Tuesday, May 31, 2005

Howler

Átmentem Eu. tanulmányokból. Két eset lehetséges: Vagy oltári mákom volt, vagy a tanár rájött, milyen szakos is vagyok, és hogy mennyire is kéne nekem ezt tudnom (semennyire). Ellenben megbuktam nyelvészetből. Már amikor kijöttem éreztem, hogy valami nem stimmel. Úgyhogy legyen UV. Csak azt nem értem, hogy az UV ugyanazon a napon van, mint a szigorlat, ráadásul ez utóbbi van előbb. Tehát: Aki szigorolatozni szeretne, de megbukott, lásd:én, az lőheti, mert előfeltétele a szigorlatnak, de a vizsga ez UTÁN van. ÉLjen, ezt jól kitalálták. Igazi KJF-es szervezés. Hurrá-hurrá, újabb tantárgy, amit halasztanom kell. Hát nem szuper?
Most meg Amerikai irodalom a téma. Erre sem tudtam készülni, lesz-ami-lesz.

Ma inkább szenvedek tovább. A fejem szétrobban, a szemem viszket (hülye szél). Minden egyes köhögésroham szétszaggatja a tüdőmet, és várom, melyik pillanatban sikerül vért felköhögnöm. Olyan leszek, mint Doc Holiday. Tüdőbeteg kártyás. Bár ő lényegesebben több cigit szívott, nekem mindezidáig nem sikerült egyetlen szálat sem. Remélem ez a továbbiakban így is marad.

Hidegebb van, de szeles az idő. Ez egy allergiásnaks nem jó. De legalább esni fog az eső. Az jó, az kell. Különben is, már ideje volt. Ja, milliomos vagyok megint. Hurrá. mehetek a bankba ismét. Imádom. Inkább karót döfök a szívembe, és megkérem a szomszédot, hogy húzzon ki a napra. Ja, mégsem lehet, mert tartozom valakinek, ill. valakihez. Akkor majd ő. Szar dolog betegnek lenni. Kifejezetten az.

Amikor nem tudsz aludni, mert egész éjjel fújod az orrod. Amikor aludnod kéne, mert a betegségek ellen az használ a legjobban,de inkább felkelsz hatkor, hogy vizsgázhass, és alázd meg magad a tanár előtt. Amikor a buszon aludni akarsz, de nem megy, mert az ízületeid fájnak, holott semmi gondjuk nincs. Amikor tudod, hogy örülnöd kéne, de nem tudsz. Amikor azt hiszed, minden összeomlik, s mint nyúlós szürke massza beterít, s fekete szurok dől az égből. Kellemesen borzongsz, mert tudod, hogy esélyed sincs a gyógyulásra se péntekig, se szombatig. Nem mehetsz buliba, nem mehetsz liveozni, nem mehetsz sehova. Csak Fehérvárra, hogy szenvedj ott, a semmiért. Hajrá. Hajrá. hajr..

Azért nem minden rossz. Pl: Találkozol a Kedveseddel, és az egész elillan. Akárcsak ő is egy villamoson, és a realitás arcul csap, s neked haza kell menned, egyedül. És az úton a köhögéstől alig bírsz kapaszkodni. A tüdőbe markolnál, de nem lehet, mert a mellkasod útban van. Még érzed az illatát, de egy újabb roham messzire űzi azt is.

Már csak egy hét, és egészséges leszek. Illetve: köhögni még fogok egy jó hónapig, mint szoktam. De akkorra már nem fog fájni. Nem fog...nem..

Monday, May 30, 2005

Suffer

Lehet, hogy mégis kinőttem az allergiám. Ma már szinte biztos, hogy megbetegedtem. Azért még egy trip Fehérvárra belefér, akárcsak bankolni egész délután. Muszáj. Lázasan is, esetlenül is. Olyan ez, mintha a szervezetem elkezdett volna befelé figyelni, a zsigerekbe, a szövetekbe. Keresi a bajt, de közben elfeledkezik a külvilágról. Nekem meg, felettes én+én+id, el kell viselnem az esetlenséget, szédülést, fáradékonyságot. Balázs, csökkentett módban újraindítva. Csak attól félek, hogy NW koncert után kaptam el a bajt, és akkor megfertőzhettem egy csomó embert. Bár belegondolva a "csomó" ember mehet a sunyiba, egyedül Kedves, te számítasz. Remélem jól vagy.

De a Tűz Birodalma egészen kellemes film volt, olyan 1szer nézhetős. Mad Max Sárkányszívbe oltva. Bár egy-két logikai bukfenc volt benne, de a film élvezhetőségéből ez nem von le semmit. A dragonslayer tengerészgyalogos nagyon ott volt. Még az is jópont, hogy nem volt semmi nyálas jelenet. Vagy csak akkor kapcsoltam el? Mind1. A film nézhető. Beyond expectations.

Az Anathema meg jó zene. Még betegen is az.

Egy kicsiny emlékeztető és lecke, nekem. Hamar rájöttem, hogy miért nem avattam be magánéletembe egyetlen családtagomat sem, ezeddig. Egy elejtett félmondat elég volt az öcsém előtt, hogy másnap már az egész famili megrohanjon az ostobábbnál-ostobább kérdéseikkel, undorító bájvigyorukkal. Apámat talán meg is bánottam. Kérdezett vmit, és azt válaszoltam, hogy "még ha úgy is lenne, akkor se tartozna rád" Válasz: De kíváncsi vagyok! Replika: Elhiszem. Conversation is over. Lenéző, fölényes, rátari modorodat remélem most kamatostul megfizettem, és rájöhettél, hogy amióta kiléptél az ajtónkon, azóta nem vagy teljesértékű tagja az életemnek. Nem ismersz, én ismerlek. Azt hiszem, ez így jó, ahogy van. A te döntésed volt, nem az enyém. A magánéletemet érintő csipkelődő-vájkáló kérdéseidet meg tedd fel egy tenyérjósnak. Ne nekem.

Sunday, May 29, 2005

Szenvedj!

Nem tudom, hogy a Duna parti sétától, vagy a nagy melegtől (eső nélkül), de meghatdszorozódott erővel csapott le rám az allergia. Tavaly szinte meg se nyikkantam, most meg nem győzök kapkodni a zsebkednő után. Esete nem tudtam aludni, mert percenként fújtam az orrom. Jajjj..Már többször vérzett is, a szemét. Ha a Dunapart az oka, akkor azt kell mondanom, hogy nincs ellenemre al szenvedés azért a pár óráért, amit ott töltöttem. Ha ez az ára, akkor örömmel fizetem meg.

Szombaton verseny volt. Egy kicsit elmaradtam a várt eredménytől, és bosszantó módon ez nem az én hibám. Az első fordulóban megnyikkanni se tudtam, sikerült egy toolbox malkáv, és egy hordapakli közé beülni. Mivel az én paklim is főleg horda, minimális stealthel, és sok hátránnyal, lehet sejteni a végét. De vagy másfél óráig szenvedtem, úgy, hogy tudtam, nincs esélyem nyerni. Az asztal erejét mi sem mutatja jobban, hogy csak én estem ki, a forduló vége előtt tíz perccel, a többieknek meg kellett elégedniük a döntetlennel.

A második forduló viszont iszonyatosan izgalamas volt! Előttem Dolby blocker Ravnossal, mögöttem nagyot ütök multi-rush pakli. A predatoromat aztán gyorsan kiette egy aching beauty-s torreador.. és onnantól mind a megmaradt négy játékos 1-5 poolon egyensúlyozott. Baromira élvezem az ilyen kiélezett helyzeteket, és ált. ekkor tudok a legjobban játszani is. Végül nagy nehezen kiejtettem a ravnost ( az elején elloptam Gabrin Raven spy-át, és nem tudott blokkolni egy ideig..), aztán a másik ravnost (horda..), és ketten maradtunk a torcsival. A kezemben öt darab Waters of Duat, egy procurer, és egy archons investigatigation. Öt poolban voltam, amikor az 1ik torcsi, a főembere, ötöt akart belémbokszolni, és nem tudtam blokkolni. Naná, hogy csattant az Archon, és megnyertem a fordulót! 4VP, 1 GW

A harmadik asztalon sokáig úgy festett, hogy itt is nyerek. Aztán a két szavazó ventrue 1ike ráparancsolt nefertitire egy PTO-t.. Aztán még mindig volt esélyem, egészen az utolsó eprcekig, de iszonyatosan bénán húztam. A szerencsém a kártyában itt elhagyott, pedig ha csak egy kicsi mákom van, most a döntős élményeimet ecsetelném.
Hazafelé battyogva aztán levontam a következtetéseket:
1: Két nagyon izgalmas játékom volt, amit még élveztem is.
2: Van egy mondás: akinek szerencséje van kártyában, nincs szerencséje a szerelemben. Fordítva működik? Szerintem igen. Most nagyon úgy tűnik.

Versenyből hazatérve nekiveselkedtem a Magic laptoronynak. Össze is dobtam két paklit. Egy feketét, és egy kéket:) Nem vagyok fanatikus, áhh, dehogy. Holnap jön a zöld..

Vasárnap

Orrfúj, prüszköl, viszket. Szúnyogcsípés hegyek (nem baj), zsebkendő készlet fogyóban (ez már az). Elmentem Dunakeszire, és ha már itt vagyok, blogolunk 1 jót. Miért ne? Ebédre apa Pástétomot csinált, salátával, krumplipürével..Nyammmm...
A buszjegyért nem kellett fizetni. Azt mondta a soför,hogy gyereknap van. Jeee, köszi. Nemsokára indul az Eurpóa Nagydíjj, hajrá Kimmi, megint. A pool pozíció ugyan nincs meg, de a második hely igen..csak lesz valami.
Ja, mintha Kármen vmi fagyiról mesélt volna..

Apa meséli, hogy a mellettem lévő lakást egy fiatal, first class nő vette meg. Az anyja cukrász, az apja borász (tokaji borvidék..), ráadásul még iszonyatosan jól is néz ki. Szegény vidéki lány, feljön Pestre, és olyan elveszett lesz. Hehhhh.:D
A dolgok jelenlegi állása szerint, tőlem még el is lesz veszve, reményeim szerint még jó sokáig (mit is mondtál, Életfogytiglan?). Nos, kedes hímnemű olvasóim, ki akar a szomszédom lenni?
(remélem lesz lakásavató bulija..torták, sütik, fagyi..hozzájuk a legjobb fehérborok..:)

Friday, May 27, 2005

muzsika Nightwish módra

Csütörtök

Eljött a várva várt nap. Gyorsan vizsgáztam egyet nyelvészetből, és húztam haza. A buszon fertőztem egy kollegát Tiamattal, és meglehetősen kellemesen csalódott benne. Azt mondta, hogy elborultabbat várt, ez jó zene (még szép).

Öt körül befutott Rhilen, és oldalbordája, Anikó (asszem, a névmemóriám pocsék..még mindig). Hosszas huza-vona után eldöntöttük, hogy felugrunk hozzám, és ott megvárjuk Snowt. Nem is hittem volna, hogy a későbbiekben ez mennyi dilemmát fog okozni..
Egy kis trécselés, és újabb fertőzés (Tiamat nekik is bejött) után telefonon elrebegte kedvenc hópihénk, hogy késni fog, majd ott találkozunk. Akkor irány a Pecsa!

Várunk. Várunk. Snow sehol. Semmi gond, ismét csörgés, azt mondja, keressük meg a bátyját, majd ő elnavigál. Ám legyen, az info szerint valahol a sörterasz közelében van. Odamegyünk, és egyből kiszúrunk egy narancssárga pólós srácot, aki veszettül pásztázza a tömeget. Snow egyetlen rokonával sem találkoztunk még, vagy ha igen, akkor felejtettük. De ez a srác még hasonlított is. Gyorsan csörr-csörr neki is, és a kiszemelt páciens kapkod a telefon után. Áhhá, ő az! Gyors bemutatkozás, jópofi után kiderült, hogy van olyan hülye, mint Snow (vagy mint mi). Azonnal javaslom a tiszteletbeli klántagságot neki! Még sörrel is megkínált mindenkit, igaz, én aztat nem igazán preferálom. Semmi gond, egy jó kupa bor kárpótolt (éhgyomorra..meg is lett a hangulatom). Befutott még pár ismerős (illetve, Snowék ismerősei), főleg WOW-osok, meg régi haverok. Oké, egy kicsit megtekintettük a sor végét, ami még mindig kilométer hosszú volt. Semmi gond, majd kezdés előtt két perccel bevesszük a várat. Tudni kell, hogy a show 19:00-ra lett meghírdetve, de az előzenekarok lemondták, így kilencig söröztünk/boroztunk. Annyit röhögni..jajj.
Kilenc előtt két perccel aztán elindultunk. Pofátlan módon a tömeg közepéig furakodtunk. Itt eldöntöttük, hogy Snow, Snow bátyus, és jómagam bizony az első sorig fogunk verekedni, míg Rhilen és kedvese a biztos középpontban marad. A bevonuló zenére aztán előőőreee! Sok lábat tapostam, furakodtam, nem mondom. De hát ez, elvileg egy rock-koncert. Persze, és meg hasított-bőr cipőben nyomultam (nem, van még lábam..). Aztán bejöttek ők, és a tömeg feléledt!

Első szám: Dark chest of wonders, és olyan hullámzás, esés-pogó vette kezdetét, ami rendesen megmozgatott. Néhány szelídebb hölgy/srác azonnal, pánikszerűen rohant hátrébb. Persze, ez kapóra jött nekünk, és nyomultunk előre. Közben arra ügyeltem, nehogy elessek. Egyszer-kétszer sikerült, de a tömeg visszalökött. A legjobban a szemüvegemet féltettem, és a kendőt. De semmi gond, még megvan. Kb. a nyolcadik sornál jártunk, amikor megrekedt az előrenyomulás. Ugyanis sok hozzánk hasonló, lényegesen NAGYOBB ember is úgy gondolkodott, mint mi, és nekik nagyobb válluk/hátuk volt, mint nekünk.

Megy a buli ezerrel, lökdösődés, tombolás. Egy csaj elájul mellettem kettővel, azonnal felkapják, és dobják ki a biztonságiaknak. Aztán egy lassabb szám, és Tarja előretogyog a színpad széléhez..Erre bevadul a nép, és présel ezerrel, hajrá! Megnyílt az út, megyünk tovább! Az ötödik sorig (kb.) lökdösődtünk, Snow megy tovább, bátyja már rég sehol (a végén elárulta, hogy az kordonnál, első sorban volt már..rutinos versenyző). Aztán Planet Hell! Tarja, és az új énekes (Sonata Arcticából szerződött) azonnal vörösbe változik, a tömeg tombol, én meg a harmadik sorban. Snow visszajött az elsőből, nem bírta.

Pogóü ezerrel, a Planet Hell a második legkeményebb számuk. Aztán váltanak, és az énekes-srác elkezd valamit beszélni.. "This song is a little different. Can U recognize it?"..lassú szinti-zongora ütemes bippegése "Now, It is High Hopes from Pink Floyd"!
Balázska szétesik a gyönyörtől, elájul a meglepetéstől. A kedvenc zenekara előtt tiszteleg a másik kedvenc zenekara. Ájulás a köbön. Ráadásul még jó is volt a feldolgozás! Sokan értetlenül frodultak felém, hogy ki az a marha, aki teli torokból üvölti ezt, a számukra ismeretlen dalt. Akkor ment el a hangom. Aztán elvesztettem a fonalat. Emlékszem még a Once számokon kívül egy Bless the Child-ra, meg Over the Hillsre (akkor akartam elszakítani a cipőfűzőm, mert állandóan kikötődött.Nem sikerült).
Aztán..Snow a közelemben, és veri a hátamat. A köv. szám: Slaying the Dreamer. Köszi, rendesek vagytok. Pogó a köbön, él a tömeg. Levegő, az nincs. Időközben a kendőmet letépték, még idejében utánanyúltam, és onnantól kézben lengettem. Nem volt kereplőm, jó a kis -koponyás kendő is.
Aztán, lejátszották még az egyik legszebb NW számot, a Ghost Love Score-t is. Majd a tömeg többszöri követelésére, a ráadás-ráadását is megejtették. A srác közölte, hogy ez a koncert egy éves kihagyás utáni első koncertjük, és már tudja, hogy érdemes volt visszajönni. Ja, és hogy már ötödszörre van Bp-n, de eddig itt érezte a legjobban magát-majd kortyolt egyet a kezében lévő vodkás üvegből. Jeah.
Utolsó utáni szám: I wish I had an Angel.. Mndent beleadtunk. Sodródtam a harmadikból az ötödikbe, majd vissza. Két szerelmespár előttem, mindkettő széles könyökkel, hogy a srác védje a lányt. Kössz, de miattuk nem tudtam az első sorba menni. Nem baj, jó volt így is.

