Wednesday, November 29, 2006

helyzetjelentés

Kérem tisztelettel, életem egyik legszarabb hetének közepén járunk. Köszönöm megtisztelő figylemüket.

csocsós izomláz

Azt hiszem, soha eddig még nem terheltem meg a csuklómat, mint hétfőnként csocsózással. Evezésekné is ez volt a helyzet, hogy midnent beleadtam, nem tudtam, nem érhettem be kevesebbel. Így most a jobb, a lövő csuklóm fáj, izomlázam van benne. Kár, hogy csak ott. Tegnap dühömben belevágtam a falba, azt hittem, megasztár leszek, és eltöröm a kézfejem. Hm. Nem szép ez, kérem. Az az igazság, hogy teljesen elkeserítő volt, hogy öt napig töltöttem valamit, rosszul aludtam a gépzúgűstól, és végül nem tudom használni. Mert nem szereti a Daemont, engem meg az alcohol nem szeret (meg a program sem). Meg természetesen a képzetlenségem is közrejátszik, amit külön utálok. Úgyhogy hagytam a fenébe az egészet, és nekiálltam NFS-el játszani. Ami szintén bugos, és kb. hatszor lépett ki egy három egymást követő verseny után, ahol nincs lehetőség menteni.
Utána ütöttem a falat. Akkor fájt, de most még csak be sincs dagadva. Úgy tűnik, kézfejet csak törni lehet, vagy zúzni, másképp nem megy. Valami gond lehet, mert nem tudok a melóra koncentrálni, nem tudom, mivel kéne foglalkoznom. Mit csinéljak előbb, a 750, rosszul kezelt ügyből? A legrégebbit, hogy behozzam magam? Azt, amiből pénzt csinálhatok? Azt, ami határidős, de nem lesz belőle térülés, és ha lesz, akkor is minimális?
Mikor lesz itt változás? Fogalmam sincs. Arról sincs, miért vagyok kedvtelen, miért vagyok morcos (most NWN miatt, persze), miért vagyok felületes. Miért sértődünk meg ebben a hónapban annyiszor? Másfél év alatt soha, most meg ki tudja, hányszor. Nem tudom, mit csináljak, tehetetlennek érzem magam saját magammal szemben.
Az lenne a legjobb, ha tudomást sem vennék róla. Hagyjuk az egészet a fenébe.

Tuesday, November 28, 2006

ok

Részemről maradtam a kibaszott aknakeresőnél.

paraj

Reggel van (gratulálok Balázs, ez igen! Ez amolyan igazi velős kezdés volt!).
És fáradt és éhes vagyok (hű, micsoda meglepetés).
Nem fáradt, inkább álmos (azta, ez egyre jobb lesz!)
De legalább tegnap este megfürödtem (az lenne a normális, nem?). És nem reggel.
Így van időm blogolni (na azért).

Komolyan elgondolkodtam egy alter-blogon, ami persze titkos lenne. Ott az indulataimnak, ösztöneimnek adnék hangot. Csak a kismadár, ami csilingel a fülembe - úgyis megtaláljáák, lebuksz! Minek vezessek egy blogot, internetes naplót, hogy ha NEM akarom, hogy megtalálják? Úgysem bírnám ki és elmondanám valakinek, onnantól meg ugrott az egész. Mert amit kipakolunk a netre, azt esetleg valaki elenőrizheti, nem? Erről szól az egész. Úgyhogy inkább nem teszem. Nyelek tovább (mit is?). Például a tegnapi napot. Biztos jó érzés és a többiek élvezik, de nekem azért komoly kétségeim támadtak a lájvot illetőleg tegnap megint. Egy kicsit kedvre kaptam, de most megint lohad le az egész. Éljen, kötelező balekok voltunk, és mindenki bután néz, hogy miért nem tudok semmit. Mert a szervező nem küldte el még az infokat, amiket OKTÓBERBEN kértem még. Hát éljen. Meg hogy Lapátosi egy köcsög, inkompetens barom. Igen, lehet, hogy OUTban Robi jó vezető, de ettől még Heinrich utálhatja INben. Azon túl, hogy kattogtatja a karmait, és nagyot üt, még nem csinált semmit. Nem baj, az első "fél"-akciónk viszonylag sikeresnek mondható. Talán. Gyömrőre menet sem készítettünk haditervet, ezt Gillz nagyon jól látja. Ők tudják. egyszer hagyjam ott őket és hülyeségeket csinálnak. Egyszer legyek ott, és hülyeségeket csinálok.
Mindegy, tegnap más miatt is van vaj a fejemen. ezért is kellően beteg ez a reggel. Amikor hajnalra ébredek, szeretem látni a napfelkeltét. Most nincs semmi ilyesmi. Amott egy sértődős, itt meg e lelkifurdalásos. Sebaj, majd csak a meló segít. Vagy ennem kéne? Meg borotválkozni?
Még egy nap ezen a földön. Élő közvetítésünket hallották.

Monday, November 27, 2006

carbon kit

Jó estét, kedves gyermekeim! Mind körém gyűltetek? Ideje mesélnem nektek..így van, kedveském: az elmúlt napok történései elmesélésre várnak. Képzeljétek, megint sikerült egy kicsit megsértődnöm, mégpedig öt percre pénteken. Hat óra után vártam Ágikára, hogy végezzen a próbával, miután "Ide is benézek" mondattal bement Art Macabre próbára. És ki se jött onnan, csak fél óra múltán, mikor szóltam neki, nem egészen tisztességes módon, hogy "Akkor csak beköszöntem, mert megyek". Gonosz volt Balázs? Egy csöppet. Mindegy, lett belőle nagy-nagy gond. Ami öt perc múltán már meg is szűnt. ennyit a vitáinkról, sértődöttségeinkről. ´Szal megint minden rendben. ettünk kaját a Burger Kingben, ami nem votl teljesen jó, a Tortilla is ázott volt, de valahogy nagyon ízlett. Arra is emléxem még, hogy baromira fáradt is voltam.

Ezúton pedig: Narbaleth "expasija" ne kerüljön a szemem elé. Narb egy nagyon tündéri lány, nem csak dekoratív, de kedves is. Kéretik ignorálni személyemet, kedves "expasi". Különben pofon lesz, de nagy.

Szombat. Hmm..Semmi extra. Úgy hittem, hogy nem találkozom Vele, így kiszúrtam egy meccet, amit meg szerettem volna nézni. Ebédre át is mentem anyámhoz, ettünk nagyot, és leültem játszani a NFS Carbon-nal, és utána meccseket néztem. Majd hogy-hogy nem, hívott Ő. MIszerint a scriptes cuccal végzett, és tulajdonképpen akár rá is érne. No, meccset kihagytam, már rég kiderült, hogy a focinál jobban érdekel a Nő. Milyen kár, puhulok.

