, nem?:)

Van úgy, hogy nem akarom, hogy segítsenek. De valaki mindig előáll egy fergeteges ötlettel. Általában ez a nagyanyám, aki tündéri, csak kissé hiperaktív. Minden hétre van egy ötlete. kezd elegem lenni. A lakás-eladást megelőzően is. Minden héten bejelentette, hogy ő ezt már nem bírja tovább, ő ezt már eladja, vége, az enyém, tegyek vele azt, amit akarok. Mire dűlőre jutott, untam már az egészet. Most, miután siekrült eladni, még mindig tépi a fülemet.. Mikor lesz már vége? Tudom, hogy szeret, de ez már egy kcisit beteges. Sebaj. Talán kibírom valahogy...

Elég volt. Egyszer azt mondtam egy vendégemnek, hogy a szobámban mindennek van egy története. Így, mikor, talán, folytatom immáron a jelen kommentálását, talán visszakanyarodok, és megszabadulok a szekrénybe ragadt csontvázaktól. Van belőlük elég.