Haza. A bonyodalom: Rhilenék cucca nálunk, de Snowéknál kéne aludniuk. Mit tegyünk? Ők nem hajlandóak annyi pia után vezetni (igazuk van), mi viszont nem tudjuk, hol a lakásuk. Gyors pusmogás után az egyetlen lehetséges megoldás az volt, hogy nálunk alszanak. Oké, irány haza, remélem, anyám nem akad ki.

Az úton..Akkor döbbentem csak rá, hogy tetőtöl-talpig csupa izazdstág, víz, csatak vagyok. És a pólóm hideg. Nagyon hideg. Félmeztelenül megkockáztattam egy pár sarkot, míg a pólóm nem lett egy kicsit elviselhetőbb. Az út hosszú volt, legalábbis nekem az. Sebaj, hamar hazaértünk (relatíve). Gyors zuhany, ágykinyit, polifom elő, és szunya. Én aludtam a földön, ők megkapták az ágyat, persze. Nos, a földön nem igazán tudok jól aludni, hiába voltam hulla. Sebaj. Minden apró neszre felébredtem..
Reggel fél hatkor a belső óra csörgött, és ébred. Majd fél hétkor. Akkor, amikor egy állat odakint, az építkezésen elkezdett egy vaslapot püfölni...
Fél órával később nem indult az autó. de a tulajdonosa nagyon akarta, úgyhogy fél óráig hallhattuk a nyikorgó motor ellenkezését. Éljen. Aludni? Ugyan már. Majd vizsga után.-de akkor is megérte.

Thursday, May 26, 2005

prepubertás

Félelmetes, olyan hangulatváltozásokat tudok produkálni, mint egy én-kereső tini. Ma már sokkal jobb, de tegnap este.. Na, de ne vágjunk a dolgok közepébe.

Tegnap utoljára tanítgattam, és adtam tippeket szegény Zsuzsinak. Lévén nagy SW rajongó, utána kitárgyaltuk, hogy a harmadik rész menniyre fos volt. Talán igaza van, amikor azt mondta, hogy "Lucasnak meg kellett volna néznie a régebbi filmjeit, hogy tudja, miket beszél.:". Hát ja. Szerintem meg részeg volt, amikor a forgatókönyvet írta. Bár a vívós jelenetek ott voltak. De ez nem Lukács érdeme.

Utána lementem Rackbe, kártyázni. Tualjdonképpen csak Kola úr miatt mentem, akinek kellett egy Ventrue herceg, és nekem "véletlenül" volt egy fölös. De ha már ott jártam, kíváncsiságból teszteltem a verseny deckemet.
Amikor beléptem, örültem. Sok régen nem látott arc, akik a kendő dacára is felismertek. Az első asztalom is tök jó volt. Annak ellenére, hogy eléggé kiélezett, és sok s&b pakli, megnyertem. Úgy, hogy a végét le se játszottuk, mert a többieknek semmi esélye nem volt. Ráadásul még rosszul is húztam (akinek mond valamit: master halál..négy master a kezemben, hosszú körökön át).
A második asztal..
Szintén versenyteszt. Rudi ült mögöttem, és az egész asztal összefogott, hogy engem bentartson. Emiatt Rudi von Dudi "befrenzyzett", és mindenkit elkezdett ütni (persze, csak kártyában). De az én agyam is elszállt.

Amikor éppen megmentette a seggemet az előttem ülő. Láttam, hogy annak az árán, hogy simán kiejthetem. És rövid merengés után neki is estem. Olyan rossz érzés kerített hatalmába a végére, amikor láttam a csalódottságot az arcán, hogy elment az egésztől a kedvem. Hányok magamtól. Régebben, amikor valaki jobban megérdemelte a győzelmet, simán felálltam, és kezet fogtam vele. "Jól van, öreg, kiejthetnélek, de te többet tettél a győzelemért, gratula, feladom." Volt ilyen, nem is egyszer. Ezért utálom a versenyeket. Ezt az asztalt is megnyertem, hála Rudinak, aki kizárólag csak hátrafelé hadakozott, engem békén hagyott, pedig simán kiejthetett volna. A végén, arra a sípoló/fröcsögő ordibálásra már végképp nem voltam kíváncsi, amit Gábor és Rudi csinált. Megutáltam az egészet. Gyors kézfogás, és húztam haza. Undorodtam magamtól, a francba kívántam az egész kártyát. Olyan volt, mintha hátbaszúrtam volna valakit, aki az én seggemet védte. A francba.

Otthon aztán morogtam mindenkire, olyan voltam, mint egy zsémbes öregember. A meccset se igazán néztem, csak félszemmel. A végét, és a közepét láttam csak. A végeredmény: BL győztes a Pool.

Ma már jobb. De a Vampirétól elment a kedvem. Nem tudom, hogy vajon, ha Magicelünk, akkor meg tudom-e ezt tenni mégegyszer. Tudom, hogy csak játék, de hát pont ez az, amit figyelmen kívül hagytam. Bocsánat. Bocsánat. Féreg voltam. Soha többé. Soha.

Hiányoztál. Hiányzott a társaságod. Akkor és ott, amikor a metrómegállóban, a falnak támasztva téptem magam, ott kellett volna lenned. De csak én voltam, én, és a hülye önsajnálatom, tépelődésem. Hmm, kedves, ez felvet egy érdekes alternatívát. Mondd csak, nem lehetne klónozni téged? Egy kicsi zseb-Kedves-t? Ha esetleg megint elkezdek borulni, akkor csak előveszem a zsebemből.. Oké, abbahagyom. Megyek vizsgázni linguistics-ből.
Menthetetlen, tudom.

Tuesday, May 24, 2005

elegem van

Ez nem igazságos. Tegnap elszállt a net. Persze tette úgy, hogy már három oldalnyi mementót állítottam az elmúlt hétnek. Most meg elszállt az áram. Természetesen a bejegyzés komponálásának végső stádiumában. Valaki NEM akarja, hogy megemlékezzek az elmúlt időszakról. Valaki azt akarja, hogy ne írjam le, milyen volt színjátszani, liveozni, etc.
Merjek ujjat húzni a nagyobbakkal? A felső hatalmasságokkal, kik brakedownt, és áramszünetet küldenek ellenem? Én merek, csak már marhára unom ugyanazt harmadszorra legépelni. Egyáltalán érdekelne valakit a szánalmas kis életem? Talán..

De már elegem van. Most kivételesen mellőzöm a szellemes replikákat, megjegyzéseket, és írom, ami az eszembe jut. Nem túrok könyékig jegyzetekbe, különben is, a legfontosabb dolgok kristálytisztán az emlékezetembe vésődtek, de azok nem publikusak.

V. 20.
Part II.

A buszon lenyugodtam. lletve: az éhség, és a kiszáradás teljesen feledtette velem az Eu. tanulmányok felett érzett méylséges gyűlöletemet. A buszt éppencsakhogy elértem. Sajnos emiatt állnom kellett, az előttem felszálló le tudott ülni a lépcsőre. Puff neki. Egy kislány és az apja pont falatozgattak az orrom előtt. A papa szép akurátusan felvagdosott egy almát, kihámozta a magházat, és lassan elfogyasztotta. Én meg nyáltócsával néztem volna, ha lett volna nyálam. De szikkadt voltam, mintha egy űrbéli szúnyog szipolyozta volna belőlem a nedvességet (nesze neked tárgyilagos leírás, szellemességmentes replika..).
Túléltem a busz-tortúrát, és még el is értem az éppen indulni készülő anyámat a Tromosban. Így tudtam nyomtatni, és felhajtottam az egyik kedvenc Shy képemet is. Már csak két dolog hiányzott a boldogságomhoz.
Haza. Benyomtam egy NAGY tál főzeléket, sok-sok virslivel (teli has=boldogságfaktor 1). Persze emiatt el is késtem a színjátszóról, de annyi baj legyen. Halott ember nem tud színt játszani, nemde?

16:10-re oda is értem. Az előzetes hírek alapján arra számítottam, hogy lesznek vagy négyen, de ehelyett voltunk kb. 8-an is. Többek között Ő is (boldogságfaktor: 2.) Elég kellemesre sikeredett, révén mindenki halálosan fáradt. Gillz is érezhette ezt, mert csupa könnyed, sok játékosságot igénylő feladatot adott. Bár a légy-egyre-szomorúbb- quest egy kicsit nehezen ment, lásd: happy-O-meter a maxon. De azért egy pár perc meditáció után már ment a dolog. Nekem láthatólag nehezebben, mint Cue-nek. De sebaj.
Egy intruder azért megzavarta a színjátszósdit. Szerencsére még nem büntethető, de többször is felszaladt a színre. Megrovásként elvittük az anyjával 1etemben fagyizni. Bezzeg, amikor én cipeltem ("Te bébiszitter vagy, vidd te!"), akkor majdnem elaludt a karomban. Akkorákat pislantott, hogy majdnem vele aludt az egész világ. Bárcsak úgy volna... Amikor bezzeg a Kedves vitte, akkor olyat játszottak, nevettek, hogy öröm volt nézni. Nők..valahogy ezt jobban tudják (vagy nem. erről most nem nyitok vitát).
Szép az a környék.

21.

Nos..Szombat van.. buli van..idő, az nincs. Ébredtem, tőlem szokatlan módon 10-körül. A szokásos hétvégi lustulás miatt felkelek 10:30, reggeli: 11, fürdés, zombulás..és már elmúlt dél! Megnéztem az F1 kvalit, hajrá Kimmi! Imádom a Finneket.
Bevállaltam (hiba no.1), hogy kitakarítom a fölső szintet. Neki is láttam, porszívó a kézben, had szóljon! A szobámat is feloldottam a karantén alól. Rájöttem, hogy voltaképp padlószőnyegem van. Legalábbis a jegyzet/újság/por/csokipapír rétegek alól ez köszönt vissza rám. Ja, és a Tv-állványomra tulajdonképpen nem lehet ujjal festeni, az csak a por volt..Mik vannak! Ellenben a fenti fürdőszoba sterilizálása vasárnapra maradt..
Mivel kezdődött az FA-kupa döntő! Mu vs. Arsenal! Ritka rossz meccs volt, de..Én őszintén sajnálom azokat, akik nem szeretik a sportot és nem drukkolnak legalább egy csapatnak/játékosnak. Annak hogyan írjam le azt az izgalamat/drukkot/adrenalint/szorongást/lelkesedést/örömöt/bánatot, amit egy meccs alattt érzek? Ezen a meccsen, hiába volt überfos, fel-alá járkáltam, rágtam a kezem, az ágy legvévében gubództam össze..ÉS NYERTÜNK! Jajjjj..

Live. Késtem. Egyre töbet kések, és utálok késni. Zavar.. Sajnos másokat nem, így vagy fél órát álltunk a metró aluljáróban. Közben a fradisták akkor ünnepelték a ZTE felett aratott győzelmüket. Néha kedvem lett volna közéjük állni. Jajj..miket írok..

Hiba no.2: Pusztán lovagiasságból bevállaltam, hogy segítek bevásárolni a bulira. Nos..Nővel nem élmény vásárolni. Kettővel méginkább. DE NÉGGYEL!!! Jajjj. Míg az én fejemben az zakatolt, hogy kb. 15-en várnak csak ránk, hogy elkezdjük a bulit, addig ez a négyes napszemcsit próbál a Tescóban..Nem baj, tudtam, hogy feleslegesen füstölgök, de azértis. Mindenesetre legalább a cucc nem volt nehéz. Csak megint megcsappantam egy ezressel. Sebaj, amíg van,addig költünk.. Csak legyen buszjegyre.

A játék nagyon jó volt. Nem hibázott senki (kiv. egy), midnenki jól alakított (kivétel egy). Azt hittem, hogy a sok kezdő miatt sok baki lesz,de nem! Habár mit is reméltem egy csapatnyi veterán színjátszótól/asztalistól? Mindegy. Egy kicsit magamra haragszom, mert a karakteremet nem tudtam egy-két szituációban kijátszani. Persephonéval lett volna még pár köröm. Ja, azért az IN-es realitás terén volt egy-két gikszer. Ha tovább szőttük volna a játékot, akkor bizony az elkövetkezendő hetekben sokan meghaltak volna. Talán még én is, mert tuti lebukom. De sorolhatnám, hogy kik még.. Midnenesetre a végén a kedves Kedvesem kedvesen odasúgta, hogy legközelebb majd én is szervezek. Igen? Persze, ő nem tudhat a szentendreiekkel kötött háttéralkumról, hogy a vizsgaidőszak/érettségi periódus végén majd mesélek nekik. nem baj. Azért meg kell jegyeznem, hogy az elmúlt három éve LEGJOBB vampire játékában volt részem, úgyhogy hajlamos vagyok rohanni segíteni, ha kell. Szervezek/mesélek/NPC-t viszek, etc.

Haza. Alvás. Sokat? Nem, keveset..

Vasárnap
Alvás..F1-Kimmi nyert. Délben kelek, és meglepve tapasztalom, hogy egyedül vagyok otthon. Anyám el Kismarosra, Szabolcs vadászni (még mindig nem tudom megérteni). Úgyhogy hajrá! Szerencsére anya főzött egy kevéske édes-savanyút,amiből belaktam. Aztán némi szuszogás után irány a fürdőszoba!
Szégyen-nem szégyen, de rendesen rosszul lettem a sok vegyszertől. Vmi új fertőtlenítőt használtam, aminek iszonyú szaga volt, és a bőröm is csípte rendesen. Sebaj, pár óra után folytattam, és befejeztem. Éljen. Ajánlom midnenkinek a WC pucolását, ha egy kicsi alázatot akar tanulni. Bár nekem inkább egy szilveszter jutott az eszembe, amikor ugyanebben a pozitúrában imádkoztam a nagy porcelánistenhez..

Hétfő

Vizsga-vizsga-vizsga. Vajon anyám mikor jön már rá, hogy fél hatkor NEM akarok beszélgetni. Nem akarok jópofizni. Persze, ő sértődik meg, csak tanulná már meg végre. Hajnalban nem tudok túl szociális lenni.. De sebaj.
Fehérvár/vizsga után loholtam az ügyvédnőhöz. Sajnos a metro úgy gondolta, hogy nem akar menni, úgyhogy mehettem a pótlóval. Élmény volt..el is késtem. De legalább midnen papír rendebn volt, és milliomos lehettem. Egy darabig legalábbis. Hazafelé vettem végre kendőt ( három hónapja határoztam el..), mindjárt kettőt. Sajnos az egyik gagyi, félre van varva, nem szimmetrikus, de majdcsak megoldom.

Kedd

Azért jövök a suliba, hogy aláirassak. Erre fel, a tanárral találkozom a buszon, és már ott megvan az áhított autogramm. Helyes. Azért csak felutazok, ha már megvettem a buszjegyet, nemde? Itt majd netelek egy jót. Majd jön az omniózus áramszünet.. Nem baj. Eeste mozi a Kedvessel. Aztán szunyaaaa. Egészen ellustulok. Ohh, csütörtökön Nightwish koncert, és nyelvészet vizsga..jó lesz..