Öcsém azért még az NFS Carbont odaadta, had toljam. A vasárnap nagy részében így is cselekedtem, nagyon jó hangulata van a játéknak. Egy pár balgasággal találkoztam már, de oda se neki.

A Vasárnap nagy részében játszottam, majd mentünk át Minden Rénszarvasok Urához. Ars Magica, az otthonmaradottakkal. Egész sokat derítettek ki, Robertnek már csak egy dolgot kellene megtalálnia, és akkor mégtöbbet tudhatnak meg. Mondjuk igaz, hogy Júlia Velencébe való, semmint a birtokon, de hát a tremerenek el kellett mennie a városba, Eleonorhoz. Utána majd csak visszajön, és akkor..hehehe...he..he-he..
Kicsit álmos volt a játék. Én is hamar elpilledtem, Gréta is, Bálint és Gillz pörgött, mindenesetre. Mondjuk Gillz karaktere elég passzív, köszönhető annak, aki. Hát ja.

Ma meg..eheheheh..Hallom, Grecseyhez betörtek, és vitték a koronát. Hát kérem. Aki nem hallgat a neonatekre, az így jár. Höhöhö, a lúzerek. Talán egy eldert nem értesítettünk, őt csak szóban: Donna B-t. De amúgy eddig jól haladunk. A két irományt meg kerestem, de nem találtam neten. Az online könyvtr átlakulóban volt. Amúgy sem volt rá nagyon sok időm, pihenni vágytam hétvégén, semmint okkult irodalmat túrni.

Pihentem vajon? nem is tudom. Ma reggel nagyon nehezen ébredtem. És menynit fogok pihenni, ha lejön az NWN2?..Nem hinném, hoyg nagyon sokat.. Na, megyek haza, nyomok pár kört Carbonnal, és utána nyomulunk. Már van egy új kocsim, eléggé felturbózva, de kellene még vmi a gyorsulására, mert így nem az igazi. Igen: WW golf..

Thursday, November 23, 2006

Mr. Hand

Szegény Mr. Sötét Város. Egy részleg amnéziás, őrült, félemlékekkel teletömött fejű, gyakorlatilag mindenható srác irányítja. Az ő személyes homokozója. Én azt hiszem, a világ elé tárnám, hogy "Gyerekek, eddig minden kamu volt, úgyhogy mostantól lehet újrakezdeni". Őőőő..És mi lesz a még szabadon kószáló Sötét Emberekkel, vajon? Nem halhatott meg mind Mr. Book végzetekor. Ahhoz túl sokan voltak. Pl. ugye Murdock antitézise is él (egy darabig). Meg hát a napfény elől is el kell bújniuk, meg a levegő páratartalma elől is, ami a frissen megcsinált "tenger" megjelenése eredményez.
De el lehet képzelni. Kéne csinálni egy ilyen rpg-t. Azt hiszem, meg is lesz. Azt mondjuk majd, hogy NY, és hogy nesztek itt a helyzet. Menjetek Shell Beachre, ha tudtok, höh. Persze, ezt nem lehet, pedig szívesen játszanék ott. Vagy valami hasonlóban. De most menni kell szellemeket űzni szegény Júliáéknak. Szombaton, persze. Érdekes lesz, hihi.

Censored, requested by former director


Meg hogy ma Kriszanát boncolják. Oké, nem teljesen, de Debrecenben próbálnak neki lábakat varázsolni (gondolom). Én meg Pesten tengődöm. De nem baj, mert ismét láthatom Őt. Mondjuk..Szellemileg eléggé le vagyok fáradva, köszönhetően annak a töménytelen mennyiségű evélnek, amit megírtam. Nehéz. Fárasztó. Pepecs meló.
Tegnap még webchateltem is, fél év óta ismét. Egy 14 éves" hujegyerek" letámadott, és kérdésekkel bombázott. Hát válaszoltam, le"kölyököztem". Megsértődött, hogy egy durva "hejjesírási" hibáját kijavítottam. Hát vazz..az "ijet"-szót azért 14 évesen jól tudtam írni. Ilyet...most mond meg. Mondjuk Dr. Hőnyi óta tudom, hogy nem tudok helyesen írni. Szót viszont csak ismételni. Kell. Jah, és használtam a :braainz: szmájlit. aranyos.
Fáradok, tényleg.
És nem panaszkodhatom, mert nem. Pedig szomorkás vagyok. Igen, természetesen miattad, de túlélem. Azért még rosszul esik. Höhh. Dinka vagy Kedves. Sebaj. Majd csak elrángatlak máskor. Rosszmájú lennék de nem lennék. Ghááááá...ndi. Elég volt a szóenésből. Már kezdek jobban lenni. Talán azért, mert három perc, és vége a munkaidőnek. Mondjuk, nem mintha az elmúlt 10 percben dolgoztam volna. Oda se neki. Ennyiért..

Wednesday, November 22, 2006

junk food

Pedig volt olyasmi, amiket szeretek, sok. De azért ha valaki kidőlne, akkor Balázska mosolyog, hogy ő a frncsájz atyaúristennél evett. Mert az finom. Éljen a globalizmus! Tegnap jól éreztem magam, valahogy az egész nap klappolt. Miért vajon? nem lehetne .eede tényleg..hogy midnig ily..Nem? Jó, én csak megkérdeztem. Nézegettünk fényképeket is, érdekes élmény volt. Egy-némely még tetszett is neki, hátha. Mittomén.
Tele a has, nehezen forog a fej. Most még otthagyott krumplin nyammogok, pedig dolgozni kéne. Ma befejezni végre az mtt-t, és ráugrani a dunawebre. kell az, emrt a végén még megharagudnak. Jah, az eurowebet is illene megsűrgetni egy kicsit, mert ez így nem pálya. Mindegy. Ahogyan Ashtring mondta egszer: ez csak munka. neki meg a főnöke mondta. Milyen igaz. Tulajdnképpen nem is tudom, mi van ma. Csekket fizetek be, ez biztos, de utána? Holnap egy Kriszanával megbeszélt valami van. Mondjuk ez az, a mai nap mottója ez is lehetne: valami mindig van.
Ó je. Szófosik, kedves Balázs? meglehet, meglehet, kedves Balázs.
De csak azért, hogy a napi komment meglegyen. Arsenal is nyert, és az jó. Hátrányból fordított, nem túl meggyőző játékkal. Ha lesz már merszük gólt lőni és nem kapufát, akkor szép lesz, erősebb lesz,mint tavaly. Most kb. a harmadik. Az is jó. el vagyok kenve, mint valami kőrözött. Eza z, ma elmosogatok.
Tulajdonképpen érdekes kettőség ez. Egyrészt zsong a fejem az emlékétől, az illatátol, a hangjától. Másrészt kínzóan üres a lakás, miután kilép belőle. Mint a Picasso egy bizonyos jelenete. Az nem rossz, bizony. Valami ilyesmi van itt is. És még a dal is hasonló. Két világ, majdnem teljesen. Bennünk, külön. Zene, vallás, ritmus. Persze, jócskán akadnak kapcsolódási pontok (Sőt). Mi magunk hasonlítunk, nem a hozadékaink. Jó-e ez, nem tudom. Nem akarom tudni. Ő az, aki ilyesmin töri magát, magáról, nem én. Felületes volnék, nemtörődöm? Őőőő..
miről is írok?
Mindegy. szófos. Junk food. Junk blog. Junk world. Junk love. Junk musiq. Junk job. Junk World.Junk Life.
Just Junk!