Friday, May 20, 2005

ezek hülyék

Én ezt nem értem.
Azt még csak-csak, hogy esetleg két év távlatából más tanítja, ill. más vizsgáztat Európa tanulmányokból. Azt már nem, hogy miért kell egy angol-komm. szakos hallgatónak olyan ismereteket elsajátítania, amit nemzetközi kapcsolatosoktól várnak el. Kivettem egy könyvet a könyvtárból, ami ált. ismereteket, és eléggé pontos töténelmi tanulmányokat tartalmazott az Eu.-ról. A cím e is ez volt: Bevezetés az Európa tanulmányokba. A könyvtáros néni is ezt nyomta a kezembe. Átnéztem a KJF belső hálózatán a tematikát, amit a könyv anyaga teljesen fedett is (kivétel 1-2 témakört). Erre jön ez az állat, és egy tesztlapot nyom a kezembe. Egy olyan tesztlapot, ami inkább való leendő politikai/gazdasági elemzőknek, semmint egy angol-komosnak. Ezek hülyék, én mondom. Bármi is lappangjon a háttérben, valakivel (mondjuk azt előző tanárral) beszélnem kell, mert ez oltári szopatás. Valaki a vesztemet akarja, vagy mi? Az előző tanárnál esszét kellett írni, vagy szóban felelni egy témakörből. Itt meg? Mi történt?

Mindegy, egy vizsgám már megvan. Az, amelyiket TUDTAM, hogy megcsinálok. Ott nem volt semmilyen adrenalin-löket, csak unott ikszelgetés. Most meg..Most is unottan ikszelgettem, csak éppen nem azért mert esetleg tudtam volna, hanem mert tök mindegy volt, hogy a, b, c vagy d. Egykutya. Elegem van. Amikor már azt hiszed, hogy nem tudnak mégegyet belédrugni, akkor jól fejbevágnak ököllel. Abszolult K.O.

Elég. Kifüstölöm magam, majd valahol máshol. Most még ezeket a sorokat is csak úgy van időm megírni, hogy rohanhatok Anyámhoz fénymásolni. Sebaj, megéri. Nyugodj meg, már hozzászoktál elégszer, hogy a sulinak be kell bizonyítania, hogy ki a fasza gyerek.

Nos. Akkor nyissunk egy üzenőfüzetet. Már régóta viszket a tenyerem, hogy valami hasonlót csináljak, és most kellően ideges vagyok, hogy majmot varázsoljak magamból is. Merthogy: "A blogom magamnak írom, nem másoknak, stb.stb." Akkor hogy jön ide az üzenőfüzet? Sehogy. Tagadom magamat is, tagadom a világot, lázadok a megszokás ellen. Magam ellen is, mert csak akkor van értelme. Ellenben megígértem az üzenőfüzet címzettjének, hogy az addigi médium, amit eddig használtunk üzenetváltásra, abszolúlt köztünk marad, akárcsak az üzenetek tartalma is. Így ő ma nem íratkozik fel a "faliújságra". Pedig most nagy kedvem volna jól bemosni neki. Pedig szarul van, rosszul van, és hajlamos vagyok hinni neki. Semmi gond. Ellenben:
- Würthné tanárnő: Kapja be. Gondoltam ennyivel meglepem.
-Drizzt: irígykedem. A hangjára, félreértés ne essék. Imádok énekelni, de nem tudok. Mi az, hogy! Inkább mondjuk, hogy a repedtfazék és a bádogedény összefoghatna ellenem, akkor is lepipálnám őket. Ellenben hallásom van, és tisztában vagyok vele, mennyire béna vagyok. De ha jó kedvem van..Szóval mélységbeli barátom, irígykedem..Majd jól elverlek Magic-ben emiatt:)
-Viktor (KJF)- Gratulálok a Juve bajnoki címéhez.
- Kola (KJF) - kérek szépen Magic kártyákat. A legbrutálisabb kék-zöld paklit fogom összerakni. Mindent counterelek, és agyongyógyulok.
- Aszter- nem kell visszaadnod az SW CD-ket. Ráér. De mond, kölcsönkérthetem a Magic kártyáidat Kolától? Azut hiszem meg1eztünk..
-Icke: Örülök, hogy 1et értesz. El is várom:)
- Gillz: Bocsánat. Elfelejtettem motoroskesztyűt szerezni. Azért a normális bőrkesztyű elég lesz, ugye? Jah, gondolkodom a járandóságodon, amit a BME-HÖK-ért kérek majd. De nem jutott eszembe semmi.
- Balázs: Szedd össze magad. Szedd össze magad. Szedd össze magad. Szállj le. Tudom, hogy most fél lábbal a föld felett lebegsz, de elég. Az elkövetkezendő két heted véres lesz( borzalmas, kegyetlen), és mindig elkalandozol, nem tudsz koncentrálni. Hagyd abba! Egyszerre csak egy feladatra öszpontosíts. Helye van a munkának, a verítéknek, a szerelemnek is. Most dolgozz egy csöppet, különben minden borul.
- Apám- ideje lenne elmondanod, mennyire is megy jól neked. Egy villát akarsz kibérelni egy Olasz tó partján KÉT hétre? Évközben elruccansz D-Afrikába vadászni, és legalább egymillió ft.-értékű vadat összelőni? negyed évvel ezelőtt voltál Tibetben.. Irígykedem. Igenis, miért ne tenném?
-Bárki: A nyáron össze kéne szednem kb. 50-ezer forintot. Any help? Job wanted!

Wednesday, May 18, 2005

My life is slippin´ away

Esik. Ezt is te intézted el, Kedves? Nem baj..Ígérted, vagy mi.
Vizsgázom. Erről te tehetsz, KJF! Miattad nem fogok angolt tanítani (legalábbis ma biztosan nem). Miattad fog megbukni szegény lányka? Ha nem szedi össze magát, akkor biztosan, de ezt inkább köszönje magának..

Vizsgázom? Már kettő strigula letudva (és a hírolvasás is megvan..). Szerintem mindkettőből átmegyek. Mind interkultúrális kommunikációból, mind Kommunikáció elméletből. Ez előbbi vizsgája különösen vicces volt. A teremben ülő diákokat soronként kérte az asztalhoz, és adott nekik tételt. természetesen a kavarodásban már jó előre meg lehetett beszélni mindent. Hiszen jó szokásom szerint az első sorok valamelyikénél ültem. Az a legtutibb. Mire az utolsó poronyt is tesztlapot lobogtatott, az enyém már félig ki volt töltve. Köszönet a körülöttem ülőknek.
A komm. elméletet megkaptam emilben. Vizsga előtt egy órával sikerült memorizálni. Ráadásul mélyen tisztelt Gayer tanár úr évek óta ugyanazt a tesztlapot tölteti ki. Mivel ez nem az első ilyen vizsgám volt, az első pár kérdést már kívülről fújtam. Tulajdonképpen ezt már tavaly megcsináltam, csak a mélyen tisztelt tanár úr b***ott felrakni a jegyemet a Neptunra, és nem találtam sehol sem. Ennyit az aláírásomról is. Köszönöm szépen...
Utazom. Megint. Apa ma felhívott, hogy jó-e az Augusztus első-második hete egy kis nyaralásra? Tehát idén is ugrott a Sziget. Nem baj, végül is csak Nick Cave lett volna az egyetlen, akire egy kicsit is kíváncsi lettem volna. Ha lenne System, az se érdekelne. Ez már nem ugyanaz, mint a Toxicity idején volt. Most láttam az új klippjüket. Maga a video istenkirály, de a zene..Az átment valami másba. A fentebb említett album még HC volt, ez meg már inkább New Metal.. Fujj..

Apropó, miért van az, hogy minden nagyi nekem jön az esernyőjével? Minden csitri/fruska elvárja, hogy kikerüljem (és emiatt a sárba/pocsolyába/autóútra lépjek)? Derogál az ernyőt egy kicsit félrehajtani? Miért van az, hogy az egyetlen, aki ezt megcselekedte, egy gőgösnek tűnő, nálam két fejjel magasabb srác volt (salute amice!)? Én bezzeg mindenki elől kitérek/ernyőt félrehajtom. Nem baj, ess, eső, ess. Majd sírnak helyettem az égiek. Én most kivételesen jól érzem magam a bőrömben. Annak ellenére, hogy vizsga, busz, éskülönbenis.

Tegnap találkoztam Kola úr barátnőjével. Meglepetés volt, Kriszti után egy már-már törékeny hölgyet vártam, de (tegyük hozzá, szerencsére) kellemesen csalódtam. Ráadásul a hölgy igen tájékozott volt minden szerepjáték/kártya terminológiában. Helyes, kedves Kola, helyes. Szord csak a seed of corruption-oket. Hihi..Ha belegondolok, hogy mennyi embert fertőztem már meg szerepjátékkal, kártyával..Középiskolában két lány lett szerepjátékos, két srác kártyás miattam. Főiskolán meg kettőt átállítottam a Magicről Vampirére, egyet meg szoktattam rá a vérre. Akkor én vagyok a gócpont? Okés, ezt még vállalom. Csak azt nem tudom, hogy a 28.--ai kvalifikációra megyek-e. Míg a bajtársak tobzódnak a kártyában, én egyre kevésbé lelem örömömet benne. Hiányoznak a családias csörték, a rackben nincs sok igazán jó arc. Azért el lehet lenni ott is, csak..nem az igazi.
Azért az EB-re megpróbálok kijutni, lesz, ami lesz.

Álmok..

Mostanában egyre több a wírd álmom..
no.1: Valamikor a héten egy gyerekre vigyáztam, olyan fél éves formára.. A családom tagjai szörnyülködve néztek, s azt várták, mikor ejtem le. Pedig szakszerűen fogtam ( alkaron, egyik kézzel mindig a fejet támasztva). Aztán hirtelen elfelejtettem, hogyan is kell a kcisit tartani, úgyhogy vissza is adtam az apjának (aki a nagybátyjám volt..). Ő persze azonnal elejtette, és vérzett a baba feje. Éljen, úgy keltem, hogy lelkiismeret-furdalásom volt, pedig nem is én ejtettem el.
Másik álom: A KJF-en, tesi után felrohantam egy gépterembe, hogy gyorsan elvégezzem a rutin műtéteket (értsd: emil, blogok, fórumok). De valamiért nem tudtam gépelni. Mindig félreütöttem egy-egy billentyűt. Gillz blogját akartam megnézni, de már a "www"-nél elakadtam. Remegett a kezem, és bénáztam. Szörnyű érzés volt. Aztán nagy nehezen sikerült begépelni a címet, de nem az a honlap jött be, hanem valami más, 2003-as blog. Más skinnel, olyan szöveggel, amit nem tudtam elolvasni. Huhh..gyorsan ébredtünk aznap..
Álmok, part 3. : Na, a szerepjátékos múlt lecsap! Álmomban varázsló voltam, és a Heretic c. számítógépes játék villámait, tűzlabdáit durrogtattam. Érdekes módon a helyszín abszolúlt a jelenkor volt. Mindenféle szörnyek elől menekültünk (családom? Apámra emlékszem..). A végére már semmi magic nem volt, hanem tűzoltósági-fejszével, és húsz kilós, hosszú nyeles acél-kalapáccsal irtottam a népet egy lovaskocsi tetején. Jajj, mamám!

"Nem baj, nem baj".. Ma találkozom A Kedvessel, és majd végre megnyugszom. " ott emlékektől terhes fejedet/A márványföldnek elcsüggesztheted:". Ja, Kola azért nem hagyhatta ki a ziccert. idézek tőle most: "Balázs! Négy éven keresztül hajtogattad nekem, hogy a nő tehet mindenről. Akkor most mi van?"..Tus, set and game. Na ja. Tanúja voltam, hogy a négy éves kapcsolata hogyan szökken szárba, majd hal el, gyötrelmes kínok között. Néha mesterségesen újraélesztették, halódott egy sort, és paff, death. Hányszor is mondta elkeseredve, hogy "csak nővel ne verjen az Isten!"..hehe, régi szép idők (Azért engem verjen nyugottan nővel az öreg hosszúszakállú, hálás is vagyok érte!). Albérlet..
Amikor a don Pepe pizzásdobozokból várat akartam építeni, de a harmadik toronynál a bérlőnéni miatt ki kellett dobni őket. Amikor a sütőben elhelyezett serpenyőben olajba döglött csótányokra kacsintottunk..Amikor valaki (most nem én..) leverte a csillárt, és senki nem szólt érte..Ésatöbbi, ésatöbbi. Meccsnézések, ordibálások, zabálások, játékok, kártya (és kártya).. Fekvőtámaszok a konyhában (ott volt hely).. Na, hagyom is abba, mert elfog a nyúlós nosztalgia.
Hmm. Kérdem én: A Puska.hu-n miért van csak nyolc oldalnyi médiatöri jegyzet? Abból is csak olyasmi, ami sajtótöriből lett kimásolva? Na kérem, honnan való az a jegyzet? Forrás: KJF! Hát persze! Azt is lusták voltak befejezni! Nem gond, azért talán ki tudom puskázni valahonnan..vagy majd csalok. Vagy jövök mégegyszer. Nehogy már UV nélkül megússzam ezt a vizsgaidőszakot! Blehh, az milyen volna. De Eu. tanulmányokból azért tanulni kéne. Az a néni eléggé morcos...vele nem lehet jópofizni...Úgyhogy előre! Alamo a miénk lesz! Akárcsak Somme!

Tuesday, May 17, 2005

volt egy hét

Buliszervíz...