Sunday, November 19, 2006

passenger awaiting

Pénteken jó sok ügyet lezártunk, lezártam. Tetszik ez a cégesdi, vajon a főnökeimnek is? Még másfél hét van hátra a hónapból, és még sok tételre várok. Talán visszaigazolják. Szeretném. A céginfós lányok, amellett, hogy szépek, jó társaság. Valóban nincs titok abban a szobában. Tudom, hogy Szilvi táncol, versenyezni szeretne, és az az ő igazi világa. De gond van a partnerével, szeretné leváltani, de addig nem tudja, amíg nincs új. Zsuzsinak az édesanyjával vannak konfliktusai, meg a barátjával, Norbival (aki nem mellesleg kollega). Amolyan se veled, se nélküled kapcsolat az övék. Sajnos csak kétféleképpen végződhet. Brigi pedig focista mániás. A baráti köre szintén. Nem vagyok biztos benne, de az tuti, hogy az ex-vőlegénye focista volt. Jah, és fifázik. Mondjuk bénán, de hát ez van. Mit is várhatunk egy lánytól e téren, ugyebár. Ide csöppentem be én, akinek tulajdonképpen egy ellensége van, igaz, az már arch-enemy. Saját maga.
Ja, van egy Viki is. Ő mérlegeket készít, asszem, vagy rak össze, vagy mittomén. Egy óvodás korú gyermeke van, és lakásproblémákkal küzd, na meg az ovival. Kezdem megérteni Drut.
Pénteken sokat dolgoztam, a jól végzett munka ízével a számban léptem ki az ajtón. És elmentem egy színitoszra, ahol egész jól éreztem magam. Ismételtünk, egy kicsit nyögve-nyelősen. Mondjuk, egyszer rámszóltak, és egy renitens alak meg kommentált. Aki végigdumálta az egész toszt és mindent kijavított. Ah, de természetesen, meghajlok tapasztaltsága és felsőbb intelligenciája előtt. Na, ennyit a szarkazmusról mára.
Hazamentem utána. Érdekes, és ritka pillanatok egyike volt. Azt hiszem, ha háromszor esett meg ez velem két éve. Ez van. Remélem, azért legközelebb nem egy ajándékba kapott napon örülhetünk csak egymásnak. Csütörtökön kaptam ajándékot, egy kedves mosoly és egy szikrázóan gyönyörű, Napfogyatkozásban égő szempár képében.
Szombaton bebarangoltam a Pestnek nevezett falut. Elmentem anyámékhoz, ahol megtömtek alaposan, mint egy hízó disznót, majd haza a mosott ruhával. Mennyivel könnyebb volt, mint odafele! Akkor ugyanis lekéstem a buszt és a két hajléktalanszatyornyi szennyessel sétáltam el a Karikásba. Mikor hazaértem, megnéztem az útvonaltervet, mi lehet a legoptimálisabb lehetőség GP-hez. Végül mindenféle fennakadás szerint értem oda. Amikor a panelárnyék vetült már rám, GP kitartóan fütyült az egyik ablakból, de régi mániám, hogy utánam ne fütyüljenek, arra sosem hallgatok. Annak ellenére nem, hogy tudtam ki és miért játszott énekesmadarat.
Másodszorra jártam ott. Brigi is fogadott. Finom füstölő, vagy illatszert éreztem, nem tudom megmondani pontosan. Ahogy én látom, sokkal szebb, "élőbb" volt Brigivel a lakás.
Itt egy órát töltöttem, beszélgettünk, kártyát válogattunk. Van egy-két egész jó lap is, ami nekem is jól jönne, de azért el kell gondolkodnom, hogy kártyára adjak ki most pénzt. Inkább nem, de az a Society of Leopold kellene ám. Mindegy, nem fontos. A corruptionok jobban kellettek.
Hazafelé kalandosabb volt. Végig nyolcvanassal mentem a Keleti-ig, onnan a Móriczra, hetessel. Be a mekibe, majd szomorú fűz óvó karjaiban kerestünk pillanatnyi menedéket, és felejtést.
Nyolc óra tájban állítottunk be Blintékhez. Jó kis beszélgetőest keregedett. Korin mondjuk eléggé fáradt, s maga alatt volt. Tapsi csak fáradt. Megosztotta egy-egy Ír élményét, adomáztunk geekségekről. Éjfél után, jócskán késve a tervezettől indultunk el onnan. Egy kicsit szomorú voltam, mert láttam, hogy Ági még maradna, de nélkülem nem. Én pedig nagyon elálmosodtam, és ezért untam magam. Dilemma, a társas lét dilemmája, ami talán a "mit nézzünk meg a moziban" kalapban található.
Haza olyan kettőre- de inkább háromra értem. S nyolc előtt már fent voltam, nem tudtam tovább aludni. Inkább ettem reggel két szelet sütit, és gépeztem kicsit, majd indultam, hogy öcsémmel apához menjünk. Jól éreztem ott magam, azt kell mondanom. A "tabu" témák nem jöttek elő, Fatime kedves nő, és nagyon önellátó, gondoskodó, csupa mosoly. Talán a megkeseredett és cinikus Kármen után apám végre jobban választott. Soma és Fülöp is aranyosak. Leírtuk a telefonomon lévő képeket, és egy Oroszlán Királyt, amit itthon nyomban meg is néztem. Még mindig érzelmeket mozgat meg bennem ez a film. Sokkal jobb, mint bármely másik Disney ömlengés.
Furcsa hangulatban vagyok, amit eg yoghurt, a film és a DoD indukált. Olyan mélabús, elmélkedős. Hiányzik Ági, hiányzik minden nap. Azt hiszem, már egészen hozzászoktam ehhez az érzéshez. Megpróbálom kontrollálni, több-kevesebb sikerrel. Megfigyeltem, hogy általában három napig bírom. Még akkor is, ha közben sokat emailezünk és chatelünk. Sajnos virtuálisan nem nagyon tudunk segíteni egymásnak, márpedig két olyan ember vagyunk, akik talán erősek dacos egyedüllétben is, de ketten biztosan. De csak ketten. Nélküle valahogy okafogyottá válik a rációban való evickélés, inkább álmokkal takarózom, mint régen.
Ég a szemem a kialvatlanságtól és a monitortól, biztosan.
IMVU meg lelassítja a gépet, és zabálja a memóriát. De aranyos. Csak nincs normális szakáll. Mondjuk mind1, nincs is kreditem már. Vettem kriptát, ugyanis.
Egy kicsit fáj a hasam. De mind1, nem nyöszörgök
(Sok mondtaom kezdődik"de"-vel, meg "Mindegy"-el..).

Friday, November 17, 2006

ígéret

Tisztelt F. Ágnes!

Hivatkozván még nyáron történő információcserénkre, ezennel tájékoztatom, hogy kéréséhez híven az őszi hajvágást tavaszra halasztom. Sajnálattal kell közölnöm, hogy további halasztást engedélyezni nem áll módunkban, a hajat a tavasz beköszöntével le kell vágnunk.

Önnek lehetősége van további intézkedéseket tenni, de kijelentjük, hogy így is átléptük az eddigi etikai normák által szabott határt az engedmény megadásával.

Kérjük a fentiek szíves tudomásulvételét!

Továbbra is ajánljuk magunkat!

K. Balázs
Életének 80. évében, ma reggel 7 órakor elhunyt Puskás Ferenc, a Bp. Honvéd és a magyar labdarúgó-válogatott egykori kiváló balösszekötője. A népszerű Öcsi bácsi hosszú ideje súlyos betegséggel küzdött, évek óta a Kútvölgyi kórház lakója volt. Játékosként szerepelt még a spanyol válogatottban is, szövetségi kapitányként Magyarországon és Szaúd-Arábiában is dolgozott (Nemzetisport online, 2007.XI.17.)


Nyugodjék békében.

Thursday, November 16, 2006

önuralom

Nem. Reggel kifundáltam, hogy milyen siránkozós blogpost lesz itt, de nem. Erőt veszek magamon, és hanyagolom az újabb, látszólag felesleges önpusztítást és derűsen vágom magam pofán. Arra gondoltam, hogy ´tán novellát írok (tavasz óta ismét..bleő), vagy verset. Ez a vers dolog jobban tetszik, milyen kár, hogy nem értek hozzá, sehogyan sem.
De az ihlet nem ilyen, azzal nem lehet mit kezdeni, ki kell öklendezni, verítékes éjszakén megszülni, mert belegebedsz a súlya alatt, és az idő múlásával már csak az emléke marad, és amit akkor produkálsz, annak már más szaga lesz, és nem fog tetszeni. Úgyhogy majd a napokban megszülöm a konfliktuskezelő verset. Vagy hagyom a fenébe az egészet, ezzel az élettel eggyütt.

Wednesday, November 15, 2006

féltékenység

Ma Szilvi (céginfós csaj) kérdezte, hogy szoktam-e féltékeny lenni. Erre a következőt válaszoltam:
-A féltékenyég irreális érzelem

He?
Brigi nem értette. Szilvi sem.
Összefoglaltam: Egy kapcsolat a másik iránti feltétlen bizalom és függés alapja. Ha féltékeny vagyok, ezt a bizalmat kérdőjelezem meg, tehát nem hiszek benne, tehát nem erős a kapcsolat, tehát nincs bizalom, tehát nincs kapcsolat. Ez ugyebár mégsem igaz. Hiszen attól még lehetek boldog, ha még féltékeny is vagyok.
Már kezdték kapisgálni.
Persze, ezután kifejtettem. Hogyne lettem volna féltékeny, de ezek irreális elmebajok voltak, pillanatnyi fellángoló butaságok. Lesznek is, ismerem magamat. És ha még féltékeny is vagyok, nem mutatom, nem adok neki hangot, mert pontosan tudom, mekkora baromság. Ilyenkor bebeszélek magamnak ostoba képzeteket, amikről tudom, hogy nem igazak.
Brigi bólogat
Szilvi kérdi, hogy a Kedves szokott-e féltékeny lenni?
Nem tudom, szerintem igen. De hozzám hasonlatosan ő sem mutatja ki, mert bízik bennem. Több alkalommal csalhattam volna meg, de..hogyan nézzek utána tükörba, nemde?
Szilvi utolsó kérdése: És a kapcsolat elején sem voltál féltékeny, amikor még nem ismerted annyira?
Válaszom az, hogy a kapcsolat elején is ismertem. Jó ideig figyeltem, udvaroltam, kedveskedtem, talán. Vele voltam, és beszélgettem. Meg akartam ismerni, hogyan gondolkodik. Mit és miben hisz. Ilyen egyszerű. Kb. fél évig, januártól májusig. Nem..Inkább március, és akkor csak pár hónap? Nem tudom, pontosan. A lényeg: már egy éve ismertem kb.

Milyen érdekes. Egy illatról jutott eszembe.

brutalis butashag

Ez az Imvu egy eszelős nagy hülyeség. Azt már megszoktam, hogy a pofázmányom egy arc-generáló (nevezetesen SIMS) sem tudja rendesen megcsinálni. Ez sem, de nem gond. Icke arccsinálmánya sem hasonlít. Gillz igen. Áfi igen, Miriel kicsit, Dru igen.
Nők. Látszik, csak velük teszteltem a rendszert. A repülőszőnyegesdi aranyos, csak idegesítő, ha mondjuk közben zenét hallgatok.
Jah, orkokat gyilkolni jó nekronokkal, de nem értem, hogy miért van morál faktora egy gépnek?..Miért törnek meg olyan hamar? Ez nagyon valószínűtlen.

Egyébként aludtam tegnap, úgy-ahogy. Tíztől fél hétig, talán. Kevés volt. Most, van pár pillanat, amikor a monitort bámulom, és nem történik semmi, csak a szemeim csukódnak, és..csukódnak, és..
Jelentem a harctérről, hogy a tegnapi napon bevetettük a gyalogságot, és a fejfájás katonái visszavonultak az eredeti határok mögé. Törékeny béke..még tárgyalunk a követekkel. MIndenesetre, még nem tudnak róla, de a kormány invesztált a csodafegyverbe: a Saridonba...
Ha esetleg nem járnának a tárgyalásk sikerrel, nem fogunk meghátrálni, és bevetjük a csodafegyvert!!!

Pedig még midnig sok feladatom van.