Krisz ma ( Május 14) beugrott. Nálam volt vagy három vérfoci csapata. Egy haverjával nosztalgiaképpen játszottak pár menetet, és ezek nélkül a csapatok nélkül nem nagyon ment volna. Így hát benézett mifelénk, s miután távozott, feltódultak a régi emlékek..
Vannak dolgok, amikre az ember olyan nosztalgikus betyársággal gondol vissza. Akkor, mikor tulajdonképpen "fiatalok" voltunk.. Nos, azokra a bizonyos bulikra gondolok, amikor középiskolás voltam.
Az egész talán az első, "igazi" szilveszterrel kezdődött. Előtte is volt "valami", de akkor még a társasjátékok, és a lenti helységből kíváncsian felszökő, kapatos egyetemisták jelentették. Meg persze a szokásos 13-14 éves hóbortok. Kártya, szellemidézés, számítógép, zene. De utána..
Tulajdonképpen az első igazi szilveszterem még 8.-ban esett meg. Sajnos, lévén kb. nyolc éve történt, nem igazán emlékszem rá, csak apró nüanszokra. Ilyen volt az, amikor Gulyi megkért, hogy töltsek má ´neki egy kis bort. Én nem igazán éreztem biztosan az üveget meg poharat, így sikeresen öntöttem. Végig a combján, vádliján, cipőjén. Hosszú másodpercekig. Ő sem volt egészen biztos benne, hogy "mi folyik itt", és csak bámult. Aztán oltári üvöltéssel meglökött. nem volt eget rengető, nagy, bivalyerős, csak annyira, hogy egy spicces ember elveszítse az egyensúlyát. Nos, kezemben egy üveg bor, elgondolkodtam, hogy ha a nagysebességgel közeledő monitor+billentyűzet nem ugrik el előlem, akkor bizony itt reggelre minden ragadni fog. Nem ugrott. Ellenben a billentyűzet kellemes vörös színezetet öltött.
Szintén ez az úriember küldött le az alsó szintre, hogy kerítsek neki, idézem: "egy vörös muffot". Oké, ezen ne múljon. Sajnos a lent tobzódó egyetemisták akkorra már a klinikai halál közelében lehettek, mert nem igazán érdekelte őket, hogy fűvel-fával leállok csevegni, hogy "ismertek valami vöröset..". Ekkorra már Krisz (akiknél a buli volt) szülei is betoppantak. Na, gondoltam, ők biztosan ismernek mindenkit. Így oda is mentem az anyukájához. "A Gulyi vöröset kér.." kezdtem. Nem is kellett több, az anyukája azonnal lement a pincébe, és felhozott egy üveg jófajta szárazat. Mondtam már, hogy imádom az ilyen anyukákat?
Innentől nem volt megállás, legalább havonta rendeztünk ilyen szilveszterhez hasonló bulikat. Egy idő után kezünkbe akadt az első Tequillás(nagy T) flaska. Sajnos citrom nem volt a háznál, ellenben citromlé igen. Beértük azzal is, ellenben a társaság AKKORA nyáladzásba fogott, hogy nem győztek köpködni (itt jegyzem meg, hogy ellenben a focistákkal, valahogy nekem sohasem sikerült elsajátítani a "köpjünk egy nagyot" mozgalom képességeit. Így se utcán, se citromlé után nem köpködök).
A Tequillázás aztán rituálévá vált. Gábor előásott egy mexikói rap-bandát a szekrényből, s megtalálta A Számot. Egy igazi, hamísítatlan ivó-nóta a la Mehikó (bár lehet, hogy Spanyol). Nos, a rituálé ekképpen történt: Mire a refrénhez értünk, már mindenkinek a kezében volt a citrom+só+kupica, és a refrént énekelve kellett bedönteni (na jó, nem egyszerre..). Aztán ált. Gulyi vagy én nagyot kurjantott ("Na mégegyet!"), és kezdődött előröl az egész. Négy ember, vagy öt, és egy üveg jófajta "folyékony tűz". Általában ennyi elég volt egy jó bulihoz. Meg DT-hez, akit szinte betemettünk törött ropival. Aztán Krisz porszívózhatott napokig.
Persze, néha mások is beszálltak. Volt, hogy "a csajok", azaz az ált. isk. osztályból mások is hozzánk csapódtak. Egy ilyen alkalommal derült ki, hogy Nati nem bírja a piát. Sajnos ez ugye már akkor derült ki, mikor Macival megittak egy kis üveg vodkát. Starter gyanánt. Hogy a vére és a szervezete nem igazán komálja a dolgot, akkor derült ki, mikor egy percre magára hagytuk, és az illető hölgy kobakja AKKORÁT koppant a betonon, hogy azt hittük, többet nem kel fel. De felkelt, és szellemként járta a házat, hogy megtaláljon minket (közben olyat tett, amit nem illene leírni, de vicces volt).
Valami hasonló estén történt meg, hogy egy Újpesti parkban..őőő.."éreztük jól magunkat". Történetesen én egy tigrisbukfenccel repültem egy cserjésbe. Hát, akkor puhának tűnt, hiszen zöld, meg minden. Nos, sajna a "zöld" eléggé vékonyka volt, és alatta bizony eléggé kemény ágak, gyökerek találhatóak.. Úgyhogy, ha emlékezetem nem csal, vagy fél óráig el is időztem ott. Jó volt, bár kissé hideg (Ősz?). Ezen az estén sok baromság történt, amit szintén nem illene leírni, hisz az komolyan kompromittálna sokakat..(köztük engem is?)..
Meg volt ugye gólybálam is. Természetesen jól megszívattak. Persze Geret állítja, hogy ABBAN a feladatban neki semmi terve/dolga nem volt. De azért én voltam az, aki egy rózsaszín bilin, fejhallgatóval énekelte Szanditól a Tinédzser Lamúrt. Úgy, hogy a számot csak én hallhattam. A többiek (cirka 100-200 ember) meg engem. Szerintem soha olyan vörös nem volt a képem.. Köszi Geret.
Akkor jöttem rá, hogy tudok táncolni (kicsit később jöttem rá, hogy ez egyáltalán nem igaz). Így egész este roptam, főleg a Vityától ellesett mozdulatokkal, ki már 14-5 évesen is nagy diszkókirálynak számított. Fel is vettük valahol. Ott volt még több ált. isk. társ is. Mondjuk én csak négyükre emlékszem. Gábor és Krisz biztosan. Vettek egy üveg sört, és úgy berúgtak, hogy nem is ismertem rájuk. Ez már azért a Tequillás időszakban volt, úgyhogy furcsa volt. Ők sem értették.
De mi is vannak? Volt olyan buli, ahol előkerült egy kamera is.. Mit is vesz fel ilyenkor az ember? Csupa olyan dolgot, amiért a rendőr elég sok évet varrhatna a nyakunkba. Mivel én még ügyelek tüdőm tisztaságára, én voltam az operatőr. Aha..erről sem illik írni, asszem. De csak egyszer láttam a felvételt, az elég is volt. A rekeszizom-görcs kellemetlen dolog. Szerintem ma inkább szégyenkeznék, vagy könnycseppeket morzsolnék a szemem sarkába ("hüpp, ilyenek voltunk").
Vitya is tartott valami házibulit. Asszem, mert az akkori legjobb haverja hazajött a kopaszságból. És hozott valamit, ami egy kis időre letaszította az addigi királyt. A csodaszer neve Porto Ricoi Rum volt. Kérem alássan, ez az "ital" egy kicsit magas alkoholtartalmat hordoz. Az a bizonyos, ott, este, igen kérem, na az, az 60%-nyit. Csoda, hogy kísérőnek üvegből szlopáltuk a gyümölcsvodkát? Jah, azon az estén billogozta meg a kezemet az első szerelmem, amikor az ölembe ülve egy bozótvágóval hadonászott. Én meg féltettem magamat, így egy rossz pillanatban arrébb löktem a borotvaéles pengét. Kellemetlen.
Aztán a Porto Ricói egy kicsit megszaladt. Nagyjából öt-hat kört gurítottam le, mire eljött életem első (és mindezidáig utolsó) filmszakadása. Állítólag teljesen nyugiban ültem egész végig egy sarokban, és időnként rendkívül kedélyesen felnevettem (na jó, infantilis módon vihogtam). Arra azért emlékszem, amikor Vitya haverja nagy elánnal meséli a kopaszsága történetét. Pl.: A Dunai Flottillához osztották be. A kiképző természetes módon, biztos ami biztos, megkérdezi, hogy ki tud úszni. A huszonvalahány emberből felteszi két idióta a kezét..
Aztán a kékvillám. Ez valami tisztítószer volt, ami veszettül habzott. Néhány szemét, akik már nem voltak újoncok, egy centrifugát vonszolt a folyósóra, és teletöltötte kékvillámmal. Aztán had szóljon! Az egész körlet tele volt ezzel a mocsárszerű, kék, ragadós habbal. Na hajrá, mossátok fel fogkefével!
Eljutott a tűzoltókig. Az volt a feladatuk, hogy a betört szélvédőjű teherautóknak cseréljék ki az üveglapját. Ez eltartott pár hónapig, mert ha esetleg készen lettek volna, gyorsan betörtek pár ablakot, és kezdték előröl az egészet. Oh, azért pár pirománnal azért ott is találkoztak, akik felgyújtották egymást. Illetve bekenték a leglúzerebb lábát vmi éghető anyaggal, és nosza neki! A hülye meg csak azt hajtogatta, hogy "hú, de meleg" Amikor már a dereka is égett, akkorra azért már megijedtek, és ráordítottak vagy öten, hogy, ugyan oltsa már el!
Ahh, bulik! Kriszéknek van ám Balatonon is egy háza.. Illetve, már van nekik. Akkor még csak egy lakókocsi volt a helyén, meg a nagyszülei nyaralója. A miénk volt a lakókocsi. Persze, kétszemélyes volt, de azért négy ütődött jól elfért benne (Krisz, Gulyi, Gábor, Magam). Első nap sikerült valami kagylóba lépnem, ami azonmód végigvágta a talpamat. Akkor nem igazán éreztem, csak Krisz hívta fel a figyelmemet, hogy "Kozi, neked véres a lábnyomod?"..Ja. Nekem. De azért jó volt. Sütöttem palacsintát, ami nem nagyon sikerült..legalábbis csak kétszer kellett izomszakadva súrolni azt a rohadt serpenyőt. Jobban belegondolva ez volt az első olyan nyaralás, amikor nem volt semmilyen felnőttnek mondható egyén a közelünkben. Hány éves lehettem, 15-16? Persze, akkorra már rutinos táborozó voltam, de azért az nem ugyanaz.
Megesett, hogy elegünk lett Kriszék kérójából. Meg persze ő is unta már a felhajtást/takarítást. Úgyhogy nosza, irány a Margit-sziget! Előtte kóvályogtunk vagy egy-két órát, hogy megfelelő éjjelnappalit találjunk, a megfelelő készletek feltöltésére. Akkoriban a kedvenc italunk az "Indián-koktél" volt. Ezt a szörnyeteget kólából, bórból, és a titkos adalékból (értsd: olcsó rum) állítottuk elő. Értsd: hogyan rúgjunk be olcsón, és nagyon. Miután a felszerelés megvolt, irány a sziget. Már javában este volt, mire megérkeztünk. Azért még a hídon egy hajléktalan külsejű úr barátilag szólt, hogy vigyázzunk, mert sok a rendőr.
Köszönjük, bátyám! MI eggyel sem találkoztunk, de azért kösz. Azért óvatosságból lementünk a rakpartra, egy szimpatikus stéghez (vagy mi). Itt gyorsan össze is mixeltük a csodaszert. Talán négyen lehettünk, vagy öten? Nem emlékszem. Gulyira, DT-re igen, és talán volt még valaki. Krisz? Gábor? Nem tudom.. Mindegy. Ezen az estén jöttem rá, hogy a Budai Oldal esténként gyönyörű. Az autók, lámpák olyanok, mint egy óriási, ragyogó fényfüzér. A Vár meg.. Hát, mit ne mondjak, beköltöznék. Jól eldumáltunk. marhultunk.
Visszafelé meg az üres műanyag flakonokat rugdaltuk. Párszor sikerült a Pala területére is emelni. Persze, dacára a "harapós kutya" táblának, nekem kellett másznom. Olyan gyorsan sikerült megtenni az utat, hogy szerintem az rekord volt. A félrészeg-mássza-a-kerítést-páni-félelemben sport rekordja..
Talán az utolsó igazi bulim a srácokkal, már harmadikos koromban esett meg (középiskola). Krisz Buli-lakjában. Azóta már ügyvédi iroda (a mamája ugyanis ügyvéd). De akkor még csak két kanapé, egy asztal, és minimális konyhai berendezés volt az össz. bútorzat. A zenét valami hordozható magnó szolgáltatta, egészen tűrhetően. Akkor elhívtam Vityát is, aki hozta az aktuális barátnőjét (Akinek OLYAN melle volt, hogy másra nem is emlékszem a nőből. Ja,arra, hogy a legintimebb gesztusa egy gyengéd kézfogás volt egész románcuk alatt. Szegény Vitya!)
Azon az estén sikerült "a jó lovas katonásat" játszanom a fentebb említett úriemberrel. A játékot a BME-s őrültek találták ki, talán az építészek közül. A lényege: Elkezdjük énekelni a jól ismert népdalt, és annál a résznél, hogy "eszik-iszííík", jól bedöntjük a kezünk ügyébe lévő szeszt. Aztán újra. Aztán újra, majd megint. A játék addig tart, amíg vki ki nem dől. Szó szerint. Sajnos nekünk döntetlenre sikerült a dolog, ugyanis elfogyott az alkohol... Hiába, jók vagyunk. Talán az a buli volt a csúcs, onnantól egyre kevesebbet jártam ilyen "kanbulikra", és lényegesebben kevesebb szeszt tudok legurítani. Ami talán nem is baj..
De persze buli terén nem ez volt az utolsó.. Volt még jó pár szilveszterünk, de az már a klánnal. Sőt, emlékszem még egy balatoni turnéra is ezekkel a marhákkal.. De a bulizós korszak Krisszel, Gulyival, Gáborral, Anikóval, DT-vel, Zsófival, Macival, Rebekával etc. abban a buli-zugban lezárult. A többi éjszakázáson már vámpírkártya, szerepjáték mind szóba került, leszámítva azt a balatoni éjt, de hát akkor is a klántársakkal voltam (és megvertem Argit biliárdban, kétszer. Pedig neki saját dákója is van!)..

Péntek 13.

Mi történt ma? Én voltam, vagy valaki más? Most, pár nap távlatából egy álomnak tűnik. Valami folyékony, nyúlós álomnak, amit csak homályosan látok, mintha arany ambrózián keresztül szemlélném a világot. Kristályos, töredékes emlékek a nap első feléről.
Rémlik, mintha Fehérvár, az az átkozott város várt volna. Mintha..mintha tesiztem volna, és megkaptam volna az aláírásomat, végre-valahára. Mintha még élveztem is volna az irányított kínzásokat. Persze, ha már nem KELL csinálni, akkor máris más, nemde? Ha magamért teszem, akkor az már-már elfogadható (feljegyzés: keress normális termet/aikido tanárt, amint szabadulsz). Aztán mintha éhesen, fáradtan rohantam volna Budapestre, azon belül is A Városba. Rémlik, hogy gyorsan bedobtam a sütőbe egy mirelit pizzát, és kb. 5 perc alatt ettem volna meg..szendvics, CD, könyv - mind a táskába, és rohanás a szigetre.
A fókusz kitágul, a lencse tiszta, s immáron emlékezem.
Kiderült, hogy nagy valószínűséggel max. öt ember megy a szín-párbajra. Valamint, hogy Cue nem jelenik meg, és hogy megint találkoztam két emberrel, akit nem ismertem. Nem gond, mintha két felemet kiszedték volna, felnagyították, s elémrakták volna. Az egyikük (neve nem rémlik) nyelvész szeretne lenni. Szegény. Engem is érdekel, nekem is tetszik, de ENNYIRE azért nem. Ráadásul bitang nehéz is. De sebaj, én drukkolok neki.
A másikuknak (Eldamyl?) olyan "humora" volt, ami nálam is túltett. Pedig vacak, fárasztó, szar poénok gyártásában (amiket gyakorta csak magam értek/nevetek) jó vagyok. De überelt. Ezennel fejet hajtok, s letészem a lantot (aztán, ha nem figyel senki, gyorsan felkapom, és a kabát alá rejtem. Én nem láttam, ellopták volna?).
A színjátszó egy aranyos beszélgetésbe fulladt, némi marhulással. Egy-két hányaveti kísérletet tettünk ugyan, hogy összekapjuk magunkat, de zéró eredménnyel. Sebaj, én jól éreztem magam, és remélhetőleg az a két player, akik mennek a párbajra, azok csippentettek valamit (ami remélhetőleg nem csak Mentos volt. Azt ugyanis sikerült elejtenem/kiköpnöm..). Ja, és ugrálni sem ugráltunk . Sebaj.
Megnyugodtam. A depp-sisters egyik fele meg van mentve, de legalábbis jó kezekben van. Az úriember szintén markolt abból a humor-ládából, amiből Eldamyl, de legalább módjával.
Arról meg végképp nem írok, hogy miért butaság a péntek 13.-át egy szerencsétlen, szomorú napnak tartani. Szerintem a világ legszebb napja volt, az a Péntek.

2005. V. 14.

Einstein egy mocsok. Miért nem lehetett volna az esti buli olyan hosszú, mint az előtte való, gyötrelmesen lassú nap? A csapból csöpögő cseppek legalább percekig zuhantak alá a mosdókagyló szédítő mélységébe. A másodpercmutató jégropogással, csigatempóval vánszorgott előre. Ráadásul még meg kellett keresnem egy KJF-es épületet Budapesten, ahol még soha nem jártam. Átok reád, hírolvasás! De legalább megkaptam az aláírásomat. Azért a tanár odaszúrt egyet, hogy nem emlékszik, vajon a vizsgalapomat is aláírta-e. Kösssz. Most járhatok ennek is utána. Ha nem írta alá, akkor nagy esélye van annak, hogy újra vehetem fel a tantárgyat. A Komm. tanszék nem az emberbarátságáról híres. Mondjuk úgy: a titkárnők rohadt rátariak, gőgösek, és különben is, boruljunk le nagyságuk előtt, amiért egyáltalán szóba állnak velünk. Nem mintha ők lennének értünk, áh, dehogy.
Mindegy, aláírás megvan. Hála ennek, nem mehettem se apámhoz, se moziba. Mert neki pont 12-kor kellett órát tartania, amire persze fél óra késéssel jelent meg. Mindegy, nem őrá haragszom, hanem a rendszerre, meg persze magamra.
Otthon fel-alá járkáltam. Nem találtam a helyem, nem volt kedvem otthon semmihez, csak lebegtem. A kedvemért a percek ugyan nem lettek gyorsabbak. Írni se tudtam, enni se nagyon (Úgyhogy egész nap zabáltam, rendszertelenül, és csak sütit..). Beugrott Krisz, dumáltunk egy félórát, megbeszéltük, hogy össze kéne csődíteni a népet egy jó kis nosztalgiázó, dumálós estre. Hányszor hallottam én ezt az évek folyamán, és egyszer se lett belőle semmi. Tulajdonképpen lelkesülök egy ideig, aztán el is felejtem az egészet. Remélem, most nem így lesz.
És végre eljött a pillanat! 19:30! Mehetek! Irány a Keleti, és már ott is vagyok!
A "buli" isteni volt. Annak ellenére, hogy no music, no dance (hála istennek!), és egy kevéske, jóízű bor ( az igényesség kedvéért: balatoni furmint, spanyol habzó-bor. Meg ananászlé, szőlőlé ). Az, hogy jól éreztem magam, nem kifejezés. Valami nagyon fontosra jöttem rá. Bennem volt már 13.-a óta, ott motoszkált, fickándozott az agyamban. Ez nem hagyott nyugtot se tegnap, se ma, és talán nem is fog egy jó darabig.