Tuesday, November 14, 2006

After the Battle

Az első üzközet lezajlott. A seregek visszahúzódtak, és meg kell mondanom, hogy én állok vesztésre a Fejfájás galád seregei ellen. De most! Bejöttem dolgozni, és tarháltam egy vadidegen gyógyszert, amibe talán nincs pirin.
Azért mondtam a csajoknak, hogy ha elkezd vérezni az orrom, hívjanak mentőt.
Így, az utánpótlással felvértezve, ismét szembeszállunk az ellennel és megpróbáljuk visszahódítnai az elvesztett területeket.
Persze, az átvirrasztott éjszakának is megvannak az előnyei. Pl.: végigvittem eldákkal a játékot. A Tau volt a legnehezebb ellenfél, szerintem. A Nekron pályy annyira nem volt nehéz. Nem annyira jók, mintsem azt hittem volna. Előnyük, hogy egy közepesen erős gyalogságot tudnak legyártani, de lassúak. Ha felturbózom őket, akkor is lassúak maradnak, de legalább erősek lesznek, olyan dark reaper szerűnek mondanám őket. Távolra nem lőnek olyan jól, de közelre jobbak. A különbség annyi, hogy az elda dark reapert két perc alatt összedobom, és úgy van olyan erős, mint a felturbózott alapegység.
A bogarak már egy fokkal jobbak. Erősek közelre, és egész jók távolra. Ellenben limitálva van a számuk. Éljen. A többi gépesített egység is meggyőző, de csak közelre. Mi lesz itt a Tau ellen, vagy az eldák ellen?..Már a káosz, de még az Imperial guard is megizzaszt, vazzeg.. Ami meg erős lenne, szintén galogos egység, abból meg csak EGY lehet..
Nem értem, nagyon nem. Oké, csak egyfajta energia kell, de..az egységszámot a monolithok szabályozzák.
Nem lettek valami jók, gyakorlatilag amilyen nehéz ellenük, olyan nehéz velük játszani.

Ezt négy és hét között derítettem ki. A Blood Angelst unom, a Chaost szintén. Tauval játszhatatlan (az első egységek legyártásakor lerohannak, az első egységeknél JÓVAL erősebbek). Imperial guard nem tetszik. Eh..

korai kezdés

Azt hiszem mag rekordot döntök. Nem emlékszem volna, hogy bármikor is fél négy előtt blogoltam volna. Negyed kettőkor kezdődött. Akkor ébedtem fel, hogy nagyon fáj a fejem. Kimentem inni, pisilni, és visszafeküdtem. A helyzet egy jó óra múlva vált elviselhetetlenné. Szédültem, hányingerem lett, és szétrepedt a fejem. Azóta hideg borogatással a fejemen sétálok a lakásban fel s alá. Most kezd egy kicsit jobb lenni, így fél négy előtt.
Nagyon erősen gondolkodom, hogy ma nem megyek be dolgozni.

Monday, November 13, 2006

Groá

Még bent vagyok. miért? nem tudom. levelet írtam (life), 11 oldal. Hivatalos ömlengő dokumentum, nesze, vazz!
Az adós azt hazudta, hogy nicns fax elérhetősége. Két perc alatt megtaláltam neten. De megkapja levélben a köcsög, ha már ennyit szenvedtem vele.

Nem akarok gyűlésre menni sem. Elíziumba sem. Sehova sem.

Tulajdonképpen olyan kényelmes lenne tekerni az életem, vagy, ne adj´ isten, elfelejteni.

Vagy hentelni az orkokat. Most. Vajon lejött már az újabb FMP évad?

kapkodott

Már egy órája bent vagyok, és nem tudom, hogy mihez kezdjek hirtelen. Folytattam az Excell táblázatoskodást, mert az egy kicsit sürgetőbb. Meg hirtelen, a szemetes-szemetek körmére is néztem, mert az jó. Vajon? Vajon.


Censored, requested by former director


Ó a hétvége is volt ám. Rosszkedv, sértődöttség, álmosság és játék. MSN-en jól l leoltottam a Kedvest, hát ja. Van ilyen is. Nagyot néztem volna, ha emiatt nem jön. Na, akkor én sértődtem volna meg, azt hiszem. Meg Brandírék, akik hiába várnak minket. Pedig csak arról volt szó, hogy nem volt kedvem tenni egy nagy vargabetűt a városban. Hm. Csak nem a legmegfelelőbben közöltem ezt szívem választottjával. Még ilyenkor sem tudunk rendesen veszekedni, vajon mi lehet ennek az oka.. Talán mert tudjuk, hogy felesleges, vagy mittomén.

Utána buliba menni részemről nagy butaság volt. Nem tetszett a zene, fáradt voltam, és morózus (ami a fáradtság következménye). Pedig nem éreztem annyira rosszul magam. Főleg egy padon ültem és figyeltem a táncolókat (Itt jegyzem meg, hogy a női felhozatal nagyon szerény volt. Sok lány jött el mulatni, de ebből HÁROM tűnt very attractive-nak. Gillzzel 1ütt, természetesen. És mindhárom pasival jött. Hm. Ez logikus. A csúnya lányok nem csak bulizni mennek, hanem pasizni is?).
Meg kerestünk elvesztett bilétát. A derék gótok nagyon rendesek voltak, segítettek, hárman gugoltunk telefonnal világítva a padok alatt. Persze, valaki már korábban megtalálta, és leadta a ruhatárnál. Akik eléggé el voltak havazva, és meglehetősen kaotikus volt az egész. De vicces. Beszélgettem Nyusziettával is. Nem volt jó élmény. De legalább nagyokat nevettem utána. Ez a csaj lökött, a szó legelemeibb értelmében. Buta. Nem is tudom. Elvarázsolt, inkább. Asthring partyarc lett, végérvényesen. Sör, unikum, partey. Egy partiarc geek. Marvin meg beszél hozzám, másfél év után. Miracle. Lehet, hogy megbékélt. Mittomén. Nem szeretek róla beszélni. Élőben sem. de valahogy minden héten előjön. Mint egy krónikus nyavaja, nem tudod sehogyan sem kikerülni. Vagy mittomén. Na persze, ezt a "nyavaja" metaforát nem személyére tituáltam, hanem témába hozásának tényeként. Mindig előjön.

Mindenesetre azt hiszem, mindig rádöbbenek, mennyire szeretem ezt a lányt. Még akkor is, ha süket lett. Hehehe..

Vasárnap elég érdekes nap volt. Olyan fél-nap. Délelőtt szédelegtem meg gépeztem, ettem valamit, és már mentem is jáccani. A villamos nem így gondolta, és jócskán ekéstem. ÉN! Én késtem! Suicide, világvége, fájdalom, anghst! Hüpp, meg nyüff a köbön. Nem baj, nem ááá..
A játék kellemes volt, meggyorsítottam az eseményeket, pár dolgot fölcseréltem, vagy mi. Semmi baj, ezek korrigálható hibák, meg is lesznek ezek, csak figyelnem kel az otthon maradottakra. Ha ott logikusan járok el, akkor minden rendben.