Nem vagyok egyedül.

Friday, May 13, 2005

Ezek mennek

Lekéstem a buszt. 8:40-kor indult, és nekem sikerült 42-re odaárnem. Idén először történik meg velem ilyesmi. Persze, volt már rá példa, de most nem. Hehh, volt, hogy olyan sokan voltak, és akkora dugó volt, hogy a Népligettől sikerült elmennem a Kosztolányiig, és ott leszállni. A vezető meg nem értette. Na persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy aznap délutánra kártya volt megbeszélve, és vagy suli, vagy amaz. Akkor inkább dugó helyett vámpirkodás. Ráadásul asszam Argi is Pesten volt. Asszem jól kikaptam..

Miért van az, hogy a legjobb gondolataim nem maradnak meg, letudván őket örökre törlődnek a fejemből? A buszon, kivételesen nem hallgattam zenét, hanem bámultam a nagyvilágba, öntépelődtem, elmélkedtem, a szokásos. Arra emlékszem, hogy olyan jókat terveztem, hogy "Húú, le kell írnom ezt is, meg azt is.."erre nem maradt semmi a fejemben. Nem baj, úgyis tele van lukakkal az agyam.
Nem baj, csak szét ne essen..
"Szétgurultam/Mint a gyöngy a fű között"
***
Tesi megvan. Ezren voltak, megszenvedtem érte, de csak aláírta. Háhh, már a második tantárgyam, amit pótolok idén. Van még..vagy hat. de azok vizsgák. Pont akkor hagyom abba az edzést, amikor már láthatóan fejlődök. Kell a fenének. Most fontosabb dolgaim is vannak. Mint. Pl.: Nem tudok fénymásolni beszédtechnikára, így majd tárom szét a karom, hogy, "bocsi srácok, ez van." Mindegy, majd otthon megyek a copygeneralba, és megcsinálom egy vagyonért. De legalább meglesz, nem? Aztán el Margit-szigetre (már tudom, kötőjellel kell írni. Bár lehet, hogy a Nemzeti Sport nem tudja..).
Jah, meg kell állapítanom, hogy Tischi hülye. Legalábbis amit a chaten művel..Az még nálam is fárasztóbb. Emlékszem, amikor Snow, Rhilen, Arg, és jómagam még az IRC-s időkben fárasztottuk 1mást. AZ volt ám a mayhem! Sajnos itt nem lehet /me paranccsal "cselekedni", ill. nevet változtatni. Pedig az ám a nagy móka!:D
***
Anathema: Judgement

A legjobb. Olyan instrukciókat kaptam hozzá, hogy ne hallgassam, ha nincs jó kedvem. Nos, nem jött be, juszt´is szomorúan kezdtem el hallgatni. de érdekes módon vidámabb lettem tőle. Hmm, lehet, hogy velem van a baj? Midnenesetre az album.. Nincs benne hörr-hörr, nincs elvetemült gitárnyúzás, csak lírikus befeléfordulás. Már a számok címeitől is elkerekedett a szemem: Emotional Winter, One Last goodbye..pitiless..Deep..Na ja, ettől nem fogunk cigánykerekezni. Aki egy kicsit is hajlamos a "mélyebb" zenékre, és egy kicsit búsulni akar, az hallgasa, sokat. Ne is figyeljen rám, én mindent fordítva csinálok. Bedeppelek a Kalákán, és vidáman ugrálok az Anathemára..

Tiamat: A Deeper kKind of Slumber
Mivel a Timat a Judas Christ albummal örökre belopta magát a szívembe, kíváncsian hallgattam ezt is. Meg kell jegyeznem, hogy egy kcisit pesszimistán álltam a dologhoz, miután megsúgták, hogy a Wild..albumok után jöttek ki vele. Néha hallatszik, főleg az elején. Inkább énekelne, mint sejtelmesen, rekedten erőlködne. ellenben az album második fele szerintem jobb, mint a JudasChrist legjobb számai. Főleg az utolsó két szerzemény nyerte el igazán a tetszésemet. Igazi befordulósdi ez is. Párban járnak az Anathemával.. Hallgatásuk előtt kérdezze meg kezeőlorvosát vagy gyógyszerészét.

***
Éhes vagyok, fáj a hasam (nem nyújtottam ki eléggé), fáradt vagyok. Alig várom a délutánt (kedd óta tűkön ülök..), és nem tudok fénymásolni sem. Hogy vagyok? Kössz, jól. Szeretek panaszkodni, önsajnálni. Ki nem? Lehet, hogy ezt a buszt is lekésem, és akkor késve megyek színijátszani. Talán mert ostoba nyöszörgéseket vetek képernyőre, ahelyett, hogy mennék má´. Mennyi is az idő?

Thursday, May 12, 2005

Felnövünk lassan? NEEEEE!!

Mi is történik éppen? Bőrkabátot hordok? Mi lesz legközelebb? Aktatáska, stressz, rohanás, főnök? Oké, mindez már megvan, de azért nem úgy. Valahogy a szememben a rövidebb bőrkabát valahogy mindig is a felnőttekhez köthető. Ilyet hord Apám, Nagyapó, meg a Jóságos Pista bácsi is(aki LEVIST apukája). A hosszabb fajta meg mindig is a rockerek, pozőrök (nem hagyhattam ki:D), sátánisták, punkok privilégiuma volt(van). Nem is hiába akartam én is 1et, még hányattatott ifjúkoromban.
De most!.. A temetés óta rajtam ragadt az öcsém kabátja. Amíg az idő engedi, hordom. Akkor most felnőttem? Nem akarok..Nem is hiszem. Valójában még mindig az a kilenc-tíz éves kölök vagyok, aki tininindzsát játszik a telep srácaival, és elcsépeli egy bottal a haverjait, nagy harci-diadal üvöltések közepette. Csak most kockákat dobálok homok-bomba helyett. Csak éppen a tininindzsa helyett Helsinget, DBZ-t, meg Escaflonét nézek. Az ált. isk. helyett Fő isk, legalábbis még egy darabig.
***

A kedvenc dalom:

Perfect Sense, Part I
The monkey sat on a pile of stone
And stared at the broken bone in his hand
Strains of a Viennese quartet rang out across the land
And the monkey looked up at the stars
And he thought to himself
Memory is a stranger
History is for fools
And he cleaned his hands in a pool of holy writing
Turned his back on the garden and set out for the nearest town
Hold on hold on soldier
When you add it all up
The tears and the marrowbone
There's an ounce of gold
And an ounce of pride in each ledger
And the Germans killed the Jews
And the Jews killed the Arabs
And the Arabs killed the hostages
And that is the news
And is it any wonder that the monkey's confused
He said Mama,
the President's a fool
Why do I have to keep reading these technical manuals
And the joint chiefs of staff
And the brokers on Wall Street said
Don't make us laugh, you're a smart kid
Time is linear
Memory is a stranger
History is for fools
Man is a tool in the hands
Of the great God Almighty
And they gave him command of a nuclear submarine
And sent him back in search of the Garden of Eden

Perfect Sense, Part II
Can't you see
It all makes perfect sense
Expressed in dollars and cents,
Pounds, shillings and pence
Can't you see
It all makes perfect sense
Little black soul departs in perfect focus
Hold on soldier
Prime time fodder for the News at Nine
Hold on, hold on soldier
Darling is the child warm in the bed tonight
[Marv Albert:] "Hi everybody I'm Marv Albert
And welcome to our telecast
Coming to you live from Memorial Stadium
It's a beautiful day
And today we expect a sensational matchup
But first our global anthem
"Can't you see
It all makes perfect sense
Expressed in dollars and cents,
Pounds, shillings and pence
Can't you seeIt all makes perfect sense
[Marv:] "And here come the players
As I speak to you now, the captain
Has his cross hairs zeroed in on the oil rig
It looks to me like he's going to attack
By the way did you know that a submarine
Captain earns 200,000 dollars a year
"[Edward:]"That's less tax Marv"
[Marv:]"Yeah, less taxThank you Edward
"[Edward:]"You're welcome"
[Marv:]"Now back to the game...he fires one...yes
There goes two; both fish are running
The rig is going into a prevent defense
Will they make it? I don't think so
"Can't you seeIt all makes perfect sense
Expressed in dollars and cents,
Pounds, shillings and pence
Can't you see
It all makes perfect sense
Can't you see
It all makes perfect sense


Pinf Floyd/Roger Waters. Ha zene, akkor ők a top. Hiába tetszik sok más is, hiába hallgatok manapság kizárólag Tiamatot, Anathemat, meg Lacuna Coilt. Ha valamikor azt kellene mondanom, hogy számomra mi a zene, akkor a válasz a PF lenne. Az élet minden terével foglalkoztak, minden hangszeren. Az elején annyira előrébb voltak a koruknál, hogy hangtechnikában senki nem vehette fel velük a versenyt (se mondanivalóval). Amikor meg mégis beérték őket, a fény és látványtechnikájuk lett olyan, hogy ma sem láttam még grandiózusabb, monumentálisabb, agyoneffektezettebb koncertet, mint a Pulse sorozat volt. Hiába, tökéletes. Na persze, azért van albumuk, amit nem tudok meghallgatni (Atom Heart Mother), de ez is jó így. Sajnos, néha úgy érzem, hogy a többi zenésznek/eggyüttesnek/előadónak nincs értelme mellettük. Iparkodhat akárhogy t. művész úr, de az úgynevezett "könnyűzenében", rockban, metálban, etc. (kivétel komolyzene) nem lehet jobbat alkotni. Sokan vannak jók, de a Pink Floyd/Waters a legjobb.
***
Már nem láttam egy napja, és ma sem fogom. Úgyhogy bánatomban elkezdtem írni. Megint. Hoszzú lesz, szürreális lesz, sok szóismétléssel, meglepetés lesz. Vidám lesz, szomorú lesz. Majd meglátod.
***
Köpönyeg

Érdekes. Ismét önismereti kérdés: Mit mutatunk magunkból? Mit látnak a többiek? Relatív önkép, és nem-relatív. Mi a releváns? Mit látnak belőlem? Vajon azt, amit mutatni akarunk, vagy valami egészen mást? Mostanában úgy érzem, hogy akaratomon kívül bántok meg embereket, pusztán már azzal, hogy nem szólok hozzájuk. Vajon ilyenkor hogyan mondjam meg nekik, hogy ..izé..nem haragszom rád, nem tartalak "hülye picsának" meg hasonlók. Érdekes, bár tudom, hogy a környezetemben sok depresszióra hajlamos ember vagyon (beleértve engem is?). Sőt, mikor túléltem életem eddigi legmélyebb gödrét, akkor láttam csak igazán, hogy mi a különbség depp, és depp között. Amikor az egyik pajtásom hirtelen bevágja a hátizsákját a Dunába, kiveszi minden pénzét a baknból, és lelép. Csak mert, ahogy ő mondta "minden szar" (azóta rendbejött..bár nem láttam egy éve). Vajon mekkora a felelősségünk, a felelősségem? Ha akaratlanul is megbántok valakit, csak mert egy kicsit nem figyeltem oda. Pedig eszem ágában sincs. Sőt, ilyenkor elindul a láncreakció, és bedurvul az ember agya ("biztos azért nem szólt hozzám és azért nézett olyan megvetően, mert én egy...és azt hiszi, hogy..és ez olyan..") Csak találgatni tudok. Ez olyan kellemetlen. Mi van, ha neten bántok meg valakit? Mi van, ha pont neten, hol a nonverbális kommunikáció teljes hiányával kell szembenéznem, ott írok vmi olyat, ami bántó lehet? Itt vannak pl. a Depp-sister-ek. Mindketten gyakran fordulnak magukba. Önostorozó természetük van, és nem túl vidám múltjuk. Mostanában állandóan úgy érzem, hogy az egyiket hol neten, a másikat hol az életben bántom meg a rátari nemtörődömségemmel. Vagy modorommal. Vagy tudom is én, mivel. NEM akarok senkit "véletlenül" megbántani, önérzetbe taposni. Sőtt, most gyors-eszkábált fedőnevük ellenére a depp-sisters igenis értékes, kedves lányok duója. Csak nem mondják nekik túl gyakran. Több odaadó srác, hölgyeim!

Wednesday, May 11, 2005

Érme

Egyszerű. Tökéletes. Pár centi átmérőjű, néhány miliméter vastag. Anyaga: valamilyen fémötvözet. Két oldala van, különféle jelentéssel. Egyik írás, másik fej. Funkciója: vándor, fizetőeszköz, érdek, ok a gyilkolásra. Öröm és bánat. Tökéletes metafórája az életnek.

A tegnapi napom egy zuhanásában lassított érme volt. Az elején a piszkos félre fordult. Arra, amit sokan fogtak meg, arra, ami már alig látszik a fekete kosztól.
Reggel magamtól ébredtem, hatkor, majd pár órányi szenvedés után egy gyorsnak aligha nevezhető fürdő után már jobb volt. A reggeli: friss péksütemény. Talán anyám így akarta megkönnyíteni a napot. A temetést.
Az öcsém nekem adta a nemrég kapott bőrdzsekiét, mert nem tudtam mit felvenni. Ő is örökölte, van is neki másik, így miért is ne? A templom szép volt, egyszerű volt. A nagyapám meg utálta a vallást, illetve inkább az ahhoz ragadt töménytelen szutykot, amit az évszázadok rálocsoltak. Hiába. De Nagyanyám ragaszkodott a katolikus temetéshez, misével, pappal, orgonával.
Voltak a gyászolók között olyanok, akiket még hallomásból sem ismertem. De azért végigzokogták. Kik voltak ők? Aztán kideült, hogy valami másod-harmad-édesunokatestvérek. Jajj.. Oké.
Aztán az érme lassan fordult, és azon vettem észre magam, hogy a pap ruháján lévő szimbólumokról elmélkedem. habár nem vagyok járatos a keresztény ikonográfiában, halvány templomos-rózsakeresztes motívumokat véltem felfedezni. Lehet, hogy ő is része A Tervnek? Elég, Ecco zseniális, de ez azért már sok. Legalább a Boszi szülei hazavittek. Ő meg küldött egy vígasztaló SMS-t. Hiába, ő egy kicsit nehezebben élte meg a nagyszülei elvesztését. Nekem sokkal könnyebb. Már az.
Miután hazaértünk, elszunyókáltam. Vajon miért? rájöttem, hogy aludni jó. Még akkor is, ha reggel van. habár, ha nem alszom, mindig reggel van, szóval.. De nem baj. Az érme fordul, a fényesebb, tisztább felére. A nap jó lesz. Jó lett.
Annak ellenére, hogy valaki megbetegszik, hogy valaki sokat iszik, és ismeretlenekkel kezd parolázni (mondhatni, részeg mámorban dicsőíteni).. Még akkor is, ha esik az eső. Szeretem az esőt, de csak mérétékkel.Tegnap (ma?) ilyen volt. De azért rájöttem egy-két dologra.
No.1: Balázs, Balázs.. Hányszor, de hányszor szóltad meg Kola urat, hogy ne gügyögjön már annyit a Krisztihez. Erre fel TE mit csinálsz? Jajj nekem.. erre oda kéne figyelned.
No.2: Ki kellene ürítened már a fejed. Tele vagy keserűséggel, fájdalommal, és csalódottsággal. Ha véletlenül feloldódsz (lásd tegnap, (ma?)), akkor meg elkezdesz mindent rázúdítani a társaságodra. Le kéne ülni meditálni, nem gondolod? De. De... de mikor?
No.3: Haragudsz a buszokra? A múltkor a megállóik még tetszettek, de most már nem? Na hiszen! Pedg jó dolog, csak ne jönne olyan váratlanul, olyan hirtelen. Mert akkor talán el tudtad volna mondani, hogy "Köszönöm az estét, köszönöm, hogy megédesítetted a napom". Pfujj, vesszenek a semmiből előtűnő buszok!