Próbáltam Tau-t tolni, de nem megy. Mikor legyártom az első kis sniper unitot, megjelenik két izmosabb blood raven squad, és ízekre szednek. He? Az alapegységei annyira bénák a Taunak, nem tudok érdemben ellenállni. Pedig láttam, hogy vannak jó egységeik, de azért ez egy kicsit túlzás..Ha nem tudom az első pár kis pályát letudni, akkor nem tudok csinálni semmit..Ennyit a Tauról.

A Nekron meg unalmas. Nem érdemes mást csinálni, csak az alapegységeket, meg phariákat. Azért, mert a gépesítettek túl gyorsak. Most csinálok több keményebb dolgot, akkor nem tudok szimultán dolgozni, túl körülményes. Hangulatos, de hosszútávon baromi unalmas. De legalább az a két egységtípus erős, és fejleszthető, ami nagy táp. Nagyon nagy táp. De az eldák a legjobbak
(Kivéve az a rohadt landraider. Az egy túl erős egység. Még szerencse, hogy csak 1 lehet, mert ez így túlzás..).
Hehh, Gillz amint megpillantotta a Nekront, jött az isteni szikra, a megvilágosodás, és felkiáltott: "Ezek zombidroidok!!"

Bevégeztetett. Amúgy igaza van. Tényleg zombidroidok.

Friday, November 10, 2006

nemár

Pörgök folyamatosan, lezártam 22 ügyet gyorsan. Most kéne belevetnem magam a többibe, de..Jó ég! Azt hittem, hogy olyan dél, de inkább egy óra van. Nos, nem. Most egy kcisit kipukkadtam, a tegnapi elmélyülés szele még itt lengeti a hajam.
Na meg a szél, megint kisebesedett a szél miatt a szám. De legalább nem herpesz, mint a múltkor. Jah, éhes is vagyok, itt is van előttem egy túrós batyu, de félek megenni, mert akkor majd nem tudok ebédelni.
Hm. megeszem, és max. eszem palacisntát. Az se rossz. Unatkozom, szeretnék hétvégét. Tájékoztatom a t. lakosságot, hogy a hétvégén nem kívánok gondolkodni, mert akkor az lesz a vége, mint tegnap este. Gondolkodni nem jó, nem kell. Elég, ha szarakszom a NWN2vel. Úgyse fog menni. War3 se megy.
Nincs sok sikerélményem, az biztos. Mesélni sincs kedvem, de azt muszáj, emrt három ember szórakozása múlik rajtam. Meg tetszik nekik, talán. Őeh, abba is hagytam.

Thursday, November 09, 2006

Káin magányossága

Lassan kapizsgálom. De mégsem. Nem tudok napirendre térni az elmúlt hónap felett. Az október gyötrelmes volt. A szeptember is, talán. Azt hiszem, talán nincs is annyi gond, probléma körülöttem. Magam vagyok a probléma.
Az elmúlt két hónapban jelentősen, sőt, látványosan épültem le. Ez természetesen szellemileg értendő, fizikailag már két éve a mélyponton vagyok (akkor mozogtam utoljára, meg is látszik). Motivációt vesztettem, és keserű lettem. Halk, lassú. Ellenséget keresek, és mérhetetlen önsajnálatot gerjesztek. Mondvaicsnált, és valótlan hibákat vetítek ki másokra, "Világvége hangulatot" teremtek. Vajon miért? Analizáljam magamat? Mi elöl bújok, miről mondok le? Miről akarom meggyőzni magam? Mi az, ami nem enged továbblépnam? Mi gátol? Miért nem tudok örülni enneo az életnek? Miben hiszek? Miért?..
Ó, eszembe jutott, hogy mitől féltem, amikor bekötötték az internetet. Hogy nem fogok offline blogolni, s az ilyeneket ki fogom tenni a falra, ahol rólam olvashhat a névtelen nagyérdemű. A hallgatag, pösze kislány, az éretlen érettségire készülő, a tudálékos, a gyötört, a..az akárki. Nesztek. Mazochizmus rulz.
Fáj a hasam, sok szart összeettem.
Lelkiismeret furdalásom van, lassan 24 éve. Minden vélt és valós sérelemért. Nagyon sokra emlékszem. egyszer boszilány (lelkiismeret furdalás, amiért otthagytam Firenzében. Én is ott maradtam, egy szökőkutas udvarban) rácsodálkozott, hogy mennyi mindenre emlékszem vele kapcsolatban. Igen, így van. Vele- és majd´mindenre tisztán. Amit fontosnak tartottam. Persze, Őt fontosnak tartottam, egy ideig. Nagyon sokat köszönhetek neki. Vagy Csiga? Őt sosem tartottam fontosnak, ő csak elindított az úton. Talán ő tett felnőtté, habár nem is tud róla (ez komikus egy bizonyos szinten). Azzá a felnőtté, ami most vagyok. Talán inkább egy copfos kislány, de inkább gyerek. Nyafogok, és generálom önmagam, azaz a problémát. Miközben rettentően okosnak tartom maganm, holott buta vagyok. Összelopott tudás magot tartok, abból is keveset, és torzat. Mindenre azt modnom, hogy "tudom"? de valójában lófaszt se tudok. Talán az irigység mondatja velem, de inkább az, hogy ha kimondom, hogy tisztában vagyok vele, akkor abbahagyják a magyarázatát és nem kell szembesülnöm azzal, hogy rajtakaphatnak önnön gyengeségemen.
Igaziból, bármennyire is vágytam rá, mégis bekebelez a magány. Roppantúl egyedül vagyok itt bent. Minden nap fantáziálok, hősökről, akikben magamat látom. Egy helyről, ami az enyém. Gillzről, folyton körülötte táncolnak a gondolataim. De itt bent, ahol csak magamnak vagyok. Valószínűleg a lakásom ennek a legjobb metafórája, hogy megértsd (légy bár a nyafogó, vagy a "Kis Rohadék"). Szóval itt van a lakásom. Félig berendeztem. Sok minden hiányzik, de lakható. Sokan megfordultak itt: Áfi, Miriel, Cica, Gréta, Blint, Cica élettársa, Rhilen, Khamul.
Anyám, Péter, Szabolcs, Apám, Nagyanyám, Adica.
Ratzhka, Ring, Ery, Esgal, Icke, Narb ( akit nagyon szép lánynak tartok, egyébként, de még sokakat..Miriel, Áfi, Brigi, Gillz, per pill)
Ági
De senki sem maradt itt. Nincs növény, nincs poszter, nincsenek könyvek mind, amiket szeretek. le kell rohannom a könyvekért.
De többségében üres minden, csak én vagyok és a kosz, rendetlenség. Senki más nem lakik itt, csak én.
Amikor Zsófinak, volt osztálytársamnak, ecseteltem az ábrándjaimat, már akkor tudtam, hogy soha nem lesznek igazak. Romantikus vagyok, és idealista bolond. Amikor szeptemberben elmondtam, mit tartok a színkörről, akkor tudtam, hogy alig fog valami is változni. Így is lett (teszem hozzá: a Cohen alapú foglalkozások jobbak lettek). Amikor elköltöztem, akkor nem tudtam aludni, majd´ sírtam (J.A.?), de semmi. Persze, szomorúság über alles, de az csak múló állapot.
Nagyjából ilyen vagyok belülről. sok barát lenyomata, sok emlék, idea lenyomata, mégis, csak vendégeket fogadok magamba, a pszichémbe, ők midnig távoznak onnan.
Ági
Hol vagy te a káosz közepén? Ki vagy, hogy mindig veled táncolnak a gondolataim? Mit tehetnék még? Mindig ezen rágom magam, hogy mit tehetnék még érted, veled. Hova juthatnék még el. Mit remélhetek, mikor hagysz el, meddig tart ez még. Idealista lehetek, merjek hinni?
ebbenj az esetben biztos vagyok. Követem a régi ösvényt, s követem a végsőkig. S azt te szántod az élet erdejében. Ha kívánod, lezárod, hogy megint bolyongjak a sűrűben. Téágy kedved szerint. Meddig tart majd ez a dagonya. A nem tanulásom. MKeddig fogunk görcsösen, magunk elöl menekülve egymásba kapaszkodni? Mennyire könnyűek, avagy nehezek a szavaid? Medddig mersz elmenni?
Meddig merek elmenni? Lelkiismeret furdalásom van sokszor, miután kimész az ajtón. Legtöbbször azért, mert kimész az ajtón. Önző módon nem akaorm, hogy kimenj. nem akarom, hogy hazamenj.
S miután elmentél, vajon mire gondolsz?
S miután elmentél, hogyan gondolsz majd´ vissza rám? Elmész-e egyáltalán?
Mikor unod meg?

Miért nem megyek fogorvoshoz, miért nem jelentkezek be, miért nem rendezem a hivatali ügyeimet, miért nincs jobb állásom (most már élvezem a jelenlegit), miért nem merek.
Miért nem mosogatok el.
Miért nem lesz semmi a terveimből.
Miért vagyok olyan nyugodt, miért vagyok beletörődöm? Tulajdonképpen egyensúlyban élek. Szilárd talajon állok, cska az a gond, hogy közben potyognak a repülők.

Azt írtam korábban, hogy teljes az életem, és minden más csak akadály, nem fontosak. Milyen irónikus, micsoda önámítás. Sejtem, hogy generációmon belül rettenetesen sok ilyen van, mint én. De nem, mégsem. Még szerencsés vagyok. Csak az a különbség, hogy én a nagyvilág elé tárom.

A LEGELSŐ postban( több, mint egy éve) megírtam a blogolásbeli alapelvem. Úgy nincs értelme, ha köntörfalazok és nem írok le mindent. Csak egy téma van, amiről nem írok, amit nem említek, és ehhez is tartom magam. Most olyan "én megmondtam" kedvem van, de ez is csak azért, mert hihetetlen mrétékű szeretethiány és elismertség-hiány halmozódott fel bennem. Szülői részről iylet nem kaptam. Baráti részről csak rettenetesen ritkán (egy gól után, ha őszinte akarok lenni, általános iskolában, mikulás kupán. Az örök ellenfél ellen, tekintve, hogy nem bírtunk egymással, félpályáról rúgtunk üres kapura. Én voltam az utolsó, a mindent eldöntő gól rúgója).
Szegeden, egy jelentéktelen díj. Egy smemilyen, bagatel kis díj az egekbe röpített, egy szubjektív, más ember által kiharcolt díj.
Ági egy odavetett, semmitmondó bókja. Egy vallomás a sötétben.
Ezekért élek? Vajon mennyit adtam én? A barátoknak, a társaknak, barátnőknek, munkatársaknak? Mit adtam ÉN nekik, ÉN, a Balázs, az álmodó, a holdkóros?

Szeretek lelkeket ápolni. Ha valaki terhén enyhíthetek, az nekem jó. Megnyugvást ad, apró illúziót, hogy tettem valamit. emberekkel akarok foglalkozni. De vajon csk azért, mert így velem foglalkoznak?

Hű, mennyi kérdésem van önmagamhoz. Azt hiszem, ezt a gyakorlatot is folytatom, és egyet sem fogok megválaszolni. De egy biztos: tartom magam ahhoz a kevés irényelvhez, amit anno, még nagyon-nagyon rég megfogalmaztam.
-Sosem csalom meg a Kedvesem
-Sosem kezdek olyannal, aki jár valakivel
- Ha meghalok, úgy akarok meghalni, hogy ne szégyeljem magam, a tetteim.
- Maradjak hű a döntéseimhez.
-Ismerjem be a hibáimat
-Maradjak szerény és büszke. Büszke, ez jó..

Azt hiszem, ezt már elszúrtam. Inkább az kellett volna, hogy legyek gátlástalan, nem törődöm, törtető, nagystílű, vak, bolond. Akkor több sikerem lenne, nem rágódnék magamban. Igen, azt hiszem, ez jobb lett volna.

Talán akkor ági is egy illúzióval többet tarthatna meg rólam.
Nem szeretek ennyit beszélni magamról. Megyek vissza, tovább romokba dönteni az életem, és mozizok.