Ma? Confusion in the eye.. Felébredsz hétkor, és nem érted miért. Gyors fürdő, majd eszel valamit, de nem vagy éhes. Aztán olvasol a metrón, nem tudod letenni a könyvet, de le kell szállni, nem tudod, miért. A buszon kiolvasod a mai sportot, és nem tudod, Angliáról miért csak egy bekezdés van benne? Leszállsz, de hirtelen nem jut eszedbe, hogy mit keresel itt. Amikor pedig megvan a gondolatfoszlány, rájössz, hogy nem tudod, melyik tanárt keresd. De beugrik, és amikor megtalálod az egyiket, rádöbbensz, hogy a másik is ugyanakkor van bent, és te csak egy aláírást tudsz szerezni. Mi lesz a másikkal? Rájössz, hogy lehet, hogy fennáll a veszélye, hogy nem kapod meg az áhított autogrammot, és hírolvashatsz megint. Az azért nem lenne jó.

Monday, May 09, 2005

"I am no longer Master Pain..Call me Betty!"

Manapság..

Voltam otthon is. Nehéz mit írni három, talán négy teljesen egybefüggő napról. Mintha nem is lett volna este, választék, határ. Az alvások előtt nem mondtam, hogy "na, ez is jó nap volt". Mert ez EGY nagy nap, nem három(négy?).

Mivel kezdődöt? Talán az uccsó KHE próbával. Majd pénteken az mega-anime-és-minden-más maratonnal. De látszik, hogy a társaságból ki edzett lájvos, és ki nem.. Aki igen, az végig bírta, aki nem, az szép lassan elsunnyogott, vagy aludt. Ellenben a fagyi..Komolyan mondom, Drunak kellene ezzel foglalkoznia. Olyan kelyheket varázsolt, hogy csak. Be is ajánlom Sonicának a Zserbóba, de rögtön.

Aztán Átjáró? KHE jól sikerült. Nem is éreztem volna, hogy EZ AZ előadás, nekem olyan volt, mint egy újabb próba, csak csöndben kellett maradnom a színfalak mögött. Aztán fel-alá rohangáltunk, unatkoztunk. De valami hiányzott. Mintha folyvást a nyomába lettem volna, de mindig kicsúszott a kezeim közül. Nem voltam eléggé "ott", nem vitás. De sebaj!

A sok Nerd..geek..SW freak.. Azt hittem, ez csak amerikában van. De nem, és ismét bebizonyítottuk, hogy képesek vagyunk majmolni a nyugatot. Az én kedvenc könyvem Robert Merle-től a "Mesterségem a halál". Akkor én most öltözzek be a Lager parancsnokának? Kössz, inkább nem. Vagy mondjuk a kedvenc filmem az Óceánjáró Zongorista Legendája.. Akkor inkább az a ruha? Na neee... Eszembe jutott egy videó egy kutyáról, és sok-sok SW nerdről..

Aztán jöttem haza. Bárcsak hosszabb lett volna az út (sóhaj).. De otthon legalább az egyik kedvenc kajám fogadott, amit Anya nem tud rendesen elkészíteni (Hortobágyi húsos palacsinta). Amúgy is pepecs meló, de valahogy nem megy. Azért jól belaktam. Ja, meg az Arsenal is nyert. De lélekben egészen máshol jártam.
Hehe..
haha..
Az élet szép.
Nem hiszed? Gyere közelebb, és megmutatom.

Wándorcirkusz

Kalapos, keményre vasalt ingű fiatalember áll ki a sátor elé. Kezében hosszú tölcsér, azon keresztül kiabál az előtte elmenő embereknek. Kék szemű,szemüveges, borostás, kecskeszakállú ember volt. A meleg, no meg a kiabálás miatt folyvást gyöngyözött a homloka, mit egy nyúzott papírzsebkendővel törölgetett.
-Hölgyeim és Uraim! Ne féljenek, jöjjenek közelebb, s legyenek tanúi a csodának, melyet Vándorcirkuszunk csak önöknek prezentál! Lássák a messzi földről, csak önöknek, fájdalommal és könnyel idehozott állatokat! Lássák a csodát, ne mennyjenek el, jöjjenek be sátrunkba, ma este fényt hozunk életükbe! Jöjjenek, jöjjenek!
Az emberek hajlottak a szóra, és szép sorban, egy fél óra alatt megtöltötték a cirkuszi sátrat. A gyermekek csitítgatása, és az izgatott pusmogás azonnal elhalt, mikor a már ismert fiatalember állt ki a porond közepére.

-Hölgyeim és uraim! Örülök, hogy megtisztelték jelenlétükkel az előadást. Amit most önök látni fognak, az minden képzeletüket felülmúlja! Olyan embereket fogunk bemutatni, kiknek tehetsége, produkciója egyedülálló a világban!
( Mi, nincs elefánt?-kérdezi egy kisgyerek))
-Elsőként engedjék meg, hogy bemutassam Balázst, ki a messzi Albionból utazott hozzánk!

Apró, kilencéves forma gyerek baktat be. Látszólag nem nagyon érdekli sem a néző fújolása, se a tömeg. A ruháján lóg minden, sehol egy egyenes vonal, midene rendetlen. Haja rövid, szeme vidám-kék.

-Na, hát kérem, én mindent megtalálok. Csak idő kérdése (Aha, akkor találd meg a kulcsomat!-kiabálja ismét valaki). De tényleg! Egyébként most jöttünk Angliából! A sulival mentünk ki, és megnéztünk egy csomó érdekes dolgot. Igaz, az út alatt nem tudtunk aludni, nem hagytak a nagyok. De a Tower! Képzeljék, ott elmentem pisilni, de amikor kijöttem, a csoport nem volt sehol. Az ám egy nagyon nagy vár, és ott hagytak egyedül. De nem baj, mert megtaláltam őket. Csak előbb megnéztem egy őrségváltást. Állítólag eközben mindenki engem keresett. De én találtam meg őket!
( Fütty, fújjolás. A porondmester, az a fiatal, gyorsan lerángatja a kócos kölyköt a színről.)

-Nagy tapsot, hölgyeim és uraim, nagy tapsot! És most, következzen..(nézi a papírját)..őőő..Balázs, ki megjárta a Piramisokat!

Egy napbarnította (no jó, egészen leégett), nagyon izzadó fiatalember battyog a porondra. Tikkadt, fülledt meleget hoz, mindenki szomjas lesz a nézőtéren. Fehér pólóban, fehér nadrágban van, és a fején is egy ilyen színű baseball sapkát hord. Szemüveges, de így is látszik, kék szemű.

-Nos, hol is kezdjem (A háttérben egy fehér vászon gördül le, ahol fényképek villannak, pont azokról a tájakról, amiről beszél. A nézőtérbe halk arab muzsika lopakodik). Tudják, Rengeteg Ősi templomba jártam. Például Karnakban. Ott forgatták Agatha Christi- Halál a Níluson című filmjét. Azt a részt, ahol valaki egy sziklát gurít az áldozatra. Az a szikla egyébként hamis, de az egyiptomiak otthagyták. Ott is van, ni. Ja, itt a legnagyobb látványosság a Nagy Oszlopcsarnok. Meg egy kapualj, ahol állítólag az istenek suttogtak. Persze, a velük beszélni kívánó nem mehetett közelebb, márpedig ott örök sötétség honolt, a nagyszerű építészeti megoldások miatt. Nem nehéz elképzelni, hogy egy-egy pap suttogta az "istenek" szavát.
Aztán voltam a Níluson, meg Luxorba..Hacsipszú templomában..Királyok völgye..Bár ez mind szép és jó volt, de igaziból a hajóutat szerettem leginkább. Szép hajó, mi? Három emelet magas, csupa luxus. Medence, jakuzzi, bár..Szép, ugye? Este Disco, mindig lementünk az öcsémmel, ez ő, ni...szóval vele táncolni. Egy idő után meguntam az arab zenét. Nem rossz, de a végén a pokolba kívántam. Volt ott egy portugál srác, aki..Ja, voltunk a Kairói Nemzeti Múzeumba is..Hogy kérdezi? Igen, voltak ott múmiák, meg Tuthmoses, tonnás arany szarkofágjai, de ne szakítson már félbe.. Szóval volt az a portugál srác, akivel nagy haverok lettünk. És..Mi van már ( Folyamatosan fújolnak az emberek, ők Múmiát akarnak. A srác megsértődik, és levonul a színről. Még odavet valamit..)
-Mit is érdekli magukat, hogy A Naplemente sokkal szebb, mint egy ötezer éve porosodó egymásra vetett szikla?

(A pfújolás erősödik, a Porondmester kapkodva, könyékig papírokban rohan be. Megigazítja kalapját, és megpróbálja túlkiabálni az embereket)
-Tisztelt publikum! A következő idegen egy csodálatosan vad világból jött! Fogadják szeretettel Balázst!

-Vad viláág?- kérdezi a megszeppent, csuronvizes jelenség. Fején amerikai mintájú kendő, és tetőtöl talpig neoprém ruhában van. Egyik kezében bukósisak, mentőmellény, másikban evező.
-Ugyan, kérem! Ha az ember az eszénél marad, semmi baja nem eshet. Tudják, én a Szlovén vízekről beszélek, illetve a Soca folyóról. Már vagy hat-hét éve járok ki, minden évben egyszer-kétszer, és meglovagolom a hullámokat. Nagyon jó móka..(Nem veszélyes?-kiabálja már megint közbe az a bizonyos ember)
-Nem, mert van felszerelés, látja? Eddig még csak egy kiugrott csuklót láttam, meg egy-két lila foltot. Jó, egyszer megzúztam a csípmet, de semmi komoly. Ugyan, mi baj lehetne? Na, szóval egyáltalán nem veszélyes ( egy-két néző fogja magát, és kimegy. Sajnos a hangoskodó nem).
Ellenben a bulik, szombat esténként! Azok valami fergetegesek! Amikor a Vadvirágosok eldöntötték, hogy ..igen-igen, www.rafting.hu..szóval arra gondoltak, hogy már elegük van a paprikás-krumpliból, csaptak egy kis grillpartit. Na, akkor olyan ügyetlenek voltak, hogy a végén a mi kis teamünk állt be sütni! Lelocsoltuk a csirkéket sörrel, és enyhén..most mi van?
(mindenki pfújol, bekiabál. Ők a vízzel bírkózó, majd meghaló hősöket akarnak)..
-Mennyjenek a fenébe, ez az egész nem arról szól! Arról, hogy van egy kis adrenalin, meg csodálatos táj! Gyönyörű hegyek, és..Hatalmas zúgók, a víz az ember fülébe dobol, ahogy küzd a mindent elsöprő erejével..És a nagy buli szombaton!

(Gyorsan lemegy a színről, habár abbahagyták a bekiabálást. Az a "mindent elsöprő erő"-s rész tetszett nekik. Jön ismét a hoppmester. A háttérben ismét fényképek sora..)

-Khmm, sajnos következő vendégünk baleset miatt nem lehet jelen. Tudják, Írországból jött, de leesett egy lépcsőn, és csúnyán feldagadt a bokája. De semmi komoly, azért pár fényképet hozott. (Fúúúj)
-Hát, ha nem kíváncsiak rá..na jó, akkor mondom. Itt az emberünk látható, amint megmássza azt a várat, ahol a nagysikerű Mel Gibson filmet, a Rettenthetetlent forgatták ( Baseball sapkás (Guiness), vidám fickó a képen. Nagy vigyor, kék, csillogó szem). Aztán ez az emberkéz álltal emelt legelső ránk maradt nagyobb épület, Nyúgréndzs. Kétezer évvel idősebb a piramisoknál.. Aztán ez a Guiness múzeum..Ez valami park.. Most mi van? ( Fújolnak, ők leprechant, szteppet akarnak látni).

-Nos, akkor következő vendégünk..Balázs, aki egyenesen Firenzéből jött mihozzánk! (szorványos taps)

-Helló! ( A fiatalember nagyon fáradtna tűnik, pont olyannak, mint aki megdöntötte ébrenmaradási rekordját, és 37 órát bírt ki egyhuzamban alvás nélkül. Gyűrött Nike pulóver, nappírtól égő arc)..
-Hááát, azt nehéz elmagyarázni, hogy miért szép Firenze (háttérben fényképek a városról). Egyszerű, földhözragadt épületeik vannak. Minden szép, és szabályos rendben van. Az emberek a földön járnak. Akárcsak a város (Hogy tud egy város "járni"?-kiabál be ő)..
-Izé..na szóval, jártam a Santa Croce-ban, ahol..Igen itt van, ahol egy AKKORA kupola van, hogy még..Aztán igen, ez utazótársam, egy angyal..Itt meg egy tengerpart..Ferdetorony..Vénusz Születése..(Unottan beszél, aki nem csak fáradt, hanem bánatos is. Nem érdekli semmi. Valójában az esze egy lányon jár, akit talán megbántott).. Ja, ez itt a Dávid, Michalengelo munkája..Nem érdekel senkit? Akkor megyek is.. (kimegy)

A porondemster jön vissza. Izzad, és levette a kalapját. Egy kis, hármlábú széket hoz. Azon ül le a porond közepén. Szomorúan néz végig a hosszú sorokban kiefél menetelő embereken. Csak egyvalaki marad bent, az, aki a legtöbbet kiabált be. Fekete farmer, fekete trikó. Félhosszú, csapzott haja össze-vissza áll. Szemüveges, frissen borotvált, kicsiny szakálla van. Mivel már csak ketten maradtak, a porondmester hozzá intézi szavait. Beszéd közben veszi észre, hogy amaznak milyen csillogó kék szeme van.

-Én Budapesten élek. A legcsodálatosabb hely, mind az imént hallottak közül. Olyan dolgokat láttam, amiket el sem tudnána..tudna képzelni. Láttam, hogy egy csapat macska milyen szépen, és jól táncol. Vagy láttam Ádámot elkárhozni, majd egy fekete lovagot, akinek egy király minden karját levágja. Vagy két Írt, akik húszan voltak. De láttam én egy öreg színészt, aki vámpírnak hitte magát. Vagy két öreget, aki utolsó nagy szerepükre készültek, de utálták egymást. Nagy színészeket és színésznőket (A padon ülő sorolja magában: Kulka, Haumann, Garas, Darvas, Rudolf, Törőcsik, Dobrogi, Chippola).
Jártam gyönyörű helyeken is! Olyanokban, amik szépségük miatt kápráztatták el szemem, olyanokban is, amiket az ott lévők tettek lenyűgözővé ( a nézőtéren ülő folytattja a litániát: Nemzeti, Nemzeti, Parlament, Vígadó, Radnóti, Madách, Thália, ELTE, Karikás Frigyes u., Népfürdő, Újpest, BS, BS2, Műjég, Hősök tere, Nyulak szigete, Sötétség,)
Az emberek..Minden megtalálható itt! don Quijote, Tiborc, Shakespeare Sötét Asszonya..bohócokat (amikor ezt mondja, lassan lefejti magáról az inget. Alatta szivárványszínű trikó. Lassan lerúgja a fekete cipőt, és piros orrú bohóccipőt húz), és komolyakat egyaránt. Láttam Vámpírokat, meg olyanokat, akik azt hitték magukról, hogy vámpírok. Láttam játékot, sírást, és sírást. Hallottam csecsemő nevetését, és láttam halálát a szépnek. Láttam halálát, és láttam halálát a szépnek. És láttam halálát ( A padon ülő a negyedik halál után is mond egy nevet).
Láttam állatokat is, szép számmal. Csigát, kutyát, macskát, és pillangót, ami talán vörös sapkát hordott, talán nem (Ismét nevek..). Láttam orrszarvút, kevély zsiráfot, és a Gazdát is.
Virágot, feketét-fehéret. Volt Barna, szép szőke, majd szőke, majd barna. Rozsdavörös, és kék. Mintha egy festő tégelyében összekeveredtek volna a színek.(Nevek..de csak három)

A padon ülő felkel. Kérdez, és le nem veszi szemét az arcára fehér festéket kenő porondmestertől
- Miért? Miért csodásabb ez, mint a sok ország, Hiszen ezt már elmondtad egyszer nekik. Odaadnád őket, de azt nem árultad el, hogy miért? Miért szereted jobban e bűzös mocskú, szennyes várost, mint távoli világok káprázatát? Miért nem vágyódsz el oda, hol ez a sok vendég járt?
-Idegen vagyok ott.
-Itt is.
-Igen, de itt úgy vagyok idegen, hogy ismerem a várost.
-Hol vagy hát otthon?
-Mellette. Mellette. Mellette (három név..)
-Áruló vagy, nem más. Álltatod magad, és becsapsz másokat. mint ez az előadás
(lehullanak a pavilon falai. Bömbölő, orkánszerű szé hasít végig a pucér cirkuszon, s egymás után fújja el a pódiumot, széket, ruhát, díszletet. csak ketten maradnak ott, miközben a túlvilági szélvész leszakítja a tájat, és sistergős semmit varázsol köréjük. Nincs nap, nincs fent vagy lent. Nincs betű, nincs élet. Csak ők. Két név. Egy név. A bohóc orrára tesz egy piros ping-pong labdát.
-Lehet. De mond hát, miért nem látod őket, mikor mosolyognak? Mikor nevetnek? Mikor hívnak?Önzetlenűl hívnak, önmagadért. Nem pénzért, nem meséért. A társaságodért. (amaz helyeket, időpontokat mond. Teaház, mozi-maraton, mozi, színház, táncest, szerepjáték, szerpjáték, vámpírkodás, mozi, Élet).
-Azért hívnak, mert teáltalad előnyük lehet. Azért, mert kihasználnak, csak vak vagy észrevenni.. nem tudsz nemet mondani, pedig muszáj lesz.
-Nem hiszek neked! De igazad van, valóban nehéz "nem"-et mondani. Akkor is, ha az életem a tét. Márpedig az.
-Akarsz-e egyáltalán nemet modnani?
-Nem. Tudom, mit akarok elérni, kikkel, mit. Az én életem. Nem a tiéd
-Megint tévedsz. Az enyém is, akár elfogadod, akár nem.
(Villám hasít a semmibe. Messziről fenyegető sötétség közelít. A bohóc arca fénylik a festéktől, s virágot illeszt új, piros kalapkájába. A másik hosszú uszályt növeszt, s fekete, törött szárnyai nőnek. Haja megnő, s megannyi kígyóként hajlanak a szélben. )
-Utolsó kérdésem: Tudod, hogy ki vagy?- Várnak mindketten...
-IGEN!- Kiáltják egyszerre. Egymásra néznek ők, a bohóc és a bukott, majd elmosolyodnak. Mindketten feloldódnak a sötét űr folyékony üstjében.

Thursday, May 05, 2005

Csak álmok

Kedd délután..

Érdekes volt látni a komplett, ÜRES konditermet. Soha nem voltam még egyedül. Felemelő volt, sehol egy über-macsó, sehol egy klón. Hihetetlen. Aztán persze jött egy régi ismerős, aki talán van olyan cinikus, mint én. Isteni volt szidni a világot, könnyűzenét, és úgy ált. mindent. Soha többet nem lesz ilyen.

Délután..KHE próba.

Beugróként el kéne játszanom egy szerepet, amit még soha nem olvastam/láttam, egy darabban, amit szintén nem ismerek. Kb. 15 perc után aztán rájöttem, hogy felesleges parázni, ez egy jó kis előadás, könnyedséggel, mókával. De!
Ismét eszembe jutott, amit régebben le mertem jegyezni. Miszerint néha az az érzésem, hogy Gillz kipakolja elénk a frissen ontott beleit, és a színjátszósok legtöbbje csak röhög rajta. Ez főleg vonatkozik Ickére és udvartartására, meg a renitens őreinkre. Kicsit több odafigyelés, emberek..
És valami, ami ismét fagyizásba torkollott. Kezdem megszokni, ami persze, nem feltétlenül nagy baj:) Kivéve a meleg. Meg a rohadt szél, szúnyog, a zöld, meg a virágok. Hol vannak a régmúlt hegyek közül felszálló lusta felhők? A jeget törő, életvidám patak? Hiába, a Tél sokkal szebb, mint a tavasz, vagy a nyár. Mindig, és amen.

Álmok (part 1)..

Töredékes, és hiányos emlékek, de valami megmaradt. Gillz egy fórumon (leginkább az RPG.hu-ra hasonlított) felírta, és furcsa körszeletekkel, grafikonokkal prezentálta, hogy teljesen megváltozott a koncepciója a májusi liveról. E szerint mégsem lesz olyan "light", beszélgetős, intrikálós, hanem kőkemény bunyós-gyilkolós játék lesz, sok karakter halálával.
Aztán sétálok egy kertvárosban, késő délután. Egy kislány szegődik hozzám, aki Gillz húga. Sétálunk valamerre. Aztán egy sövénykerítés mögül halljuk a fentebb említett hölgyet, hogy sírva, és nagyon elkeseredve magyaráz valamit valakinek. Nem hallottuk, hogy mit. A kislány megkérdezi, hogy "biztos ő az? Miért szomorú?" Én meg nem győzöm nyugtatgatni. Ébredéskor nem éreztem túl jól magam. A tehetetlenség keserű pirulája dolgozott a gyomromban. Nem tudtam se a kislánynak, se a nővérének segíteni, pedig akartam.

Szerda..

Szerdán olvastam, írogattam, tanulgattam. De csak módjával. Készültem a Gimli szerepre, és "agyon-hallgattam" a Tiamat-A deeper kind of slumber albumot. Gimlinek van kb. tíz sor szövege, már nagyjából sikerült a fejembe paszírozni.
Eleredt az eső. Mivel a mai próba is a Nyulak szigetén lett volna, dühödt SMS áradatba kezdtem, hogy kiderítsük, tényleg ott lesz-e. Igen, ott volt. Valaki jött, valaki nem. Aki nem, az állítólag "mondvacsinált" okok miatt nem, de hát ez az ő dolga. Az a baj, hogy már-már főszerepe van. Reméljük tudja.
Este...
...
Két succubus elrángatott oda, hol a hegyek, rétek s erdők italát fogyaszthattuk, oda, hol a Tiltott város van a falon. Itt körömmel, tűvel, késsel, mosollyal válogatott kínzásokban részesültem. Ám végül "pokolbéli legyecskéim" sikerrel jártak, és könnyelmű, már-már végzetes ígéreteket sikerült kicsikarniuk belőlem. Meg némi önvallomást. Ám a jó páciens a tortúra alatt legalább annyit megtudott kínzóiról, mint ők róla. Hehe..de az irányítás végig az ő kezükbe volt, s máig nyögöm sebeim. Azóta kapkodom fejem a kihalt sikátorokban, s a szél fútta újságot is szellemnek látom, ami apró, de igen éles körmökkel, tűkkel szúrkál.
De ééééleeeek (meeeaaaat)..

Álmok (part2)

Álmomban külföldön jártam, ahol magyarul beszéltek. Ahova Volánbusz járt. De mi repülővel mentünk. A hely tökéletesen ismeretlen volt számomra, de kényelmesen berendezkedtünk. Itt tudtam meg, mintegy varázsütésre, hogy a testvérem jár a Boszival. Arculcsapás. Ráadásul egy ismeretlen család ismeretlen lányával akartak összeboronálni, akit ismernem kellett volna. De nem nem, annak dacára, hogy ők állították, hogy "de hisz itt-meg ott is voltatok..etc." ahha. Úgyhogy, mint kihalt állatfaj egyede (értsd: múlt századi kislovag) ki akartam menni elé a reptérre, merthogy később jön. Az infót, hogy a gépe mikor landol, természetesen hibásan kaptam meg (az öccsétől..), és már a Volánbusz-állomáson összefutottam vele. Illetve, nem is, mert ő se ismert meg, és én se őt. Simán elsétált, csak a beszélgetés-foszlányokból találtam ki, hogy ki is valójában.
Úgy nézett ki, mintha egy tízévest kereszteztek volna egy 40-essel. Gyerek test, anyóka fej. Miután "egymásra ismertünk" belémkarolt, de természetesen a szembejövő emberkék miatt folyvást rángattam..Jajj. Később tudtam meg, hogy összeolvadt a nagymamájával, és azért néz ki így. Őőőő...
Arra még emlékszem, hogy Szabolcs, meg a Boszi elmennek biciklis-kirándulni, és megnéznek egy holland bordélyt.
...
...
Earth to Balázs! Your brain has been invaded! need backup immediately! Kezdek megbomlani, vagy mi? Aki meg álomfejteni mer, azt megfejtem, de úgy, hogy megemlegeti! A legrosszabb az volt, hogy halálosan féltékeny voltam álmomban az Angyallányra (vagy Boszi? Nem is tudom..), és úúúgy utáltam a tesóm. Ebből egy kicsi megmaradt reggelre is. Aztán gyorsan elhesegettem. Az ember nem szokott féltékeny lenni a BARÁT-aira. Earth to B. !Your brain has been sucked up, and spitted away!
Különben is.
Ma jó kedvem kéne hogy legyen. Az is lenne, ha nem álmodnék mostanában baromságokat (bár míg az első szomorú volt, a második meg groteszk (és felháborító, és baromság..)). Jajj, get your self together..NOOOW!! Este jelenésed van, kreatívnak kell lenned, meg még most is, hiszen felelsz, meg gépelsz, meg mit nem.
Szétesés rulez..

Arrggghh.

Tuesday, May 03, 2005

Édesbús körök

Nyúlós, keserédes nosztalgia. Felkelő napfény, harmat az üveglapon. Béke van. És csend, és nincs hó. A Buszon nem ülnek mellém, jó így. Terpeszkedhetek. Közben, mikor a jármű elhalad a Nemzeti mellett, árnyékot rajzol a vízre, s elfog ez a mélabús, keserédes hangulat.
Napfény törik a víztükrön.
Tiamat susog a fülembe.

Tegnap este a Darknessben 0.5.(értsd: fél) X olyan fárasztó, blőd, egészségre ártalmas poént modnott, hogy kifordult a világ, és elillant az összes sanity pontom. Olyan zseniálisan odaillő, megkomponált poént, amitől a fent lent lett, és inside-out propellerbe éreztem magam. Gratulálok! Visszaadni lehetetlen, elmondani meg..nem ugyanaz. Még, talán, az ígéretemet is sikerült megtartanom, ezen esetben: jókedvet csempészni a szívekbe. öröm-O-Meter a toppon.

Minden embernek vannak körei. A legkülsőbb spirál az éppenhogyláttam-ismerősé. Még az ellenfelek/ellenségek is beljebb vannak. Koncentrikus, egyre szűkülő körök, melynek közepén maga a személy áll. Jól érzi ott magát. Fél ott. Ezért védműveket húz fel, nehogy valaki betörjön a menedékébe. Ez ugyebár, csapda. Hiszen az ember alapvetően társas lény, és minden vágya, hogy közelebb kerüljenek hozzá. Csak ne túl közel, persze. Olyan ez,mint egy rossz társasjáték. A figurák mozognak, belülről kifelé, vagy kívülről befelé. Ilyen az élet. Síkok közti állandó mozgás. Na persze, vannak, akik megrekednek egy-egy körben. Pl.: Az utálatosak, akik zsigerből unszimpatikusak, vagy a "haverok", akik, habár jó arcok, úgyse jöhetnek közelebb. Kifele meg igen, de mivel ritkán látom őket.. Ilyen pl. Krisz, Czerka, Gulyi, és még Lázi is. Oly rég nem láttam már őket, hogy megrekedtek a "haver"-körnél, immáron évek óta. de ők SOHA nem kerülnek távolabb.
Na, de a kényes rész, az ugye beljebb található. Minél beljebbre tekintünk, annál kevesebb embert láthatunk. Oda nehezebb bejutni. Ott vannak azok, akik AZ Ellenfelek (reciprokok, árnyékok, ellenpólusok). Ők nagyon fontosak, mozgatórugók. Nélkülük nincs élet, csak valami zagyvaság. Minidig van ott valami/valaki. Csak kell egy kis számadást készíteni..
Van egy általános tévedés. A család, az nem kör. A Körben csak személyek vannak. Az anyák ugye közel vannak, majdnem a legközelebb (nem hiszek Freudnak, amikor azt mondja, hogy olyan nőt keresünk, aki az anyánkra hasonlít.Bheő). A többiek.. Mondjuk egy olyan családnál, ahol vannak 50-en..Az Apa, és Anya-funkció meg nem mindig azonos a vér szerinti apával, anyával (pl.: Az én apa-funkciómat nem látja el senki, legalábbis a hagyományos módon nem).
Oh, igen, és jó a Majdnem Legbelsőbb Kör. Kiket is engedünk oda? A Szerelmet (nagy "A"). A Lelkitársat? Ideákat? Jó kérdés. Ha már beengedünk ide valakit, akkor miért lép jópár kört visszafelé? Megesik, ugye (szerencsére velem nem. Hisz ez a kör még üres, de hát ez abszolúlt normális..22 év, emberek!).
Nos, Mivel ez a blog az Enyém, Magamnak írom (örülök, hogy olvassák, de akkor is az enyém), ideje önvallanom a saját köreimről.
A külsőkről ugye szót sem érdemes ejteni. Ott ezren vannak, mindenki, akit valaha láttam, megszólítottam, beszéltem. Hivatalnokok, múltba vesző árnyak, a körből kilépő figurák, belépő figurák. ideig-óráig maradnak.
Család..A család funkciót jelenleg a barátaim látják el. Őket látom nap-mint nap, ők adnak tanácsot, öntenek belém erőt. A család-körbe tartozik még pár vér szerinti rokon is, pl.: Szabolcs ("kis"tesó), vagy Pepinó (Nagybátyj). A család-körbe tartozik levist, gyerekkori jóbarátom, akit nem láttam egy fél éve, és kakor is csak pár órára. Ő a "lelkitárs" körből bukott ki.
Na ja, a belsőbb körök.. A Barátok (nem haverok!!) köre szerintem fontosabb, mint a család. Had ne ragozzam, mit jelent a "barát", avagy bajtárs, segítő etc. Ide tartozik a KF egy része, Levist fél lábbal, és egy-két Live-os.
Legbelsőbb körök? Ahh, a lelkitárs. Nos, Angyallány-Boszorka, most éppen kifelé tekintget. Minden vizsgaidőszak alatt ez van. Nem látom egy fél évig, aztán dúl a pletyi-beszélgetés-jókedvkatalizátor. Neki bármit el merek mondani, tudom, hogy meghallgat, és megért. Hehhh, jó is az, kell is az. nem egy novellám múzsája volt.
Aztán üresség. Van még két kör, aztán a Bulls. Azaz, a koncentrikus közép. Ott vagyok én, a relatív önképemmel. Nekem tetszem:) De tisztába vagyok vele, hogy ha találkoznék magammal az utcán, akor a leggyűlöltebb ellenségek lennénk. Bármit megtennénk egymás elpusztítása érdekében. Csak egy Balázs van, és az én vagyok, Háhh!

No meg vannak a változók. Pl.: Itt van X. Ő most folyamatosan mozog. Kívülről befelé. Tulajdonképpen az is meghatározza a személyek mozgását, hogy a kör legbelsejében álló személy AKARJA-e, hogy mozogjanak. Néha van beleszólása, máskor nincs. Azt hiszem, én határozottan szeretném, hogy jöjjön közelebb.