sagara

Valahogyan nem tetszik ez a második évad. Izgalmas, de kevesebb a "közjáték", több az action. Lehet, hogy azoknak készítették, akik időközben felnőttek az előző évad vetítése során? Nem mondom, legalább itt nem olyan buta a sztori, de legalábbis, három rész után, nem tűnik annak. A testvérlányok kifejezetten kedvesek, főleg az ifjabbik, aki két machetével felszabdalt három Mithril katonát. Jah, és sokkal magamutogatóbb, pl.: másodlagos nemi jegyek ki vannak emelve, míg az előzőben csak nagyoltan jelenítették meg őket. És sokkal véresebb is. Érdekes, kezdek kételkedni a három, pardon, öt főszereplő sérthetetlenségében. Jó lenne, ha kinyírnák az egyiket, megdobná a sorozatot. Még tíz rész. És 70%, a NWN2-ből. Addig Dark Crusade. Bár a szünetekben is jól fog esni egy-egy összecsapás levezénylése. Azt hiszem, hogy most irtom a káoszt, utána Tau, és a Necront a végére hagyom. A Tau is kemény. Mondjuk, már fullos hősöm van, és annyi bónuszom, hogy talán menni fog. Méghogy "Legelőrevalóbb, legfelsőbb jó". Ha-ha, majd az eldák igazat osztanak ezeknek a gyíkoknak.
Furcsákat álmodtam. Talán külföldön voltunk, egy hajóúton, ahl még több furcsa dolog történt. csak nem emlékszem rá. Egyébként ki is szálltunk és mintha ismerősökkel lettem volna. Köztük talán Gulyira, meg a Kedvesre emlékszem. jah, és hátulról átöleltem egy szöszi lányt, aki talán az egyik kollegínám lehetett. Persze, feltűnik a Kedves is, de szerencsére nem féltékeny, én érzem kényelmetlenül magam. Utána persze odasomfordálok hozzá. Vagy mi. Érdekes álom. A valóságban azt hiszem, nem így történne. Hacsak nem rokonom a csaj. Hé! Most jut eszembhe, hogy van egy szőke, nagyon bögyös (NAGYON) rokonom! Andris felesége. Aranyos lány. Andris aranyos srác. Én meg egy nagy marha vagyok, höhö. Azt hiszem, lehet, hogy most van az, amikor "ifjúságom" ki kéne élnem? Kár. Olyanom sosem volt. Eddig három nő, egy hosszabb kapcsolat. Megtalátam a középiskolai szerelmet iwiwen. Illetve: ő talált meg. Pedig kerestem anno. Képet is felrakott, és..Hát..igazán sokkoló a két gyerek, és a plussz negyven kiló. FOGYJÁL MÁR LE! Mondjuk, tekintve a két kölköt, nem nekem akarhat tetszeni, bár, teszem hozzá, soha nem is akart, hehe. Ennyit a korábbi kapcsolatokról, exekről. Jah, nem élem ki magam, talán. Nem is hiányzik. Nem iszom, nem járok midnennap bulikba, nem nőzöm, nincsenek egyéjszakásaim. Inkább geek vagyok, a teszt is megmondta: 13%..Ami alig valami, hé! pedig itt őszinte voltam, na mindegy. Talán az a baj, hogy nem tudok klingonul.
Ha jól látom az órát, akkor megint elkésem. Nem baj, ezen a héten mindig elkéstem, és mindig tovább maradtam bent, úgyhogy ez ki van egyenlítve. Jah, és egy kicsit betanítom az újakat is. Elég fárasztó, tekintve, hogy baromi sok a dolgom. Ezernél is.
Szeretnék ithon maradni az elkövetkezendő másfél hónapban. És ez biztos. Szeretnék a Kedves mellett ébredni, figyelni, ahogyan alszik, akár órákig is. Milyen kár (sóhaj).
Pathetic, asszem. No, menjünk dolgozni és lemaradni mindenről.

Monday, November 06, 2006

hamm

Hát ezt. Ekéstem, nem kicsit. Mert ugye hajat mostam, az egy dolog. A Kis Rohadék is válaszolt a privimre, az is. Jó hosszan, némi szentbeszéddel, ami már-már nem elfogadott, hanem elvárt tőle. Ez van. Tegnap meg meséltem, versenyen. A végén úgy éreztem, hogy tolkienes rendezvényen vagyok, de azért egy kicsit más volt. Kaptunk emléklapot és geek pólót, kitűzőt. Egy tolkienita rendezvényen egy aféle általános köszönő postot kaphattunk volna. Kedvelem Tibót, de azért a végén az a beszéd nekem nem jött be, remélem a játékosoknak igen. Az én playereim kötül egy kivételével mindenkinek tetszett a játék. A végére elfáradtam, de elegem lett a "nem játszom" típúsú emberkékből, és végül örülök, hogy neki nem lett meg a szerencsepróbája. Haha. Nincs haha. Elég volt.
Reggel nem azért kérstem, mert elbaltáztam az időm. Azért, mert el akartam késni?..Nem tudom. Azért inkább, mert amikor kinyitottam a szemem, már fél hét volt, amikor kijöttem az ágyból már hét. És a gépet is bekapcsoltam. Nocsak. Jah, Kincső is írt pm-et. Mik vannak. Semmit nem tudok Peredhilről sem. Mittomén. Leszek bosziúr, az fix. Azt tudom.
Szombaton meg családi banzáj volt. Juhé. Ettem egy jót, megmutattam magam, de semmi más nem történt. Jópofizás, vagy mi. Kicsit szomorú volt, hiszen oda mentem, ahol a férj és feleség kb. három hónapja vált szét (nem el).
Höhöhö, és az LD-s kis buta is írt. Molly, ejnye. Véded a két zenekart, de mi elöl is? Mondjuk legyen. A két zenekart még megértem. A honlapot nem. A szememben ez arcvesztés volt, a tökösség és az úgynevezett függetlenség feladása, elüzletiesedés. Segg a szájból esete. Vagy nem, mittomén. Nekem az egyszeri usernek ez nem tetszett. Tekintve, hogy nem látok a kulisszák mögé, marad az álláspont az új éra eljöveteléig.
Úgy tűnik állandósul a heti háromszori találkozás a Kedvessel. Vagy nem. Vagy de. Mittomén.
hagyjatok, fáradt vagyok. Dolgoznom kéne. Nehezen megy, pöfékel a hajtómű. A bioenergiámat lecseréljük kőszénre. Rakodni kell. Laátolni. A fejembe bele. Pöff-pöff-hammmm..

Thursday, November 02, 2006

hörr - morr - nyafogó

A kislány nyafogott a hétvégén. Nem baj, mert ki kell adni. Balázska meg hallgatta és tűrte. De nem baj, mert a kislány aludt tízig, és habár többször felébredt, azért pihent egy kicsit. Beszélgettünk, lájvot derítettünk fel. Utána segített egy adagot áthozni anyáméktól, én oedig kettőtől hétig takarítottam, cipeltem, rakodtam. A kezem kész van, a fejem szétrobban, naná, hogy elfogyott a fájdalomcsillapítóm.
De semmi gond, a fizikai munka némi örömérzetet is adott. Tiszta és üres polcokat otthon. Már csak némi mosatlan, pár ing, és egy szett öltöny maradt a fogason. Jah, kidobtam 16 évnyi szemetet.
16 év..Három kukát töltöttem meg.

Ma meg szórakozásból flémeltem tolkien oldalon. Milyen érdekes. Én említek érveket is, Mr. biológus meg nem. Ez eddig nem így volt, látom ott is kell némi flame kultúrát tanulni. Utána meg fellengzős válasz, mert az jó.
Ráadásul itt ez az adós is. Itt a megrendelőlap, amit aláírt és lepecsételt, és ennek ellenére azt mondja, hogy nem. Hazudik? Azt mondta, hogy ráírta, hogy nem kéri a szolgáltatást, és valaki ügyesen azt eltüntette. He? Akkor ez már büntetőeljárás..Vagy mi.
Én csak azt tudom modnani, hoyg ez hülye.
Én meg fájok. De nem baj. Ma kapok jó kis játékot, legalábbis remélem. ósztán jó lesz. Az újoncok meg tanulnak. Souske meg még midnig jó, csak kevés rész van hátra már..Brühü.