-Esszé vége-

Rohadt kép.tár. hu.. ezer éve várok már, hogy küldjék el azt a ***emailt, hogy regisztárlhassam magam. Ha nem,akkor hogyan teszem fel a raftingos képeket, meg a Firenzei kirándulás cenzúrázott részeit? Árrrghh...nincs időm egész nap itt várni! ma gyúrmázás, és Próba az órarend! Próbaaa? egy olyan darabban kapok "beugró" szerepet, amit 1szer láttam, akkor is próbát, de az én szerepem nem is volt! Illetve de, racka mellettem lazult a nézőtéren.. Gillz azt mondta, hogy elküldi majd a szöveget, de hát én mindjárt lelépek..Ja, ismét egy majd´ vadidegen társaság.. Nem baj, kibírom. Ha ezzel segíthetetek, akkor ennyi igazán belefér. Szóval, Betty, szedd össze magad! Előre!
Csak marhára nem érzem a lelkesedést.

Monday, May 02, 2005

kénsav, foszforsav, gyomorsav

A mia nap igazán felemelő. NEM TÖRTÉNIK SEMMMMIIIIÁÁá!
EZért idióta kvízeket töltögetek ki. A "Milyen vallás való neked?"-re magpatma, hogy 79%-ban sátánista vagyok. De gyorsan megnyugtatnak, hogy ezért még nem kell kecskét áldoznom, csak éppen az önmeegvalósításban hiszek, és elutasítom az isteni lényeget. Lehet? Nem tudom.
Rohadt könyvtár, leltároznak, vagy mi. Ezért kénytelen vagyok a géptermek egyikét igénybe venni. Olyan lassú itt a kapcsolat, hogy kezdem azt hinni, a pincébe kerekeznek a csontvázak az áramért..
Persze ezt a könyvtár dolgot már sokaknak mondtam, és azt is, hogy nem leszek netnél. Erre vagyok, és unatkozom. Sehol senki. Sehol senki..
S.O.S....S.O.S....
Jajjj...
Punnnny...
heeeelp..

-később-
Mi történt velem? Lementem edzeni, és egy húzsz perc múlva otthagytam az egészet a francba. Egészen felvidultam! Sőt! Heppy again minden! Csak ennék már vmit. Sebaj, majd Darknessben lejmolok egy kis krumplit, egy kis csokit..Ms. Leonánál mindig van. csak ne azt a *pfujjj* kávés izét hozná. 3Bit..Jó az..
Szóval mia mottónk: Manchester England, England
Across the Atlantic Sea!
And I´am the genious of genious
I am that Claude!!!!Vagy mi..

Hmmm,szerintem az én blogjaim a leghosszabbak.:)

..and the Pharao killed the first born son

2005 04. 29. péntek
A maradék

A konditerem megint tömve volt. Ahelyett, hogy ezek az emberek hazamennének, inkább hódolnak a lábbűz és hedonizmus oltárán. Ismét igazat kell adnom a Harcosok klubja egy főszereplőjének, miszerint a testépítés egyenértékű a maszturbációval.
Van egy relatíve nagyobb és kissebb helység. Ez utóbbiban van két bordásfal, előtte két szőnyeg, és két ferdepad. Ez a zug a hasizmot hivatott edzeni. Épp e funkciót kívántam ellátni, amikor bejön három, rendkívűl vígkedélyű fiatalember, egyikük kezében egy mérőszallag. Neki is álltak egymás bicepszét lemérni. "Hú, edzés előtt 42 volt, most mennyi? 42.5! Zsír, megint duzzadt egy felest!" Éljen. Tanúja voltam egy csoportos orgiának.
Színjátszó.. Elnézést mindenkitől! A szétesettség/kiégettség/önpusztítás/önutálat-o-METERem a rekordokat döngette. Kb. negyed, fél háromkor értem haza, éhesen, fáradtan. Csaptam egy NAGY zabálást bosófőzelékből és virsliből, majd nekiálltam nem gondolni semmire, és zombulni a TV előtt.
Negyed négykor jöttem rá, hogy ideje volna lenyúzni az arcomat, amit rekord idő alatt sikerült megejtenem. Huhh, ha belegondolok, a rendszeres borotválkozást két hónapja kezdtem el.. Azelőtt éltem az igénytelen főiskolás gondtalan életét. Ha ma egy hippi, ne szalazd holnapra (bocs)! Hiába, volt olyan nyár, amikor már-már berasztásodott a hajam, és ritkás szakállam nőtt. Hja, kérem, midnenkiek vannak vad pillanatai. Még a hivatásos lustáknak is, mint én.

Színjátszó, másodszorra. Talán most már sikerül.. Tehát el is indultam, tudván, hogy Gillz késni fog, és nekem kéne kezdésre bírnom a báránykákat. No, mivel a villamos méltóztatott 10 percig nem jönni, úgy hittem, hogy késem . De nem, úgyhogy ismét küldtem egy "kamu" SMS-t, hogy "Bocsi, de nem érek oda időben"-vagy valami hasonlót. Mostanában inkább küldök egy ilyen "kamu" SMS-t, semhogy szó nélkül késsek..
De Gillz ott volt. Meg kell jegyeznem, hogy a társaságban két ember teljesen szét volt esve, eme sorok írója, és meglepő módon a színjátszó "moderátora"(vezetője?). Érdekes, mert ez utóbbi, habár gyakorta leledzik ilyen idegállapotban, nem igazán látni rajta. Pedig ő az egyik legjobb, legtisztábban beszélő, de most "elidétlenkedte" az egészet. Nem mintha nekem akár egy szavam is lehetne, hisz ugyanezt csináltam végig. Ezúton is bocsánat. Pedig, amikor rámszólt, akkor éreztem, tudtam, próbáltam. Újabb rovás a fejfámon. Van még hely?
Nem volt kedvem semmihez, nem akartam "lenni", csak lebegni, aludni. Pihenni. Az a baj, hogy külső, és belső gondok is gyötörnek, és ez meglátszik mind a fizikális, mind a szellemi+érzelmi teljesítményemen. Már a jól bevállt orvosság, a töménytelen alvás, sem segít. Sebaj, majd holnap.
Talán ezért nem mentem a társasággal dumálni aznap este. Nem túlzottan érdekelt, hogy alig egy-két embert ismerek. Mostanában gyakrabban csapódok olyan csoportokhoz, ahol kívülálló vagyok a kezdetekben ( aztán Morri ugrálva, karlengetve kiabálja a "Szijja Drímőőőr!"-t. Hihi, kedves tőle ). Most nem. Nem is tudtam Gillznek megmagyarázni, magamnak sem tudom. Azt sem, hogy társaságban miért hallgatok zenét, hogy miért kullogok két ember mögött, miért nem szólok senkihez. Ajjaj, Balázska, kezdesz lefolyni a lejtőn (neeem, nem csúszni, vagy gurulni. Azok túl "aktív"-igék)
Talán egy jó alvás. De mit tegyek, ha már KILENCKOR ásítozom, és megpróbálok nem elájulni? Majd hatkor ébredni, és nem csinálni semmit? Szombaton, hatkor. Ezazzzzzz...

2005 04. 30. szombat

Elhatároztam, hogy ma rendet rakok. Most, per pillanat 16:09 van, és még nem álltam neki. Inkább egész nap a dobozt bámulom, zenét hallgatok, és olvasok. Új találmány: a TV-ről levenni a hangot, és közben a Hi-fit bömböltetni. Felemelő érzés. Mentem volna Beltine-ra (vagy hogy a túróba írják, nekem mindig egy bizonyos whisky márkanév jut róla eszembe..).. Ismét egy csapat vadidegen ember, sunshine-happy. Tűz körül ugrálás, mesélés, zabálás, nevetés. Na, ez utóbbi most pont nem megy, vagy ha igen, akkor sekélyesen. Hogyan magyaráztam volna meg az engem hívóknak ezt? Kedvesek, aranyosak, kb. négyszer hívtak. Most mit csináljak? Ha a társaságból csak két embert (egy redcap-pixi-malkáv...-pookát, meg egy malkávot) kedvelek/ismerek, akkor mi értelme? Persze-persze, gagyi az a társaság, ahol ne tudnék feloldódni. Megint ugyanaz a dilemma. Vajon TÉNYLEG elegem van már ebből? Nem hiszem. Meglehet, hogy egy újabb buta hóbortom jön elő. Többen depisek leszenk az ősztől, meg a téltől. Na, én a tavasztól kapok hidegrázást. A folyvást tűző nap, a kiszámíthatatlan időjárás, az emberek undok-elégedettség-vigyora. Mindenki álszent, senki nem őszinte (csak kevesek). Őszinteség? Az utóbbi időben csak X-szel voltam teljes mértékig őszinte. Ez egy kicsit elszomorít.

Az Eco könyv kezd beindulni. Csak sajnos olyan témában, amit ismerek. Persze, nem úgy, mint az író, de tavaly már volt alkalmam a templomosok történelmét végigrágni. Stílgyakra kellett készíteni egy kis prezentációt, majd az előadás kivonatát beadni a tanárnak. Nos, az én teljesítményem: úgy kellett a "színről" lekérni, pedig még mindig csak az állítólagos Salamon-templom alatti ásatásokról szóltam. A kivonat? Kilenc nyomtatott oldal, normál sortáv, 9-es (!) betűméret. Hehe, a tanár persze hármast adott, mert túl hosszú volt. No, mindegy. Azért Eco említ sok olyat is, amiről eddig nem tudtam. Persze fra Stephano a kifogyhatatlan kútfője e témának, de inkább nem zargatom, mert a végén még megtérítene..
A mai nap az elmélkedésé. Az önértékelésé. Cseppfolyóssá válltam, hogy átszűrhessem magam. Egy kicsit túl jól siekrült, mert olyan fejfájás-hullámok törnek rám, hogy nem győzök Saridon (reklám helye) után kapkodni. De nem használ! Először életemben nem használ! Beteg leszek? Három évig csak langy nátha volt egyetlen ellenségem...
Erőt veszek magamon, és jól seggberugom az alfelem tulajdonosát, hogy csináljon már valamit. Ha már bekapcsolta a gépet, akkor találjon ki, holmi régóta beígért live-karaktert, és lehetőleg gépelje is le. Már ideje volna. Persze, néhány nevet, instrukciót már elfelejtettem, de azt majd pótoljuk, amint NET közelbe érek. Ami kedden lesz. Hmm, vajon a Metaphor tanár nagyon mérges lesz rám, amiért nem csináltam meg a kiselőadásom hétfőre? Vajon tudom vasárnap pótolni? Meglátjuk...

-kicsit később-

Na, sikerült. Az eleje olyan, mint a rossz rántotthús-rágós-, de végére egészen belejöttem. Szóval kész, tessék értékelni, kedves mesélő, és javítani. Mert, mint azt mondottam volt, a megadott instrukciók egy része már kiment a lyukas koponyámból. Az írás kúra. Gyógyszer. Jobb lett a kedvem, annyira, hogy lhatároztam: Ezredszerre is megnézem a Phantom Menace-t. Mert most már legalább reklámok is vannak benne. Hülye emberek, filmeket tesznek a reklámok közé..

2005. 04. 01. vasárnap

Éljen a munka ünnepe! Éljen Anyák napja! Hajrá E.T., Mikulás, és minden kedves kabalafigura! Utálom a mondvacsinált ünnepeket. Barát Tamás, kis hazánk egyik legjobb PR-ese is megmondta: nem az eseménykor kell kampányolni, hanem egész évben. Ha egész évben teljesítesz, és törődsz, akkor nem kell EGY napon kifejezni az anyám iránt érzett szeretetet egy csokor virággal. Ja, a mondás, hogy a csomagolás drágább a virágnál nem vicc! A növény 140 FT-volt, és 400-at kellett fizetnünk.. Hogy is van ez?
Reggel összerámoltam, úgy-ahogy. A szobám a bombázás utáni Németországot idézte, most már olyan, mint egy kellemesebb város a tsunami után. Jobb, de nem sokkal. Konkrétan: A padlón már nincs sok fénymásolat/jegyzet/fecni/újság, de az íróasztal azért még cinkes. Sebaj. Ja, és füstölőt is régen gyújtottam már, talán azért, mert fogy a Szantálfa. Sebaj, majd veszünk újat (csak azt tudnám, miből..).
Ma voltam apámnál. Egy gyors ebéd után felrohantam az emeletre, hogy megnézzem (végre-valahára) a clone wars series-t. Nagyon jó volt, legalább tudom, hogyan rabolták el Palpatinet. A sok birka meg a moziba nem fogja tudni, ha-ha! Manapság elég egy mondta, hogy a padlóra küldjenek. Ez az ebéd alatt esett meg. Apám feleségének anyja derűsen odavetette elém a "Na, és mi leszel, ha nagy leszel?" kérdést. Ha nem mondtam el már ezerszer, akkor egyszer sem. Ilyenkor persze jó pofát kéne vágni, de manapság egyre kevésbé megy. Nem is válaszoltam, megtették helyettem mások. Elegem van, Egy alkoholista, lerobbant nő piszkál kaja közben, amikor látszik, hogy nem vagyok a toppon. legalább abból leeshetett volna neki, hogy egy rohadt szót se szóltam, csak apámhoz.
Volt egy fél órám netezni, úgyhogy belepofáztam pár blogba, és gyűjtöttem kb. tíz foci-metafórát a hétfői szemináriumra. Majd meglátjuk, elég lesz-e. Ha jól dumálok, akor elég lesz...Nem kaptam emilt két hete. A KF-levlist behalt, és úgy tűnik, Korin se kapta meg a live-os levelem. Majd elküldöm legközelebb.
Hazafelé..Én és a nagy szám! Apám feleségge hazahozott minket a Nagymamámmal, és a fentebb említett hölggyel (akit egyébként kedvelek, de most NEM). Újpestnél aztán Szabolcs megjegyezte, hogy mennyit várt itt az éjszakai buszra. Én persze szóbahoztam a saját éjszakai buszos emlékeket. Erre az egyik öreg rávágta, hogy "A mi időnkben x-távolságot kellett megtennünk, amikor AKKORA hó volt.." Persze Balázska azonnal megkérte őket, hogy ezt ne. A "Bezzeg az én időmben" történeteket utálom, és kéretik a témát lezárni. A kollektív leugatás után hazáig CSAK és KIZÁRÓLAG a múlt hőstetteit regélő ( " a méteres hóba kellett gyalogolnunk 10 km-ert egy kis szoknyába, hogy csörögjünk egyet") eposzokat hallhattam. A Grincs kedves kérdése ötlött fel bennem ilyenkor..("Ti még éltek?")
Hazaérve gyomorfájás várt. Hello, haver, kösz, hogy benéztél, nem mennél már? Nem megy. Egy kis kombucha tea általába segíti az illetőt távozni, reméljük most is. A hétfő különösen remek lesz..

Tiamat-A Deeper kind of slumber. Ütős, csak egy kicsit egysíkú. Sajnos nagyon hallom, hogy az énekes, mennyire nem tud énekelni. De nem is kell neki, ha nem figyelek oda, akkor hajlamos magával ragadni, és elmerengeni. Nem is kéne trackekre osztani az albumot, jó lenne ez egy, nagy számban, mint pl. Dream Theatre: Change of Seasons-albuma. Ja, Petrucci még mindig a világ legjobb progressive-rock gitárosa. Őőőő, elkalandoztam. Tiamat..A Wild albumot követően tök jó lett. Szeretjük nagyon. Ezt is, most ez megy folyamatosan. Nem is kell ide semmi változatosság, jó ez így, ahogy van. Ha meg nem tetszik, akkor nem kell hallgatni. Passz.

Pink Floyd-London Philharmonic Orchestra. Szeretjük ezt is, de aki PF számokat akar hallgatni, az inkább ne erre fizessen be. A művek külön utakon járnak, és habár tagadhatatlanul felismerünk benne egy-két Pink Floyd dallamot, önálló egészet alkotnak. Kellemes, nagyzenekaros album. Aki egy kcisit viszolyog a komolyzenétől, de a PF-et szereti, annak ajánlom. Sajnos a komolyzene kezd kimenni a divatból, de legalábbis a korosztályomat nem nagyon izgatja. Hüpp, bánatos is leszek hirtelen. Érdekeltek is!